Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1867
Az 186vki tanévben megkezdett középtanodai Reformok, azok indokai és eredménye. Minthogy a t. közönségnek, főleg a szülőknek érdekében áll értesülni azon változásokról és érdekesebb mozzanatokról, melyek akár a tanrendszerben, akár valamely tanintézet kebelében egy-egy tanév folyamata alatt megtörténtek : alulírt értesítő annál szívesebben ad ezekről értesítést, minél tetemesebbek azon változások, melyek a gymnásiumokba már a lefolyt tanévben behozattak és a jövőre behozatni fognak; s minél kecsegtetőbb a siker, melyet a behozott változások már eddig is eredményeztek és a jövőre még inkább eredményezni fognak. A gymnásiumok legújabb reformja 1867. év sept. hó második felében kezdetett meg, midőn a nagymélt. oktatásminiszter úr a főigazgatókat, a gymnásiumi és főreáltanodai igazgatókat tanügyi értekezletre Budára meghívta. Habár ezen értekezletről a t. közönség sajtó útján már értesült, de mert alulírt értesítő összefüggő áttekintést kíván a t. közönség elé terjeszteni, azaz, mert azt kívánja, hogy a t. közönség a gymnásiumokba legújabban behozott változásokat ne csak lássa, hanem egyúttal szem előtt tartsa a szándékot vagyis az indokokat, melyek miatt a változások behozattak, hogy egybevetvén a sikert az indokokkal, a változások hasznáról vagy szükséges voltáról alaposan ítélhessen: ez okból iktatta ide a tavali budai értekezlet tartalmát rövid vázlatban. Az oktatásminiszternek a középtanodák érdekében az igazgatókkal Budán 1867. év sept. 20-, 21-, 22-én megtartott értekezése és annak eredménye rövid vázlatban. Az oktatásminiszter , nagymélt. az összegyűlt igazgatókat üdvözölvén, előadta, hogy az egész tanügynek mellőzhetlenül reformokra van szüksége. Tekintsük, úgymond, akár az elemi iskolákat, akár a középtanodákat vagy egyetemet, nem eszközük azt a sikert, melyet mérsékelt igények mellett is tőlök megvárhatnánk. Az elemi oktatást nem is említvén, melyben igen hátra vagyunk, csak a középtanodákat vegyük szemügyre és tüstént be fogjuk látni a reformok szükségét, ha a középtanodákból a felsőbb tanintézetbe átmenő ifjakat megfigyeljük. Tanítottunk megfeszített erővel latinul, görögül stb. s az ifjak mégsem nyerték el bármely tantárgyból is azon alapos ismereteket, melyeket annyi erő fölhasználása által méltán megvárhattunk volna. A miniszter a legjelesebb német és franczia tanférfiakkal értekezvén ez ügyben, részekről ugyanazt hallotta, hogy az ő hazáikban bizonyos tanszakmák szintén hanyatlásnak indulnak. E hanyatlást a miniszter a középtanodáknál nem a tanerők hiányában találta föl, mert a műveit külföld sőt hazánk legjobban fölszerelt középtanodái is ugyanezen hanyatlást mutatták föl; ennek okát a miniszter a fönálló tanrendszerben lelte föl. Ismer a miniszter hazánkban tanerőkkel legjobban fölszerelt tanodákat, mely tanerők megfeszített szorgalommal igyekeztek kellő sikert eszközölni, s íme egy két jelesebb tanoncz kivételével a többi tanulónál szintén az említett alaposság hiánya mutatkozott. Szükséges tehát a tanügyi reform, amelynek eszközlésére gyűjtötte körébe az igazgatókat. Az egész tanügynek lévén hazánkban szüksége reformokra, elismeri a miniszter, hogy legtermészetesebb lenne azt alulról, az elemi iskoláknál kezdeni, hogy a kellő alap eszközöltessék mindenek előtt, amelyre azután biztosan lehessen építeni. Ámde az elemi oktatásban honunk annyira hátra van, akár a tanerőkre, akár a taneszközökre nézve, hogy ezen óriási kérdés megoldása csak hosszú idő fáradozásainak lehet áldásos gyümölcse. Azt is elismeri a miniszter, hogy a világosság rendesen a magasabb helyekről hat lefelé, vagyis, hogy a legfelsőbb iskolák szokták a