Pápai Hírlap, 1993 (6. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 1. szám
3 „Visszavonulok a napi politizálástól” Miért mondott le Kövy Zsolt Már több újság megírta: a december 29-i képviselőtestületi ülésen Kövy Zsolt lemondott képviselői mandátumáról és megvált az önkormányzatban viselt valamennyi tisztségétől. Kövy Zsolt református lelkész, az MDF Pápai Szervezetének egyik alapítója, az 1990-es önkormányzati választásokon előbb a Borsosgyőr-Kéttornyúlak választókerület képviselőjévé, majd alpolgármesterré választották, majd Mozgai Zsolt lemondása után az önkormányzat oktatási, kulturális és vallási bizottságának elnökeként is tevékenykedett. Lemondásának okairól, terveiről és saját munkájának megítéléséről beszélgettünk vele. — Miért mondott le? — 1990-ben négy évre választottak meg képviselőnek. Azóta eltelt két év, tehát én félúton távoztam. A lemondás gondolata már korábban is foglalkoztatott, nagyon sok feladatot látok el, úgy érzem, csökkentenem kell a munkámat, hisz nem vagyok éppen fiatal, 67 éves leszek, az egészségemre is kell vigyázni. Úgy gondolom, hogy többet kell tennem kulturális és vallási vonalon is... Visszatekintve a két évre, amit az önkormányzatban töltöttem, elmondhatom: lelkiismerettel végeztem azt a munkát, amelyet rám bíztak, s mindig a város egészének érdekeit tartottam szem előtt. Lemondásom első és legfontosabb indoka — ahogy az előbb elmondtam — korommal és egészségi állapotommal függ össze. A másik indok, olyan sajátos helyzetbe kerültem, hogy egyrészt a város alpolgármestere voltam, a kulturális és vallási bizottság elnöke, s ugyanakkor a református kollégium főigazgatója is. — Tehát úgy érzi, hogy összeférhetetlen egymással a város alpolgármestere és a református kollégium főigazgatói tisztsége? — Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy a kettő nincs ellentétben egymással. Mégis voltak olyan esetek, amikor ez gondot okozott. —S milyen helyzetek voltak ezek, kérem, mondjon konkrét példát? — Konkrét eset a reformátusságnak az a törekvése, hogy legyen egy alapiskolájuk Pápán, egy általános iskola, ahol a diákokat a református gimnáziumra készítik fel. Mi erre a célra olyan épületeket kértünk vissza, amely a református egyházé volt. Ez a két épület közel van a református gimnáziumhoz is. Az a véleményem, hogy ez az iskola ugyanúgy szolgálná a város polgárainak az érdekét, mint a református egyházét. Itt voltak és vannak viták és gondok, talán itt éreztem legjobban a problémát.Ha boncolgatjuk az egyházi iskolák létesítése körüli dolgokat, akkor felvetődik a kérdés, vajon a majdan megszaporodó egyházi iskolák nem nyomják-e el az államiakat, hogy látja ezt? — Egyáltalán nem érzem, hogy Pápán az egyház kisajátítaná az oktatást. Most tízezer diák van Pápán, egyházi iskolába és óvodába kb. hatszázan járnak. Az arány annyit változik majd, hogy az egyházi iskoláknakkésőbb 1500-2000 diák lehet. Pusztán a számadatokból érzékelhető, hogy az egyházak nem tudják az oktatást kisajátítani. A református gimnáziumban ez a kisajátítás még lehetetlenebb, hisz ide nemcsak Pápáról, de az egész Dunántúlról jönnek diákok. S állami iskolák is maradnak, hisz én is támogattam a Petőfi Gimnázium további működését, s bőven maradnak általános iskolák. A szülők szabadon választhatják meg, hogy állami vagy egyházi iskolába adják-e gyermekeiket. Kívánom, hogy Pápa visszanyerje iskolaváros jellegét s versenyképes, sajátos arculatú iskolák legyenek városunkban. — Visszautalva lemondása körülményeire, megbeszélte távozási szándékát választóival? — Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben,nekem egyedül kellett döntenem. Bízom választóim megértésében. — Véglegesen