Pártélet, 1982. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
NÉMETH MIKLÓS A KB ALOSZTÁLYVEZETŐJE A népgazdaság első fél éve a a Központi Bizottság — kialakult gyakorlatának megfelelően — legutóbbi ülésén áttekintette az 1982. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait, számba vette az év során még megoldásra váró tennivalókat. E mérlegkészítésnek és előretekintésnek különös fontosságot ad, hogy az idei tervnek jelentős szerepe van a hatodik ötéves terv egészének megvalósítása szempontjából. Nemcsak azért, mert 1981-ben és 1982 eddig eltelt időszakában a terv fő céljait és feladatait fokozatosan rosszabbodó külső és ennek következtében nehezebbé váló belső feltételek közepette kell megvalósítanunk, hanem azért is, mert a változó világgazdasági feltételekhez való alkalmazkodás legcélszerűbb és legeredményesebb módjait — a kétségtelenül meglevő eredmények ellenére — bizonyos területeken még ezután kell kialakítani, illetve megerősíteni. Éppen ezért a menet közben szerzett tapasztalatok sok tekintetben segíthetik a feltételek és az alkalmazkodási lehetőségek jobb megismerését, a jövő koncepciójának kialakítását. Mindazonáltal más oka is van annak, hogy felelősen számba kell vennünk a terv eddigi teljesítését. Ismeretes, hogy jelenlegi középtávlatú tervünk sokban eltér a korábbiaktól. Már kidolgozása idején látható volt, hogy népgazdaságunknak a nyolcvanas években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel eddigi fejlődése során még nem találkozott. Így a célok és eszközök megválasztásában is több vonatkozásban el kellett térni a korábbi középtávú tervek megoldásaitól. Ami a leglényegesebb: a terv a végrehajtás számára elsősorban gazdaságpolitikai útmutatást nyújt, s ennek megfelelően a fejlődés minőségi tényezőit, a hatékonyság és az eredményesség javítását állítja előtérbe. Újszerű ez annyiban, hogy a középtávú terv az előzőeknél nyitottabb és rugalmasabb. Ez a jellege mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy csak a tervidőszak első két évére tartalmazhatott konkrét döntéseket. Emellett — legalábbis fő vonásaiban — gazdaságpolitikai eligazítást fogalmazott meg arra az esetre, ha a gazdasági fejlődés vagy annak feltételei a tervtől eltérően alakulnának. Már emiatt is nagy jelentőségű a gazdasági fejlődés főbb területein tapasztalt tendenciáknak a folyamatos és reális értékelése. Aligha volt még olyan tervünk, amelynek akár menet közbeni, akár az éves, ötéves ciklus befejeztével ne lettek volna pozitív és negatív tanulságai. Ez nem is lehet másként : a legreálisabbnak ítélt tervnek is van egy még reálisabb kontrollja, a gyakorlati, mindennapi élet, amely szándékainkat alakítja.