Pécsi Est, 1921. augusztus-december (14. évfolyam, 1-109. szám)
1921-08-23 / 1. szám
Kedd 1921. augusztus 23. PÉCSI EST net, amelyet— ha lehet — még nagyobb diadalmámorral ünnepelt a sorfalat álló munkás tömeg, mint az út előző részén. A szabolcsbányatelepi park mellett, az országúton, Mecsekszabolcs és Somogy közönsége is kitörő lelkesedéssel fogadta a bevonuló magyar tereget. Negyven flovias banderista, az iskolás növendékek, s a községi képviselőtestület élén Bernáth Mihály bíró tolmácsolta a határhoz legközelebb eső magyarság érzelmeit, mit Béós vezérlő tábornok külön beszéddel méltányolt és megköszönt. Ezután folytatták u jókat Pécs határa felé. Meszes pusztánál a legénységet megvendégelték. A tisztikar pedig a Türr-malomba vonult pihenőre. Bevonulás Pécsre Soós altábornagy és a nemzeti hadseregnek általa vezetett része 4 óra után indult be Pécsre. A toll gyenge arra, hogy méltóképp örökítse meg ezt a bevonulást. A városon kívül még csak lehetett a tömeggel haladni, de a Zsolnay-gyártól kezdve szinte életveszélyes volt a járás. Ily tömeget’ nem látott még Pécs! S ez a tömeg nem parancsszóra vonult az utcára, hanem a szive házira. Szívből jöttek azok az üdvkiáltások is, amelyek ege«» után kísérték a nemzeti hadsereg derék katonáit és lebilincselben megnyerő vezérét ... Végre a katonaság felvonult a Széchenyi-térre: a pompás lovasság, a kemény gyalogság, tüzérség, műszaki és gazdasági csapatok egymásután helyezkedtek el a téren. A város közönsége nem telt be a nézéssel. A katonaság mintha ércbe öntötték volna, amikor Zichy Gyula gr. megyéspüspök fényes segédlettel megkezdte a zászló megáldását. Azét a zászlóét, melyet még a szerb megszállás alatt titokban készítettek Pécsett a zárdában s melyet a pécsi nők küldöttek a nemzeti hadseregnek. Most visszajött a szép Szűz Máriás zázsló nem titokban, nem lopva hanem nagy-nagy diadallal... Az evangélikus és a református egyházak lelkészei is megáldották a zászlót, majd Zichy Gyula gr. megyéspüspök intézett, szózatot a katonasághoz és a néphez. A szerb megszállás alatt szinte mártíromságot szenvedett főpap igazán szívből jövő szavakkal intette a haza és Isten iránti kötelességükre a katonákat és a lakosságot. Krisztusi szeretetet és jóságot harmatoztak a kiváló éle éli főpap igéi és tüzes hazaiszeretetet hirdettek a magyar főúr szavai. Majd a városi hatóság nevében Oberhammer Antal városi főjegyző mondott beszédet. Üdvözölte a nemzeti hadsereget, a vezért, a kormánybiztost és a visszatérő polgármestert, majd így folytatta: „ama fohászszeríj kiváltságunknak adok kifejezést, hogy a nemzeti hadsereggel vonuljon be a város falai közé a béke, a megértés és szeretet: nyújtsunk egymásnak baráti kezet, testvéri jobbot, omoljanak le a válaszfalak, melyet közénk társadalmi állás vagy vagyoni különbség emelnek. Egyben vetélkedjünk: a Haza szerleteiében! Ez mia egyet jelent a munkával. A múlt hibáit kiküszöbölve, tévedésein okulva az igazi keresztény és nemzeti gondolatot vigyük munkánkba. Ehhez kérjük a nemzeti hadsereg támogatását. Isten hozta önöket !“ Soós őnagyméltósága által jóváhagyott programm szerint következett volna a pécsi polgárság és keresztényszociális munkásság nevében Frankó Zoltán dr. üdvözlő beszéde, amely azonban egy sajnálatos esemény folytán elmaradt. Majd Zichy Lujza grófnő beszélt a pécsi keresztény nők és a szociális infesziótársulat nevében. Utánna a kei. szoc. nők nevében P. Futima Sarolta, tanárnő, aki díszes szalagot kötött a megáldott, zászlóra. Ezek után Majorné Papp Mariska urhölgy, aki a budapesti bevonulása alkalmából Horthy Miklóst, is üdvözölte, szavalta el magával ragadó hévvel két gyönyörű költeményét, melyet legközelebb közölni fogunk. A szűnni nem akaró tetszés után Soós altábornagy mondott szivbe markoló beszédet, mely határában felülmúlta még a bányászok előtt mondottat is. (Lapunk közelebbi számában egész terjedelmében közölni fogjuk. Zichy Gyula gr. megyéspüspök úréval együtt!.) A felgyújtott érzések a Himnusz fenséges dallamaiban lángoltak az ég felé, ahol bizonyára meghallgatásra talál a nemzetnek a szent imája ... A katonaság a tömegnek meg-megújuló éljenzése között vonult kijelölt helyeire kipihenni a nap fáradalmait. Hogy történik a megszállott területek kiürítése? Mikor a magyar csapatok bevonulnak Pécsre, már 48 órával előbb megindul Baranya, Somogy és Tolna területére a magyar csapatok bevonulása. Az egész megszállt terület ugyanis három zónába van osztva. Az első zóna magában foglalja Somogy és Tolna vármegyék megszállt részeit. Ezek a területek még Pécs felszabadulása előtt kerülnek magyar kritérium alá. Mikor Pécsre csapataink