visszavonul a mindennapi politizálástól, vagy lehetséges, hogy az 1994 évi választásokon újra indul? — A napi politizálástól visszavonulok. A református gyűjteményben is van elég munkám, s kollégiumi főigazgatóként is vannak teendőim. Pártállásomat tekintve továbbra is az MDF-hez tartozom, ezután magánemberként fogok politizálni. -Kirsch Attila- PÁPAI HÍRLAP A pápai példa követendő Az elmúlt hónapban — országos program keretében — vizsgálták a gyermekétkeztetés megyei helyzetét. Az ellenőrzés alapvető célja az volt, hogy felmérje a 3-18 éves korú gyermekek étkeztetésével kapcsolatos körülményeket. A megye területére kiterjedő vizsgálat nagyon kedvező pápai tapasztalatairól örömmel tájékoztatjuk az olvasókat. Az óvodáskorú gyermekek ellátására megyei átlagban napi 36 Ft jut, míg Pápán 49 Ft; az általános iskolákban a napközis ellátás 46 Ft, ugyenez városunkban 58,50 Ft. Pápán támogatják a diákokat a legszámottevőbb mértékben, ugyanis minden általános iskolai tanuló anyersanyagérték 50 %át természetbeni juttatásként megkapja, illetve a kettőnél több iskolásgyermeket nevelő családok az étkezésért nem fizetnek. Pápa város képviselőtestületének döntése alapján a rendelet szerinti kedvezményeken túlmenően minden általános iskolai tanuló étkezési adagonként 20 Ft támogatásban részesül, amely a város költségvetésének 10 millió forintjába kerül évente. Az önkormányzat a diákétkeztetés támogatására azért fordít nagy gondot, hogy a gyermekek hátrányos szociális helyzete az étkezési igénybevételének ne legyen kizáró feltétele. ,,...Ti pedig rablók, barlangjává tettétek” A huligánok és a talán meg sem keresztelt tinik között is sikk lett az éjféli misén való résztvétel. Résztvételt mondok, mert sokan korán beülve a padokba, szeszkőztől, vagy csak fáradtságtól bóbiskolva nem adhatták át magukat a csodálatos misztikum magasztos érzésének, még ha a hit valami kis lángocskája lobogott is bennük. A gyakorló keresztényeket a tömegen áttörve, nem a már mise előtt ki-bejáró, ajtócsapkodás, rágógumizó, vagy csak közömbösen álldogálók és 2-20 éves gyerekek és fiatalok által elfoglalt padok miatti egyórás állás zavarta, hanem a gyér énekszón is áthalló állandó moraj. Nekem már azokban az években is az Újszövetség evangélistáinak írása jutott eszembe, mely szerint Jézus ostort ragadott és így szólt: „ Meg van írva, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni ti pedig rablók barlangjává tettétek”. A következő években sem javult a helyzet és magamat egy újabb evangéliumi idézettel vigasztaltam, mely szerint mikor gyermekeket vittek Jézushoz, hogy áldja meg őket, a tanítványok elutasították, de ő így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, mert ilyeneké a mennyek országa”. Tudom ők kikérnék maguknak a kisded jelzőt tini létükre, hisz oly jó bulinak nézik az éjféli misét, ám viselkedésük több mint gyermekes. Elgondolkodom, milyen szülői iskolai nevelésben volt ezeknek a fiataloknak részük, ha a legelemibb emberi normákkal nincsenek tisztában. Az idei év karácsonyestéjén a már „rendszerváltozás” ifjúsága, még ha lehet rátett egy-két „ lapáttal”. Most az állandó moraj, és ki-be mászkálás mellett hangos kiabálásokat is lehetett hallani az orgonaszó ellenére. Lehet, hogy ezek a kiabálások a fiatalok sivár szókincsének legtöbbet használt szavai közül kerültek ki? Sajnálom ezeket a fiatalokat de félek és sajnálom magunkat is... ... Én tudom— tudnám a megoldást, de addig míg a régi hatalmat felváltók többségében az ateizmus lángja lobog és nem jó szemmel nézik a felekezeti oktatást és úgy félnek annak nagyobb arányú bevezetésétől, mint ördög a tömjénfüsttől addig semmilyen téren javulást nem remélhetünk. Gáti László