Parlando, 1992 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Tóth Anna: Nem mindig előnyös a hazai pálya: (Beszélgetés Falvai Sándorral az 1991-es őszi Liszt verseny tanulságairól)

tett érte Tibold Iván. Elővarázsolt főállást vagy félállást - mikor mi kellett -, nemcsak saját zeneiskoláját virágoztatta fel, hanem a megye többi zeneiskolájának fejlesztésére is volt gondja. Hogyan létesülhetett volna Szombathelyen szakközépiskola megfelelő zeneiskolai alapok nélkül? Hol lenne a Capella Savaria, hol lenne a Bartók Fesztivál, hol lenne a Koncz János hegedűverseny? További erőt és sikereket kívánok Tibold Ivánnak! Tóth Ferenc magyar­ ének, illetve hegedű-ének szakos tanár csak rövid időre hagyta el szülőhelyét, Komlót. Az ötvenes években a Népművelési Minisztériumba hívták, de igen hamar felismerte, hogy nem hivatalban, hanem gyerekek közt kívánja képességeit kibon­takoztatni. Felajánlották neki, hogy a Marczibányi téri elit­ iskolában tanítson, ő azonban Komlót válaszotta. Abban az ütött-kopott, elhanyagolt iskolában akarta bányász osztály­társai gyerekeit tanítani, ahol maga is tanult egykor. Nem volt könnyű, de az iskola zenei tagozatos lett, a kórusának Kodály Zoltán írt művet. Akik hallották Tóth Ferenc gyerek­kórusát, tudják, hogy hangzása összetéveszthetetlen. A kórus teljesítménye alapján vált Komló gyerekkórus fesztiválja az éneklő-muzsikáló fiatalok rangos találkozóhelyévé. De nem csupán ezt a csodát művelte Tóth Ferenc. Csoda az is, amit a szociológus tanúsít: vannak Komlón bányászfiatalok, akik nem csupán tudják, hogy ki volt Bartók Béla, de lemezen is megveszik műveit és koncertekre, kortárs zenére is jegyet váltanak! Mindhárom díjazottunknak kívánom, hogy töretlenül folytassák munkájukat, tartsák meg hitüket, amitől úgysem lehet eltéríteni őket. Strém Kálmán, a Magyar Köztársaság Művészeti Alap Zenei Szakosztály igazgatója Tóth Anna NEM MINDIG ELŐNYÖS A HAZAI PÁLYA (Beszélgetés Falvai Sándorral az 1991-es őszi Liszt verseny tanulságairól) Még hónapokkal a verseny után is sokakat foglalkoztat a kérdés: hol voltak és főleg hova jutottak az 1991-es Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen a magyar zongoris­ták? A kérdéseket a legilletékesebbnek, Falvai Sándornak, a Zeneakadémia tanszékvezető tanárának, a nemzetközi zsűri elnökének tettem fel. F.S.: Először is szét kell választani a kérdést. Az, hogy a díjazottak között nem volt magyar versenyző, nem a hazai résztvevők kvalitását minősíti. Magyarországot ugyanis szinte csupa főiskolás növendék képviselte, akik közül a legsikeresebben szereplő, a döntőben is dobogóra lépő Kovács Krisztina mindössze II. éves. A mi főiskolásaink már néhány éve diplomázott, gyakorló zongoraművészekkel mérkőztek. Olyan zongoristákkal, mint például a novoszibirszki főiskolán tanító Sztrukov, vagy a CBS által szerződtetett és foglalkoztatott Kuzmin.­­­.: És ez a korkülönbség ennyire leküzdhetetlen volt? F.S.: Igen, mert nagyon nehéz volt a verseny anyaga. Liszt Ferenc teljes életútját reprezentáló, sokszínű programot jelöltünk ki és minden műfajból a legnehezebb darabok közül kellett választani. Nem lehetett könnyebb etűdökkel, rapszódiákkal megúszni egy-

Next