Pápai Textilmunkás, 1985 (22. évfolyam, 1-18. szám)
1985-01-01 / 1. szám
A készérumeós Év végén □ készárumeósoknál is sűrűsödött a munka. Csak néhány mondat erejéig tartom föl Riba Jánosnét, aki 33 éve dolgozik nálunk. Ezt így kimondani talán nem sok, de átélni már annál inkább. Fiatalon bekerültem szövőnek, még nem volt különösebb gondom, mint hogy a munkámra figyeljek és igyekezzek a követelményeknek megfelelni. Szerettem dolgozni, olyannyira, hogy az otthoni beszélgetéseim hatására mind a három testvérem ezt a szakmát választotta. Azután lett nehezebb, ahogy a két gyerekem megszületett, bár úgy rendeztük a sorsunkat a családban, hogy a férjem egy műszakos munkát vállalt, s én nyugodtan jöhettem dolgozni délután meg éjszaka. Sajnos csak 12 évig bírtam ezt a nagy fizikai igénybevételt, mert megbetegedtem és átkerültem az árutisztítóba. Majd innen jutottam el jelenlegi munkahelyemre, a csomagolóba. Sajnáltam ugyan, hogy el kell jönnöm a szövőből, de szerencsém is volt azért, mert úgy alakult, hogy az áru közelében maradhattam, nagyon tetszik a sok szép anyag, ami nálunk készül. Az is igaz, hogy néha fáj az ember szíve, mikor látja, hogy ezek a tetszetős külsejű áruk milyen hibásak. Sokszor tanácstalanul állok, mert adnám is, meg nem is exportra. A munkám mellett mindig találtam arra módot, hogy bekapcsolódjam más dolgokba. A 60-as években, még az árutisztítóban, szocialista brigádot alakítottunk és a mai napig tag vagyok. Sok szép emlékem marad a közös munkákról, üzemlátogatásokról. - Manci néni nekünk is szívesen segít - szól közbe a mellette dolgozó két fiatal meós. - Nem utasít el bennünket, hogy nem érek rá, hagyjatok dolgozni. - Ez igaz, nekem is segítettek annak idején, és tudom, hogy milyen jóleső érzés - helyesel a megdicsért hát ezt adom én tovább itt a munkahelyemen. Sőt, létszámhiány esetén néha még az árutisztítóba is visszamegyek. De másfél év múlva korkedvezménnyel nyugdíjas leszek, azután meg az unokáimat fogom tanítgatni és sokat foglalkozom velük. Új hernyófajta és selyemszövés Belorusz tudósok olyan selyemhernyófajt tenyésztettek ki, amely a nyírfák leveleivel táplálkozik (közvetlenül az erdei vágásterületen) és fólia alatt tenyészthető. A hernyók „termelékenysége" sokkal nagyobb a szokásosnál. A szál hossza, amelyből a gubát készítik, meghaladja a 3 kilométert, ez lényegesen több, és sokkal erősebb annál, amit az eperfalevelet evő selyemhernyók adnak. Miként azt a laboratóriumi vizsgálatok bizonyítják, szakítószilárdságuk az acéléval vetekszik. A tömeges tenyésztéshez már létrehozták az erdei selyemhernyó anyaállat-készletét, s a szakemberek szerint ez a technológia a Kárpátoktól az Uraiig elterjeszthető. Hol tartunk a számítógépes termelésirányítással? Nagy érdeklődés kíséri napjainkban a számítógépek működését. Korábban már mi is hírt adtunk róla, hogy szövödénkben fontos termelésirányítói feladatot lát majd el a komputer. Három fiatal mérnökünk, Varga Géza, Tömör András és Benke József dolgozott az előkészületeken, s a későbbiekben is hozzájuk tartozik majd a berendezés, velük beszélgettünk arról, hol tartunk jelenleg. December végére készen álltunk a számítógép fogadására — mondják —, körülbelül egy évig tartottak a szerelések és a műszerezés. Alvállalkozóként vettünk részt ebben, a mi feladatunk* konkrétan a kábelezés és több apróbb munka elkészítése, amivel határidőn és költségen belül végeztünk. - S hogyan tovább? - Kezdődhet a próbaüzem, megérkezetté a LABSYS 80, amely egy új, 83-ban kifejlesztett típus. Kétgépes rendszer lesz nálunk, az egyik reszortja az állandó figyelés, a másik ellenőrző funkciót lát el. Mintegy 6 millióba került ez a beruházás, ezért talán felesleges hangsúlyozni, hogy milyen nagy felelősséget ró azokra, akik ezzel foglalkoznak