Pápai Lapok, 1915 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasár 11 a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Goldverfr Gjv.laapirkereskedése,i ő-iér 'Jii-ik szám. Telefisi 12.2 szám Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: elfélz évre IS kor., félévre, I. k, negyedévre 3. Nyilt-tér soronként V) fillér. — Kiryen számára :it) HU Uj évre. (R. I.) A boldog újév kívánásánál talán sohasem volt olyan igazi jogosultsága, mint az idén. Minél több boldogságot kívánjunk egymásnak, talán a jó kívánságok tömegében megmarad, megragad valami, egyikünkön-másikunkot is. Az újév jó kívánságai eddigre szólamok, formaságok voltak, amelyekbe burkolták az emberek a hideg barátságot, az egyszerű üzleti érdekeket és összeköttetéseket és amellyel formát adtak minden hivatalos és formaságokká tett érintkezésnek. A b.u.é.k. jótékony fátyol volt eddig, amellyel az emberek a köteles udvariasságot takarták le, hogy egész éven át továb se legyenek kötelezve semmire. Ez az üres szólásforma az időn tartalmat kapott. Mint annyi mind és régen üres jelszó, forma, mondás, ez megerősödött, megizmosodott, élő kívánsággá lett. Ma, mintha kissé megtisztult volna az emberiség a mindennapos hazugságoktól, mintha több őszinteség költözött volna az emberek lelkébe és mintha a sok kiömlött vér és a földet elárasztó fájdalomtenger eggyé olvasztotta volna az emberi sziveket. Az idei buék-ok sokkal őszintébben, becsületesebben hangzanak és ez nem is lehet máskép. Annyira együttérez ma mindenki, annyira részes ma mindenki a fájdalmakban és szomorúságokban, hogy szinte el sem tudjuk képzelni, hogy valaki hamisan, álszenteskedőn és hátsó gondolatokkal fűszerezve osszon szét újévi jókívánságokat. Aki most buékot kíván, tényleg boldognak akarja látni az újesztendőben azt, akit jókívánságaival megörvendeztet. terjed Ez az őszinteség szinte láthatólag él az egész közéletben, a napi élet minden terrénumán. A nagy háborúnak, a világokat felforgató kataklizmának egyik legelső nagy és szép eredménye ez. Az emberek a nagy fájdalomban összeforrottak, őszintébbek, igazabbak lettek és ennek az őszinteségnek és igazérzésnek főleg a háború után lesz meg a kedvező, jó eredménye. Remélnünk kell, hogy ez az uj esztendő valóban boldogabban virrad ránk, mint az elmúlt év, amikor szorongó félelemmel néztünk a jövő elébe, az uj esztendőben — reméljük — már a győzelem nyugalmával fogjuk élvezni az igazi boldog uj esztendőt. [ Karácsonyest az uradalm hadikórházban. A grófi várkastélyban, melyet még a háború kezdetén hadikórháznak rendeztek be, karácsonyestén, gróf Esterházy Pálné urnő, a sebesült katonák számára karácsonyfa ünnepély rendezett. Az ünnepély esti 5 órakor vette kezdetét. A karácsonyfa a várkastély egyik földszinti boltíves termében volt teiiJIitva. Az óriási fa tele volt aggatva mindenfélen széppel, jóval, különösen: cukorkák, sütemények, színes gyertyák sziporkázó csillagszórók és különféle csecsebecsékkel. Impozáns, megható, mézébe illő látvány volt Eszembe jutottak a régi fantasztikus elbe I szélések, és látványos szindróbok. A fényes teremben azonban mindennél legjobban bámultam a grófnét, aki a felhalmoz tt ajándék tárgyak rendezésével volt állandóan elfoglalva. Vöröskereszt egyleti ápolónői ruhát viselt. Igazán elragadó látvány volt. Szegény és egyszerűség pazar mennyiségben eggyütt összpontosítva. — A teremben a»t láttam Sült Józsefnél, '. p.. ' «t. <>r'•'.<*»• ej sokat. Mikor a grófné az ajándéktárgyak elrendezésével elkészült, jelt adott ,az ünnepély megnyitására. Az óriási ajtók feltárultak és a sok sebesült katona bejött a terembe. A ki járni nem tudott, azokat hordágyakon hozták be. Ekkor mozgásban hoztak egy óriási grammofont, és a magyar hymnus hangjai mellett kezdetét vette az ünnepély. Xénia csendben halgatták végig a legszebb magyar dalt. A sebesültek közt van 1ő ukrajnai légionárius. Inteligens 17 —18 éves fiatal emberek. Ezek a hymnus után több ukrajnai dalt énekeltek. Szépen, egyöntetűen és szívrehatólag énekeltek. Az előadott dalok telve voltak mélabús, szenvedésre