Pécsi Figyelő, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-02 / 31. szám
VII. évfolyam Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér).PÉCSI Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1879. augusztus 2-án A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben, a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 31-ik szám. Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 8krt többszöri megjelenésnél árlaengedés adatik. Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth tér 2. szám alatt. Az egyetlen eszköz. A tiszta kezű Tiszakormány csak nem tudja magát elhatározni arra, hogy a képviselőházi első alelnökre és a belügyi államtitkárra nehezedő súlyos vádak törvény- vagy esküdtszéki tárgyalás alá kerüljenek, de arra sem, hogy kitegye szűrüket az esetben, mely pedig fenforogni látszik, hogy magukat tisztára mosni képtelenek. Miért késik az elhatározás oly soká e kényes ügyben, a ,Magyarország" leleplezése után gyaníthatjuk, de nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy minél tovább elhúzódik, annál jobban megerősödik a gyanú, hogy a kormány nem meri sem tisztára mosni, sem feladni az alelnök és a gróf államtitkár ügyét; ez pedig az egész művelt külföld előtt végtelen lealázó Magyarországra, annak kormányára és parlamentjéra nézve. A magyar kormányzat határozatlansága éppen a legrosszabb időben hatalmas töketőt ad a bécsi centralisatió kezébe czéljainak elérésére. Bécsben 1868. óta folytonosai arra törnek, hogy a magyar kormányzatot diseredátálják, szemet hunytak sokáig, nem akarták látni a korruptiót, mely többé kevésbé jellegezte a deákpárti kormányokat, üdvözölték a fúziót, mely legalkalmasabb eszköz volt arra, hogy az erkölcsi romlás elérje netovábbját, mely a már kielégíthetlen érdekek harczában napfényre juttatá a büntertőjét, — hogy pedig ne legyen módban a sokágú érdekek kielégítése, arról gondoskodtak a közgazdasági kiegyezéssel. Azt akarják Bécsben, hogy a magyar utálja meg a magyar kormányzatot, azt akarják, hogy a külföld megvesse azt és Tisza Kálmán minden tekintetben azon ember, kit legalkalmasabban lehet e czélra felhasználni, mert megmutatta elégszer, hogy egyedüli elve minden áron kormányra jutni, és azon magát fenntartani, míg csak felülről el nem menesztetik. Ez pedig nem történik meg addig, míg véleményük szerint a magyar polgár önként elmegy a retehszabba , de a pokolba is, csakhogy egyszer megszabaduljon Tisza és társaitól. Tisza a mameluk sereg által akart államtitkárának felmentést és rehabilitatiót szerezni, erről már lemondott, de fenmmarad még Zichy, a képviselőnek. — Várady, a képviselő és alelnöknek rehabilitatiója, ha ez sikerül, ha az elvetemültség már azon fokon lenne a többségben — miben még kételkedünk, — akkor ujjongani fognának Bécsben, mert jól tudják, hogy az ily eljárás nem felingerelni, hanem felbőszíteni fogná a magyarországi közvéleményt a parlamenti többség ellen, de az egész parlament ellen is, ha hogy a kisebbség az eddigieknél erélyesebb elhatározásra nem szánja el magát. De hát mi legyen ezen elhatározás ? Megmondtuk már egy ízben, hogy az ily körülmények közt már a kisebbség erkölcsi érzete nem engedheti meg, hogy egy ily többséggel folytassa tanácskozásait, hogy jelenléte által tekintélyt adjon elhatározásainak és ezzel tevékenyen közreműködjék a haza vesztére. Ha a parlament többsége egy határozatával önmagát megbecstelenítette, akkor a kissebbség annak üléseiben többé részt nem vehet. Ez esetben tehát ott kell hagyni a többséget csonka parlamentnek, meglássuk mire mennek az ellenzék tekintélye nélkül ! Annyi bizonyos, hogy elkorcsosított választási törvényünk és a törvényhatóságok jogainak konfiscatiója következtében egy erkölcstelen, erőszakoskodó, megvesztegető és vesztegethető kormány mindig képes lesz magának