Parlando, 1979 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - S. Horváth Klára: Látogatás Győr-Sopron megye zeneiskoláiban
Győrszentivánban pedig — ha a lakosság igényét nézzük — elképzelhető lenne egy új fiókiskola létrehozása. És, hogy igény valóban lenne a bővítésre, csak egyetlen számadatot hadd említsek. Négy év alatt az általános iskolások száma több ezerrel nőtt, míg a zeneiskolai növendékek létszáma ez idő alatt semmit nem változott. — De mi az oka ennek a stagnálásnak? — Alapvető ok a helyhiány. Sem Ady-városban, sem Gyárvárosban nem tudnak az iskolák helyet biztosítani számunkra. (Persze az igazság az, hogy sokszor a maguk számára sem!) Egyszerűen nincs. De ezen túlmenően, van még egy probléma. Jelenlegi tanárlétszámunkkal nem is igen tudnánk megoldani a megnövekedett feladatokból adódó többletmunkát. — Ezek szerint tanárlétszámgondok is vannak? — Ha a mostani helyzetet vesszük és a 700—720 fős növendéklétszámot, úgy nem beszélhetünk különösebb gondokról. A tanárlétszám-probléma kifejezetten a fejlesztéshez kapcsolódna, akkor jelentkezne. — A vizsgálat idején elég alacsony, csupán 23%-os volt a munkásszülők gyermekeinek aránya az összlétszámhoz viszonyítva. Most mi a helyzet? — Most sem sokkal nagyobb, kb. 26%-os. De ennek tulajdonképpen nagyon egyszerű a magyarázata. Pontosan a külső kerületek azok, ahol a legtöbb munkáscsalád lakik — azok a területek, amelyekről épp az imént beszéltünk! — és itt jelenleg nincs zeneoktatás. A továbbiakban a csornai fiókiskola egyre rosszabbodó helyzetéről volt szó. — Csornán semmi nem történt. Csornán 1973 óta próbálunk elfogadható körülményeket teremteni az oktatás számára, egyelőre eredménytelenül. Lassan négy éve, hogy a járás, a város, a megye vezetői összeültek és elhatározták, közösen vesznek egy házat a zeneiskola részére. Azóta mindössze annyi történt, hogy abból az egy önálló helyiségből is, ahol az iroda működött, ki kellett költözködni, mert az épületet életveszélyesnek nyilvánították. Jelenleg a csornai fiókiskola vezetője az egyik általános iskola tanári szobájának sarkában húzódott meg, itt „dolgozik”, innét intézi az iskolával járó ügyes-bajos dolgokat. — De hiszen Csorna lendületesen fejlődő, városiasodó település, nem? — Igen. Nyolc éve város, de úgy tűnik egyelőre nem igényli, hogy elfogadható körülmények között működő zeneiskolája legyen. Az szb-nek is komoly gondot jelentenek a csornai rossz, megoldatlan munkakörülmények — fűzte hozzá Wasztl János, majd rögtön utána rátért egy másik és szintén csak félig-meddig megoldott problémára, történetesen a zenepedagógusok alacsonyabb bérszintjének rendezésére. A négy év előtti vizsgálat ugyanis külön kiemelte azt, az egész megye területén tapasztalt aránytalanságot, amely a zenetanárok és a közismereti tanárok fizetése között volt. Ez részben még ma is fennáll, bár sokat javult a helyzet azóta. Csornán például sikerült a béraránytalanságot felszámolni. Győrben viszont még mindig nem éri el a zenetanárok fizetése az általános iskolai tanárokét, jelenleg két tanárunk is van, akik az őket megillető bérminimumot sem érték el. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Városi Tanács Művelődési Osztálya részéről ígéretet kaptunk, s kb. hároméves távlatban megpróbálják átlag szinten lerendezni a béreket. Az 1974-es vizsgálat jelentésében többek között ez is olvasható: „a hangszer ellátottság nem a legjobb a megyében, a győri zeneiskola zongorái rosszak, elhasználtak ... Tulajdonképpen nem szűkmarkúak a tanácsok, s az év végi költségvetési maradványból többnyire juttatnak is a zeneiskolának, de mert nem minden időben kapható minden hangszer, azt kénytelenek venni, ami van. Jobb lenne az egyenletes tervezés és az ennek megfelelő időben történő rendelés .. .