való akkordokkal, melyek könnyekre indították a jelenlévőket. — Az énekrészek befejezte után azt kérdeztem egyik légionáriustól, hogy mindig ilyen bús dalokat szoktak-e énekelni? — Sohasem fogom elfelejteni a választ. Ezt mondotta: „Nekünk vigdalaink nincsenek és nem is lesznek, — míg orosz alattvalók lesznek. Ahol a cár és annak környezete uralkodik, itt a vigdal nem terem meg." A grófné valóságos védangyala a sebesülőknek. Soha gondosabb ápolónőt nem láttam, nem csoda ha azok a szegény sebesült katonák tálasán és könnyes szemekkel tekintettek az állott jószivü grófnéra, a ki minden túlzás nélkül mondva, — ugy bánt velük, mintha édesanyjuk ett volna. Az ajándéktárgyak szétosztása után, a polgármester meleg szavakban köszönte meg a grófnénak, azt a kitünő, páratlan bánásmódot, mellyel a sebesült katonák iránt viseltetik és ezzel azoknak szenvedését enyhíti. A polgármester az ünnepély berekesztése után megtekintette az uradalmi kórház felszereését, műtermét és arra nyilatkozott, hogy az irodalmi hadi-kórház a követelményeknek minden tekintetben megfelel. Azzal a gondolattal távoztam el, hogy a lápai uradalmi hadi-kórház, sebesült katonái éleük végéig emlegetni és áldani fogják, annak a kórháznak védő angyalát, gróf Esterházy Pálné 11 urnőt. — Éltesse is az isten sokáig. .... 5 . . . . .. Az izr. iskolában elhelyezett hadikorházban . | lélekemelő karácsony ünnepéit rendezett a helyibeli jótékony egyesületek elnökségéből és az ,j iskolák igazgatóságaiból alakult bizottság. Két j karácsonyfát állitottak fel, egyet az emeleti nagyteremben, egyet a földszinten azok számára, s akik az emeletre nem tudtak felmenni. A karácsonyiakról Bélák Lajos szolgabíró, izléses diszkesről pedig a női kereskedelmi tanfolyam tanulói és az iskola önkéntes ápolói gondoskodtak. A meghatározott időben fél 6 órakor a fényesen kivilágított teremben kigyuladtak a karácsonyfa gyertyái, melyet a sebesült katonák és nagyszámú vendég állottak körül. Az ünnepély Kárpáti Béla sebesült sziövárosi tanító énekével kezdődött, melyet egy kórházi számvevő kisért harmóniumon, majd Blazovich Jákó bencés tanár gyönyörű beszédben méltatta a karácsony ünnep fontosságát, melyet könnyezve hallgattak az otthonuktól távol levő, szenvedő katonák. A szépen sikerült ünnep rendezéséért Kárpáti Béla mondott köszönetet Pápa város közönségének. A Uomtoisy. eléneklése iráll kalácsa, gymkó.|. ruhanemüekkel és cigarettával kedveskedtek a sebesülteknek, majd az intézet igazgatója Blau Henrik teával vendégelte meg az összesebesültet. Az összes hadi kórházakban voltak karácsonyi ünnepélyek, de miután bennünket, minta sajtó képviselőit nem hívtak meg. Itt tokról reteradál nem hozhatunk. Gyógyulás után. A halálosan megsebesült fiatal tiszt kínosan vergődött ágyában és deliriumos állapotában lelkével még mindig a csatatéren kalandozott. — Hurrá! Előre ! . . . Iajta! . . . Nem halljátok, hogy odaát lövöldöznek. ...Nem halljátok ... az ágyuk bömbölését. . . puskák ropogását ? Előre!... Be kell a várat venni!... Hurrá !. .. — Úgy látszik, hogy láza emelkedett — mondta a törzsorvos és kivette a beteg hóna alól a hőmérőt, miközben egy ápoló a vergődő tisztet csillapítgatja. — Pedig azt, hittük, hogy sikerül majd lázát alább szállítani. A mellettük álló Johanna nővér aggódva tekintett az orvosra, aki most morfium-befecskendezést végzett a betegen. — Rosszul állunk, ugye, törzsorvos úr? Az orvos vállat vonva válaszolt: — Attól függ, hogy milyen erős a beteg fizikuma. A nagycsarnokban — mely valamikor régebben táncterem lehetett — a tiszten kivül még husz könnyebb sebesült feküdt, de a szegény tisztnek a golyó közvetlen a tüdő közeléiben a Hullik* hatolt. A golyót, később eltávolították. Johanna nővér szomorú tekintetét, részvéte teljesen függesztette a beteg tisztre. Néhány Intel azelőtt még egy hollandiai tetigen lett,de együtt táncoltak és ültettek. A tiszt, lélekben közeledett hozzá, ami mindaddig érdekelte és muhitatta a nőt, amig a kis belga gróf is nem tűnt a színhelyen, aki mindig elgális vif és a legutolsó divat szerint öltözködött.