többséget teremteni, ha mindjárt a pőczegödrökből is szedi fel képviselőjelöltjeit, a választások útján tehát egyáltalában lhetetlen az ellenzéknek többségre jönni és a kormányt megbuktatni. Ez után tehát nem fejezhetjük ki a király előtt az ország közvéleményét. A királynak tehát így nem szolgáltathatunk törvényes okot és alkalmat arra, hogy az ország közvéleményének ellentétes kormányát elbocsássa. Meg kell tehát ragadni az egyetlen a törvények ellentétben nem álló módot, a kisebbségnek a parlamentbőli indokolt kilépését, ez után félreismerhetlenül ki van jelentve, hogy az ország közvéleményének megnyugtatására okvetlen szükséges a kormánynak elbocsájtása. Csak ez után lehet megmnutatni Európának, hogy Magyarország nem képtelen az önkormányzatra, csak ez után lehet a bécsi politika centralistikus törekvéseit ellensúlyozni. Mi haszna töltögeti az ellenzék a Dauaidák hordóját, mihaszna fáradozik sisiphusi munkán, egy év a másik után gördül le az örök semmiségbe, az ország pedig mind rohamosabban indul az enyészetnek ily kormányzat mellett. TÁR CI A. Nirtusz virág. Egy szerény kis myrtuszt leltem Nem rég a völgy oldalán; Szép remények közt vevém fel S kedvesemnek átadám. A kis bohó vig mosolylyal Tűzte a dús fürt közé, S tükörében szösz hajánál Gyönyörködve nézdelé-----De egyszer csak — oh, szörnyű vég — Fonnyadt a myrtusz virág; Aztán én se láttam többször Kedvesem vig mosolyát. Mikor pedig szép levele Zizegett mint a haraszt: Akkor ő is lenn pihent már Ott mélyen ... a föld alatt!. ______ Paál Gyula: Az őszi szél... Az őszi szél letarolta Az ákászok lombjait; E'némitá a ligetek, Völgyek s berkek dalnokit. Elnémított engem is a Sötét bú és fájdalom ... Oh, mert téged sírba tettek Én egyetlen angyalom! ______ Paál Gyula Szerettem én is .. . Szerettem én is egykor Egy ifjú szép leányt, De he szerelmem nála Visszhangra nem talált Sirt, zokogott a lelkem, Hogy halljam bús szavát, Borongni láttam mindig Szűz keble hajnalát. Mosoly sem ült az ajkon, Nem is fény lett a szem; Azok a dúlt vonások úgy fájtak énnekem !------Boldogtalan ezerszer, Ki oly szívért eped, Mely szánni kész — de néki Szeretni nem lehet! Hű és igaz szerelmet Bár egyszer élsz csupán, De ha fájón csalódol Ne vágyjál uj után------Szerettem én is egykor Egy ifjú szép leányt. .. De haj, szerelmem nála Visszhangra nem talált! Paul Gyula. Úti emlékeim. — Héviz. Keszthely.— Borsos Istvántól. Bocsássuk a földre a vándorbotot. Ez a barátságos, kedves hely maradásra készt, magához vonz, öle!, mosolygó ege mezőillata, pacsirtadala felvidít, meggyógyít; az árnyas, elvont hely csendes coloniája a betegeknek és ábrándozóknak, beárnyékol a természet S207 költészetével, megszentel néma imával! — Ebből a poétai frázisból pedig ne következtessünk elhamarkodva , hogy valami szomorú, elhagyott hely az, hol tán örökös sóhaj, panasz terhesiti a levegőt és dörgeti az eget! ott édeseim, több vizet fogyasztanak, mint verset gyártanak s több az egyszerű kedélyesség, mint a mi borzas poétáink geniális világfájdalma! Hej, te kedves Hév vizem azzal az egyszerű, mosolygó tájjal, azzal a csendes ábránddal! Annyi szeretettel, vágygyal emlékezem reád! Ott úgy van ember, mintha egy közös család tagja volna valamennyi: boldog egy közösség! Héviz a mi kis egyszerű fürdőnk, balatoni szent berkünk: egészen magyar az, egészen a mienk, olyan a képe, mindene: egyszerű, kedélyes, házias, komoly és szent! És hogy valami kényelmes angol félét is megnyugtassunk a dagadó puha párnák iránt: igaz lélekkel elmondhatjuk, hogy Héniz kényelmes, kellemes berendezés tekintetében alig hagy fenn kiválni valót! Épületei külső csín által is kitűnnek. Van a fürdőhelynek csinos kápolnája, itt mond hálát a test a lélek üdvéért s a lélek a test üdvéért, és valóban ez elzárt kis világban, távol a durva zajtól, emberi