majd. - Úgy érzik, hogy mindhármukra? - Nemcsak ránk, bár Andrásnak és Jóskának a későbbiekben is fő feladatuk lesz ennek kezelése, a programfejlesztés, illetve az adatgyűjtők javítása, karbantartása, azonban valamennyi szövődés dolgozónak éppúgy érdeke fűződik hozzá, hogy zökkenőmentesen, megbízhatóan működjenek, hisz akár zsebbe vágó kárral is járhat, ha nem figyelmeztetnek az észlelt hibákra. - Az előzetes, a részleges próbaüzem alkalmával, milyen tapasztalatokat szereztek? - Igen kedvezőeket. Kigyűjtötték például a szakadásszámot, s ennek alapján elvégezhették a szükséges javításokat, beállításokat és így tovább. Ebből következően javult a hatásfok, ami igen örvendetes, s bizonyítja, hogy a gépek műszaki állapotán nagyon sok múlik. - Milyen szolgáltatásokat kapunk konkrétan? - Elsődleges cél az optimális termelési feltételek megvalósítása, magasabb szintű szervezettség elérése. Mégpedig a munkafolyamatok figyelése, az adatok gyűjtése, a technológiai hibák számolása, egyéb állások okának feltárása, hengerszerelések előrejelzése révén, hogy csak a lényegesebbeket soroljuk. És a szövős szakemberek, akik partnerek lesznek, hogyan fogadták az újat? - Már bevontuk az ezzel foglalkozó műszakiakat, a későbbi kezelőket a felkészítésbe, s többségük igen élénk érdeklődést tanúsított. Egyébként a I1-es telepen lévő, valamennyi SZTB gépen rajta van az érzékelő, s megismertettük a működését. Tudják a szövödéiek, hogy ennek az egész rendszernek a sikere múlik az együttműködésen, s pontos munkájuktól igen sok függ. Valamennyi adatot ők írnak majd be ugyanis, személyi dologgal kapcsolatosat, vagy új szerelést. Az eddigi tapasztalataink szerint jó partnerek lesznek, készek az együttműködésre. - A fent említettekkel kihasználjuk-e teljes egészében a berendezést? - Jogos a kérdés. Az egyik gép végzi az állandó figyelést, a másik ellenőriz, tehát ez utóbbival törekedhetünk még a maximális kihasználtság megvalósítására. Ehhez a továbbiakban fel kell mérni a gyárban kínálkozó feladatokat, de az egész kollektíva segítsége szükséges. Persze eddig is tettünk érte, hiszen már folyamatban van, illetve részben megvalósítottuk a szövődés akkord-bérelszámolást, valamint a fonodáit, s ez utóbbi helyen a gyártásközi ellenőrzés gépesítését. S tervezzük még az anyagkönyvelés és a termelésprogramozás egyes területein is. Véleményünk szerint célszerű lesz például a raktári anyagnyilvántartást, a vállalat összenergia-adatait rávinni, hisz annál inkább előnyös volna, mivel a gép ezt több évre visszamenőleg lemezen tárolja. Sőt, az elektromotorok nyilvántartását ugyancsak meg lehetne így oldani, ami most eléggé bonyodalmas, mert szétszórtan vannak az üzem különböző területén. Az előkészítésen túl, a próbaüzem kezdetén, mit mondhatnak eddigi összbenyomásaikról? — Igen szívesen vállalkoztunk erre a szép feladatra. Mindhárman foglalkoztunk már számítógép-programozással, sőt Andrásnak ez a speciális területe, de ilyen érdekes munkában eddig nem lehetett részünk. Ezért külön is örülünk, hogy vállalatunknál megvalósul a korszerű termelésirányítás, ha csak egy üzemrészben is egyelőre, hiszen mindenképpen ez a jövő útja. Kerekes Lászlóné Az AH 34-56-os rendszámtáblából tudom, hogy jó helyen járok, amint belépek a garázsajtón. A Polski Fiat nyitott motorházteteje mögött Gacs József teveget, nézi át járgányát, aki közel 4 évtizede jegyezte el magát a gépkocsivezetői hivatással, s az utóbbi 9 évben ennek a kocsinak a pilótája. - Találó a kifejezés - hagyja helyben -, hiszen én valóban a levegőből jöttem a földre. Mindenem volt a repülés, de a volán mellett sem alábbvaló. Igen sok a rokonvonás e két szakma között, leginkább talán az, hogy rendkívül nagy figyelem szükséges hozzá. - Sokszor van vidéken. Nem egyhangú