Pártélet, 1982. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)

1982-07-01 / 7. szám

NÉMETH MIKLÓS A KB ALOSZTÁLYVEZETŐJE A népgazdaság első fél éve a a Központi Bizottság — kialakult gyakorlatának megfelelően — legutób­bi ülésén áttekintette az 1982. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait, számba vette az év során még megoldásra váró tennivalókat. E mérlegkészítésnek és előretekintésnek különös fontosságot ad, hogy az idei tervnek jelentős szerepe van a hatodik ötéves terv egészének megvalósí­tása szempontjából. Nemcsak azért, mert 1981-ben és 1982 eddig eltelt idősza­kában a terv fő céljait és feladatait fokozatosan rosszabbodó külső és ennek következtében nehezebbé váló belső feltételek közepette kell megvalósítanunk, hanem azért is, mert a változó világgazdasági feltételekhez való alkalmazko­dás legcélszerűbb és legeredményesebb módjait — a kétségtelenül meglevő eredmények ellenére — bizonyos területeken még ezután kell kialakítani, illet­ve megerősíteni. Éppen ezért a menet közben szerzett tapasztalatok sok tekin­tetben segíthetik a feltételek és az alkalmazkodási lehetőségek jobb megisme­rését, a jövő koncepciójának kialakítását. Mindazonáltal más oka is van annak, hogy felelősen szám­ba kell ven­nünk a terv eddigi teljesítését. Ismeretes, hogy jelenlegi közép­távlatú tervünk sokban eltér a korábbiaktól. Már kidolgozása idején látható volt, hogy népgaz­daságunknak a nyolcvanas években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel eddigi fejlődése során még nem találkozott. Így a célok és esz­közök megválasztásában is több vonatkozásban el kellett térni a korábbi középtávú tervek megoldásaitól. Ami a leglényegesebb: a terv a végrehajtás számára elsősorban gazdaságpolitikai útmutatást nyújt, s ennek megfelelően a fejlődés minőségi tényezőit, a hatékonyság és az eredményesség javítását állítja előtérbe. Újszerű ez annyiban, hogy a középtávú terv az előzőeknél nyitottabb és rugalmasabb. Ez a jellege mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy csak a tervidőszak első két évére tartalmazhatott konkrét döntéseket. Emellett — legalábbis fő vonásaiban — gazdaságpolitikai eligazítást fogalmazott meg arra az esetre, ha a gazdasági fejlődés vagy annak feltételei a tervtől eltérően alakulnának. Már emiatt is nagy jelentőségű a gazdasági fejlődés főbb terü­letein tapasztalt tendenciáknak a folyamatos és reális értékelése. Aligha volt még olyan tervünk, amelynek akár menet közbeni, akár az éves, ötéves ciklus befejeztével ne lettek volna pozitív és negatív tanulságai. Ez nem is lehet másként : a legreálisabbnak ítélt tervnek is van egy még reá­lisabb kontrollja, a gyakorlati, mindennapi élet, amely szándékainkat alakítja.

Next