hiúságtól. Voltak majmoló „szellemóriásoktól“ : jól esik a szent berek árnyában egy kis magába térés, igaz töredelem, valódi ima! Mikor a zalaapáti apátságból (mely körülbelül '/* órányira fekszik Hévviztől) ide megérkeztünk, aligha tündököltünk az elegáns toilettel, persze mikor az embert a záporeső mosdatja, szélvész fésüli — nem is valami salonhős, Don Juán — — — De hát fürdőre magyar is a gyarlóságokat tökélyre tanítva, egy kis kedvvel, unalommal, derűvel helyrecsapva szittyavoltunkat , úri tempóval vágtuk magunkat egy omnibusba, mely vendégeket szállít Keszthelyre, különben itt sokan vannak, olyanok is, kik Keszthelyről reggel kijönnek a fürdőbe s este ismét visszamennek. A lakház egyik ablakából zongorahangok áradtak a szabadba. Itt is szóltak a „Kornevilli harangok.“ Talán valami bájos leányka ábrándozott vele. Jó ez a hang üdvözlésnek is, bucsúzónak is.-------„bejártam kétszer a világot..s még utolérhet bennünket az a megtiszteltetés is, hogy valami kis városi elmés poéta tolla alá s onnan valami „honmentő“ lapba kerülünk genreképnek. Isten veletek trilla villák, serenádok!...• Az omnibuson azután bementünk Keszthelyre, mely előttem örökre kedves emlékű hely lesz s ha a végzettel a halál iránt alkudni lehetne: itt szeretnék én meghalni, álmodni a vadvirágok alatt hullámzúgás melletti No de félre az érzelgőséggel: egy kissé több életfilosofia s bizonyára nem csak a halált kívánjuk az ily helyen mely valóságos kis paradicsom: legalább én szivemből lennék ott Alia uram egy kis tűzről pattant bogárszemü Évikével ! Három dologról nevezetes pedig Keszthely, Georgikomáról, Balatonáról éspenmegjegyeznünk, hogy az ekkép egyoldalúig alakított bíróság ítéletére ép oly keveset adunk, mint az egész kormánypártéra. Egy igazi becsületbiróság mindkét fél bizalmi férfiaiból és ezek által választott elnökből áll. — A lemondásra nézve tartja magát azon alapos hir, hogy az nem volt önkénytes és nem is Tisza Kálmán, hanem sokkal magasabb akarat következménye. — A miniszterelnök még pár nappal azelőtt konokul ragaszkodott azon tervéhez, hogy Vitrady és Zichy ügyét pártkérdéssé erőszakolja, e czélból magát pártjának egy tagja által a képviselőházban interpelláltatja és az adandó felelet arra szolgált volna, hogy a többség a vállaszt tudomásul véve ezzel rehabilitálja a szerecseneket, mihelyt az sikerült, miben nem kételkedett, egy törvényjavaslatot akart benyújtani sajtótörvény revíziójáról, hogy mily irányú lett volna ezen revízió, azt megjelölni is felesleges. — Zichyre nézve Tisza uram felsült már, ami pedig Váradyt és saját személyét, mely a Zlohy-Deutsch ügyben nem kevésbé van kompromitálva, — illeti majd meglássuk, hogy a mameluksereg tovább is megteszi-e a gonosz szellem irányában vállalt kötelességét. — A Pokrok a magyarokról. A csehek szövetségeseket keresnek — Magyarországban. Rieger cseh közlönye kifejti, hogy a korábbi években létezett ellentétek csehek és magyarok között alapjukat vesztették, minthogy, a csehek követelései egyetlen egy pontban sem érintik azon állást, melyet Magyarország kivívott, s az általuk megkezdett harcz nincs Magyarország állarajoga ellen intézve s azon államog fennáll és fenn fog állani függetlenül az Ausztriában történő alakulásoktól. Igaz, hogy a csehek évek előtt, első sorsban csak magukra gondoltak, s most is kénytelenek kinyilatkoztatni, hogy számos pont van a két állam egymás közti viszonyában, melyek Magyarország érdekében is megváltoztatandók. A csehek épen nem cselekszenek saját emlékeik ellen, midőn lemondanak a magyarok uralma alatt élő szláv fajrokonokkal tartott szellemes kötelékről. A szükséges változásoknak azonban közös egyetértéssel kell megtörténniök. Ha a magyarok ily körülmények között államjogukat többé nem látják veszélyeztetettnek, akkor államuk többi nemzetiségeit sem