Pápai Textilmunkás, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1981-03-15 / 6. szám

Hírmozaik A MÜSZIVÉ A JÖVŐ Csehszlovák orvosok mű­anyagból készült mestersé­ges szívet ültettek egy borjúba, mely 8 napig élt. Egy évvel ezelőtt a műszív még mindössze 3 napig dolgozott. hormon­háztartásunk Angol vizsgálatok szerint, ha félelmet érez az ember, a mellékvese hormonjának, az adrenalinnak emelkedé­se tapasztalható, a nor­­adrenalin termelődése pe­dig agressziós állapotban fokozódik. EGY HÉT ALATT GYÓGYUL BE A MŰTÉTI SEB A műtéti sebek gyógyu­lásának időtartama egy hétre csökkenthető azzal az eljárással, amelyet Ju­­rij Iszakov szovjet akadé­mikus dolgozott ki. A ste­ril kamrák segítségével bárhol - utcán, gépkocsi­ban, repülőgépen - vé­gezhető műtétek teljes csí­ramentessége folytán nincs szükség antibiotikumokra. Változott a textilipari múzeumi pályázat beküldési határideje Legutóbb közöltük a Textil­ipari Múzeum anyagának bő­vítését célzó pályázatot, ám a beküldési határidő május 31. helyett augusztus 15-re módo­sult - az eredményhirdetésé pedig október 15-re. A díj is változott, az első 5000, a három darab második 3000—3000, és az öt darab harmadik 2000—2000 forint. Fiatalok jelentkezhetnek csehszlovákiai turnéra Csoportos utazást szervez az üzemi KISZ-bizottság Csehszlo­vákiába, a Magas-Tátrába, augusztus 1­­ 5-ig, külön járatú autó­busszal. Napi háromszori étkezés, elhelyezés 4 személyes szo­bákban, részvételi díj 1890 forint. A 35 éven aluli fiatalok jelent­kezhetnek az üzemi KISZ-bizottságon, április 15-ig - ezzel egy­­időben 500 forint előleget kell befizetni. Papp Teréz vetülákcsévélő egyike a legjobb BKN-gépeseknek, emellett, ha szükség van rá, több munkakörben is helyettesít és hasonlóan jól helytáll. Fotó: B. i. A termelést segítő tevékenység­­ és a pártcsoportok Valamennyi alapszervezetünk elkészítette idei munkaprog­ramját, s azon belül a terme­lés segítését célzó tevékenysé­get. Erről beszélgettünk Simon Miklóssal, központi műhelyünk pártalapszervezetének titkárá­val. — Elöljáróban hadd jegyez­zem meg - kezdte­m, hogy a vállalat egészének munkájá­ban továbbra is nagy szerep jut a műhely és az erőtelep dolgozóinak, még akkor is, ha a rekonstrukció befejeződött. Csupán a tevékenység módo­sul, változik meg, előtérbe ke­rülnek az elmaradt generálo­zások, másrészt a nagy értékű gépek karbantartása lesz a dolgunk. További fontos fel­adata műhelyünk dolgozóinak az alkatrészgyártás, amivel va­lutát takarítunk meg az or­szágnak is. Erőtelepünknek pe­dig változatlanul egyértelmű feladata a hőtermelést elosztó berendezések olyan műszaki szinten tartása, hogy a terme­lés zavartalan legyen, s az in­tézkedési tervben szereplő 548 000 forint megtakarításból valósággá váljék. — Ezek a főbb feladatok, de mit tett, vagy tesz az alapszer­vezet a sikerért? — A politikai munka eszkö­zeit felhasználjuk a gazdasági célok elérése érdekében. Is­mertettük párttagságunkkal vállalatunk VI. ötéves tervét, azon belül részletesen az idei feladatot. Testületi üléseinken negyedévenként rendszeresen vizsgáljuk területünk munká­ját. El akarjuk érni, hogy párt­tagjainkon keresztül mindenki jól megismerje célkitűzésein­ket és kész legyen érte mun­kálkodni. Erre biztosítékot je­lent az a tény, hogy területün­kön az összlétszám 26 százalé­ka párttag. Fontos szerepük van elvtár­sainknak a főosztály szocia­lista brigádmozgalmának haté­konysága, kiszélesítése terén. A vállalásokat is úgy igyekez­tünk formálni, hogy a megha­tározott feladataink megvaló­sulását