Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-03-11 / 11. szám

másik költözőben van. Mint a példabeszéd mondja: »üres zsák nem állhat szabadon.« Ki gondatlanul adósságba veri magát, az zálogházba viszi a füg­getlenségét. Vészes hatása van a pazarlásnak az erkölcsi életre főkép az által, hogy adósságba sodorva alaptalan mentegetődzésre, ámításra, ál­nokságra szoktatja az embert. — Egy angol iró szerint: »az adós ember nem lehet őszinte; azért szokták mondani, hogy „az adósság hátán hazug­ság lovagol.« — Szóval, mig a tékozlás a jellemnek ve­szedelmes kisértője, a takarékosság annak egyik védvára. Azért kell, hogy a nevelés jókor lelkébe vésse a növendéknek ezen életszabályokat: »Ha független, önérzetes ember akarsz lenni, kerüld az adósságot s fogadd utitársakul a munkát s takarékosságot. Kiadásod soha meg ne haladja a bevételt. Inkább feküdj le éhesen, mintsem hogy adóssággal terhelve ébredj fel. Jóízű a barna ke­nyér is, ha nem a hitelező kegyelméből eszed. Inkább legyen egy tál az ebéded, mintsem, hogy a második tállal az adósság is oda üljön az asz­talhoz veled. Jól áll a kalap — bár kissé kopott is, — csak ne kelljen hitelező előtt emelgetned. Megfér a boldogság szegény, alacsony házban is, csak ne lakjék az adósság egy szobában veled. Végül mellőzhetően fontos tényező még a jellem­alkotásnál: a vallás. A vallás népszerű meghatározással: az Istennek ismerete és tiszte­lete. Az Isten azonban az igazság, a szeretet és üdvnek örök forrása, így a vallásos érzület ma­gában hordja az igazság iránti hódolatot, a sze­retet törvényét és a lelki békességben a boldog­ság zálogát. A hit valami fensőbb, eszményi vi­lághoz csatolja az embert, s magasb rendelteté­sére emlékezteti azon tudattal, hogy ő több mint állat. Ez éleszti keblében a nemes kötelességér­zetet, ez tanítja őt arra, hogy tudjon éhezni és fázni, de az igazságot el ne árulja soha, hogy tudja megőrizni még a hálátlanság tövis­koszo­rúja alatt is az emberiség iránti igaz szeretetet. Így joggal mondhatjuk, hogy a jellemnek koro­nája épen a­ vallásos érzület. — Anyagiasságra hajló korunkban a leg­vonzóbban csengő vezérelv a pénz és fényűzés; a pénz képezi most azon bölcseségkörét, melyet a társadalom minden osztálya lázas buzgalommal keres. A vallás igen sokaknál meghaladott állás­pont, kigúnyolják vagy hidegen napi­rendre tér­nek felette. A pénz imádásnak eredményei aztán: lazuló erkölcsi viszonyok, kínos meghasonlás, for­rongó gyűlölet minden létező intézmények ellen. Minden nap uj anyagi és erkölcsi bukás hirét hozza; alig vehetünk lapot a kezünkbe, mely az élettől és gyalázattól menekvő öngyilkosokról nem beszélne. A vallással együtt veszti el az ember a lélek magasbra vivő szárnyait s az erkölcsiség leghűbb támaszát. A hitetlenséget segélyző előtt nincs semmi szent. Lessing találóan mondja : »Ha oly társaságban vagyok, melyben egy istentagadó van, kezeim önkéntelen zsebeimre tapadnak.« — A vallás midőn az igaz biróra, az Is­tenre emlékeztet, a leghűbb őrzője az emberi méltóságnak. Egy szegény, de becsületes nap­számos, midőn egy talált pénzes tárczát gazdag tulajdonosához oda vitt s ez azon megjegyzéssel fogadta; ugyan ostoba voltál, hogy ide hoztad; megtarthattad volna senki sem látta, mikor fel­vetted, nyugodtan így szólt: »de igen uram, ott volt az Isten; jól hallottam, mikor azt monda lelkemben: »ne lopj«. A vallás midőn ápolja a reményt s az er­kölcsi elvek szolgálatában csüggedetlen