Pápai Lapok, 1911 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papirkereskedése, K6-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. SzerkeszéS: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelőis laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Kififizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalain* küldendők. A lap ára: egjész évre IL. kor., félévre 8 k., negyedévre 3h Nyilt-tór soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 fill Olvasóinkhoz. Lapunk, a Pápai Lapok harmincnyolcadik évfolyamába lépett a mai nappal. Ez a majdnem négy évtizedes mult igaz^ittL^tiftwedte^a topnak a komolyságát, amely^t^^g^ö/szániától kezdve a mai napig becsürettel megtartott. Ezek az évszámok embereket, szokásokat, elavult társadalmi rendszert és fölfogásokat temettek maguk alá, de a Pápai Lapokat, ezt a legrégibb helyi sajtóorgánumot nem ránthatta magával a megsemmisülésbe, mert lépést tudott tartani a haladó korral; mert komolyságát mind a mai napig megtartotta; mert hű tükre volt mindenkor az eseményeknek, mert nyíltan, elfogulatlanul szolgálta a közügyeket, a város és polgárai érdekét és mert becsületes és hazafias volt. Célja sohasem az érdekhajhászás, hanem a nagyközönség, a kultúra, a minden irányban való fejlődés volt. Mint a város hivatalos lapja, bő és líd tudósítást adott a város hivatalos ügyeiről, ebben a minőségében azonban sohasem volt lekötve, lebilincselve, mert amikor arra szükség volt, mindenkor élt azzal a jogával, amely a kritika gyakorlásában nyert mindenha megnyilvánulást. Hasábjai minden tisztességes és életrevaló eszmék előtt nyitva voltak s polémiákban is csak addig vett részt, amig azok tiszták, becsületesek és nem posványszerüek voltak. Mindenki véleményét tiszteletben tartottuk, a magunké mellett pedig híven és rendületlenül kitartottunk. Senkit nem bántottunk; ha támadtak, természetszerűen védeketünk, de védekezésünkben is az igazság fegyvereivel dolgoztunk, amelyeket azonban indokolatlanul sohasem használtunk. Sem egyesek, sem klikkek, sem pedig felekezetek szolgálatába nem szegődtünk és nem szegődünk, hanem függetlenségünket, amelyet minden legkisebb lelkifurdalás nélkül merünk zászlónkra tűzni és hangoztatni, mindenben és minden körülmények között megtartjuk. Ezek az elvek vezéreltek bennünket az elmúlt évben és ezek világítják meg utunkat a jövőben is, amelyhez olvasóközönségünk, barátaink és munkatársaink szives támogatását kérjük. Egyben ludatom Le olvasóinkkal, hogy lapunkra a mai nappal uj előfizetést nyitunk. A Pápai Lapok előfizetési ára: egész évre 12 korona félévre 6 negyedévre . „ A PÁPAI LAPOK szerkesztősége és kiadóhivatala. r A iMMKIM KOMM* űrlapkönyvtári iNdvedéknapió 1911 m&t Az idő kereke nem áll. Szédületes gyorsasággal halad előre s aki nyomadékát követni nem tudja, az ott marad az ut szélén, az árokban, elhagyva, elfeledve. Por belépi, útszéli sár bemocskolja s a haladók léptei nyomán felzúduló szürke porfelhő még nyomait is eltünteti az utókor előtt. Haladás! Ez most a jelszó. S e jelszó hatása alatt áll minden. Még az idő is mintha meggyorsította volna tempóját, úgy elszáguldott felettünk, hogy az ó esztendőhöz még hozzá sem szokhattunk, már eljött fénves ragyogásával, ezernyi ezer reménységével az uj, a várakozásokkal teli, a várva várt. Mert bizony hiába mondja a régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene!" „A halottakról vagy jót, vagy semmit!" Az elmúlt esztendőről vajmi kevés jó dolgot mondhatunk, de annál több ro«zit inni.i •<"r>v» kellemetlent, annál több fájdalmasat. Nem hagyott maga után siránkozó, fájdalmas, bánatos sziveket. Az elmúlt esztendőt nem sírja vissza senki, eltávozása nem hagy fájdalmas nyomokat maga után, mert kevés örömet, sok bánatot, szomorúságot hagyott hátra örökségül. Asszonybánat. Monológ. — A .Pápai lapok" eredeti t Arcája. — Írta : Tatayné