szolgálják. S a ver­senyt, párhuzamosan a gazda­sági munkálatokkal, ugyancsak testületi üléseinken értékeljük, folyamatosan. • A verseny, így a brigád­mozgalom elsődleges felelőse a mindenkori gazdasági veze­tő. Ám a korábbi gyakorlat szerint a műhelybizottság és a pártalapszervezet is együttesen foglalkozott vele. Most, hogy műhelybizottság nincs, mi a helyzet? — Úgy vélem, mind a 3 szervnek foglalkozni kell a mozgalommal továbbra is. Ez teljes mértékben úgy van az év eleji indításnál és az év végi értékelések időszakában, de év közben nagyobb figyel­met érdemelne, mind a gazda­sági vezetés, mind a szakszer­vezet részéről. Én a negyed­­évenkénti értékelést javasol­nám, amikor még jobban át­tekinthetők a dolgok, s az esetleges intézkedés hatéko­nyabb lehet. Megérné a fá­radságot, hisz a jelenlegi ér­tékelésből is kitűnik, hogy ki­emelkedő teljesítményt nyújtó brigádjaink vannak, amelyek nemcsak a gazdasági munka területén, de a társadalmi te­vékenységben is élen járnak. Például az erőtelep Előre szo­cialista brigádja, vagy a Ganz villanyszerelő kollektíva, me­lyek nemcsak a vállalat terüle­tén, gyermekintézményünkben és a sporttelepen is jeleskedtek a társadalmi munkában. Mind­kettőben szép számmal vannak a kommunisták, s mi büszkék vagyunk rájuk. Hasonlóan az Ékes Tibor vezette műhelyes brigádra és még több más kol­lektívára. — A termelést segítő tevé­kenységből hogyan veszi ki ré­szét például egy pártcsoport­­bizalmi? — Ez nem lehet kizárólago­san csak a vezetőség dolga, mindig igyekeztünk szélesíteni a kört, s elsősorban a párt­­csoportbizalmiakra számítunk. Tőlük várjuk, hogy munkahe­lyükön minden lehetségest megtegyenek e tekintetben. Több bizalmitól is kaptunk már jelzéseket a gazdasági munka vonatkozásában, s a vezetőség segít azok megoldá­sában. • Azelőtt a központi műhely töltötte be nálunk, hogy úgy­mondjam a nehéz tüzérség szerepét, minden lényeges do­log innen indult ki, így a mun­kássá válás elősegítése is itt folyt a leghatékonyabban. Most mi a helyzet? — Ez nemcsak a múltban vol­t így, hanem jelenleg, és remélem, hogy a jövőben is ezzel büszkélkedhetünk. A mű­hely és erőtelep területén ma is jó a munkamorál, nagy fi­gyelmet fordítunk fiataljaink politikai­, szakmai fejlődésére. Nem véletlen, hogy ez évi po­litikai vállalásaink egyik ki­emelkedő pontja a KISZ-mun­­ka segítése, az ifjúsági tevé­kenység hatékonyságának fo­kozása. Pártépítő munkánkban is alapozunk a fiatalokra, hisz párttagságunk természetes fo­gyatkozása az élet rendjéből következik, szükség van az utánpótlásra. Ugyanakkor, ha őszinte akarok lenni, meg kell mondanom, hogy bár a gazda­sági munkából jól kiveszik ré­szüket a mi fiataljaink, a moz­galmi tevékenység területén tartózkodóbbak. E téren sze­retnénk fejlődést elérni, s a mostani kongresszusi készülő­désük jó alkalom a nagyobb aktivitásra is. Mi ott vagyunk mellettük, segítően. Nekik kel­lene egy kicsit jobban élni a sok­ lehetőséggel. 2 - PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1981. március (II.) „Útitárs a jó tanács" címmel rendezi május 4-i összejövetelét a Szocialista bri­gádvezetők Klubja, vendégek lesznek az IBUSZ, az EX­PRESS és az Idegenforgalmi Hivatal képviselői. Külön program lesz még májusban a tapolcai tapasztalatcsere, Tá­jak, korok, múzeumok mozga­lom II. jubilálok 50 évi munka után járó jubileumi jutalmát vehette át a közelmúltban Pitzer Pál újítási előadó. A 40. évit: Csendes István, fonó­kompresszor kezelő, Faze­kas Lászlóné főpénztáros, Fodor Sándorné lánccsévé­lő, Gaál Irén