kitar­tásra, küzdelemre buzdít, akkor egyszersmind megdicsőíti az életet és biztosítja a szép emléket. A vallás — gondos nevelés mellett — be­oltva titokzatos erővel hatja át már a gyermek keblét, és ha annak fejlő csiráit átkos kezek on­nét ki nem tépik mindig nemesbitő hatást gya­korol erkölcsi életének irányára. Hogy mi mélyen behat avatott gondozás mellett a hitnek varázsa a zsenge kebelbe, mint kelt­ett később is viszhangot, ide vonatkozólag szabadjon záradékul a következő történet két felemlitnem . Midőn ez előtt két századdal ha­zánkban egyik erős várat visszafoglalták a török­től a keresztény fegyverek, a győztes tábornok a várban több, 12—13 éves leánykát talált — mint a­zultán háremének kijelölt bimbóit, és miu­tán megtudta, hogy ezek itt raboltattak össze, kihirdettette, közel s távol, hogy ha valakitől ez­előtt évekkel gyermekét a törökök elragadták, jelentkezzék. Néhány nap múlva beállít hozzá egy tisztes özvegy né, ki már nyolcz év óta si­ratá elveszett ötéves leánykáját. — Elébe vezet­ték a szép foglyokat. Ő vizsgálta, kérdezgette őket. Nem felelt egy sem; elfeledték már a fog­ságban anyanyelvüket. Gyermekének nevét han­goztatta; erre sem mozdult egyik sem. Az as­­szony kétségbe esett; sejtelme azt monda, hogy szülötte itt van, s im ő nem találja még sem. De majd egy mentő gondolata támadt. Gyer­­­meke egykor oly szépen zengedezte vele ked­vencz szent énekét. Reá kezdi szorongó szivvel: »Ha jön reám kereszt siralom Jézus te lesz ne­kem paizsom«. S ím ez énekre, megrezzen egy szőke fürtű szende leányka, mint a nyíltól talált galamb. A két keze önkéntesen összekulcsolódik, merőn a nőre tekint s ajkain tördelve, de mégis érthetőn kél a viszhang : „Jézus te lesz nékem pai­zsom." Egy szikrázó sikoltás s a másik pillanat­ban az örömtől roskadó anya ott pihent feltalált gyermekének keblén. A leányka elfeledte nyolcz­év óta anyanyelvét, szülőjét, nevét, de a vallá­sos érzületnek húrja megmaradt szivében s ez megadta az érintésre a boldogító hangot. Gyurátz Ferencz: Kimutatás Veszprémmegye alispáni hivatalánál a győri és győrvidéki árvizkárosu­tak részére folyó évi márczius 1-jétól márczius 8-ig beérkezett összegekről. B. n. Szt király község­ 50 kr. Zircz vidéki ta­karékpénztár 50 frt, Leányfalu község 3 frt 79 kr, Suur község 12 frt 5 kr, Aka község 21 frt 85 kr Acsteszér község 9 frt 20 kr, Csatka község g frt 50 kr, Ajkarendek község 8 frt 70 kr, Vöröslő köz­ség 3 frt 90 kr, Nagy Pin­th község 7 frt 16 kr, összesen 125 frt­­­ 5 kr, Veszprém, 1883 márczius hó 9-én. Véghely Dezsőd alispán. Titkári jelentés a veszprém megyei gazd. egyesület állapotáról. A Veszprém megyei gazdasági egyesület ez idő szerinti vagyoni állása, ugy annak belszerveze­tére vonatkozólag tiszteletteljes jelentésemet van sze­rencsém a következőkben elő­terjeszteni: 1. A gazdasági egyesület első alakulásakor, aláírási kötelezvényekben mint alapítvány alá­íratott 17.400 frt. 2. Ebből részint készpénzben, részint érték­papírokban lefizettetett 1.200 frt. 3. A mult hiányos kezelése m­iatt, mint elve­szett s behajthatatlan alap­tőke leírandó 1.300 frt. 4. Ugyan a fenti okból elhalálozások folytán kétes követelés, mi egyelőre a biztos számítás alap­jául fel nem vétetik 3.900 frt., mely 2. 3. és 4. pont alatt felsorolt összeget, vagy­is összesen 6400 frtot az eredeti, s az 1-ső pont alatt kitüntetett. 