Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1928-02-12 / 3. szám
pedagógia kimutatta, hogy a gyermeki lélekben a legrombolóbb munkát az ostoba rémes dolgokkal, vasorrú bábákkal, szörnyekkel, sárkányokkal teletömött dajkamesék végzik. Beleoltják a gyermekbe a félelmet, borongó, nyomott és beteges érzelmeket keltenek benne és kiölik lelkéből az életszépítő és életjavító bátorságot. Miért fél úgy a gyerek a sötét szobától? Mert a dajka kísértetekről mesélt neki. Annyira determinálják ezek a gyermek lelkét, hogy nagyon nehezen és nagyon sokára tudja csak kiheverni. Meg kell óvni a gyermek lelkét az ilyen hatásoktól és ki kell tolni az egészséges gyermekkor határát mind messzebbre. Egy eszköz erre Borsai Mária könyve, amely magában foglalja a jó meséskönyv minden feltételét: könnyű a nyelve, simán peregnek a mondatai, meseszövése leköti a gyermek érdeklődését és hiányzik belőle a boszorkányos elem. Hősnője egy drága, törékeny kis leány, Dusika, aki szereti a szépet, csak jót cselekszik, senkinek sem okoz bánatot, hanem örömet szerez mindendenkinek. Az ő kacagása és gyöngyszemű sírása töltik meg ezeket a meséket. Nyolc mese csokrában nyújtja Borsai Mária a gyermekeknek nagyszerű ajándékát: meleg, gyermekszerető szívét. Magához emeli a csöppségeket, a mese csillogó szárnyaira fekteti és röpíti a fantázia szárnyán a mesék titkos birodalmába, ahol minden szép, csodaszép, ahol mindenki jó és ahol mindenen felülálló a szeretet. A gyereklélekben ösztönösen bennerejlő jóságot, szeretetet ébreszti fel finom szavakkal. A könyv értékét emelik Tóth István festőművész művészi illusztrációi. A szép kiállítás a Minerva-nyomdát dicséri. a. d. --------időben különösen kiáradt és e kultúrközpontok helyét keresi, azok történetét összegyűjti és adataihoz mérten kisebb-nagyobb részletességgel elénk tárja. Nem minden új, amit elénk ad, mivel kiváló történetírók sok értéket tártak már fel, de hatásuk eredményeit felülvizsgálva, helyesbítgetve, új adatok hozzáadásával és új szempontok felállításával, az egyes monostorok történetének egy műbe foglalásával értékes munkát végzett. Levéltárakban kutatott, hogy ismereteit kiegészítse. Művét érdeklődéssel olvassuk, mert szerzőjében megbízhatóságot, tudást látunk. Az egyes monostorok történeti adatait olyan művelődési mozzanatok beleszövésével tarkítja, amelyek a figyelmet lépten-nyomon megkapják. Így istenítéletekről, jóadományokról, párbajozásról, földművelésről, építészetről, stb. szól, amelyek élénkséget visznek bele művébe. Tanulságos olvasmány, amely sok századdal előbb virágzott tevékeny kultúrvilágba viszi vissza olvasóit. A csatolt térkép mutatja, hogy a művelődés székhelyei leginkább folyók mentén, leginkább a Maros mellett épültek. Világos bizonyítéka annak, hogy a földrajzi tényezők hatása az emberi szellem művelésében nem mellőzhető szempont. A folyók környéke mindig nagyobb kultúra hordozója. A szerzetesek éles szemére vall, hogy tevékenykedésük terét a közjó hasznára olyan jól választották meg. Hogy kifogást is mondjunk, megemlítjük, hogy laikus ember részére az olvasást nagyban zavarja a többszöri polemizálás vitás kérdések felől. Ilyeneket inkább jegyzetben szokás elintézni, a szövegben csak az eredmények kerülnek. Polemizáló formában írott művek inkább folyóiratokba való értekezésnek alkalmasak, mint külön könyvnek. Ez értékes könyv olvasása haszonnal jár mindenkire nézve. Dr. Bird Vencel. -------- Főműve a nagy szász szótár, melyet már a múlt század közepén terveztek s melyet végre neki sikerült megvalósítani. Haltricht, Róth és Wolff sikertelen, de előmunkálatként nagyfontosságú kísérletei után. Az első rész 1908-ban jelent meg; a mű a a háború miatt csak az F betűig terjed, de a nagyszabású munkálatok és a Landeskundeverein igyekezete reményt adnak arra, hogy ez a magyar nyelvészetre is fontossággal álló munka lassan mégis befejezésre jut. A második főműve