fonó bérel­számoló és Kiss Jenő vil­lanyszerelő. A 25. évi jubileumi jutal­mat kapta a fonodából: Száka Jánosné és Simon Géza; a szövő gyáregység­ből: Csik Józsefné, Györ­kös Sándorné, Farkas Im­­réné, Majer Tibor, Kocsis Lászlóné, Novák Ferencné, Szalai Istvánná, Szabó La­jos, Weiland Andrásné és Simon Lajosné; a kikészítő­ből­: Hubert György és Kovács Ernő; a csomagoló­­ból: Wolf Imréné, valamint Bálint József MEO-vezető; az erőtelepről pedig Tóth Pál. Nyugdíjba mentek januárban és februárban a fonodából: Hutkai Gyulá­­né és Szalai Károlyné — a szövő gyáregységből: Egyed Imréné, Fodor Sándorné, Kutrovics Istvánné és Pol­gár Imréné - a csomagoló­­ból: Dekovics Antalné és Tűz Ferencné - a kikészí­­tőből: Pintér Imre — az energiaosztályról: Kiss Je­nő és Pintér Pál­­ vala­mint Fazekas Lászlóné fő­pénztáros és Gaál József udvari munkás. Va­lamennyiükinek jó pi­henést kívánunk! esti torna, ismét Áprilistól újra kezdődik a dolgozó nők esti tornája a ligeti tornateremben. He­tente egy alkalommal, ked­den tervezik 18—19 óra között, jelentkezni a hely­színen, illetve gyárunk sport­irodájában lehet. Pék Gyuláné, Marika, a szövő I. Baumann szakmány főbizalmi­ja, azon kevesek közé tartozik, akik 6 gép kezelése mellett lát­ják el felelősségteljes megbíza­tásukat. Ám gondnak nyoma sincs a filigrán, kedélyes as­­­szonyon, sőt, hihetetlen, hogy már 22 éve szövő. — Pedig így van — bizonygat­ja —, igaz, 16 évesen kezdtem. Történt egy és más azóta. Min­denesetre, gyakorlatom az van. Éppen ezért, amennyivel fárasz­tóbb ma már a munka, annyit nyerek a rutinos mozdulatok ré­vén. És az az igazság, ha jó a fonal, a henger, a gép is, ak­kor örömmel dolgozom, van ér­telme, nem kell idegeskednünk, nincs annyi selejt. De ha nem jön úgy össze, akkor sokat mér­gelődünk. Sajnos, mostanában az utóbbi gyakoribb. — így nem lehet könnyű egy szakmány főbizalmis teendőit el­látni. — Eléggé kötve vagyok a gé­pekhez. Van ugyan, amit csak munkaidőben tudok végezni, ám többnyire inkább műszak előtt vagy után áldozok a szabad időmből. De szívesen teszem. Bár még csak egy éve válasz­tottak meg, sok tapasztalatom nincs. Annyit mindenesetre­ tudok már, hogy komplikáltabb­­ dolog ez, mint gondoltam. Fontosnak tartom, hogy ne döntsék egyedül, bevonom a he­lyettesemet, a csoporttagokat, a bizalmiakat, akik legjobb isme­rői közvetlen munkatársaiknak, így többnyire sikerül közmegelé­gedésre dönteni egy-egy segély ügyében vagy másban. Régeb­ben nem gondoltam volna, egye­sek úgy értelmezik ezt a lehető­séget, hogy egy-két heti táp­pénz után már segély kérhető. Ugyanis manapság ez igen gya­kori. Pedig elsősorban annak kell javasolnunk ezt, akinek a körülményei indokolják, nem olyannak, aki még abban az év­ben nem kapott. Különben mind­össze havi 800 forintot kapunk ilyen célra, de 500-nál keveseb­bet nem adhatunk. Így egyik hó­napban csak 1, a másikban pe­dig 2 személy kaphat segélyt. Könnyű megítélni, hogy elosztá­sakor nem irigylésre méltó a helyzetünk.­­ Szocialistabrigád-tag is, úgy tudom. — Valóban, a Hámán Kató if­júsági brigádban én vagyok a legidősebb tag. Most pillanat­nyilag vezetőnk sincs, szülésin van. Azért tavaly jól szerepel­tünk, 721 ponttal harmadikak lettünk a szövődében. Hogyan lesz tovább, még nem tudom, mert egyre fogyatkozik a stabil tagok száma. - A következő, az otthoni mű­szakról mit mondhatna? — Férjem katona, huszonnégy­­órázik. 