a megszokott helyeken járni? - Én még nem mentem úgy Pestre, hogy unatkoztam volna, pedig az utazók gyakran alszanak mögöttem. Mindig találok változatosságot. Egyébként a korábbiakhoz képest sokkal kényelmesebben lehet autózni, eltűntek a gödrös, rossz országutak. De ez a vezetést csak részben könnyíti, mert a forgalom ugrásszerű növekedése miatt ép idegek, s nagyobb óvatosság, éberség szükséges. - Mit tart a közlekedési morálról? - Ez az, amiben még van mit tanulnunk. Sok az agresszív vezető, aki csak azért is meg akarja mutatni, hogy ő az erősebb. Nagyon helytelen magatartás; sajnos, úgy tűnik, az elrettentő baleseti statisztikák sem szolgálnak eléggé tanulságul. Különben ez az erőszakosság a vidékiekre jellemzőbb, Pesten több az udvarias autós, és főleg a buszsofőrök előzékenyek. Szerencsére én nem vagyok ideges, türelmetlen természetű, a legnagyobb dugó sem tud kihozni a sodromból. De nem is engedhetem meg magamnak, hisz felelős vagyok a kocsiban lévők épségéért. Balesete sem volt, igaz? — El ne kiabáljam ... Mintegy 3 éve kaptam meg a 750 ezer kilométeres balesetmentes közlekedésért járó emlékplakettet. Habár kétszer annyinál is többet vezettem már, de régebben valahogy még nem tartották annyira számon. - És defekt milyen gyakran környékezi? — Eléggé elhasználódott ez a Polski, bizony előfordul kisebb-nagyobb hiba. Egyszer stoppal ért a főnököm Pestre, mert Fehérvártól nem tudtunk továbbmenni. Azért általában nem voltunk híjával a szerencsének, bár emlékezetes az is, amikor teherautóval vontattak, illetve a tetején hoztak haza. Egy életöltőt töltött a volán mögött." A kora hajnaltól késő estébe nyúló szolgálatokat meg lehet-e szokni? - Nekem még az órát nem kellett csörgőre húzni, annyira belém idegződött ez a tempó. Holott a maga módján meglehetősen rendszertelen, hiszen van olyan hét, hogy naponta Pestre járok, de olyan ugyancsak, amikor kevés a vidéki fuvar. Másrészt nagyon szeretek utazni, magánemberként ugyanúgy, s a foglalkozásomból következően módomban volt megismerkedni az ország több szép részével, helységével, ahová talán máskülönben el sem jutottam volna. A Szegedi Vásártól Szarvasig, Sátoraljaújhelyig sokfelé megfordultam. Egyébként, akikkel most járok, szinte valamennyien igen régi ismerőseim, barátaim, még a középiskolából. Ezek mind hozzájárultak, hogy örömmel végzem a munkámat, s úgy tűnik, igen gyorsan szaladnak az évek. Egyszer csak azt vettem észre, nyugdíjjogosult lettem. Talán nem is lesz könnyű megválni a kollektívától, a gyártól, ahol mindig jól éreztem magam. (K. L-né) PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1985. január (I.) 3 Egy sokoldalú ember Ha Papp József villanyszerelő neve szóba jön, a régi textilesek többnyire a hangosbemondó kezelőjével társítják. Pedig ezenkívül igen sokféle megbízatást látott el a nálunk töltött 3 évtized alatt, de valahogy ez volt talán a legnépszerűbb. — Nagyon kedvelték a tájékoztatásnak ezt a formáját a gyáriak, s mindennap jelentkeztünk fél egytől fél háromig — magyarázza Jóska. — Szerkesztő bizottság működött, üzemi riportokat, sportteljesítményeket mondtunk be, népszerűsítettük az élenjárókat, köszöntő volt nőnapra és így tovább. - Ez a tevékenysége nemcsak a vállalatra korlátozódott, úgy tudom. Valóban így van, a sporttelepünkön ugyancsak én kezeltem a hangosbemondót, azután városi rendezvényeken, iskolai ünnepségeken. Októbertől februárig pedig zenét szolgáltattam magnóról vagy lemezjátszóról, minden szombat, vasárnap délután kultúrházunkban, a nyugdíjas-találkozókon, meg szakmánybankettekon. Sőt, nemegyszer kikért a városi pártbizottság, mert közreműködtem tanácsválasztásokon, filmet vetítettem Bakonyszombathelytől Pápateszérig, de sorolni is elég lenne még, hol. A lényeg, hogy igen szívesen