Pápai Lapok, 1877 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-08 / 14. szám

ünnepélyt határoztak rendezni, melyen minden nemű nyomda termékek és szerek lesznek kiállítva. — A nők a tükör előtt. Egy tudós angol azt is ki­számította, hogy száz nő közöl hány tekint a tükörbe ha előtte elmegy? Azon eredményre jutott, hogy kilencvenkilenc. A szá­zadik átlag csak azért nem tekint be, mert vagy szürke hályog van a szemén, vagy oly rövidlátó, hogy az orránál tovább nem lát.­­ Egy német meg azt számította ki, hogy nőtoiletteket ma­gában foglaló kirakat előtt hány hölgy halad el, hogy meg ne álljon. Egy tucat közül tíz megáll, kettő elhalad, de csak azér hogy visszatérve még jobban megnézze. — Akik Muszkaországba akarnak utazni, ne vi­gyenek magukkal semmiféle nyomtatott dolgot, mert a határ vizs­gálatánál minden ilyesmit confiscálnak, nehogy államellenes ira­tok a szent birodalomba csempésztethessenek be. Minden köny­vet elvesznek, s csak azt kapja vissza az utas, a­melyre a vizsgálatot teljesítő hivatalnok reá írja: „magasabb rendelet foly­tán átolvastam." Csodálkozunk, hogy kőfalat nem vonnak a slá­vok Kánaánja körül. — írógépekről A philadelphiai világtárlaton az euró­paiak figyelmét nagyban igényben vette Remington írógépe, mely minden kívánni valót e tekintetben magában foglal. A gép egy varrógéphez hasonlít, csakhogy 44 négy sorba osztott billentyű­vel bír, melynek lenyomása által eszközöltetik az írás. A gép munkaképességét tekintve, óriásinak nevezhető, mert a­meddig egy írnok egy másodperc alatt 2 betűt, egy perc alatt pedig legfeljebb 120, s egy óra alatt legfeljebb 7200 betűt képes írni, addig Remington írógépével minden baj nélkül ugyanazon idő alatt 36,000 betűt lehet leírni A kezelés roppant egyszerű és rövid idő alatt elsajátítható. Nem csoda, ha ezen, 1874-ben sza­badalmazott írógép rövid 2 év alatt az Egyesült­ Államokban oly népszerűvé lett, hogy minden ügyvéd, kereskedő, törvény­szék és hatósági irodák csak­is ezen géppel dolgoztatnak. Je­lenleg Európába is behozatott, s reméljük, hogy rövid idő mulva az Írnokok helyét pótolni fogja. Egy ilyen írógép ára 280 frt. Végül megjegyezzük, hogy minden iratot, ha kell 16 példány­ban egyszerre lemásol a gép. — Az uj divatú női cipőknek, melyek a láb minden áron való kicsinyítését célozzák, oly káros következményei van­nak, hogy hölgyeink e­rosz divatot méltán elhagyhatnák. A mult századból átvett Stiefflettek á la XV. Lajos, magas és a talp közepe felé helyezett sarkaikkal a lábat nemcsak anatómiai szépségétől fosztják meg, hanem heves fájdalmak és tartós láb­betegségek okozói. Campe Péter l­onga­i orvostanár már 1781-ben kimutatta ezen cipők káros befolyását, úgy .Dr. Onimus, a párisi facultas tagja, irgalmatlanul felszólal ezen divatcipők ellen. Tényleg a láb természetes támpontjait eltolják, ugy hogy a sark és ugró­csont helyett a talpboltozatra nehezedik a test, miáltal a láb önmaga felé visszahajlik, a nagy­ujj kifelé fordult. Fájdal­mak keletkeznek az alszár izmaiban és ezek kóros következmé­nyei. A járás elveszti kecsességét és inkább szökellővé lesz mint a madár járása. De, ha már annyira megszerették a hölgyek e m magassarkú cipőket, legalább ne használják folytonosan, bizto­sítjuk őket lábujjaik háladatosságáról. (V.