19 éves fiam, 14 éves lá­nyom van. Míg kicsik voltak a gyerekek, a­­ műszak mellett sokkal fárasztóbb napjaim vol­tak. Ma már inkább segítőim. Bár mindennap főzök, azért jut időm újságolvasásra és szeretek kézimunkázni. Hétvégeken pedig gyakran kirándulunk, van ko­csink, azzal járunk. Ez felüdülést, kikapcsolódást jelent. K. L.-né Egy pártmunkás életútja Ha Pitzer Pált, nyugdíjba ké­szülő újítási előadónkat akar­nánk bemutatni (aki csak Pali, vagy Pali bátyám, kinek-kinek a korához mérten), feltétlen említeni kell, hogy három test­véréből kettő és két fia dolgo­zik itt, felesége pedig a gyár nyugdíjasa. S majdnem az egész család, beleértve a két vöt, az MSZMP tagja, így akár egy kommunista aktivoértekez­­leten is találkozhatnánk. Ő, akinek legfőbb erénye örökös szolgálatkészsége, s a nagy szerénység, így beszél önma­gáról : — Közvetlen a felszabadulás után, apámmal egyszerre az elsők között léptem be a kom­munista pártba. Előbb népne­velőként serénykedtem, de ha­marosan kultúrfelelős lettem a városi pártszervezetnél, majd 1949-ben függetlenített ágit. prop. titkára, később titkára az üzemi pártbizottságnak. Az ellenforradalom kitörésekor alapszervi titkár voltam a mű­helyben, ahonnan persze ki­tiltottak, vagy 2 hétig nem jö­hettem be. Ahogy rendeződtek a dolgok, a megalakuló MSZMP Intéző Bizottságának tagjaként kezdtem a párt újjá­szervezését. Hogy aztán a párt­­bizottság létrehozása után an­nak szervező titkára, az üze­mi- és városi pártbizottság tag­ja legyek, sőt, a városi tanács végrehajtó bizottságában is tevékenykedjem a konszolidá­cióért. A testület megalakulá­sától 5 éven át munkásőr is voltam. — Mi volt a gazdasági be­osztása? — Fonómunkásként kezdtem 1936-ban, még 16 éves sem voltam egészen. Később tűzoltó lettem, majd a mozgalmi mun­kám révén kiemeltek admi­nisztrátornak. Az újítási elő­adói tisztet 1957-től láttam el, mind a mai napig, nyugdíja­zásomig. És a legutóbbi vá­lasztásokig tagja voltam a mű­hely alapszervezet vezetőségé­nek, oktatási felelősként mű­ködtem. Közben kétszer kap­tam meg a szakma­, egyszer pedig a könnyűipar kiváló dol­gozója címet, s most vehetem át az 50 évi szolgálattal járó jubileumi jutalmat. — Ha visszatekint esemé­nyekben gazdag életútjára, mit tart a legemlékezetesebb­nek? — Talán az ellenforradalom utáni hónapot. Amikor vissza­jöhettem a gyárba, igen fel­fordult helyzetet találtam. Sok meglepetés ért olyanok részé­ről is, akikről korábban egé­szen más véleményem volt, hisz hosszú ideje együtt dol­goztam velük a politikai mun­kában. Némelyek nagyon le­szerepeltek, megcsúfolták azo­kat az elveket, amelyeket elő­zően látszólag ők is vallottak. Ugyanakkor olyanok tanúsítot­tak nagy mértéktartást, loja­litást a munkáshatalom mel­lett, akiket korábban fel sem vettünk volna a pártba. S ab­ban az időszakban tették ezt, amikor még nem éppen számí­tott ez dicsőségnek. Nagy vá­lasztóvíz volt az a pár hónap, tényleg. — Közel negyed századon át volt újítási előadó, képesítést szerzett ipari jogvédelemből, újítási szakvizsgát tett, politi­kai­ és szakmai munkáján ke­resztül jól ismerte az embere­ket, s fellendítette vállalatunk­nál az újítómozgalmat, így utó­lag, mit mondhat erről? — A sikert annak tulajdoní­tom, hogy mindig közvetlen voltam az emberekhez, az én irodámban senki nem állt még egy percig sem, mert minden belépőt azonnal szék­kel, hellyel kínáltam. Ezt olyan indítékból, hogy ha látja az ember, tisztességesen fogad­ják, megbecsülik, akkor ő is másképpen viszonyul a dolgok­hoz. Ezt én mindig egybevágó­nak tartottam a párt politiká­jával, elengedhetetlennek. És megkülönböztetett figyelemmel voltam a fizikai dolgozókra, ha úgy