Pápai Lapok, 1882 (9. évfolyam, 1-54. szám)

1882-09-17 / 39. szám

IX. évfolyam. IMegjele­i­k­ m­i­n­d­e­n vas­á­r­n­a­p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. lap szellemi és anyagi részét illető küldemények SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendők. A Bérmentetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. VEGYES TARTALMÚ HETILAP Pápa, 1882. szeptember 17. Hirdetések alapszámára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN a-collegrinni épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 Irt. — Félévre 3 frt Negyed évre i frt 50 krajczár. Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyílttérbjén 25 krral Bélyegdíj mindig külön számítafnak­ fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. A pápa város hatóságának, a pápai jótékon­y nőegylet-, ism­eretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tűzoltóegyletel­ixelt, a pápai l­exnészeUtáx-sxilat­xiak­ és töb­b pápavidék­i egyesü­letn­ek­ hivatalos közlönye. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC f 39. szám. A köztisztviselők minősítéséről, in. (Dr. F. F.) A soraink élén jelzett tör­vényjavaslat — számos hibái dacára — ta­gadhatlanul üdvös hatással lesz közigazgatá­sunk fejlesztésére, bár ism­ételve kell kifejezést adnunk a közigazgatás egyéb s még ennél is jóval fontosabb szerves törvényalkotások iránti óhajunknak! — A törv.­javaslat elegendő el­­méleti és gyakorlati szakképzettséget kíván az állami és törvényhatósági tisztviselőktől, sőt e javaslatnak, szemben a külföldi törvényho­zások intézkedéseivel, — melyeket cikksoro­zatunk I. részében ismertettünk — még azon előnye is van, hogy átkarolja a közigazgatás összes ágait, részletesen intézkedik egyszerre mindegyikről. Az elméleti képzés a jelenleg fenálló jog- és államtudományi vizsga rendszer bá­zisán nyugszik. Kár, valóban kár, hogy egy jobb, célszerűbb rendszer hiánya miatt, ily gyarló bázisán kell egy ily fnontos intézkedés­nek nyugodnia ! Sajnáljuk, hogy terünk, de főkép a megbeszélendő tárgyhoz való szoros ragaszkodásunk nem engedi e kérdés fejt­ege­tését. De bár­mily röviden is, de annál ha­tározottabban kell kijelentenünk, hogy a mai államtudományi vizsga­ren­dsze­r­­/­egtartásával homokra van építve ez új törv­­javaslattal felájJítani szándékolt új épület. Ha a közok­tatásügyi minister úr, — kinek évtizedes jubi­leumához, elkésetten is, szívből gratulálunk — nem hoz be célszerűbb vizsgarendszert, — az egész törvény csak felhő lesz termékeny eső nélkül. Határozottan hibás a törv.­javaslat azon pontja, mely az önálló, awi rendelkező ha­talmi körrel felruházott főbb hivatalok betöl­tésére egyszerű elméleti képzettséget kíván?! Mintha bizony a diploma egymaga elég lenne a közigazgatás ezernyi, — könyvekből soha meg nem tanulható, — szövevényes eseteinek önálló elintézésére!? Megírtuk volt már épen e lapok hasábjain, hogy a közigazgatás tu­dománya nem kotta, melyet minden jól-roszul klimperező lejátszani képes, ha kottából ol­vasni tud. A különféle életviszonyok, tradiliók, lakásjogok, speciális vidéki körülmények tel­jes gyakorlati ismerete szerzi csak meg az elméleti képzettség teljes és jogos érvényét. Ennélfogva részünkről feltétlenül szüksé­gesnek tartjuk, hogy az egyes ministériumok központi hivatalainál a miniszeri titkári és az ennél magasabb h­ivatalok elnyerése — úgy a pénzügyigazgatók, adófelügyelők, posta- és távírda igazgatóktól, továbbá a megyei tör­vényhatóságoknál az alispáni, főjegyzői, szol­gabírói, levéltárnoki, (mely utóbbi állo­másnál , különösen hangsúlyozzuk a gya­korlati