Pécsi Figyelő, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-22 / 47. szám

VII. évfolyam. Pécs, 1879. november 22-én. Előfizetői dij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkereső (Széchényi tér).IGYELŐ. Szerkesztői Iroda: Ferencziek utczája 22.87.I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauharn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 47-ik szám. Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-8 vori 5 kr., 10 szemért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyilt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. A katona-kórház. Végre valahára annyi panasz, vajúdás, annyi botrány és bosszankodás után mégis nyílt remény arra is, hogy városunk főutczája a katona-kórház megfertőzött légkörétől megszabadíttatik, megtisztíttatik. A mi erély hiányzott a tizenkét év óta városunk javának gondozására megválasztott főtisztviselőkben, azt pótolni kellett egy polgártársunk szerencsés vállalkozási szellemének, mely e téren a közhajtással találkozván, mind a városi közönség, mind a vállalkozóra nézve a siker legszebb gyümölcseivel fog kérkedhetni. Úgy értesülünk, hogy ez ügy legközelebb már közgyűlési tárgyalás alá jön. Nem ismerjük ugyan a feltételeket, miket a katonai kincstár képviselői felállítottak a vállalkozóval szemben, annyit azonban előre tudunk, hogy a szerénység nem szokott azok főtulajdonsága lenni, lévén elvük sokat kapni és keveset adni, úgy hiszszük azonban, hogy a magánvállalkozó sokkal előnyösebb helyzetben van a városi közönség felett, mind a feltételek megkönyítése, mind pedig teljesítése tekintetében és a városi közönséget tetemesebben kevesebb teher fogja érni, mint az esetben, ha az új kórház építését magára vállalja. Amennyiben mégis az új kórház építéséhez a városnak is hozzájárulása megkívántatik, úgy ezen áldozattól annál kevésbé szabad tartózkodnunk, mivel ezzel tartozunk a polgárok közegészségi kívánalmainak, tartozunk azzal olyannyira, hogy immár minden halasztás és huzavonának véget kell vetni. A rendes tavaszi és őszi katonai gyakorlatok és a sátortábor felállításával több megyéből itt összpontosított embertömeg nehezebb betegeinek befogadása a katonai kórházban elkerülhetlen, már magában e betegeknek nagyobb számmal öszszezsúfolása veszedelmes a környékre és közvetve az egész városra nézve, ragály becsempészése esetén pedig kiszámíthattan részt hozhat reánk. Már maga a folytonos betegszállítás, a sűrűbb temetkezés a város központjából, az elegánsabb ipar és kereskedelem főforgalmi erőből igen rosz benyomást okoz és annak mellőzése szempontjából sem kellenék sajnálni a hozandó áldozatot, ha még ehez megemlítjük a botrányt is, melynek a kórház közelében lakók állandó panasza szerint nők és gyermekek erkölcsének megromlására onnan kifizetvék, úgy egy perczet sem szabad késnünk és minden tevékenységünket, erőnket megfeszíteni, hogy a közóhajnak mielőbb elégtétessék. A városi közönség hozandó áldozatai fejében is kikötheti, hogy a vállalkozónak tulajdonába átengedendő jelen katonai kórház leromboltatván, helyébe a város e részének megfelelő díszes nagyobb épületeket emeljen, ez épületek rövid időn jövedelmezők leendvén tetemes városi adópótlékok által azon áldozatokat is fedezendnek, miket most hozunk a közegészség és erkölcsiség ügyének. Ha a város választott- és értékképviselői a sátortábor megnyeréséért oly aránytalan nagy áldozatra tudták magukat elhatározni, akkor most már nem szabad tartózkodjok attól, mit a közönség túlnyomón nagyobb része két évtized óta követel; eleget kell tenni e közhajtásnak annál is inkább, mivel most már csak aránylag kiesebb teher fog a városra hárulni és mivel a sátortábor a kórháznak a városbeli kitételét égettő szükséggé tette. Félre tehát a szűkkeblűséggel és távolítsuk el mielőbb a ragály és botrány fészkét a város központjából. T Á E 61 A. Julcsa lelkem . . . Julcsa lelkem nem jót vettem észre : Nagyon szállnak a legyek a mézre, Tudod arra, .. . tudod már ne lelkem, A mely ottan az ajkadon terem. Azt is tudod légy alatt mit értek, Hogy ne tudnád te kis okos lélek , Hanem szivem most csak annyit mondok : Egy pár legyet majd a mézbe fojtok. Oda lesz a kis angyalom, meglásd, Babám mellett nem szeretek meg mást. Jó is volna, ha enyém a rózsa, Hogy mégis más szedne mézet