Pásztortűz, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-07-01 / 26. szám

lései csak ebből a szempontból ért­hetők meg és nagy értékük az, hogy a regényíró Szabó arcát egészítik ki, árnyalnak és élesebbé tesznek egy-egy vonást. Legújabb kötetének is ez a gene­zise. A »Csodálatos élet“ meleg szimfóniájából lágy szellő viszi belé a nyári nap békéjét, de ez a meleg mind nyomasztóbb, mind tűrhetet­lenebb, már érezni a kejövő vihar szükségét. Úgy érzem, hogy egész működése az „Elsodort falú“ óta, a Mesék, a Csodálatos élet, az Ölj, cikkei és előadásai mind csak jelzői és kísérői az eljövendő nagy vajú­dásnak, mely már utolsó stádiumát éli. A fokozatosan előretörő és vissza-visszahorkanó alkotóerő mint­ha készülődnék a nagy ugrásra, mellyel egyszerre a csúcson terem­het. Maholnap jelenik meg a „Meg­ered az eső“ Szabó Dezső legújabb és legnagyobb (2000 oldal körül) regénye, a boltozatosabb és több­arcú még, mint az Elsodort falú" — mondja róla Szabó a Csodála­tos élet bevezetőjében. Minden az Elsodort falú óta csak ezért volt, úgy hiszem. És az „Ölj” elbeszé­léseinek egy része ehhez az új fres­kóhoz készülő vázlat. Szabó nem vérbeli elbeszélésíró. Vérmérséklete, sodró, hömpölygő ereje és hite mind egyetemességre predesztinálja őt. Ez az egyetemes­ség pedig tudatos és tudattalan erői­vel csakis a regényben élheti ki magát. Főleg tudattalan erőivel ural­kodó volta miatt nem lehet elbe­szélésíró. A felületi élet apró hul­lámai nyomtalanul sodródnak el intuíciója mellett, a történetek és helyzetek mechanizmusához igen­igen nagy. De amikor az apró fe­lületi remegésekből mély életáram­lások, egyetemes folyamú érzések és erők indulnak ki, magára talál és egy szemvillantásban rajzolja meg a csobogó habban a leendő hullámhegyet. Ilyenkor a történések kis vonalai mögött sötét tragédia kontúrja emelkedik. Az egyetemes témák széles lendületét egész nagy­­szerűségükkel tudja ezekbe a szim­bólummal határos prózákba vinni. Innen nézve a „Törvény“ és az „ölj“ a legjellegzetesebbek a kö­tetben. Egyetemes humánumok ér­­zékeltetői. Az emberi sors végzete­sen sodró erő, ellenállni nem lehet, ölést parancsol az el nem követett bosszúért a fiúnak („Ölj“, ez tiszta Pantheismus), a rend és tisztaság érdekében annak megszegőjét el­tiporja. (Törvény). De ezeknek fata­lizmusa csak háttér és forma, aminthogy a fatalizmus mindig csak ez. Minden új hit alakulásánál ott van, a katakombákban, a próféta zöld lobogójánál és a modern gyár­ban, hogy a külvilág káros be­folyásait közömbösítse, míg harc­mezbe nem öltözött az új hit. Ezt az új hitet látjuk ezek mögött is, hatalmas, erős szépséggel teljest. Egység, egység, egység! Ez a Szabó Dezső hite. Ennek szenthá­romsága a munka, a rend és az egészség. Formája új pantheismus, állat-ember-növény és élettelen fel­séges testvér-egysége, mely oly cso­dálatosan messzi és mélységesen pokonhangokat csal ki a Csodálatos életből. Ez az egység kérlelhetetlen. Eltiporja az előtte állókat, meghal a „Törvény“ Pankája, ki nem tud a család szent tisztaságába meg­térni és meghal Kékszakáll is, mert az idővel birkózik (Kékszakáll leg­igazibb története.) Mély tragédiák sorakoznak fel és mi fájdalmasan remegünk. De ez az egység első­sorban új lendületű élet. Minden tragédia belemosódik az örök foly­tatódás nagy életébe és ez valami

Next