Pápai Lapok, 1893 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-01 / 1. szám
I 1 í .1 'Ti I I 1. íll k É ifi aa. evfolyam. K Megjelenik ijj minden vasarnap. Közérdekű sürgős közlésekre korunkiut rendkívüli számok ia adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. , A lapnak szánt közlemények a lap szerk. hivatalába küldendők. § ( Pápa 5a II. szám. PAPAIalóságának és főbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. t 76 Pápa, 1893. január I. * Előfizetési díjak. ' Egy évre 6 írt J?él évre 3 írt ' |. Negyed évre 1 írt 50 krajczár. — ' Egy számára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kuhn Mór fiai a 2 £ hirlapközvetitő iroda) küldendők. A „Pápai Lap” szerkesztősége b. u. é. k. Olvasóinkhoz. Lapunk jelen számával a XX. évfolyamba lépett Hangzatos frázisok helyett, melyeknek barátai sohasem voltunk, legyen szabad egyszerűen kijelentenünk, hogy mint eddig úgy ezután is a közérdeket fogja szolgálni lapunk, tartózkodva minden felekezetieskedéstől vagy politikai pártállástól, mert városunk és vidéke erőinek nem szétforgácsolása, hanem tömörítése vetheti csak meg ennek virágzását. Ezen elvnek s azon tisztességes hangnak, mely czikkeinket jellemzi, köszönhettük eddig is, hogy a „Pápai Lapok" hasábjain károsunk és vármegyénk annyi tekintélyes tagjainak nevével találkozott az olvasó, s ennek köszönhetjük, hogy munkatársaink ezután is támogatni fognak bennünket. Az eddig tapasztalt jóindulatot kérjük lapunk XX- évfolyamára is. 1892. A múlt év Pápa város történetében a jobb és szerencsésebb évek közé sorolható. Olyan ügyei fordultak jóra és fejeződtek be, melyek ugy szellemi, mint anyagi érdekeit elő fogják mozdítani. Ebben az évben épült föl és adatott át a közhasználatnak a r. kath. hitközség egy emeletes, s a kor igényeinek teljesen megfelelő elemi iskolája, mely nem csak a város főtérségét diszesiti, de hatalmas lendületet ad a népnevelésnek, emelni fogja az értelmiség szinvonalat, biztos és egészséges menhelye lesz az uj nemzedéknek. Ebben ugyan a városnak, mint ilyennek, kevés érdeme van, mert csak néhány négyszögölnyi térrel járult az épület helyiségéhez, de áldandó azon kegyes alapító, kinek hagyományából a diszes épület kikerült. TARCZA. Mint az üldözött vad ..... Mint az üldözött vad, bolygók a világon, Sehol pihenésem, sehol maradásom. Keresem ... keresem azt a régi álmot, Igaz boldogságot. Egy-egy csalfa ábránd szivem' félrevonja, Hasztalan' h— tovább az lelkem égő szomja. Lesz-e reá harmat? epekedve kérdem, — — Küzdőé az érdem ! Forrongó agyamban néha vita támad, Kétkedés bocsát rá félelmetes árnyat; Be a remény biztat: talán feltalálom...... Oh gyönyörű álom ! Ne tartsatok vissza, ne mondjátok: „dőra, Körbe visz az utad, nem is ám előre; A czélod: délibáb s a mely téged áltat, A remény —: varázslat" Délibáb?.. varázslat? .. tovatűnő álom?.. Kern! nem! valóság lesz az én boldogságon, így susogja itt benn egy szent, titkos szózat S én — hiszek a szónak! Kara Jenő. ^ r:^ 11 11 A mult évben létesült a már több év óta vajúdó gazdasági iskola is a város alsó szélén. Ez is hivatva lesz elsősorban városunkban a forgalmat előmozdítani, de fontosabb ennél az, hogy mezőgazdasági szinvonalunkat emelni fogja, a mintagazdaság, mit folytatni fog, a szoros értelemben vett mezőgazdaság, a szőlőmivelés, a kertészet, méhtenyésztés terén, tanulságul és hatalmas példaadásul fog szolgálni. A múlt évben lett már munkába véve, a