alakult, szívesen meg­fogalmaztam az általuk kör­vonalazott újítási javaslatot. Mert náluk sokszor csak ez volt a gát; le kellett írni az ötle­tet. Nemegyszer én hámoztam ki a lényeget elmondásaikból, s ilyenkor különösen boldoggá tett, hogy segíthettem, egyben a mozgalmat is erősíthettem. - Gondolom tudja, hogy emlegették, tisztelték a gyár­ban? — Hogyne. És igen örülök, hisz nem mindenkinek sikerül ennyire közel kerülni ember­társaihoz. Talán ezért is, a minap nagyon meglepődtem, amikor egy hivatalos levélben Pitzer úrnak tituláltak. — A Pali bátyámozókról mi a véleménye? — ők a fiatalok, a mozga­lomban még nem annyira ak­tívak, mint szeretnénk, de azok­kal sem értek egyet, akik oly sokszor csepüljük őket. A KISZ- esekről nagyon is jó véle­ménnyel vagyok, értelmes gye­rekek, megadják a kellő tisz­teletet mindenkinek. Hogy oly­kor rendellenes dolgokat is látunk? Ilyenek a mi korunk­ban is voltak, csak már el­feledtük. Különösen annak örülök, hogy a fiatal mérnökök között jóformán nincs is olyan, aki ne lenne aktív az újítási moz­galomban. Előzően persze igen sokat kellett ösztönözni őkért, de megérte. Tulajdonképpen nekik köszönhetjük, hogy az elmúlt év kiugró eredményt hozott, hisz a verseny első he­lyezettje is fiatal üzemmérnök. - A saját gyerekei már rév­ben vannak, igaz? — Egyik fiam itt a villany­szerelőknél dolgozik, szakszer­vezeti bizalmi, a másik a kész­áruraktárban. Tudtommal mindkettő megállja a helyét, feletteseik elégedettek velük. Az idősebb lányom fogtechni­kus, a kisebb női szabó. Van 7 unokánk, akik nagy örömet jelentenek, mindannyiuknak rendezett az élete, mit mond­jak még. - Van-e valami szenvedé­lye? - A motorozás és a termé­szet. Szeretem az erdőt, az ál­latokat, csak már kevesebb idő jut rá, mint valaha. Elég hamar elfáradok, így aztán marad a tévé. — Milyen tanácsot adna az utódjának? — Csupán egyet: becsülje, szeresse az embereket, s hogy mindig az ügyintézők vannak másokért, a környezetükben dolgozókért, nem pedig for­dítva. Ebben a mozgalomban ezt különösen tudni kell, más­képp eredmény nincs. — E hosszú tevékenység kap­csán, volt-e olyan élménye, amire szívesen emlékezik, eset­leg keserűsége? — Én mindig arra töreked­tem, hogy amit rám bíztak, ma­radéktalanul elvégezzem. Ez vonatkozott a párt-, a társa­dalmi- és a gazdasági mun­kára egyaránt. Ebből követke­zően munkám eredményei je­lentették nekem a legnagyobb élményeket. No, voltak keserű percek is, nem tagadom, kü­lönösen az 56-os események során, de ezekről talán ne be­széljünk. Egyetlen dolgot azért megemlítek, ami kapcsolatos a munkakörömmel. Körülbelül 15 irodám volt, előfordult, hogy 1 évben 2 is. Mert ha valakinek hely kellett, az enyémet rög­tön kisajátították, ide-oda do­báltak. Nem hiszem, hogy so­kan végigcsinálták volna ezt a hercehurcát. Egy kicsit utal ez ugyanis a mozgalom rangjára, tekintélyére egy-egy vállalat­nál. S nem válik hasznára az ügynek. — Ebben egyetértünk, s azt kérdezem még, elégedett em­bernek vallja-e magát? — Ha az erkölcsi oldalt ve­szem, teljes mértékben. Főleg az­­ elkötelezettségem révén megbecsülést élveztem. Ami az anyagiakat illeti, hosszú évti­zedeken át igen lent voltam, csupán az utóbbi években lép­tem előre. Panaszra soha nem mentem, hisz mindig azon a véleményen voltam, hogy a feletteseim vegyék észre, mit végzek, mennyit érdemiek. Megélek ebből, ami van, ami lesz, de kérdezett válaszoltam. — Köszönjük az őszinteségét és sok boldog nyugdíjas évet kívánunk, a családja körében. (h.) Beszélgetés Pitzer Pál újítási előadóval

Next