képzettséget) a fővárosi és törvény­hatósági joggal felruházott városoknál pedig a polgármesteri és ren­dőr­kapitányi állomások betöltésénél az elméleti képzettségen kivül a még fontosabb gyakorlati képzettség feltétlenül m­egkivántassék. E képzettség egy külön gya­korlati közigazgatási vizsgán lenne megszer­vezhető. A szolgabírói, a polgármesteri, és rendőrkapitányi állomásoknál — átmeneti in­tézkedésben — azon ügyvédek, kik a me­gyékben, városokban mint bizottsági tagok bizonyos éveken át tényleg működtek, fel­­menthetők lennének a gyakorlati vizsgálói. Maga a gyakorlati vizsga szóbeli és írás­beli lenne, melyre csak azon elméleti képzet­séggel biró bocsáttatnék, ki legalább két évet már az illető közigazgatási ágban praxisban löltölt. — Nagyon természetesen, fel lehetne hatalmazni a ministert, hogy a szakirodalom, vagy a gyakorlati élet terén kitűnt egyének­től a gyakorlati vizsga ne kívántassék meg. Legelső kellék azonban a törv.­javas­latban lefektetett elvek sikeres keresztül­vi­telére nézve, hogy egyetemeinken, esetleg jogakadémiákon egy rendszeres közigazga­tási tanfolyam szerveztessék. Az országgyűlési szakbizottságban maga a miniszerelnök elis­merte e tanfolyam szükségét, de ennek sza­ga Kimegyek, megnézem ragyogó csillagom.* y>Féltelek, féltelek én kedves galambom,* Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. »Ki suttog? ki van itt­ a keze ugy reszket,* ¡Gyere, gyere velem, az enyémmé teszlek.* Meghalok utánnad, érted lesz halálom !* A keblemre tűzlek gyönyörű virágom.* Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. S mennek gyors léptekkel ezüst tópartjára. Rengő sajkát vesz a futó hab hátára. Elmarad a füzes lassan ingó bokra. Édes az ölelés, csók csattan a csókra. Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Útra kel a puszták viharja sietve, Csapkodó szárnyától zavart a víz tükre, Te Borulj, borulj reám, szerencse kísérget,* iOh retteg a lelkem, hogy elválok tőled." .Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Zúgó moraj támad, nyíl az örvény mélyen, Hallik a sikoltás messze, néma éjben. Hullám takarja be a csendes sírhelyet. Örök béke virraszt az álmodók felett. Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig, bályozását a törvényhozás útjára tartozónak vélte. Részünkről igen örömmel fogadnánk, ha kormányunk, még a köztisztviselők minő­sítéséről szóló törv­­javaslat tárgyalása előtt be­adná a közigazgatási tanfolyamról szóló törvény­javaslatot, nehogy az e sorokban tárgyalt törvény­javaslat a ÍMI­UÖ ante palrem szerepét viselje. A­mi a törvényhatósági tisztviselőket illeti, a törv.­javaslat nem intézkedik az u­n. tiszteletbeli tisztviselőkről. A­ki ismeri a me­gyei életet, tudja hogy ezzel a ..tiszteletbeli­­­séggel főispánjaink úgy lesznek, mint Oll­en­bach operettjeinek hercegei, kik boldog- bol­dogtalannak deilire-borúra fűzik mellükre az „érdemes jeleket. Főispánaink is, minden ,.jó hangzású^Oalál emberi, a ki alig lép be va­lami megyei hivatalba, már „megtisztelésbe­­lizik 11. Igy van egy főispán, ki eddig két., tisz­teletbeli­" alispáni, és három .,tiszteletbeli" főjegyzőt nevezett ki, persze a közigazgatás józ­an érdeke szempontjából. — E nevetséges érdemjel osztogatásoknak illik véget vetni. Nem célunk távolról sem, annak eltörlését indítványozni, de mivel a „tiszteletbeli"­ állás mindig nagy Körlés szerepet játszik a megyei tisztviselők választásánál­ — kimondandó lenne, hogy a törvényben szabályozott köztisztvise­lői minősítés a tiszteletbeli állásokra nézve is feltétlenül megkívántatik. Az árvaszéki elnök és ülnökökre