Parlando, 2004 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 4. szám - Körber Tivadar: Nyár zenével - Debrecenben

NYÁR ZENÉVEL - DEBRECENBEN B­eszámolómat az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiájáról - Г látszólag ünneprontó módon - „ellenpontozó" kitérővel kezdem. Arthur Honegger több mint fél évszázaddal ezelőtt írta le a következő baljós mondatokat: „Meg vagyok győződve, hogy a mai értelemben vett zeneművészet néhány év múlva teljesen megszűnik. Eltűnnek persze a többi művészetek is, de a zeneművészet kétségkívül megelőzi őket". Azóta - különösen a legutóbbi időben - sokan adnak hangot hasonlóan pesszimista nézeteknek, s legyünk őszinték, nem is egészen alaptalanul. Egy ma Nyugaton divatos japán-amerikai politológus, Francis Fukuyama egyenesen kimondja: a szerinte ideálisnak tartott jövő társa­dalmában „ minden olyan művészet véget ér, amely társadalmilag hasznosnak is tekinthető" s „a művészeti tevékenység a hagyományos japán művészetek üres formalizmusának szintjére süllyed". Hogy egy olyan világban, amelyben az emberek érzéketlenek a zene értékei és mindenféle esztétikum iránt, hogyan lehet emberi életet élni - elképzelni se tudom és nem is akarom. Szerencsére nem tartunk még itt. A zeneművészet él és éltet, egy vele élesen szembenálló „ellenkultúra" nyomásának eddig még több-kevesebb sikerrel ellenállva. Mitől remélhetjük, hogy továbbra is élni fog, mindenféle fenyegető jelzés ellenére? Garancia - ha létezik - azoknak a fiataloknak a kezében van, akik a „komolyzene" (ahogy sokan gúnyolják: a „szomorúzene") művelését és továbbadását életcéljukul, hivatásukul választották. Ilyen fiatalok közvetlen közelében volt alkalmam két hetet eltölteni Debrecenben. Korántsem új keletű tapasztalataim szerint ezek az ifjú zenészek érdeklődők, tanulni vágyók, szorgalmasak, lelkesek, fogékonyak, s egyelőre talán fel sem merül bennük az aggályos kérdés: lesznek-e majd a jövőben is olyanok, akik kíváncsiak tudásukra, művészetükre, akik meghallgatják őket hangversenyeiken, akik tanulni akarnak tőlük. Ezután következzenek a beszédes tények, adatok. A Nyári Akadémiát negyedik alkalommal rendezte meg 2004. július 18-a és augusztus 2-a között a Debreceni Egyetem Konzervatóriuma, Duffek Mihály igazgató és Kedves Tamás tanszékvezető tanár kezdeményezésére és irányításával. Száznyolc - többségében felsőfokú zenei tanulmányokat folytató - fiatal gyűlt össze, közülük nyolcvan­egyen hazánkból, huszonheten határainkon túlról (a létszámok csökkenő sorrendjében): Japánból, Romániából, Spanyolországból, Szerbia-Montenegróból, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Hollandiából és Németországból. Velük tizenhét hazai és külföldön élő hangszeres művésztanár foglalkozott: Kapás Géza, Zs.Szabó Mária, Sebestyén Ernő hegedű-, Nagy Sándor mélyhegedű-, Ádám Károly, Kedves Tamás gordonka-, Duka Norbert bőgő-, Gyöngyössy Zoltán, Matuz István fu­vola-, Hadady László oboa-, Lakatos György fagott-, Duffek Mihály, Jandó Jenő zon­gora-, Tóth József, Weninger Richárd és Kammerer András kamarazene-szakon, mesterkurzusok, kamarazenei órák és zenekari foglalkozások keretében. A hallgatóknak lehetőségük volt más tanárok óráinak meghallgatására is - és természetesen sok-sok gyakorlásra a Konzervatórium termeiben és a kollégium szobáiban kora reggeltől késő estig. Az órákon kidolgozott, esetenként későbbi

Next