­) — Nőkiállitás. Philadelphiában mult évi karácsonykor sajátságos nő­kiállítást rendezett egy élelmes francia kiházasító ügynök, az első általános házasító társaság megbízásából ugyanis 16 éves korától kezdve 28 éves korig­ minden rangú és fajú hölgy jelentkezhetett a kiállításon, jutalmul a legszebbnek a há­zasító-egylet 6000 dollár díjat biztosított. Vállalkozó roppant sok­jelentkezett, a jury ugyancsak bajban volt a díjkiosztás miatt, valóságos ostrom­ állapotnak volt kitéve a bizottsági ülésterem­, midőn a bizottság elnöke Bedforn kisasszonyt nyilvánítá ki díj­nyertesnek, egy 18 éves sugár magas barna szépséget, — a dij azonban kifizetve nem lett. Nevezett kisasszony a bíróságokhoz fordult a 6000 dollár kiadása iránt, ekkor azonban kitűnt, hogy a 6000 dollár csak a felhívásban és az élelmes francia agyában létezett, de valóságban nem. A legeredetibb e kényes kiállítási ügyben az, hogy minden vállalkozó hölgynek 4 dollár beiratási díjat kellett fizetnie, pályázó volt összesen 2700, az érdemes ügynök tehát fölcsipett 9400 dollárt és azzal tovább állott, kép­zelhető a rászedett hölgyek elkeseredése és a kacagó férfivilág öröme. — Magyar cimbórság. Azon alkalomból, hogy a leg­főbb számszék elnökének megadatott az exellenciás cím, a„Bp Nplp." következőleg elmélkedik: Annyian vagyunk — bocsánat annyian vannak — most már Magyarországon exellenciások, mél­tóságosok, nagyságosok sat., hogy hovatovább nehezebbé válik mindenkinek megadni az őt megillető titulust. Valóságos cim almanach-hal kellene bírnunk, hogy mindig aufait lehessünk az­iránt, minő cimzés illeti meg „nagy" férfiainkat. Tévedések el­kerülése céljából nagyon előnyös volna hát, ha minden magyar állampolgár külső megjelenése által adná túl a világnak, minő cimzés illeti meg. E tekintetben — a khinai mandarinokat véve minta gyanánt — következő javaslatot vagyunk bátrak előterjesz­teni: 1. §. Exellenciás vagy nagyméltóságú urak három páva­tollat viselnek kalapjuk mellett. Salonban, estélyek alkalmával sat., hol födetlen fővel és frakkban jelenik meg a férfi közönség, két pávatoll a fül mögé, egy pedig a gomblyukba tűzendő. 2. §. Méltóságos urak két pávatollat tűznek kalapjukra, illetőleg füleik mögé. 3. Nagyságos urak csupán egy pávatollat hord­hatnak kalapjukon, illetőleg jobb fülük mögött. 4. §. Mindazon urak, kik igén­nyel birnak a tekintetes címre, kalapjukra tűzött kakastollal külömböztetik meg magukat. Nem hizelgüünk magunk­nak, hogy e javaslat teljes és tökéletes, de reméljük, hogy nem fogja kikerülni báró Wenckheim Béla úr figyelmét. Várjuk ezen vagy más alakban leendő előterjesztését a közügy érdekében. — Csőd alá került csecsemő, vagy a prókátor­világban. 1861-ben­ született Blenísban, Svájcban egy fiúgyer­mek. A néhány nappal gyermeke születése előtt meghalt apa 8000 franknyi activ és 2000 frank passiv vagyont hagyott hátra. Mindazonáltal egy év múlva, 1862-ben, a gyermek vagyon bu­kottn­ak nyilváníttatott. Ettől fogva az igy kifosztott gyermeknek volt 12 gyámja vagy jogi képviselője, akik 40 pert folytattak érte. Volt 12 ügyvédje, hoztak rá számos bírói határozatot, ka­pott 20 megidézést és körülbelül 30 fizetési meghagyást, 7 fel­folyamodás intéztetett nevében a kormányhoz s ugyanannyi a kerületi biztoshoz. A törvényszolga legalább 100-szor kopogta­tott ajtaján. S hány kilogramm bélyeges és bélyegtelen papir fogyott el ebben a botrányos ügyben, — mely még most is azon stádiumban van, mint volt 1862-ben! (A. J.) — A Suez csatorna bevétele 1876-ban 30.728,925 frank volt, tehát több, mint 75-ben. A csatornát leginkább an­gol hajók használják, noha épen az angolok gáncsoskodtak an­nak idejében az építés ellen, s ha Napoleon nincs, a csatorna nem létesül. Midőn azonban később az angol belátta, hogy az oppositio nem használ, azon volt, hogy a lehető legjobb üzletet ő csinálja általa, s ez sikerült is. Sőt harmad éve, megszorul­­t­van az egyptomi alkirály, a csatorna aktiáinak nagy részét meg­vette a britt kormány, s azóta ezen fontos kis vizutunk is urává lett. — Halálozási statistika: