Pártélet, 1959. május-augusztus (10. évfolyam, 9-16. szám)
1959-05-01 / 9. szám
Az iskola szoros kapcsolata az élettel Pártunk Központi Bizottságának áprilisi plénuma megtárgyalta és jóváhagyta az iskola és az élet szoros kapcsolatának és a nevelés meg a művelés további fejlesztésének elveit. Nem véletlen, hogy pártunk éppen ebben az időben, a szocialista építés betetőzésének időszakában oldja meg ezeket a kérdéseket. A társadalmi fejlődés mostani időszaka egyenesen megköveteli, hogy az egész nép nevelése és művelése, amely az egész kultúrforradalom elsőrendű feladata, megfeleljen életünk új körülményeinek és új szükségleteinek. A közeli jövőben kommunista társadalomban fogunk élni. Ezért a dolgozók nevelésének is meg kell e fejlődésnek felelnie. Ez nem szubjektív óhaj, hanem a társadalom törvényszerű fejlődése által előidézett objektív szükségesség. A kommunista társadalom dolgozójának magas fokú műveltséggel kell rendelkeznie, értenie kell ahhoz, hogy a gyakorlatban felhasználja a tudomány és a technika mostani vívmányait, egyúttal pedig fel kell készülnie a szakképzett termelőmunkára. Testben rátermett, ellenálló és egészséges embernek kell lennie, akinek gazdag szellemi és érzelmi élete van, kollektív embernek, akinek örömet szerez az összességért végzett munka, és akit teljesen áthat a szocialista hazafiasság meg a proletár nemzetköziség, aki egészen mentes vallási és egyéb tudományellenes nézetektől, előítéletektől és babonáktól. Az ilyen ember nevelése az egész társadalom ügye. De az erre irányuló igyekezetnek mindenekelőtt iskolánkat kell áthatnia, mert ez rendelkezik a legjobb nevelő lehetőségekkel meg eszközökkel, mert ez hat leghosszabb időn át a fiatalokra testi és lelki fejlődésük döntő jelentőségű időszakában. Egész nevelő és művelő rendszerünk átépítésének központi problémája, hogy a tanítást szervesen, nem formálisan összekapcsoljuk a társadalmilag hasznos munkával, bizonyos kortól fogva pedig a diákok és a tanulók munkáját közvetlenül beillesszük a termelőmunkába, hogy így megteremtsük az egyik feltételt a testi és szellemi munka közti különbség megszüntetésére. A nevelésnek ilyen értelmezése és a kapitalista társadalom nevelése között mélységes szakadék van. A kommunista nevelés abból a felismerésből indul ki, hogy az embert a munka tette emberré, és hogy csak a munka folyamatában fejlődhet ki az ember sikeresen testben és lélekben. Ezzel szemben az osztályokra bontott kapitalista társadalom, melyet kibékíthetetlen osztályellentétek ingatnak meg, eltorzítja az ifjúság fejlődését egyirányú nevelésével, mely vagy csak értelmi, vagy szűk értelemben vett gyakorlati képzésre irányul. A tanulók és tanulmányozók részvétele a termelőmunkában hatalmasan előmozdítja értelmi fejlődésüket. Összefonódik az elmélet a gyakorlattal, a megismerés többoldalú és igazabb lesz, teljes mértékben kifejlődnek a fiatalok szellemi erői, és kialakul tudományos világnézetük a természetről, a társadalomról és a gondolkodásról. Az iskola összeforrása az élettel a szó legszélesebb értelmében azt jelenti, hogy a nevelést és a tanítást közelebb kell hoznunk a társadalmi gyakorlat minden területéhez, a dolgozók életéhez gazdaságunk, kultúránk és tudományunk minden szakaszán, társadalmi szervezeteink politikai és közhasznú életéhez stb. Ezért nem szabad csupán a műszaki és a termeléssel kapcsolatos tantárgyak meghonosítására szorítkoznunk, hanem szükségképpen el kell érnünk azt, hogy az iskolát egész tevékenységében és az általános műveltséget nyújtó tantárgyak tanításában — ilyenek pl. a nyel