Pápai Közlöny, 1920 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-19 / 38. szám

XXX. évfolyam. •Előfizetési árak: Egész évre 50 Kt felévre 25 K, negyedévre 12­50 K. Egyes szám ára 1 korona. Pápa, 1920 szeptember 19. Hp^/v^,^ h­i -38. szám. K­özérdekű­ f^fflíretlen hetilap. t=i Megjelenik minden vasárnap. Laptuljdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfi­utca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). A közkórház ügye. A közkórház ügyében a helybeli irgalmasrend főnöke a következő be­adványt intézte a városi tanácshoz: Az a megbeszélés, mely a közelmúltban Pápa város polgármestere és a Irgalmas­ rend tartományi főnöke között lefolyt, csupán elvileg foglalta össze azon jogokat és kötelességeket, melyeket a létesítendő kórházban a város gyakorolni kíván. Elérkezett az ideje annak, hogy most már konkrét állapíttassanak meg, mit szándékszik adni a város, illetve mit képes adni és ezzel szemben mik a követelései.­­ A kórházi kérdésnek ilyetén konkretizálása azért is lép szinte sü­rgetőleg előtérbe, mert lát­juk és tapasztalhatjuk azt, hogy ma ott vagyunk, ahol kezdetben voltunk. Óhajtjuk, hogy legyen közkórházunk, de még úgy látszik a cél­ eléré­sét nem a magunk erejéből, hanem a mások bizonytalan ígéretétől reméljük. Van azután még egy megfontolandó körül­mény is, nevezetesen az, hogy az Irgalmas­ rend nem megy bele a közkórházi kérdésnek olyan megoldásába, mely szerint a maga jogait egy­szerűen feladja. Pápa város ugyanis nem kíván­hatja, hogy mikor a Rend telkét, kész épületét, rendelkezésére álló felszereléseit első­sorban a a város jól felfogott érdekében bocsátja és áldozza köz oltárára, az legyen a jutalma, hogy jogaitól megfosztva csak másodlagos szerepet töltsön be, tart­elem legyen addig az ideig, míg végre egy könnyen bekövetkezhető új érá­ban saját tulajdonából egyszerűen kidobatik. Nem helyes továbbá olyasmit ígérni, amit a város önerejéből nem bizonyos, tud-e teljesí­teni, így a Kálvária melletti telek megszerzését senki sem garantálhatja, az illetékes helyen ezen telek értékesítési engedélyezését illetőleg ugyanis megfontoltan cselekesznek. Ezek alapján arra kérem Nagyságos Polgár­mester Urat, méltóztassék összehívni rendkívüli városi közgyűlést, amelyen az elvi kérdések tisztáztatnak, a városnak követelései konkretizál­talak és megn­eveztetnek azon támogatások, miket a város a kórháznak adni tud és akar is­­zendő. Az Irgalmas­ rend az akár pénzzel segélye­akár telek adományozásával megna­gyobbítandó kórháznak maga lesz a tulajdonosa, az orvosi kinevezést, a belső adminisztrációit maga gyakorolja. Ezzel szemben a városnak a áldozatért privilégiumokat ad, milyenek: hozandó A városi szegény betegek ingyenes gyógy­kezelése, stb., amely követelések pontokba foglalva szerződésileg lennének biztosítandók. A fődolog az, hogy a tárgyalás sürgősen megkezdődjék és a kórházi munka végrehajtandó legyen. Az Irgalmas­ rend biztosítja a várost, hogy a kórház kicsiny keretek között bár, de meg fog felelni a követelményeknek. A rend már gondoskodott oly szakorvosról, akinek jelenleg három alorvosa van és minden néven nevezendő műtéteket végez. A kórház fejlesztése arányban lesz a befolyó jövedelemmel, segéllyel, adomá­nyozásal, stb. Ha a város többet kívánna a Rend által teljesíthető feltételeknél, ez esetben a nyilvános­sági jellegét kérjük a minisztériumtól és mint magánkórházat fejlesztjük ki, megfelelvén a modern követelményeknek. Mielőtt a városi tanács a beadvány ügyében érdemileg állást foglalna, fel­hívta a tiszti főügyészt, hogy nyilatkoz­zék arra vonatkozólag, hogy a gróf Ester­házy uradalom által kórház céljára a vá­rosnak adományozott vasút melletti telek esetleges értékesítéséből befolyó jövede­lem mily feltételek mellett volna átenged­hető az Irgalmas-rendnek kórházának köz­kórházzá átalalakítása esetén? A tiszti főügyész a következő véleményt adta: Az Esterházy grófi család által a városnak adományozott