17.400 frt. alapösszegből levonva, van az egyesületnek biztos követelése alapítványokban 11.000 frt ezen összeg­hez jött 4 uj 100 frtos alapitó tag=400 frt, takarék pénztárba elhelyezve van 4.476 frt 91 kr, érték­papírokban 800 frt.., ezüst pénzben 43 frt 75 kr., igy az egyesület biztos törzs­vagyona 16.720 frt 66 kr., mely összeg azonban, a kétes követelések iránt az illető alapítók örököseihez intézett felhívá­sokra az eddig beérkezett válaszok eredményét figye­lembe véve, legalább is 2000—2500 frttal növeke­dett, mely összeg azonban csak a már biztos meg­állapithatás után lesz számadásba felveendő. A fentebb előadott biztos adatok után a gazdaság egyesület, évi bevétele a következőkben állitható össze 1. a kimutatott 16.720 frt 66 kr., évi 5­­0 kamatja 836 frt., 2. alapítványi tőkék után kamat követelés 215 frt, 3. eddig 120 rendes évdíjas tag után a 3 frt,360 frt, 4. eddig 20 pártoló tag után a 1 frt,20 frt, összesen 1431 frt. Az évenkénti kiadás összege, minthogy az egyesület működési iránya, s az ezzel kapcsolatos terhek tüzetesen még megállapítva nincs, hatá­rozott számokban ki nem fejezhetők, de az eddigi pénztári számadások szerint azonban ezen összeg évenként eddig 1000 frt körül szerepel. h­a a fentebbiek szerint a Veszprém megyei gazdasági egyesület vagyoni helyzetét áttekintjük, azt kell tapasztalnunk, hogy az egyesület ezen te­kintetben az országban levő 40 társ egyesület közt a 8-ik helyet foglalja el, mely körülmény, dac­­ára a múlt hiányos kezelése miatt, beoltott tetemes anyagi veszteségnek, viszonyítva egyéb gazdasági egye­sületek anyagi erejéhez, elég kedvezőnek jelezhető, a mellyel a gazdasági egyesület erkölcsileg elvállalt magasztos feladatának, úgy a megye gazdaközönsége által, az egyesület leendő életrevalósága iránt táp­lált reményeinek, valamint a hamas helyezett biza­lomnak elég mértékben meg is felelhet. Mi­előtt jelentősen egyéb pontjaira áttérnék, szükségesnek tartom a tekintetes igazgató választ­mány szíves tudomására adni , hogy az első ízben kibocsájtott aláírási ívek nagy része még nem érke­zett­ vissza, mely körülmény, úgy a már beadott ívek aláírási eredményeibő­l ítélve, azon kedvező remény­nek adhatok kifejezést, hogy az alapítókon kívül az­­ egyesület rendes tagjainak száma még ez év folytán a gOO-at meghalladni fogja, a pártoló tagok száma­­ azonban a kisebb birtokosok közönyössége miatt még 1 van, s naponként folytatólag rendesen Vezetve ke­zeltetik; — az állattenyésztési különbféle gazdászati s rokon iparvállalatok nyilvántartásának főkönyve hasonlóul elkészülve megnyittatott, azonban mind ez ideig eredmény nélkül, az erre vonatkozó adatok rövid uton való beszerzése az egyesületnek tetemes költ­ségbe kerü­ncnek, míg legközelebb az egy­esület köz­lönyének megindításával, minthogy az az egész me­gyében elterjedőleg minden egyes tagnak megkülde­nie, a szükséglendő adatok igen könnyen s biztosab­ban lesznek beszerezhetők. IV. Az állattenyésztés fejlesztésére czélzó in­tézkedéseit, az egyesület részben már megkezdette, a mennyiben a tenyész anyagok szándékolt vásárlása végett a ,,Veszprém­­ben és Pápai Lapok"ban felhívás­t intézett a megye összes gazda közönségéhez s te­nyésztőihez; „hogy eladásra szánt tenyész anyagjai­kat az egyesület titkári hivatalánál jelentsék be, erre vonatkozólag azonban a kitűzött határidőig bejelen­tés nem tetetett, mig Lajos-Komárom községe 1 db, Kenuse község 1 db, Ráfóth község 2 db. és Lakat. Mihály f"Vilonyára"­ 1 db, összesen 5 db, liszt.) magyar fajú