szintén régóta sürgetett állami dohánygyár fölállítása, mely ismét tekintélyes forgalmat von maga után, pénzt hoz a városba, s ami a fődolog, százakra menő egyénnek ad tisztességes munkát és keresetet olyanoknak, kik sem a nehezebb munkára nem alkalmasak, sem tehetségüknek megfelelő munkakört maguknak teremteni nem tudnak. Ebben az évben kapta meg a város és pedig bírói ítélet folytán a regálé kártalanítást, s most már sokan azon törik a fejüket, hogy hová tesszük ama sok pénzt? még utóbb is nyakunkra jő érte a muszka, vagy franczia és elveszi tőlünk! Ezen ugyan ne búsuljunk, nagyon kevés az egy városnak arra, hogy rajta valami nagyon meglássák, kivált mikor oly sok a szükség. Első az adósság, második a víz, harmadik a csatornázás, negyedik az utak, ötödik a világítás, de ki győzné mindazt elszámlálni, ami még kellene, melyek közül ezen pénzből csak egyik sem fog egészen kikerülni, úgy vagyunk vele, mint az én jó barátom, kinek azt mondtam: »boldog ember vagy, neked a szerencse talicskán tolja házadhoz a pénzt«, igaz, — felesé — de társzekérrel jó érte a szükség! Ebben az évben vette vissza a város a vámszedési jogát, fogyasztási adóinak kezelését, s megszabadult a nagyközönség és a város a terhére nyerészkedőktől, ura lett magának, területének és ura lett jövedelmeinek. Kövezetünk is folyvást gyarapodik, a készített járdák elég jók és szépek, s tekintve városunk anyagi állapotát, bizony ilyen kövezettel nagyon megelégedhetünk. De hát a nagyzás ördöge manapság — mint mindenütt, ugy itt is erősen működött, s elkészült a főutczán az aszfalt is, melynél a nyár mutatja majd meg a használhatóságot. Sikerült a meleg- és gőzfürdő létrehozása is, mely bizony szintén nagy szükséget pótol. A sétahely, melyet némelyek oly igen sürgetnek, nálunk a legutolsó szükség. (í szerkeszti!) Mint kis és a legnagyobb részben földmivelő városnak, ez a legkisebb szükséglete. A lakosok legnagyobb részének van külső birtoka, szántóföldje, szőlleje, vagy kertje, a melyben elég módja van élvezni a friss levegőt, a kinek pedig éppen sétálni való kedve és ideje van, ott vannak a vasúti indóházig vezető szép fasorok közei, a tó- és a ligetkerti, szintén eléggé árnyékolt és kellemes utak, ezen felül a színház kerülete. Bizony igen kevés nálunk azok száma kiknek sétálási igényeit ezek ki nem elégíthetik, még kevesebb azoké, kiknek idejéből a sétálásra valami sok marad. Kívánatos, hogy a még függőben levő tűzoltó ügy is, a város által elfogadott alapszabályok szerint, még ez évben, befejezést nyerjen. E sok öröm közé ürömcsöppöket kevert az a mozgalom, mely Komáromban a főiskola elvitelére nézve megindult, s mely a fölpezsdült városi élet egyik főerét vágná el; de hisszük, hogy e mozgalom szintúgy mint előző társai nem vezet eredményre s városim is meg lesz kimélve oly csapástól, melynek horderejét mindenki érzené. A járványkórház fölépült s alapját képezheti később egy az egészségügyi követelményeknek teljesen megfelelő kórháznak. A tisztaság, az utczák öntözése, örvendetes előhaladást ert. Tehát csak előre, ez legyen a városi tanács jelszava, s akkor a hosszas tespedés után, mely bennünket már-már a nagyközségek közé sülyesztett, Pápa ujabb virágzásnak néz elébe. Adja Isten! O •-• —•/ r. ..... • • sorot véve, gyár a tör János Városi közgyűlés. — Deczember 28. — A legutóbbi városi közgyűlés tárgyitása több fontos tárgy s ezek közt első sorban a volt földohányszámára telek megszerzése, melynek '"ény értelmében a képviselők áltaszótöbbségével kellett megtörténnie. Begejji látott a gyűléstcerem ennyi képviselőt, mint 28-ikán, mi annak az örvendetes jele, hogy vitális érdekekért a városi képviselők megjelennek a gyűlésen. Pávaid Dániel polgármester a képviselők üdvözlése után a jegyzőkönyv hitelesítésére Baráth Ferencz, Baranyai Zsigmond, Sült József,Weber Rezső és Bermüller Alajos urakat kéri fel. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Elnök jelenti, hogy sikerült a városnak a regálé bérletet 52,000 forintért 3 évre megszerezni és hogy az erre vonatkozó szerződést aláirták. Kérdést intéz az iránt, hogy a képviselőtestület által már megválasztott regálé bizottság állandósittassék-e s a felmerülendő teendőkben intézkedni tovább is felhatalmaztassék-e. (Helyeslés.) Bognár Gábor: Szomorú szívvel veszi tudomásul, az imént mondottakat s kijelenti, hogy ha már megtörtént a szerződés, csendesen viseljük a következményeket, de örvendeni éppen nincs okunk. A dohánygyár telkének megvétele. Míirtonfalvay Elek: Tisztelt képviselő testület! Azt hiszem, hogy azon hatásra nézve, amelyet a tárgysorozat 3-ik pontjában levő intézmény e városra és ^üIaí^ix níLJudea lak^jrX.| gjáv.wroIo íiLi. <x vélemények megegyezők s hogy a tárgyalás alkalmával legalább e tekintetben eltérő nézetek nem lesznek. Éppen ezen általános hangulatból kifolyólag úgy hiszem, hogy el is térünk a tárgyalástól és csak a szavazásra szorítkozunk. Éppen azért engedjék meg, hogy midőn Pápa városára nézve oly igen fontos, mondhatni korszakot alkotó intézménynek alapját rakjuk le szavazatunkkal, arra kérjm a t. képv. testületet, hogy ezen érdekek felfogására s a helyzet magaslatára való legfényesebb jeléül, mint emelkedettségének egy szív, egy ember felkiáltással nyilvánítsuk nemcsak azt, hogy helyeslésünkkel találkozik ez intézmény létesülése, hanem hogy közörömünkkel is találkozik. Azután szavazhatunk a törvény értelmében fej szerint. (Élénk helyeslés.) Oscahl Dániel röviden fejtegeti azon áldásos hatást, melyet Pápa város szegényebb lakosainak egy részére terjeszt ezen intézmény. (Helyeslés.) Az állandó választmány azon határozata, hogy a szerződési feltételek elfogadtatnak, s hogy a kincstárnak ingyen lesz átengedve a kérdéses terület, általános helyesléssel fogadtatik. A szavazás megejtetvén, igennel 98, nemmel senki sem szavazott. Elnök: kimondja a határozatot, hogy egyhangúlag 98 szavazattal a szerződés akkép, amint az elfogadtatott megköttetett azon kikötéssel, hogy a kincstár számára ingyen lesz átengedve. (Élénk helyeslés.) A bérlő A kérdéses telek óhajtása, átvétele folytán a jelenlegi bérlő haszontól esik el. Erre vonatkozólag felolvastatik Wittman ajánlata, hogy: hat egymás után következő évre évenként 250 frt kártérítést követel. (Perczekig tartó zaj, Elnök csenget.) Felolvastatik az állandó választmány határozata: évenként 40 frt kártérítés hozatik javaslatba. (Helyeslés.) Elnök: megbotránkozással hallotta az ajánlatot, amelynek értelmében 6 év alatt 1500 frtot, vagyis az egész vételárnak %-ed részét kellene Wittman úrnak szűnő haszon kártérítése fejében fizetni. Az ajánlatot visszautasítja. Ajánlja az állandó választmány javaslatát elfogadásra. Dr. Viiaj László: „Tisztelt képviselő testület! Amilyen nagy köszönettel tartozunk mindnyájan a Méltóságának, hogy ezen valóban értékes telket, a melynél, mondhatni értékesebb Pápa határában