nézve a jogtudományi államvizsgát okvetetlenül szük­ségesnek tartjuk, sőt az elnökre nézve az ügyvédi vizsga fellélelébe is igen bele­nyugodnánk. Az árvaszékeknek örömest igazán sanyarú helyzete, az ülnököknél lévő csaknem egész képzettséghiány, s az ezzel járó óriási károk eléggé igazolják ez óhajtás jogszerű­ségét. A községi,- s körjegyzőket illetőleg ma már — mi tagadás — nem elegendő azon qualificatio, melyet az 1871. XVIII. t. cz. meg­állapít. A községi,­ s körjegyzők ma már valóságos jogtanácsosai az egyes községek­nek. Az eddigi jegyzői szigorlaton kívül bi­zonyos középiskolai qualificaliót és legalább egy évi segédjegyzői praxist múlhatatlanul szükségesnek tartok. E kívánalom még keve­sebb, mint a­mit maga a körjegyzői országos egylet akart, mely érettségi vizsga-bizonyit­ványt követelt, melyet azonban — hazánk közművelődési viszonyait tekintetbe véve — túl­zottnak tartok. Az orvosi szakot illetőleg két évi orvosi gyakorlat a legkevesebb minimum az orvosi diploma mellett. Egyszerű sebészeket semmi esetben sem volna szabad ma már járási or­vosokká kinevezni. Ez iránt is célszerű lenne, ha a bírál­ javaslat határozatt, intézkedést tartalmazna. A számvevői szaknál, a megyei és a törvényhatósági városok számvevő közegeitől az államszámvitel-lan sikeres vizsgája kíván­tassék meg. A pénztári szakra nézve a ja­vaslatban előírtakat egyáltalán kevésnek tar­tom. Legalább érettségi vizsgát, vagy a kö­zéptanodákkal egyenrangú kereskedelmi iskola végbizonyítványát előfeltételnek kell megkö­vetelni. A segédhivataloknál alkalmazottakra nézve négy gymnasiumi, vagy reáltanodai osztály szabályszerű bevégzését jó lenne előírni, stb. Végül a­mi az átmeneti intézkedéseket illeti, e tekintetben az a nézetem, hogy visz­gákat nem volna méltányos, — jobban mondva nem volna illendő követelni azoktól, kik már a jelen törvényjavaslat törvén­nyé válta előtt akár kinevezés, akár választás útján már hi­vatalban vannak. Ennél azonban több méltá­nyosságot kívánni, túlhaladna minden józan értelmet. E törvényjavaslat azonban, ha mindjárt az e sorokban röviden részletezett javítások­kal lépne is életbe, — édes keveset fog len­díteni magán a­­ közigazgatáson. E törvény inkább csak állomásokat biztosító intézkedés lesz a végzett emberek számára, de a közi­gazgatásnak nem fog reformjára válni. Virág Klára: Virág Klára fején menyasszony koszorú. Régi szerk­ője de nagyon szomorú, Sötét fájdalom vet árnyat bús arczára, Húzza már a czigány, Másé lesz a Klára, Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. »Jaj anyám, jaj anyám, ugy dobog a keblem, Képem is halavány, beteg vagyok, érzem.* Nem lányom, csak ámít a csalfa képzelet, Látod hogy a mátkád mily igazán szeret. Húzzad czigány vígan Hajnal hasadtáig. Eljött a vőlegény piros bokrétával." S indul esküvőre búsuló párjával. » Várjatok, várjatok, megszakad a keblem, Csak övé lehetek, megölsz anyám engem.» Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Szól a víg muzsika, meg vannak már áldva, Sarkantyú taréjja bele cseng a tánczba. »Hogy is volt ? hej, haj, most a rózsámmal járom, Zetigjtn a hegedű, nótád meg ne álljon." Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Széles kedvet nevel a bujdosó pohár, De Klára homlokán ott ül a bú madár. Ajka sóhajtásit nem is veszik észre, Tele, tele sirva kis fodros köténye. Húzzad czigány vigan Hajnal has­a­diáig. Szellő repes körül, harmat hull a réten, Sok szép csillag jő fel egy sorba az égen­. Bacsa Béla. ÚTBAN, Karcz. Deliblat, szeptember elején. Távcsövem tarsolyomba csúszott, koczkás plaidemet kiszabadítottam nyűgéből, hogy oda sodoriatsam vállam köré, a lepkefogóm nyele meg kezembe szorult. Szóval, hátat fordítottam a kétegy fővárosnak: Budapestnek! Azután mentem, messze igen messze. »Ta­lán hetedhét országon is túl« — azt veti hozzá menten a kegyes olvasó. Mert bizony igaz nincs is a bejártam vidékhez fogható több széles e hazánkban, hanem oda túl, messze hetedhét or­szágon is túl, túl a tengeren Afrikában a Szahara sivataggal állít eléd ennek a tájnak egy töröl szakadt édes testvére! Mert hát szülőapjuk mindkettőjüknek az óczeán. Visszazúdult álja mérhetlen méhe fölött csapódott össze, hogy mély fenekének fövényét a kerekedő szél emelje ölőre. Temes megye alsó szélén nyúlik hosszában a nagy sivatag Deliblat, Grebenácz­, Mramrák és Károlyfalva határában negyvenhatezer holdnyi területtel, hogy kietlen kopárságával gazdagítsa az enállamunk kincstárát! Éppenséggel akkora, mint a Lichtenstein herczegnek őseitől öröklött uradalma: Lichten­stein herczegség oda túl a burkus világban: Né­metországban Vadutz sziklavárával együtt! . . . S ez az óriási sivatag hullámzik egyre akár a sik mező kalászerdeje. Itt lankásba simul a homokhegy, amott rézsutosan nagy buczkót emel, másik oldalán meg nagy meredeken hanyat­lik alá. S pirkadó hajnallal a kietlen puszta szélére tér drága pénzen váltott munkása az államnak: az a pozsgás arczu rácz leánygyermek, hogy elhintse a gyepágyat szülő termőmagvat itt, gyűjtse a hullott magvat amott. Csak a fű köti a repülő homokot igazán. Hanem ha aztán jól megvetik ágyát az aczé­los búzának, abban a kötött talajban, meg is terem az ős anyaföldben szaporán. Ahogy sza­vából megértettem a rácz atyafi három holdról takarított kévét s hetven méter mázsa búzát fo­gadott ölébe a hombár! S ezek a leánygyermekek dalban ejtik sor­sát lelkük csapongó örömének addig is mig szom­bat napján kondulóra nem hajlik a helység ha­rangja, hogy intsen imázásra: holnap vasárnap leszen, meg nagy dobbanásra késztesse a szivet s lüktesse hevesebben a vért, mikor immár a »zsok«-ot a vasárnapi tánczot eleve is hajtja a leány. Mert hétköznapon nem csilingel a kis harang, nem zúg bele az öregebbik. Vasárnapra selyemviganót ölt valamennyi leány. Túl a Du­nán a parádés lovak gondozója — a kocsis — feleségének csak karton ruhára, kék »festőbeli« fehér virágos kötényre, meg »parket«-re kerül, nem úgy ezen a tájon, hol az én derék gazdám deliblat főerdészének kocsisa a tulipántos láda helyett százhatvan forint áru ropogós selyem­ruhát, meg annyi sok ezekmókot vásárolt ará­jának ! Nem szorul az más pénzére, megél a maga emberségéből a maga fundusán, ha nem is tart egyéb állatot a juhnál. Nem is tűr az meg önmaga között semmiféle nemzetséget: se lengyelt, se zsidót, se németet, «szaba« az neki mind! A napszámra is csak úgy ímmel-ámmal meg merő szokásból jár a leányzója, hisz az a hatvan krajczáros napi fizetés sem megy ám az egész nap számába, mert csak a reggel hatodik órájától a tizedikig, meg este hat órától a szür­kületig tart a munka. A nap derekán kerekedik szárnyára a ho­mokfelhő s hajt végig a síkon, hogy csak sátor védheti a munkást meg az utast, kinek kocsi kereke ugy is agyáig sülyed a nagy áldásba. Hej nagyot is bámultam e tájon. Az én vezetőm legott az »operenezias tengerrel« állott elő, hogy hajdanában danában — majd azt mondom Arany Lászlónkkal: ködös Brittániában — ez borította ezt a vidéket. De uti­társam geológus létére meg tudományos apparátusával azt haj­totta, hogy az a nagy hegység ott Fehértemp­lom mentén a »geológiai harmadkorban egy szi­gettengerböl emelkedett ki« — éppen akkor, 39

Next