az újonnan megjelent rajza („Volkskunde“), mely rövid, de teljes, összefoglaló és értékes képet nyújt, a legifjabb tudományos módszer felhasználásával és beható, minden oldalú tanulmányokon állva, az erdélyi szászok életéről s az összes néprajzi kérdésekről. A magyar tudománnyal mindig élénk összeköttetésben állott. Többnyire ő ismertette a magyar munkákat és szaklapokat a Korrespondenzblattban, azonkívül sok értekezése és cikke jelent meg magyar folyóiratban is. Theologiai téren is ő volt a tudományos munkálatok vezetője. Az öszszeomlás előtti tantervek mind az ő munkája voltak vagy közreműködésével jöttek létre. De ő a mindennapi élet kérdéseiben is megállotta helyét és tevékeny részt vett a szász politikában, először mint a zöldek, a fiatalok pártjának tagja, mely aktívabb részt kívánt venni a magyar politikában, azután 1918 óta, mint a szász politikai tagozat a „Volksrat“ elnöke s végül mint szenátor. Nehéz, felelősségteljes szerepe volt s igyekezett ennek a népe javára szolgáló módon megfelelni. Netaláni tévedéseit nem mi vagyunk hívatva bírálni. A kisebbségi kérdésben is többször szólalt föl, a legújabb időben pedig a szászok körében történt válság okozott neki gondot. Egész élete és munkássága egy tevékeny és nemzetére nézve megbecsülhetetlen fontosságú tudós képét nyújtja, melynek emlékét már munkái is meg fogják őrizni. (Kj.) Juhász Kálmán: Hajdani monostorok a Csanádi egyházmegyében. — Kiadja a Szent István Akadémia, Budapest 1926. — Utóbbi időben egyre sűrűbben bukkanik fel Juhász Kálmán, Csanádi egyházmegyei fiatal pap neve és megjelenő értekezéseivel, műveivel érdemes munkájának mutatja magát az erdélyi, történetírásnak. Különösen a Csanádi egyházmegye történetével foglalkozik és készülő nagy műve beajánló fejezetei gyanánt minduntalan olvashatunk tőle valamit. Hozzáértéssel, felkészültséggel, gondosan és élvezetesen ír úgyannyira, hogy a fiatal generáció nagyon jól meginduló történetírójának kell őt tartanunk, aki lelkes odaadásával még elismerésre méltó művek írójának ígérkezik. Szóban forgó munkája magyar fordítása Münsterben megjelent német nyelvű művének azzal a különbséggel, hogy a német kiadás költségesebb, szebb és forrásszövegeket ad, illusztrált. Szerző utal erre a nagy kulturmunkára, amely a szeretetházakból az - 72 - D. Dr. Adolf Schullerus. 1864-1928. Az erdélyi szászságot nagy veszteség érte. Január 27.-én, hosszadalmas betegség után meghalt a nagyszebeni főlelkész s püspöki vikárius D. Dr. Schullerus Adolf. Az elhunyt a szász tudomány egyik legkimagaslóbb egyénisége volt, egy olyan érték, mely nyugati viszonylatban is figyelemreméltó. Már számos magyar tárgyú és vonatkozású értekezése is illővé teszi, hogy most, midőn már koporsója felett domborodik a hant, megemlékezzünk sokoldalú munkásságáról. Schullerus 1864-ben született Fogarason, hol atyja lelkész volt. A szebeni gimnázium elvégzése után Bernben, majd Lipcsében s végül Budapesten tanult irodalomtörténetet, nyelvészetet, filozófiát és theologiát. Pesten főképen Heinrich, Gyulai és Szinnyei előadásait hallgatta. Miután Lipcsében letette a bölcsészeti doktorátust, először Szebenben működött, mint szemináriumi tanár, azután nagysinki lelkész lett, végül szebeni lelkész 1907. 1922.-ben pedig az országos ág. ev. egyház püspöki vikáriusává választották. Schullerus elsősorban a szász tudománynak volt vezető alakja. Ezrekre menő értekezéssel és cikkel igyekezett a szász szellemi élet minden ágát megújítani, illetve múltját, történetét felkutatni, méltatni és ismertetni. SZÉPIRODALMI KEPES FOLYÓIRAT KIADJA. A KIADÓ BIZOTTSÁG SZERKESZTÉSÉRT DR.GYÖRGY LAJOS TÁVOLLÉTÉBEN FELEL: GYArLAy DOMOKOS TECHNIKAI SZERKESZTŐ DSIGA JENŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL STR. BAROM L.POPOV. BRASSAI U. 5 TELEFON 6-B7 higj tb_e nix MiMDtM mAsodk MVOMda ??IERV^ If tODAlMI ES NYOMDAI MvStMTfcZRT 2 T CLUJ-KOLOZSVAR —uanLt-