M. hó 17-ig átlag 1000 lakos­ból meghalt Bécsben 35.2, Budapesten 44.7, Berlinben 24.2, Boroszlóban 32.2, Königsbergben 36.3, Kölnben 29.5, Hanno­verben 23.8, Magdeburgban 40.7, Stettinben 29.9, Altonában 28.4, Strassbuigban 36.1, Münchenben 34.1, Augsburgban 53. Drezdában 21, Lipcsében 19.2, Stuttgartban 25.3, Braunschweig­ ban 33.7, Karlsruheben 26, Hamburgban 29.3, Baselben 31.8, Brüsselben 29.5, Parisban 29.5, Amsterdamban 27.9, Varsóban 24.6, Nápolyban 36.6, Turinban 31.1. Bukarestben 27.2, Odes­sában 36.6, Londonban 26.6, Glasgowban 32.9, Liverpoolban 30.8, Dublinban 30, Edinburghban 29, Alexandriában (Egyptom) 37? New-Yorkban 21, Philadelphiában 17, Bostonban 18, Calcutta, 33.5, Madrasban 14.6 százalék.­­ Azt a vad dühöngőt, ki Spalatót két napon át rémületben tartotta, úgy fogták el, hogy a háza ablakának irá­nyában fekvő toronyból elkezdtek kövekkel hajigálni oly erősen, hogy a dühöngő kénytelen volt ablakából — honnét minden kö­zeledőt lelőtt — hátravonulni. Ezen alkalmat két bátor fickó (Her­ceg nevű rendőr s Kunovszky nevű pékmester) felhasználta, hogy a házba hatoljon s az emeletre menjen.­­ A támadás in­nen történt Tomics ellen, ki utóbb már csak egy handzsárral védte magát, mely kezében eltört. Ekkor elfogták és megkötöz­ték. Handzsárjával dulakodás közben két embert megsebesített. A kórházban csendesen viselte magát. Hogy őrült-e vagy go­nosztevő, — még nincs eldöntve. — Jó tudni, hol vannak magyar régiségek. — A bécsi arsenal múzeumában látható Zrinyy Miklós sisakja és II. Rákóczy Ferencnek néhány ágyúja R. F. pro patria et gló­ria. Ultima ratio regis felirattal. — Nagy Lajos fivére András Nápolyban az érseki templom falában van eltemetve; hirdetik ezt márvány táblájú feliratok, melyeket az érsekek készíttettek és tartottak fenn. — A bécsújhelyi városházánál látható I. Má­tyás királyunknak nyerge és arany-billikom­a. — Korvin Mátyás­nak Rómában, Attillának Parisban a Genovéva-templom csarno­kában szobra van. (V.) — Cethal Tarentben. Mint igen ritka vendég, a múlt hetekben, a már ókori hírű itáliai Tarent város kikötőjébe úszott egy cethal. De itt rosz fogadtatásban részesült, mert noha ha­talmas farkának csapásaival egypár támadó csolnakot összetört, mégis a jól intézett lövések, szigony szúrások csak­hamar le­győzték a hatalmas állatot, melynek hossza 12 méter volt. De csak mindenféle veszedelmes manipulációk után lehetett az óriást a szárazra cipelni, ahol nagyr­om­ok között éjféltájban a másvi­lági állatkertbe átpályázott. Másnap szegényt pár földi beme­neti díjért lehetett látni. — Vasúti szerencsétlenség London és Scotia között közlekedő, úgynevezett „repülő-skót" gyors­vonat, az elmúlt va­sárnapon alig hogy elhagyta a Morpeth nevű állomást, midőn a sínekről lesiklott, az összeütközött kocsik pedig halomra töret­tek, 5 ember azonnal meghalt, számos pedig megsebesült; még a legnagyobb szerencse, hogy az északról jövő ellenvonatot ideje korán meg tudták állítani, mert ez által újabb borzasztó szeren­csétlenség növelte volna a meglevőt. A kisikamlás oka ismeretlen. — Puschkin világhírű orosz költőnek Moskvában emlék­szobrot állítanak fel már 80,000 rubel együtt is van. — Célszerű találmány. Aj Orleansban (Észak Amerika) célszerű kalapot találtak fel a színházba járó nők számára. Ugy van készítve, hogy felső részét s a rajta levő tollakat és egyéb diszítményeket ügyes gépezet segélyével hátul a nyakra lehet lecsavarni, ugy hogy a hátul ülők a nők feje felett a szinpadra láthassanak. — Hugó Viktor a kiállításról. Közelebb Louis Blana a lyoni munkások javára felolvasást rendezett, mely alkalommal Hugó Viktor elnökölt, ki a felolvasás végeztével