nincs, hajlandó volt a városnak aránylag csekély összeg lefizetése ellenében átengedni, ép oly megbotránkozással fogadjuk Wittmann követelését, hogy 6 évi haszonbérlet elvesztéséért 1500 frtot azaz a vételár %-ed részét követeli. Beszédje további folyamán erős kifejezésekkel támadja meg "Wittmannt ezek eljárásáért s azzal végzi, hogy nem tanulhat még az állandó választmány nézetéhez sen,mert még ez is sok, és ugy hiszi, hogy a képes testületnek a közpénztár ellen intézett esen vakmerő támadást kötelessége visszautasitani." (Élénk helyeslés.) Martonfalvy Elek: „Az állandó választmány javaslatát elfogadásra ajánlom. Midőn az állandó választmány tanácskozott ezen javaslat felett, fontolóra vette, A két testvér. Rémes, iszonyatos napok képe vonul el lázas agyam előtt; rémes, iszonyatos napoké, mikor az egész országban minden Szív egy eszméért dobban meg: Bhiza, Szabadság", mikor az egész országban minden lélek boldogságát egy keserű gondolat zúzza össze: „haza, rabbilins"! És láztól ég a két szemem, mikor képzeletben végig tekintek a sima végtelen mezőn, melyet a búcsúzó nap sugara és a vér festett pirosra. És könytől ég a két szemem, mikor látom azt az elkeseredett tusát, melylyel a maroknyi csapat százezrek ereje ellen küzd, és azt az iszonyatos bukást, melytől egész Európa megrendült, melytől összeomlott a haza trónja, a haza szabadsága, a haza boldogsága. * Messze, messze, meddig csak a szem ellát, nincs sehol sem egy élő, emberi lélek; a csipősödő őszi szél sebesen hajtja maga előtt a tövises boszorkánykereket; az erdélyi hegyek felöl nehéz havas felhők húzódnak lassan, lomhán ; madártalan a lóg, hangtalan a puszta. A le nem aratott, megdőlt buza, összetört kufégémek, kormos, fedéltelen házak, leégett falvak bizonyítják az ellenséges, háborús időket, itt is jártak; bizony, el is pusztult erre minden! Nagy, nagy térségeken hosszú fekete szigetek vannak a gabona között, felégették, meggyújtották azt is; a többi letaposva ott maradt; a mindentudó jó Isten tudja, kinek. Embernek nem; az a ki vetette, már meghalt, vagy messze bujdosott; madárnak nem, az is elköltözött, elijedt e gazdátlan vidéktől; csak varjú károg, annak megvan dög és hulla elég .... Talán temetőnek, szép, aranyos szemfedőnek maradt ott a többi, hogy elfödje azt a sok halottat, mely közötte fekszik, hogy elborítsa, földig meghajolva, megsirassa azt a sok megölt félistent.... talán azért.... ! A leborult, azelőtt majd embermagasságnyi szálak között sok halott hever elszórva; itt egy öreg ember, hosszú, galambősz haja összetapadva a vértől, tovább egy teljesen felpánczélozott alak, egy-egy sisak, egy ló, drágakövekkel kirakott aczélkard, még rajta vannak vérrózsák is. Gyöngyös knentekötő, selyem, a arannyal kivert bársonynyereg Nem él itt senki .... de mégis! Egyszerre riadva repkdlnek fel a hollók; a lehajlott buza közöfd óvatosan mászik elő egy fekete alak, négykézláb; pofáján nincs semmi emberi,s csupa szőr, haja hosszú, ujja sovány, b^r mássárga; oldalán piszkos tarisznya lóg/" finaga után egy zsákot vonszol, mely megcsörren minden mozdulatnál. . Apró, fém*?s macska szemeivel körültekint, odakúszik egy*enkint minden halotthoz; nem bántja ő a rothadó ház, nem a pestis-halállal teli levegő ; kikuti minden zsebet, lecsavarja a mentőról az ezüstös gombokat, kiszedi a gyémántot a forgóból, letöri az aranyos, drágaköves, fogantyút, s futólag mindet megbecsülve, gyorsan zsákjába rejti. Ez