tenyészbir­cát kértek az kizárólag egyesü­lettől, miért is a szükséglet beszerezhetése illetőleg kiadatása iránt a nagyméltóságú m. kir. földmivelés, ipar és kereskedelemügyi ministerium ny. Posch­ Károly egyesületi alelnök ur, ugy is mint közgyzd­a­sági előadó által feliratokig megkerestetett, V. A szőlé­szet emelése, különösen a phyilo­vera mentes szőlőfajok terjesztése czéljából a nagymlgy. földmivelési ministerium által leküldött americai szőlő magvak m­ibérlet­­étel végeit Ruttner Sándor, Fe­renczy Károly, Szalay Ferencz, K­ets Pál és Lakat Mihály egyesületi tag uraknak egyenlő arányban­ ki­osztottak, a kísérlet eredménye annak bíüjébens kö­zöltetni fog. VI. „Enyhig vidéki méhész egylet" czim alatt méhész egylet alakult. Elnök Werlheim Samu, alelnök Eigner Sándor, titkár Király Dénes, Macher Endre pénztárnok. .­­z egylet székhelye és telepe LTI-N­odos puszta, hol az egylet elnöke kitű­nő­leg berendezett, okszerűen kezelt, nagy kiterjedésű méhészettel rendelkezik. Azon felül Lajos-Komárom községben, a köz­ségi faiskolában mint a méhes állitatik fel, hol a köz­ség lakosai, s a nagyobb iskolás gyermekek az illető iskola tanítók által a kellő oktatásban részeltetni fognak. Mi­előtt a­ fentebbiekben jelentésemet, befe­jezném, tisztelettel értesítem a tekintetes igazgató választmányt, hogy a titkári hivatalhoz az egyesüle­tet érdeklőleg több kérelem s tudakozódás intéztetik. Igen kevés, de alapos a remény, hogy az egyes­ü­let , de ily természetű kérvények az egyesület részéről eredményes működésével, s különösen a járási körök­­ csak akkor lesznek teljesíthetők, ha az egyesület már ily nemft berendezétt teleppel, vagy esetleg fa­isko­lával minni fog, s miután a Veszprém megyei gazda­sági egyesület területén több község s egyesek ta­láltatnak, kik gyümölcs és eperfa, de különösen már mint hazai iparc­­ikkek előállítására felette alkalmiak, s mindinkább nagyobb mértékben elterjedő kosárfüz­nevelé­ssel kiválólag foglalkozni kivánnak; bátor va­gyok a tekintetes igazgató választmánynak ugy a megyei gazdasági egyesület, mint az egyes termelők érdekében is egy egyesületi kerti helyiség mielőbbi beszereztetését, s az egyesület czéljainak megfelelő végleges rendezésével azok száma tetem­esen­ növe­kedni fog. Az egyesületet, a tagok szám­arányát tekintve, leginkább képviselik a veszprémi, pápai és az enyingi járások, kevésbé a zirczi járás, míg a devecseri já­rás leszámítva a két igazgató választmányi tagot, majdnem képviselet­lenül áll. Levelező tagok az enyingi és pápai járásokból egyenlő arányban jelentkeztek, a zirczi és devecs­eri járások azonban még mindig itt is képviselet­enek. II. Az egyesület könyvtárának rendezése, ugy szám szerinti leltározása megtörtént, mely szerint­­ berendeztetését annyival is inkább becses figyelmébe ez időszerűn­ van a megyei gazdasági egyesületnek­­­ ajánlani, miután minden legkisebb késedelmezés a 89, önálló, különféle szakmáben 170 kötete, illetőleg , gazdasági egyesület e tekintetbeni eredményes mű­­füzete, és pedig 90­­0-ben kizárólag a mezei guyilá­ , kódhetéses évekre veti vissza. szat, kertészet, szőrőmivelés és borászatra vonatkoz­nak; 5%-ben erdészetiek, mellyek kizárólag­ német szövegc­ésüek, 5­­0-ben pedig részben különféle gazdasági egyesületre vonatkozó, részben pedig az összes mezei gazdasági ágakat érdeklő statistikai adatokat tartalmaznak. III. A titkár hivatalos helyisége megfelelőleg berendeztetvén, irodai felszerelvénye