beszédet tartott s Lyont Franciaország, Parist pedig a világ fővárosának nevez­vén, így folytatta: „Nekem úgy tűnik fel, hogy egy sajátságos csata van készülőben a háború, a múlt akarata, és a béke, a jövő akarata, közt. Polgárok! a béke győzni fog! A jövő e dia­dala már most felismerhető, mindinkább közeledik. Neve 1878-diki kiállítás. Mert mi egy nemzetközi kiállítás ? Békeszerződés. I. Ha élted elveszett, És mégis hordod azt, Gyötrelmét érezed S nem ejtesz egy panaszt. Megjárod útadat A mint kiszabva van, Bár a tövis miatt Vérző fájdalmasan, Ragadd meg a pohárt És hajtsd föl édes jó borát, S egy percre bár azt hiheted — Van még öröm a föld felett! II. Ha látod, hogy a gaz Nagy fennen árkodik, Mig számtalan igaz Nyomorral küzködik. Az aljas árulás Elismerésre lel, S az önfeláldozás Mehet a semmivel: Ragadd meg a pohárt És hajtsd föl édes jó borát, S egy percre még azt hiheted — Van igazság e föld felett! Csarno BORDAL. III. Ha Istent és hazát Az önzés megtagad; S szolgálja önmagát A hajló szolgahad, Ha minden lesz a cél, Bár utja becstelen; S a mámor és a kéj Őrjöng a népeken: Ragadd meg a pohárt És hajtsd föl édes jó borát, S egy percre bár azt hiheted — Van még erény a föld felett! IV. S ha a pohár bora Elszédít tégedet: Bocsátnod áruba Hited s erényedet; Megvetned a mi szent, Kacagnod a dicsőt; Élvezned a jelent, S tagadnád a jövőt, Törd össze a pohárt, S utáld meg maszlagos borát, Őrizd meg tisztán lelkedet S dicső lesz mindenek felett! Erődi Dániel. Fürdőn. Amerikai genrekép. Az Egyesült­ Államokban Saratoga volt mindig a legelő­kelőbb és, leglátogatottabb fürdő. Miss Semper ízletes feke ruhában jelent meg itt, s a fáma azt susogta felőle, hogy azért hord gyászruhát, mert nem régen elhalt agyját, — egy jó módú baitimorei alkuszt — gyászolja. A bú megrongálta egészségét és a könyek elhervaszták arcának rózsáit; azért itt, ezen ásványvizes fürdőben igyekezett ezeket helyreállítani. Miss Semper, a gazdag örökös, természetesen magára vonta az általános figyelmet. A férfiak kitűnő szépségnek kiáltották ki és sokat beszél­tek földbirtokairól, bankban levő tőkéiről stb. A­ núk, véleménye megoszlott. Némelyek nagyon halvány­­nak találták, mások öltözködési ízlését ócsárolták. miss Hugh­flyer, ki már tíz éven át mindig csak 24 éves volt, egész nyo­matékkal erősítette, hogy miss Semper nem bír nagy világi tó­nissal. Halliard hajós kapitány, egy régi tengerész véleménye pedig oda irányult, miszerint a nő előtte gyanús és hasonló egy kitanult tengeri rablóhoz. A szép idegen ez alatt naponkint eljárt a gyógykúthoz, erkölcsösen lesütvén szemeit, az őt túlságosan vizsgálók előtt és csak egyedül bajával látszott foglalkozni. Ugyanezen időben érkezett Saratogába Fitzconnel őrnagy. Ez egy jól megtermett, finom magaviseletű egyéniség volt, ki mindenkit előkelő és mégis szellemdús közönyösséggel szemlélt. Azt mondták, hogy angol szolgálatban levő tiszt és egy lord­nak öc­cse. Ehez még azt is hozzátették, miszerint az Egyesült­ Államok nyugoti részében messze kiterjedő földbirtokkal bir. Fitzconnel őrnagy nem keresett ismeretséget; ő egy va­lódi gentleman volt s az udvariasság szabályait jól értette. A férfiaknak tetszett józan­­ ítélete, világismerete és finom magavi­selete; a nőket kerülni látszott, miért is ezeknek kevés alkal­muk volt jó tulajdonságait kiismerni. De annál kiváncsiabbak voltak. Fitzconnel őrnagy és miss Semper véletlenül a kútnál ta­lálkoztak. Az épen poharát töltötte meg, midőn a hölgy belépett; rögtön neki nyújtá poharát s ez ivás közben leejtő batu­st zseb­kendőjét. Az őrnagy, mint gentleman, fölemelte a kendőt és tu­lajdonosának adá, ki az idegen előzékeny udvariassága fölött elpirult és ezen zavarában karjáról leejté erszényét, mit a finom képzettségű harcos tiszteletteljes meghajlással tett vissza. A ka­tona ezután folytatta sétáját, a hölgy pedig szobájába vonult. Azon nem is lehet kételkedni, hogy miss Semper ne tudta volna méltányolni a szerencsét, miszerint egy angol lordnak öc­cse előtte a legnagyobb udvariassággal kétszer meghajolt.