Parlando, 2010 (52. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 1. szám - Réfi Zsuzsanna: Költségvetési kérdések - Dr. Gyimesi László a finanszírozásról, a békéről és a zamárdi tanácskozásról

összeg ott van, tekintettel arra, hogy az úgynevezett sarokszámok adottak, s nagy el­mozdulásra nincs lehetőség. Ebben az esetben a költségvetésen belül kell megtalálni, elvenni, és visszatenni ide a hiányzó összeget... S ilyenkor fontos, hogy a szándék meglegyen a képviselők és a kormány részéről is. Nehéz mérkőzés volt, hiszen úgy kellett tárgyalnunk, hogy mindez ne fulladjon demagógiába, mert akkor kezelhetet­lenné válik, s ne legyen egy nagyobb csomag része sem, mert az úgy sem megy át... - De nem értettek egyet a kisebb mértékű elvonással sem... - így igaz, s ennek se a gazdasági, se a jogi hátterével sem, mert a gazdaság összes többi egyéb szereplőjénél ez a pénz ott marad, kivéve a költségvetés területének in­tézményeit, munkaadóit, így közvetve érintve a terület munkavállalóit, foglalkoztatási mozgásterét. Hiszen a járulékcsökkenés tényleg azt a célt szolgálja, hogy kicsit köny­­nyebb legyen a helyzete a tulajdonosoknak, fenntartóknak és a munkavállalóknak is. Ezen a területen nem akarja könnyebbé tenni, ha elvonja. Kétlépcsős a dolog, csak nem értettük, ha könnyít, akkor miért nem könnyít itt is. Az állam azt mondja, könnyí­­tenék szívesen, de nem tudok, mert nincs elég költségvetési bevételem... Nem olyan egyszerű ez a logika. Egy pedagógus, aki ezzel nem foglalkozik, azt a végkövetkezte­tést vonhatja le, hogy megint elvettek pénzt, s nem adnak fizetésemelést... Az ő látó­szögből ez teljesen jogos. De azt is érzékelnie kell, hogy a jelenlegi helyzetben mun­kahelyek szűnnek meg... A közszféra, amelynek az a dolga, hogy ellásson különböző közfeladatokat, mindig kiadással jár, s az állam azt mondja, muszáj spórolnia. Ezt persze nehéz elfogadni... De visszatérve az alapfokú művészetoktatás 2010. évi tá­mogatásához, nagyon komoly eredménynek tartom, hogy a költségvetésnél sikerült helyreállítani a kiegészítő támogatás normatíváját, a csökkenés ott is ugyanolyan mér­tékű csak, mint az általános. Megnyugtató volt az is, hogy ehhez nem kellettek látvá­nyos akciók, hanem mindezt tárgyalások és megbeszélések árán sikerült elérnünk. S így a térítési tandíjra vonatkozó emelések is csak elenyésző arányban történnek. Rá­adásul a térítési díjra vonatkozó szabályok szintén elcsúsztak, és csak 2010 szeptem­berétől alkalmazhatók!­­ De addig is sok minden változhat, még a gazdasági helyzet is.­­ Kérdés, hogy elindulnak-e kedvező folyamatok. Ahogy az is, hogy az önkormány­zatok hogyan fogják rendezni a soraikat, hiszen jelentős mértékben csökken a rendel­kezésükre álló összeg. De nálunk sajnos még csökkenés is bekövetkezett. Az úgyne­vezett pályázati pénzből körülbelül 400 millió forintot vettek el. Ezt nagyon sajnáljuk, de ha a 400 milliót rávetítjük a közel 800 iskolára, akkor az érzékelhető, hogy ez nem rendítheti meg alapvetően a rendszer működőképességét, így zárult le a költségvetési vita az alapfokú művészetoktatás terén. Nem hiszem azonban, hogy ez valaminek a vége lenne, hiszen évek óta folyik a nehéz költségvetési mérkőzés, minden évben meg kell küzdenie a létéért az egész rendszernek. Számos fordulat történt az utóbbi évek­ben, s míg ez az alapfokú művészetoktatás egészének az előnyére, ezek közül sok minden a zeneoktatásnak, a zeneiskoláknak inkább a hátrányára vált. Sokkal alacso­nyabb arányaiban a zeneiskolák állami támogatása, mint néhány évvel ezelőtt. Nagyon nagy lett a rendszer, bár az elmúlt évek intézkedéseinek hatásaira azért több mint 100 ezer tanuló, és több mint 100 iskola eltűnt a rendszerből. Mindez egyébként külön

Next