fogják természetes ellenségekül tekinteni, hanem azokban szövetségeseiket és barátaikat ismerik fel. Minthogy pedig maguk is autonómiára törekszenek, előzetesen is elismerik, hogy e tekintetben saját akaratuk szerint határozzanak, s kijelentik, hogy a magyar viszonyokkal szemben nem fognak ellenséges magatartást tanúsítani. Végszeretetéről, ez utóbbiba beleértve az én bogárszemü Éyikémet is! A keszthelyi apát úr szívességéből szállás iránt biztosítva lévén: a város megtekintésére indultunk. Kedves, élénk, vonzó egy kis hely ez! Utczái rendezettek, házai csinosak s általán a város az első tekintetre kellemes benyomást tesz s ezen jó elővéleményt a részletek vizsgálata sem rontja le, sőt erősiti! De hát menjünk a Georgiconhoz, Festetics e pompás mausoleumához, melyben dicső emlékének mindennap tömjéneznek. „Le a kalappal uraim!“ Hej és ha mágnásaink, tehetőségeink nagy részének lelkében csak századrésze égne annak a szent tűznek, lángoszlopnak, amelylyel Festetics vezércsillag volt a hazában; ha közös erővel, szent buzgalommal, törhetlen akarattal kezdeményeznék, folytatnák s végeznék a nagy eszme valósítását: a vállvetett erő mily óriási munkát vihetne véghez! az ókor mythosi csodáit újíthatná fel! „Szellemóriásainak“ lidéretnyomása alól kikerülve, szabad erővel, szabad szellemmel vihetnék a nemzetet a dicsőség napja elé! Politika, irodalom, ipar és kereskedés hatalmasan felvirágoznék s történelmi dicsőségünk nem régi álom, hitreges csoda lenne! „Régi dal, régi dal, régi dicsőségről ...“ De jutott a régiből a jelennek is kevés: Keszthely büszke lehet gazdasági intézetére, ez emeli Keszthelyt a provinciális városok közt egyik tekintélylyelEz adja meg súlyát, becsét a városnak! A Georgicum mellett vannak Keszthelynek egyéb másodrendű nevezetességei. A „fehér barátok“ klastroma csinos templommal, továbbá van színháza, — és aproposz épen ottlétünkkor csattogtatta pacsirtadalát Gerőfyné asszony, a népszínház énekesnője. Volt is tódulás Titália templomába! Keszthelyt lázba hozta a hamiskás szemű, pacsirta hangú szép papnő ! A keszthelyi színháznak „arany napjai“ voltak ezek! — Hanem ránk nézve is aranynapok voltak ezek, az élvezet legnemesebb finomított aranyértelmében: ekkor láttuk először a Balatont, a kis magyar tengert — az igaz, hogy még elég dolog — A horváth regnikoláris deputáció, elkészítette nuntiumát, s azt legközelebb átküldi a magyar országos bizottságnak. E nuntium fentartani kívánja az eddigi 45°/0-ás quota-arányt. Továbbá követeli a nuntium, hogy a határvidékről befolyt bevételek ezentúl is Horvátország javára számíttassanak be. E pont lesz az egyedüli, mely a magyar és a horvát regnikuláris deputáció között vita tárgyát fogja képezhetni. Da a „Bohemia“ zágrábi levelezőjének várakozása szerint a magyarok e pontban engedni fognak, mert aránylag csekély(?) összegről, t. i. 110,502 írtról van itt szó. Ezenkívül megérinti a nuntium a Magyarország és Horvátország közt fenforgó összes kérdéseket, a határőrvidéki, a fiumei s a dalmát kérdést, ezen területeknek bekebelezését kívánva. A szerb kongresszusi választmány f. hó 21 én újból megkezdette működését. A tagok oly nagy számban jelentek meg, hogy a választmány jogérvényes határozatokat hozhatott. Az első ülésen felolvastattak és hitelesittettek a korábbi ülések jegyzőkönyvei, s felolvastatott a magy. kir. miniszterelnöknek leirata, melyben az foglaltatik, hogy ő felsége tudomásul vette a patriarchának felterjesztését, melyben jelenti, hogy a szerb egyház-nemzeti kongresszust f. évi szeptember hó 16 28 dik napjára összehívta. Az angol „Truth“ czímű lap a következő nagy fontosságú hírt közli: „Németországból.