a mult 1883. évi deczember hó 3-án tartott igazgató választmányi ülésben megállapított titkári ügybeosztás értelmében eszközöltetett, mely szerint; az egyesület törzskönyve elkészülvén, az az eddig­­ elmerült, adatokkal ellátva Nagy Iván. Veszprémből. — 1883. márczius 10-én. Nyos Devics József kanonok ur száz forintot adott át a gymnásiumi igazgatóságnak oly czél­­ból, hogy az a gymrmásium szegény, de szorgal­­mas tanulói közt osztassék ki húsvéti ajándékul. Forintos István apátkanonok úr pedig ugyan a gymnásium igazgatóságának 25 forintot adott át a deák segély alapra, födte arculatát. Az asztal másik oldalán Lucián irt. Elméjének munkáját látni lehetett vonásain és mozdulataiban, miként az ember figyelemmel kisérheti a méhek munkáját egy üveg kas alatt. Ha tolla futott a papíron, mosolygott, fény csil­logott szemeiben, s azután hirtelen valami külö­nös eszme lépett tárgya közé és közéje, homály terjedt szét agyában, hasztalan keresett valami makacs kifejezést, a kép, melyet alkotott, csak határozatlanul és zavartalanul jelent meg előtte; törölt, keresztül húzkodott szavakat, eldobta tol­lat, fölkelt, sétáit, mintha a mozgás által vissza akarná szerezni az egyensúlyt gondolataiban; halkan beszélt, néha-néha kérdést intézett önma­gához, és ismét leült irni. Lucián kis termetű, O­­t szőke, oroszlán arcéllel, rendkívül szenvedélyes­­ és nyugtalan arcvonásokkal bíró férfiú volt; őt látva megértette az ember, hogy nála a képze­lődésnek kell uralkodni az észen, s hogy maga a képzelődés is az idegek és az érzékek uralma alatt állt; jó lehetett egész a gyengeségig, fel­hevült a dühösségig, szilárd a makacsságig, vi­dám az őrültségig, szomorú az életuntságig, s mindent megmagyarázott, mindent kimentett az, midőn azt mondták róla: Ideges ember, képzelődő ember . . . Már egy ideje itt, küzdve önmagával, mert a szellemi munka mindig kín­cs küzdelem, midőn tekintete egyszerre Beatrixra esett: ez sírt, félig kezeibe rejtve arcát. Ő ezt meglátta, eldobta tollát és hirtelen mozdulattal eltolta az asztalt. — Mi bajod ? kérdés Beatrix nyájasan felelé: — Semmi, zavarlak, kívánod, hogy távozzam? — Minek? nem tudnám-e, hogy szobádban­­ sóhajtozol, aztán legyen az embernek ihlete, lel­kesültsége, vidámsága egy síró nő, egy a kereszt lábainál fekvő Magdolna mellett! Egy vígjátékot akartam befejezni, elememben voltam, találtam szavakat, vonásokat, kezemben tartottam talán a sikert . . . Reád tekintek, és megvan az elégia! Legalább lehetnél oly jó, hogy megmondanád, miért sírsz ? — Megmondjam, Lucián ? — Kíváncsi vagyok megtudni. — No hát, nem találod helyzetemet elég viszásnak, elég szomorúnak, hogy néha elszorítsa keblemet? oly bűn, mint az enyém, súlyosan nyomja a lelket . . . engedd meg legalább, hogy sírjak, midőn te nem nézesz reám. — Szólamok ezek, kedves barátnőm. Bűnöd, mint te nevezed, sok asszonynak bűne, helyze­ted, lelkemre mondom, irigylésre méltónak tűnik fel sokak előtt. — Ah! ha tudnák! — Ha tudnák, mit? . . . ma nagyon kü­lönös vagy, Beatrix! Helyzeted nem az-e, me­lyet akartál, kerestél, hajhásztál minden áron? Lásd, nekem meg vannak szenvedélyeim és gyen­geségeim, de a becsület embere vagyok: én fosztottalak-e meg rangodtól és nevedtől? én te­remtettem-e e helyzetet, melyet ma siratsz? fe­lelj ! Szerettelek, megvallom, de nem akartam elvállalni a felelőséget jövődért, te jöttél hozzám és mondtad nekem. Nem élhetem tovább e ha­zug és kétszínű