telekről való lemondást, illetőleg ennek értékesítése után befolyandó összegnek az Irgalmas­ rend részére leendő átengedését csak az esetben tartom megengedhetőnek, ha a Rend előzetesen kötelezi magát mindazon fel­tételeknek betartására, amelyek a közkórházi jelleg tényleges felvétele mellett a kórház teljes vezetésébe a város befolyását és beleszólását biztosítják. Ezen feltételek közelebbi megállapítása véleményem szerint a közegészségügyi bizottság meghallgatásával volna eszközölhető. A közegészségügyi bizottságnak sür­gősen össze kell ülnie, hogy a fontos kérdésben véleményét nyilvánítsa s városi tanács elé terjessze. A tanácsnak a viszont oda kell hatnia, hogy a közkór­ház ügye minél előbb a városi közgyű­lés elé kerüljön, mert a kérdés további elodázást nem tűr el. Meg kell mozdul­nia azonban a társadalomnak is a köz­kórház érdekében. Majd egy millió koro­nára van szükség, hogy a kórház úgy átalakítható, illetőleg felszerelhető legyen, hogy az a modern gyógyászat követel­ményeinek megfeleljen. Az összeg nagy­nak tűnik fel, de ha tekintetbe vesszük, hogy a konjunkturális viszonyok folytán igen sokan vannak abban a kedvező helyzet­ben, hogy a nemes célra áldozatot kön­­nyedén hozhatnak, azt hisszük, rövid időn belül sikerül a financiális akadá­lyokat is elhárítani az Irgalmas­ rend kór­házának közkórházzá átalakítása útjából. Ebben a tekintetben példát mutatott a borsosgyőri földbérlő részvénytársaság főintézősége, amely 5000 koronát­­ ado­mányozott a kórháznak. Az összeg arány­lag nem nagy, akik tehetik, nagyobb mérték­ben kell, hogy kivegyék részüket az áldozat­hozatalból, de kezdetnek jó arra, hogy ösztönözzön másokat kötelességeik teljesí­tésére a köz érdekében. Mi állandóan napirenden fogjuk tartani a kérdést, s a magunk szerény körében is mindent el­követünk, hogy Pápa városának mielőbb megfelelő közkórháza legyen. Hiszek Magyarország feltámadásában A Védőligák Szövetségének pályadíjnyertes imája. A Védőligák Szövetsége néhány héttel ezelőtt pályázatot hirdetett egy rövid nemzeti imára, amely legfeljebb 15—20 szóban ki­fejezte azt a gondolatot, hogy minden törekvé­sünk országunk elrabolt részeinek visszaszerzé­sére irányul, hogy addig nem tudunk meg­pihenni, míg hazánk nem lesz újból egységes. Ugyanekkor pályázatot hirdetett a szövetség egy jelmondatra is, amely egyetlen rövid, frappáns mondatban fejezte ki ugyanezt a gondolatot. A pályázatra összesen 125 ima és ugyan­annyi jelmondat érkezett be az ország minden részéből. A bíráló­bizottság, amelynek tagjai Rákosi Jenő mint elnök, Kozma Andor és dr. Szennei József főispán voltak, már el is készült a beérkezett művek felülbírálásával. Az imapályázat nyertese Paff-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, akit két nem régen megjelent verses­kötetéből mint tehetséges és melegszívű költő­nőt ismer az ország közönsége. Az ima így hangzik: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen. — Ez a magyarnak ma krédója — mondja Rákosi az imáról bírálati jelentésében —, bizo­nyos vallásos kenetet, szinte ihletet nyer a Hiszekegyünk reminiszcenciája által; nagy pátosz van ismétléseiben és amire hitvallást tesz, az valóban a lényege annak, amire a magyarnak szüksége van. A jelmondat-pályázat győztese B. Szabó Mihály nyugalmazott főispán lett a következő jelmondattal : Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. A két rövid sor oly meglepő erővel és tömörséggel mondja el mindazt, amit ki kell fejeznie, és amit a többi pályázó is mind gon­dolt, érzett, hogy Rákosi bírálata valamennyi többi pályamű fölé helyezi. Mint gondolat, mint eszme talán mélyebb, szebb is egyik-másik pályamű — mondja Rákosi —, agitatív erőre, hatásának erejére nézve azonban egyik sem mérkőzhetik vele. Az imát és jelmondatot a Védőligák Szövet­sége minden agitációs iratban, plakáton terjesz­teni fogja, hogy azok mintegy nemzeti imává válva, egységes kifejezésre juttassák a nemzet érzéseit, vágyait.

Next