Farka* Gizi. S.in: divatosan bútorozott szoba, jobb és baloldali ajtókkal. Szemközt ablakok, melyek utcára néznek. Erzsi elegáns pongyolában a karosszékben ül, kelletlenül lapozgat az újságokban. Kis idő múlva titkoltan ásít, kissé nyújtózkodik, majd hirtelen maga elé vonja az asztalra készített órát.) Szent Isten! Tizenegy óra . . . Lehetséges? . . . Tizenegy óra és még nincs itthon. (Idegenen felugrik.) Rettenetes . . . Igazán elviselhetetlen ez az egyedüllét. S ez a várakozás megőszíti az embert. (Felalá jár.) Borzasztó. (Nyomatékkal) Borzasztó !! Hol tud késni ennyi ideig? (Félre vonja a függönyt és kitekint az ablakon.) Egy lélek se jár már az utcán. Mindenki örül, ha ilyenkor otthon nyugodhat. (Leereszti a függönyt, kendőt vesz magára és fázósan összefogja mellén.) Brrr . . . Fázom. A tűz is kialudt . . . (Ingerülten) Az ördögnek van kedve fűteni. A szobaleány is lefeküdt már eddig . . . (Dacosan) Bánom is én, csak hadd fázzam. Csak hadd hűljek meg. Ha ő nem törődik velem és nem KI Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben. n_ gmand keserűviz aggódik miattam, miért tegyem ezt én? (Elkeseredetten) Bár halnék meg és lennék nagybeteg, hogy megesne rajtam a szive. Vagy ha éppen meghalnék . . . (Válat von s elméláz pár pillanatig. Bosíism Igaz is . . . Miért élek én szegény elhanyagolt asszony, akinek az ura megfeledkezik neje iránti kötelességeiről. „Bomoly vacsora, pityeregj asszony !u oda mulatóz fél éjjelig . . . (Panaszosan) Tegnapelőtt kaszinó megnyitás, tegnap este borkóstoló, ma pedig — mit tudom én, hogy fog hangzani az ujabb ürügy. Hiszen jogcímet mindig találnak férjuraimék a kimaradásra, csak legyen, aki elhigyje nekik . . . Borzasztó. Igazán borzasztó ez az örökös kimaradozás . . . Istenem, hogy irigyelnek a lányok az én szépséges, szeretetreméltó uracskámért. Bezzeg, ha tudnák, hogy nem mind arany ami fénylik. Hogy az én szerelmetes párom mézes gyengédsége lepihen a nyugot nappal s hogy én édes, nyugalmas éjszakák helyett lesem, várom öt percről-percre, óráról-órára. És hogy rövid négy évi házasságunk alatt ez már — mi tagadás benne — tízszer is megtörtént. Mert amikor a dragalátos cím 1 óráival tarokkozik, kvaterkázik, akkor eszébe se jut szegény felesége, aki itthon az ő vidám perceit bánattal és könnyekkel adózza meg. (Kissé tréfás pathosszal): Oh, szép idők, mint hittem egykor néktek. Azt képzeltem, hogy ha férjhez megyek, az én bátor angyalom erős karja fog őrködni édes álmaim felett. No, nem árt meg a nagy őrködés. „Őrangyal uram" ördögökkel cimborál, akik a barátság álarca alatt mindig elcsábítják puha otthonából . . . Hiszen tudom én, hogy az édes, jó uram sohse lenne képes ilyesmire, ha el nem édesgetnék azok a drágalátos kollégái. Oh, ismerem hírből a „szép maszkokat". Feleségeik, az én úgynevezett „barátnőim" lefestették őket előttem. Le ám s jó vastag feketével húzták meg a kontúrt . . . Hogy lepingálták előttem az uraikat pfuj! Én bizony azt füllentettem nekik, hogy beleegyezésemmel maradt ki az uram, sőt — Isten bocsássa meg — szavamra állítottam, hogy rá kell beszélni a drágámat, mert önakaratából sohse hagyna magamra egy percig sem. Olyan ártatlan arccal és oly meggyőző hangon mondtam ezt, hogy elhitte a bámuló asszonysereg. Nem sejtették, hogy a dicshimnusz alatt egyúttal politika rejlik. Úgy akartam, hogy a „fiamnak mondom — de értsen belőle a menyem is." No de csak néztek volna az uram arcára, hogy pirult a gonosz, mint a vásott nebuló, akit a tanítója érdemetlenül dicsér . . . Azt hittem, majd töredelmes bűnbánatot tart. De nem ért semmit a jóakaratom. Csupán azt eredményezte, hogy az én szépséges férjuram néhány tucat meghatóan meleg puszit utalványozott ki az ő „egyetlen, kicsi feleségének", aki olyan jóságos furfanggal Az elrontott gyomrot S-l óra alatt teljesen rendbehozta. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fil|.