csináltam valamennyit. - összefüggött ez az akkori aktív KISZ-élettel, igaz? Valóban. Szép emlékeim vannak az ifjúsági életről. Egész másképp zajlott akkor, mindenféle juttatás nélkül, önzetlenül jött mindenki, az első hívó szóra. Egy évig MADISZ-titkárként működtem, rövid ideig pedig KISZ-titkár voltam; fáradhatatlanul szerveztünk, mozogtunk. Sok élménnyel gazdagodtam a tánc- és színjátszó csoport tagjaként egyaránt. De az irodalmi színpad zenei aláfestését szintén rám bízták, velük eljutottunk egészen a budapesti döntőig. Ám ha meghirdették a próbát vasárnap délelőtt 9-re, onnan nem hiányzott senki. Rendeztünk számtalan jól sikerült kirándulást is; Almádiba, Badacsonyba, Keszthelyen ifjúsági találkozón vettünk részt. De hát a fiatalság véget ér, a hangosítók kezelését pedig az utóbbi időben már Vámos Ernő végzi - Azért tisztségek nélkül nem maradt. - Húsz éve párttag vagyok, először a szakszervezetnél volt komolyabb megbízatásom, sokáig műhelybizottsági tagként ténykedtem, a változás óta pedig bizalmi teendőket látok el. Viszont a pártalapszervezetünkben vezetőségi tagként ágit. prop. felelősi reszortot kaptam. Ez eléggé sokrétű feladat és ebben hasznosíthatom a régi mozgalmi tapasztalataimat. Munkatársaimmal jó a kapcsolatom, ami fontos is ahhoz, hogy például az információgyűjtést eredményesen végezzem. Hogy bizalommal hozzák gondjaikat, vagy akár a hangulatra kiható dolgokról képet kapjak. A visszainformálásra ugyancsak nagy gondot fordítok, mert csak akkor győzhetjük meg az embereket arról, hogy érdemes a véleményüket elmondani, ha választ kapnak. — Könyebb vagy nehezebb helyzetben van, hogy mindezt csoportvezetőként teszi? — Mindenképpen előny, azt hiszem. Mert a jó együttműködésre, mint csoportvezetőnek is szükségem van, s meggyőződésem, hogy a feladatok megoldásához szükséges a megfelelő összhang. S ez utóbbiból jut bőven. Különösen, mióta megszaporodott a szövőgéppark, az új SZTB-kkel. De úgy igyekeztünk, hogy miattunk ne legyen fönnakadás, az első perctől tudtunk javítani, ha kellett. Pedig induláskor sok hiba kijött, szerelési hiányosságok és egyebek. — Eléggé szétszórt a területük. — A legtöbb erőt a lánccsévélő és az írező vonja el, bár a felvető hasonlóan fontos, hisz a drága import berendezések fokozottabb figyelmet kívánnak. Egyébként az előkészítőben működő gépek elektronikus alkatrészeit is megpróbáljuk hazaival helyettesíteni, s erre vonatkozólag már beadtuk javaslatunkat. Igen fontos volna ez, nemcsak azért, mert devizát jelenthet, hanem az esetenként előforduló anyaghiány szintén megoldódna. Ezeken kívül villamossági szempontból hozzánk tartozik még az árutisztító, a vetülékcsévélő, valamint az irodaház. - Létszámmal hogy állnak? - Jelenleg 6-an vagyunk, Lázár Feri bácsi nemrég ment nyugdíjba, de helyette várjuk vissza Dari Szilárdot, aki februárban szerel le. Németh Jenő rendszeresen energetikust helyettesít, ez évenként 72 nap, esetleg több, ha betegség adódik. Stabil tagok Frankó Imre, Bárdosi László, Döbrönte Ferenc, valamint Döbrönte Sándor, aki 3 műszakos. Vasárnaponként 2—2 személy jön be karbantartásra, hogy a hétközi üzemmenetben fennakadás ne legyen. És alkalmanként új szereléseket is végzünk, készítettünk lámpatesteket a desszinatúrába, meg az árutisztító bővítésénél legutóbb az SZTB-be tettünk fénycsövet a mester asztala fölé, azután a tartalékanyagokat följavítjuk, hogy csak néhányat említsek. - A családjából nem egyedül textiles. Törzsgárdatag a feleségem, az árutisztítóban dolgozik, a lányunk pedig a készáruraktárban, a felíróknál. Csak a fiam keresi máshol a kenyérrevalót. Én megtaláltam itt a számításomat, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megkezdtem már a 32. évet, a szövő tmk villanyszerelőknél. Kerekes Lászlóné