­ Épen oly kevéssé lehet állítani, hogy az őrnagy hideg közö­nyösséggel szemlélte volna a szemérmes elpirulást, mit a szép gyászoló arcára udvariassága idézett elő. Különben az bizonyos, hogy mind­ketten külön úton távoztak el a nélkül, hogy vis­­szapillantottak volna. Miss Semper egészségi állapota követelte azt, hogy kö­vetkező reggel szokatlanul korán jelent meg a kútnál, és az őr­nagy szintén odahagyta szobáját, midőn még a fürdő­vendégek mély álomban ápoltak, hogy az üde reggeli levegőt szívhassa.— Csupa véletlenségből történt, hogy a kútnál találkoztak, és mi­vel a fölvigyázó, ki a poharakat töltögetni szokta, még nem volt jelen, az őrnagy részesült a szerencsében, hogy e tisztet teljesíthesse, míg a hölgy az orvos által rendelt vízmennyiséget meg nem itta. Senki sem tudta megmondani, valljon miss Semper és Fitz­connel őrnagy hányszor itták együtt a gyógyhatású italt. De ha azt hallja az ember, hogy egy gyengéd hölgynek előírt víz­mennyiség — az egészségi állapot különfélesége szerint — négy egész nyolc pohárból állott, és hogy a hölgy nem bir oly bő to­rokkal, hanem illő módon egyszerre csak egyet nyel, ezeket meggondolva könnyű belátni, miszerint elég idejük volt a beszéd fonalát jó hosszura nyújtani. És valóban ugy is volt. — Fitzconnel őrnagy és miss Sem­per között a jég meg volt törve, és midőn a gyógyvizet rende­let szerint megitták, sétálni mentek. Midőn a harang a reggelizésre jelt adott, mindketten egész­ségtől viruló arccal jelentek meg és irigylendő étvág­gyal köl­tötték el reggelijüket. Ez a szabad levegőn való mozgásnak volt következménye. Tíz óra felé miss Semper szépen felöltözve elhagyá szo­báját. Ruhájának fekete szine igen előnyösen emelé ki arcának halvány pirosságát. Könyvvel kezében a kert legtávolibb része felé irányra lépteit, hol olvasni kezdett. Véletlenül az őrnagy is ezen hüs helye felé tartott, hogy ott telt szivének érzelmeit a fuvolya hangjába olvasztva szaba­don bocsássa. Amint a hölgyet észrevette, bocsánatot kért, hogy zavarta és el akart távozni; de ez biztosította, hogy ezt épen nem tette, sőt ellenkezőleg i­s letette könyvét. Ezután mellé ült és megtekintvén könyvét, dicsérte jó íz­lését a munka megválasztásában; a hölgy pedig kíváncsi volt megismerkedni az őrnagy zenészeti talentumával, s midőn fuvo­lyázni hallotta, egészen elragadtatott általa. Ekkor hangzott a harang, mely már reggel megrövidítette sétájukat, és ők szerfölött csodálkoztak, hogy az idő oly gyor­san elrepül, s igen bánkódtak azon, hogy az evés és ivás pró­zai foglalatossága a lélek magasabb fokú elveit megzavarja.­­ Ezután pompás étvág­gyal költötték el ebédjüket. Délután négy óra felé az őrnagy miss Sempert csinos ko­csiba emelé és egy szomszéd faluba hajtottak. Saratoga kör­nyéke igen regényes. Már egy óra múlva azon hír terjedt el a fürdővendégek között, hogy Fitzconnel őrnagy és miss Semper a nevezett fa­luban összekeltek. Ezúttal az ezer nyelvű láma igazat mondott. Amint az őrnagy szemérmesen piruló menyasszonyával visszatért, m­in­denki látta, hogy a szerető zavara a vőlegény diadalmas n­o­solyává változott. Természetes, hogy ezen körülmény hathatósan közremű­ködött az ifjú pár egészségének helyreállításán, s így másnap reggel a saratogai fonásnak adien-t mondtak.. , j

Next