bevonulnak, akkor a Somogyban előnyomuló csapattestek már Baranyával szomszédos községekben lesznek: Szigetvárt, Bürüsben, Endrőczön, Drávátokon, Markóczon és Révfalun, illetve ezek vonalában. A másik zóna, mely Somogy- és Tolna vármegyék felszabadulása után kerül sorra, magában foglalja Baglyának egész északi s legnagyobb részét, körülbelül Szent Jakab, Lancsók, Németbóly (exklusive), Borjád, Nagyudmér, Ráczpetre, Áta, Hattelek puszta, Turony, Mátrfa,kézdi vonaláig. Ennek a zónának felszabadulása rögtön a magyar csapatok Pécsre való bevonulása után következik s valószínűleg két nap alatt fejeződik be. A harmadik zónában vannak Mohács, Németbóly, Villány és Siklós városok. Mind a’három egy nap alatt szabadul fel. Csapataink ezen mozdulatával az egész megszállt területnek Magyarországhoz visszacsatolt része felszabadul. Csapataink egészen Idamajor, Udvar Sárok, Hocska, Beremend, Old vonaláig nyomulnak előre. Ezekben a községekben azonban csak csendőrség és vámőrségek lehetnek, mert a végleges határ megállapításáig ezek a községek a semleges zónába esnek. Ugyancsak a semleges zónába tartoznak az új demarkacionális vonal másik (szerb) oldalán levő Dályok, Főherceglak, Baranyavár, Lőcs, Kassád és Torjánc, ahol szerb csapatokat elhelyezni a békeszerződés értelmében nem lehet# 3. oldal. Amit visszakaptunk s ami az övék marad A régi és az uj demarkáció — Ahol még ők maradtak az urak A felszabadulás megkezdődött. Mire ezeket a sorokat olvassák Pécsett, már be is fejeződött s a nagy demarkáció ott a Mecsek hátán már csak rossz álom lesz. Visszakerül magyar imperium alá az egész szentlőrinci, pécsi és pécsváradi járás, valamint a siklósinak és mohácsinak négyötöde. Összesen 248 község és város, körülbelül 600 ezer katasztrális hold terület. De ezzel egyszersmind elszakad egy nagy és hatalmas terület Baranya vármegyéből 200.045 katasztrális hold a baanyavári. 27.007 a mohácsi és 9723 kat. hold a siklósi járásban, a vármegye kincses éléstára. Főherceglaknak, majd Dályoknak, a honnan Izabellaföld alatt keletnek hajolva,, a Dunán keresztül vág a Bácskának. Néprajzi statisztikai adatok: Ez a leharapott terület a „dárdai sarok.“ Nagysága 1223 km. Földrajzilag egészen hozzánk tartozik. A statisztika etnográfiai adatai szerint pedig minden inkább, mint szerb. Ennek igazolására álljanak az alábbi számok. Ékesebben szólnak minden érzelmi érvnél (Készakarva használjuk az 1900-iki adatokat, mint amelyek a magyarságról kevésbbé kedvező adatokat hoznak az 1910-iki népszámlálásnál. De igy is bizonyítani akarjuk legteljesebb tárgyilagosságainkat.). Az 1900-iki népszámlálás adatai szerint a dárdai sarokban van: magyar 17.388 35.0 száz. német 14.611 29.5 „ sokac (r. k. vallású délszláv) 10.618 21.7 szerb 5.935 12.0 „ egyéb (többnyire cigány 624 1.2 „ A Bíkmecske Az uj országhatár földrajzi abszurdum. A demarkációs vonal, lecsúszik a Torjánc—Kiskőszeg vonalra és a világnak geográfiai szempontig legképtelenebb országhatárát fogja alkotni. Kezdődik a Drávánál Torjánc alatt. Innen áldott termékenységű rónán halad Lőcs irányában a Karasicáig, de útjába egy halmot, vizerecskét nem talál. Alig 3 km.-t megy aztán a Karasica mellett. Ezt az „országhatárt" nyáron egy kis gyerek játszva átugorja. Onnan aztán, ahol a Villány— eszéki vasútvonal metszi a patakot, ismét a legzavartalanabb síkságon halad és — ajándékozzuk nekik őket — a cigányok abszolút minoritásban vannak magyarság és németség impozáns tömegével szemben. Nem is szólunk arról, hogy a magyar érzelmű és kát. hitű sokat sértődve protestál mindenkor az ellen, hogy a szerbbel egy kalap alá vegyük. Oly község, melyben a szerb elem relativ többségben volna, csak egyetlen egy van: Bolmány. Elszórtan élnek még Kácsfalun (1086), Bánban (653), Dárdán (782), Hercegszőllősün (749) és Bárány a kisfalu dán (613), de ezekben a falvakban mindenhol már a magyar vagy a német elem a domináló. Tiszta magyar községek: Csuza, Kupács, Kő, Laskó, Lepse, Ujbezdán és Várdaróc. Abszolút többségében magyar, de más elemekkel is vegyes: Bellye, Főherceglaik, Hercegszöllös, Karancs, Kisköszeg, Nagybodolya és Vörösmart. Tekintélyes számban van magyar még Darázson és Dárdán (közel ezer-ezer lélek). Tiszta német falvak: Albertfalu, Baranyaszentistván,Tenöfalva, Keskend, Kisvárda és Laskafalu. Német túlsúlyban van Bánban. Dárdán, Kácsfalun, Baranyakisfaludon és Pélmonosoron. Többé-kevésbbé sokan községek: Baranyavár, Lőcs, Petárda, Torjánc, Darázs, Dályok, Izsóp és Hercegmyírok, keverve persze, bőven magyar és német lakossággal. E tények ellenére, miket objektív Relativ többségben tehát a magyarság van. A szlávság sokacok, szerbek