életet, meneküljünk, legyünk egymásé, a­mit akartál, beteljesedett, tizenkét éve élünk egyedül, távol a világtól, az Óceán partján, terved meg van valósítva, mit kívánsz még? Hanyag voltam-e irányodban? Tettem-e neked valaha szemrehányást, hogy sor­somat a tiédhez kötötted? feleljj és azután miért sírsz?... va­ Beatrix lecsüggesztő fejét. — Mind igaz, a­mit mondasz, nem is hallak téged . . . E szó egyszerre elérzékenyíté Luciánt. — Szegény Beatrixom, monda, mi szer­etjük egymást, még boldogok lehetünk, miért nem akarod ? — Mert nem tehetem? Bocsáss meg, Lucián; vannak emlékek, melyek minél inkább öregszik az ember, annál jobban bevésődnek a lélekbe, vannak érdekek, melyekről az ifjúság nem bír tudattal, s melyeket az érett kor megkövetel... — Magyarázd ki magadat. — Akarod? no hát, mikor sírok, fiamra, egykor bemocskolt hírnevemre gondolok; elszök­tem fiamtól, és szeretném neki visszaadni első tisztaságát. . . . Hasztalan, tudom, megmásíthat­lan dologgal állok szemben . . Lucián semmit sem felelt és csendben sétált ful c.. alá a szobában: e fájdalom, e könyök néma haragra ingerelték; de uralkodott magán, nem mutatta türelmetlenségét; sokáig szótlan volt, és végre tárgyat változtatva, kedélyének szokásos változékonyságával monda Beatrixnek: Holnap Parisba megyek, mint mondottam. Fel kell ügyelnem regényem kiadása és vígjá­tékom előadása felett. Kívánsz valamit a nagy­városból? — Les­sz szives magadhoz venni hárfámat, mely már három hónapja a hangszerkészítőnél van. Nagyon le fogsz kötelezni, monda Beatrix, nyu­galmat erőtetve magára. — Jól van, a lehető leggyorsabban el fogom küldeni, az majd lecsillapítja képzelődéseidet, jó éjszakát, a viszontlátásig. Távozott. Midőn Beatrix egyedül volt, sza­bad folyást engedett kényeinek; úgy látszott, mintha keserű és kiapadhatatlan forrás fakadt volna lelke mélyéből. Az aggódás e perceiben egész élete előtte állt; látta ismét önmagát gond­talanul és ártatlanul anyja szemei előtt, azután mint fiatal ábrándos leányt, anyja nem volt többé, azután mint ábrándos asszonyt, nála kissé koro­sabb férjét gyengéden szerette, de az nem tudta érvényre emelni szerelmét, nem volt keretje a képnek, szüntelen dolgozott nejéért; szünet nélkül az é­letével és boldogságával foglalkozott, de nem szólt neki semmit, nem tartotta szükséges­nek kimutatni azt, a­mit felismerni oly egyszerűnek és oly természetesnek vélt. Jött egy másik, fia­talabb, csillogóbb, s ez a másik a szenvedély nyelvén beszélt Beatrixnak, felruházva a képze­let és költészet színpompájával. Az ábrándképei által már félig legyőzött lélek engedett s nem félig adta át magát; egy nap mámorában elfeledte a multat s nem gondolt a jövőre, Beatrix nem akart sem férjének hazudni, sem örült szerelme tárgyá­tól megválni; s midőn ezt Lucián szemére ve­tette, egy nap elment hozzá és monda neki: — Ne hazudjunk többé, éljünk egyedül visszavonultságban. — És elhagyta a házat, mely­nek becsülete, a férjet, kinek öröme, a gyerme­ket, kinek szeretettje volt, — megszökött. Az álmok megvalósultak, egyedül élt a férfival, kit többre becsült; a tenger partján, félreeső magány­ban és még­sem volt boldog; már régóta nem szeretett: a szenvedély bágyadtsága fogta el lel­két, a lelkiismeretfurdalások tépték azt s midőn most ábrándozott, férjének és fiának arcai vonul­tak el előtte és éveket odaadott volna életéből, ha csak egy óráig is a családi körben ülhetett volna, melyet elhagyott. (Folyt, köv.)

Next