Pápai Kristály, 2003 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2003-03-01 / 1-2. szám
Pápai Kristály 2003. 1-2. Cser Brigitta, Kaposvár (14 éves) Fagyos télben Hazafelé ballagtam, Lépteimet hallgattam. Már sötét volt, Az utcán rajtam kívül Senki sem volt tán. Felnéztem a kék égre Ragyogott a hold fénye, Felhők vonultak, Csillagok ragyogtak. Még látszott a Nap lemenő fénye, Sugarainak gyönyörű színe. Egy pillanatra megálltam, Hogy a természetet meghalljam, De csend volt. A fákról lehullottak a levelek, A madarak nem csicseregtek, így továbbmentem. A tél szele zúgni kezdett, Hiába, egyre hidegebb lesz. Fagy már, már érzem, De körülnéztem mégegyszer, Felettem tündökölt a csillagtenger. Vártam, hogy tán hallottam, De már minden halott volt. És már tudtam, igen, Megfagytak a hideg télben. S olyan távol van a nyár, Mint csillagok az égen! M. Wimmer Mária (Ria), Győr Marsak (Számuér, Jakovlevics) (1887-1964) Fény és nyár... Fénylő csillag arany-kelyhe, opál-szín fényt hint földünkre, csillag, csillag, szép fény-madár, azt kiáltod, jön már a Nyár! Láng-testű csillagok hullnak, szelek már csenddé halkulnak, mezők, erdők vándorolnak, csoda-nyár feléd indulnak... És jönnek vadak, hosszú sorban, mind a fény felé fordulnak; farkas, róka, sok lomha medve, s a madarak hadserege... -Nyár-anyánk, köszöntünk téged, nyár-anya, üdvözöl néped, - -kiáltja az egész világ: Fény és nyár, te vagy az Élet! Tavasz - Nyár Süléné Szűcs Irma, Magyargencs Eső város Tavaszi eső, miért nem jössz felénk? Tavaszi eső, hozzál nekünk reményt! A kis virág is vár, sóvárog feléd, Locsold, mert nélküled elszárad szegény. A száraz földben sem csírázik a mag, Hiába vetetted el, ha esőt nem kap. Tavaszi szél, tereld a fellegeket, Borítsd be felettünk a kéklő eget! Nagyon várunk már, imádkozunk érted, Szánj meg bennünket, egek Ura, kérlek! Áldó, szent karodat nyújtsd ki fölénk, Kiszáradt földünkre adj esőt, reményt! Solymosi Gyuláné, Ecser Májusi dal Madárdal és lombos ág, Napsugár és vidám kacagás, Ilyen a nyár csupa boldogság, Vidám, mint a ifjúság. Múlik a nyár, szerelmek dala száll, Álmodja az ifjúság tavaszát. Tarka pillangó száll, Holdfény muzsikál. Vágyaknak szárnya nő És visz a végtelen felé. Álmodj csak ifjúság, Úgy is csak az álom tiéd. Felébredni kár, Mert eltűnik az álomkép, Valóság áll eléd. Virágnak nyílni kell, Mikor a nap tüze hull reá. Madárdal és lombos ág Napsugár és vidám kacagás. Látod pajtás, így múlik a nyár, Hol a szerelem dala száll. Csukárdi Tibor, Pápa Nyári zápor Felettem mozog, dübörög az ég, Ilyen vihart nem éltem át nagyon rég. A felhők között rohanva járt a villám, Csattogva, cikornyát szórt a hegyek ormán. A tetőn vidáman dobolt a víz, Hosszú útján lefolyva emléket visz. Hol ringott bölcsője melyik tengeren, Mit látott míg ült vágtató förgetegen? Esett már sokszor de ez valami más, Szaporázva loccsant és zizeg a sás. Hiányzott nagyon, szikkadt a föld java, Most igazán ellene kell az ima. Üldögélek, kintről a levél int, Porcsíkos ruhában sok bokor kacsint. Kacsint és örül olyan mintha sima, Rezgő levél körül mosolyog a szilva. Madárfütty nem száll, meglapult a csend, Bólogatnak az árnyak ez itt a rend. Csattan a villám és újra mennydörög, A két kutya az ólban halkan nyöszörög. Hallom csendesül szűnik a haragja, Újra éled a föld apraja nagyja, Lassan készülődöm előttem az út, Mellette zavaros fáradt patak fut. Felettem rezzen az ág ragyog a Nap, A sok pompázó virág életet kap. A mező szeme csupa párna és könny, A távolodó zápor minden cseppje gyöngy. Számuéi Marsak fordította Baráti Molnár Lóránt,Győr Tavasz Kerge, kósza, bolond szél, szalad tőle a felleg, csicsereg a sok veréb az ereszünk mellett. Hasad már a tó jege, végestelen végig, fuss a rétre, énekelj, kedved nő az égig! 3