a hullafosztogató. Megszentségtelenít "minden halottat, kimotoz mindent, * '•" • • --~ "-~Az öreg hafigyelmét mi sem kerüli el lotty feje alatt meglát valahai csillogót s rántja az ősz az ott levő 'belemarkol a véres hajba, te fötj s kiragadja alóla azt elefántcsont fedelű könyvet Ima de csak egy ekedik kincsl^fántcsont, — könyv Megdöbben: perezre, azután újra felül t ^fegya; megbecsüli; e gyémánttal kirakott kereszt rajta, — sürgP — megér sokat — s beteszi a többi közé. Ujra zörren a száraz szalma, a két zöldest villogó szem tűnik elő, a hulla fosztogató hegyes tekintete egy pillanat alatt meglátja, felismeri társát, egy bozontos farkast. Egy darabig merően bámulják egymást, egyik sem ijed meg a másiktól valami nagyon, aztán abbahagyják fa farkasszemet, s folytatja kiki a foszogatást; egyik se becsüli a másikat valami sokra; a farkas bundáján nem nyer semmit a fosztogató, ennek a bőre pedig a farkasnak sovány falat. Van itt elég mindkettőnek a magáéból. Még örülnek is talán egymásnak, így legalább ketten vannak. je telik a zsák, nyugszik a nap, mely ki sem mutatta arczát hajnaltól kezdve a komor vidéknek. A hullafosztogató megemeli zsákját; emberietlen arczán is mosolygás látszik. „Elég ez mára. Jó nehéz, szép kincs." I Lasan, óvatosan, amint jött, lopódizik vissza; a farkas fölemeli az orrát, s zimatolt utána; jóllakott ő is, ő is odább .W. És az ember csúszik, halad tovább messze, messze, a kék hegyek aljába. Soká tart mig odaér, de újra nem vette észre senki, nem látta meg senki, mert nem jár tórre ember. Itt is enyészet, pusztulás. Egy mély szakadékhoz ér, melynek falán hosszú, keskeny kiálló törés van, ügyesen kúszik fel rá s élet-halál közt megy tovább. Itt megszűnik a keskeny párkányzat, csak egy szikladarab áll ki, életveszélyes száz öles magasban; erre is átugrik mint egy macska. Újra törésen halad tovább; itt aztán csak egy kiálló erős gyökerű bozót van; belekapaszkodik az ágakba, s átlódítja magát egy szemben levő kis üregbe Otthon van. Az üreg kiszélesedik, tág, boltozatos lesz; itt márMíían gyújt, fáklyát. Nagyot lélekzik, felveszi a tetett zsákot, kezébe veszi fáklyáját, s megy be mélyen az üregbe. Nehéz, bűzös itt a jég; a természetes gömbölyű falak ragyogó páracseppektől fénylenek .... Jó hely ez neki nagyon, mig palotát emeltet magának. Palotát, fényeset és magasat, hol száz szolga ösmeri el urának; hiszen van kincse megmérhetetlen, s a kincs, az érték, az beszél! El fog jönni az az idő még, hogy fáradsága gyümölcsözik; — fáradt ezért a vakító csillogása, nagy halmaz kincsért, mit ide összegyűjtött annyiszor koczkáztatva életét. Piszkos, csúnya módon, igaz, — de — eb, mit! ki fogja megtudni azt, honnan hozta neki a háborús idő a kincseket ?! A sarokban, ott van az egész vagyon. Esoppant nagy érték! — szépen külön-külön rakva az arany, az ezüst, drágakő, selyem és bársony; hozzáönti a mait is, azt is közéjük rakja. Kezébe akad most az imakönyv. — Nézi, nézi merőn, forgatja, hát ezt hova tegye ? sem arany, sem drágakő, kevés rajta a bársony, nem is ezüst; mindenből van rajta valami; szótszedni kár; olyan csinos jószág így, s ha elbontja nem lesz belőle semmi. Felnyitja, olvasni kezd belőle, el-elmosolyodik a sok badarságon; Jézus Isten fia ? Nevetség! Merő mese ez mind ! A pénz, az érték, a kincs, az minden!- — « -rezes ujjaival kéjesen turkál a dhalmazban. Ez minden ! V hát mert szorította w-*» ..^«_.l ill.„. TTIfr » ii . yt v