“ úgymond az idézett lap, „azt írják hitelt érdemlő forrásból, hogy Vilmos császár agyvelő csontosulásban (ossificatio cerebri) szenved, úgy hogy egész emlékező tehetségét elvesztette. Azt hiszik, hogy Bismark hg konzervatív politikáját nem oly könnyen vihetné keresztül, ha mindenki nem volna arról meggyőződve, hogy a császár uralkodása már úgy sem lehet hosszast) tartamú és hogy a trónörökös nemsokára apja helyébe fog lépni. Az egész világ tudja, hogy a trónörökös és még inkább neje épen nem barátai azon pártnak, melyre Bismarckig. még most annyira támaszkodik.“ A Tisza-Zichy ügyben a siécsi felsőbb körökből sugalmazott .Augsburger Allgemeine“ ezt írja: Tisza Kálmán bíróul hívja fel az uralkodót és a képviselőházat; mi igazán nem tudjuk, hogy mint tartozik az uralkodóhoz ezen piszkot ügy, de ha róla van szó, akkor meg kel említeni, hogy Zichy államtitkári kinevezése épen fölülről találkozott akadályokkal, mert az Asboth által leleplezett dolgok legalább egy részt ott ismeretesek voltak és megütközést keltettek, de Tisza ekkor erélyesen lépett fel Zichy mellett és védpajzsa alá vette őt akkor is mint most. — Végül megjegyzi, hogy most már Zichy lemondása nem látszik elégségesnek sem reá sem a kormányra nézve még sajtóper utján tisztázza magát. — Zichy Ferraris Victor gróf belügyminiszteri államtitkár végre még is beadta a lemondását hivataláról és megkérte Szontágh Pál képviselőt a kormánypárt elnökét, hogy képviselőkből becsületbiróságot alakítson, mely felette mint képviselő felett ítéljen e sajtó vádjaira. Az utóbbira nézve talán nem is szükséges külföld. Törökország ismét válságon ment keresztül. A szultán iradét bocsátott ki, melylyel a nagyvezérséget megszünteti, Kheireddin pasát elbocsátja és Akaffi pasát kinevezi miniszterelnöknek. Hogy azonban a nagyvezéri hivatalnak a miniszterelnöki székkel történt helyettesítése az alkotmányos aera bekövetkezését jelenti-e, vagy csak folytatása lesz az előbbi abnormis rendszernek — arról nem beszél a táviró. — A váratlan fordulat indokalt alig lesz, mit először látanduak és lobbadozni fog a lelkesedés, az égi láng s megszületik a csodálat apotheosisa !. .. Oh csoda — láng — apotheosis!!. .. Dictum factum — meg volt az ismeretség, a Balaton mosolygó arczcal mutatta be magát s örültünk a szerencsének! Este volt. Csöndes, mélázó, sóhajtó alkonyat. A Balaton lassú morajjal zúgott, mintha beszélt, suttogott volna egy ezredéves álomról, viharról, nagy ábrándról. .. Csónakra szálltunk. Beringatott a víz hullám karjaival, de a sík tenger közepéig; a táj az alkonyi ködben úszott, de ezer apró, fénylő gyöngytől, harmattól, sugártól áttörve, átragyogva, a zalai partnak benyúló nyelvén kápolna áll, odább a láthatár szélén kiemelkednek Badacsony, Szigliget, e classicus föld, Kisfaludy Vancnseja. A Balaton csendesen ingott-ringott, csendesen beszélt egy tündérálomról és hisz e mást az ember, mint hogy tündérvarázslat Űzi vele játékát! A csöndes ábrándba beleszól a keszthelyi kápolna csengő hangja végig reszket a vizen, beszél a víz szellőivel, sűréneivel, s azok visszafelelnek az ő szellembeszédökön, elvegyül a beszéd a szélbúgásra, habsasogásba, méla ábrándba ... - mi oly jól érezzük magunkat ezek között! Ringott-rengett a csónak, beringatott az ábrándok csodás világába ! Milyen drága ez a hely nekem, mintha szülőföldem volnál Oly nehezen esik tőle elszakadnom! Most egy varázssziget ez, melyen a Balaton tündére űzi bűvös játékát s annyi ábrándos rege van kötve hozzá, mythosi fény ragyog fölötte! Talán század múlva mi más élet lesz itt: eljő a modern világszellem sivitó, sípoló, kelepelő gőzösök hatalmával; a nagy vizek csendes birodalma fel lesz zavarva, sípoló, üvöltő zajszi el a reszkető, bűvös lorelev éneket holdas fénynél... Oh te eltűnő álom, illatos szerelem, tündérköltészet!... Jő a helyedre egy gyapjúval töltött hajó, lisztes bárka, ábránddal felfújt antropologiája azé , bankár nyakába vetett plaiddel, baeftekkel... Oh szép illassók!.