róla! Feri. Sir a kislány .. . Sir a kislány. Mi baja ? Szeretője elhagyta. Soha se sírj galambom Segítünk a bajodon Majd valahogy. Mondok egyet piezikém : Feleségül veszlek én, Mire megjö a fecske, Fejkötős kis menyecske Lesz belőled. Esztendőre, kettőre Szükség is lesz bölcsőre, Babaingre, pólyára, Keresztvízre, komára Eszemadta ! Feri. Bucsuzás. Isten hozzátok tronbadour-dalok ! Te barna kis lány, szőke angyalok! Más illat az mi mámorossá tesz, Utamra más fény, más sugár ragyog ! A csóktól részegült lelkem dala Vad bacanálnak őrjöngése volt! I majd rózsaerdőn, nyári álmon A csendes ábránd ölébe hajolt... Dalom behangzott a csaták zajába, Lelkem ott szárnyalt ádáz viharán ! .. . Majd kis madárként csicseregtem a Zöld lombon, a kis lányka ablakán . . . Dicső egy élet. voltam ami csak két kézzel-lábbal az ember lehetett Bolyongtam át e széles földtekén . . . De ember tervez , isten végezett! Mert mindezektől ünnepélyesen, Ez alkalommal én búcsút veszek ! Utamra más fény, más sugár ragyog : A hold lovagja, — „bakterrá“ leszek ! . .. ______ Borsos Istriln. A zárda-szűz. Künn zúg a szél, űzi a hópehelyt, Recseg a néma klastrom ablaka. Benn a sötét komor falak között imára nyit egy szép szűz ajaka. Kulcsolt kezekkel a kereszt előtt, Távol a zajtól, csendben térdepel.. Szive, mely titkos bútor vérezik, Az ájtatos perczekben enyhre lel. Nyugodt az ajk, nem szól világi kint; Mi kedves volt előtte — halva már. A sajgó szív, világi ír helyett, Csupán mennyadta gyógy balzsamra vár. Gyermekmúltjának tündárképiről Vergődő lelke most nem álmodoz ; Apa, anya, testvér és jó barát. .. Tört keble mély sírjában porladoz. Ajka remeg . . . halkan imádkozik — Szemében a remény könycsepje ül. . . Nem tudja, sejti csak, hogy egykoron, Ha majd virág nyíl hantolt sirjokon, Övéivel az égben egyesül! Paál Gyula: A temetői szabályzatról.*) Még a halál is pénzbe kerül! Így sóhajt fel az adófizető polgár a budai városi temető rendezése czéljából hozott *) Adjuk e czikket, mert írója sok tekintetben fején találta a szeget, azonban még sok mindenben, mert lám ott van a szigeti külvárosi temető ne késleltessük némi csekély melléktekintetek által a czél elérését, hanem legyünk inkább azon, hogy az új kórház még a jövő nyáron felépülhetvén, a régi katonai kórház lerombolható legyen. — Az orosz trónörökös Bécsben léte alkalmából különös érdekre tarthatnak számot a „Corr Hongroise“ következő sorai: Gr. Zichy Ferencz követ, Budapesten létekor azt beszélte barátainak, hogy az ő nézete szerint Oroszország igyekezni fog helyreállítani előbbi viszonyát Németországhoz, de az osztrák-magyarnémet megállapodások után ezt csak úgy érheti el, ha előbb Ausztria-Magyarországgal fog megegyezni a keleti dolgokat illetőleg, így valószínű — úgymond Zichy gróf — hogy a pourparlerek, melyeket Oroszország Bécsben kezdeményez, arra czéloznak, hogy helyreállíttassék a három császár szövetség. — Az orosz tanörökös bécsi látogatásáról a berlini „Post“ állítólag megbízható egyéntől hallja a következő részleteket: A bécsi látogatás alatt csak szabad eszmecsere folyt a trónörökös és a monarchia vezérférfiai között, politikai megállapodások nem jöttek létre. A koronaherczeg teljesen megelégedetten hagyta el a Duna partjait, mivel meggyőződött róla, hogy az osztrák-magyar-némmet barátság nem ellenséges indulata Oroszország iránt. A cárevics a bécsi udvarra igen jó benyomást tett, többi között kijelentvén, hogy a czár, épen úgy mint ő, a békét akarja, s hogy nekik semmi közük sincs a pánszlávizmussal. (Hát ez a látogatás is Bismarck-Gorcsakoff ámitási tervéből folyt ki ? — A pénzügyi, posta és távoirdai tisztviselőket tudvalévőleg a Schmerling kormány annak idején felhasználta arra, hogy ellenőrizzék az 1861 évben visszaállított megyék és városi törvényhatóságok tisztviselőit, s általában titkos politikai jelentések tételére, úgy látszik a Tiszakormány Schmerlingnél oskolába jár, erre mutat azon titkos elnöki rendelet, a melyet a prágai „Politik“ zágrábbi levele szerint Dávid — a Szegedről oda nem rég áttett zágrábi országos pénzügyig izgató kibocsátott, melyben arra utal, hogy Horvátországban adió készül a magyar állameszme ellen, melyben a pénzügyi tisztviselőknek nem szabad részt venni, sőt. A bosnyák törvényjavaslat megszavazása előtt a horvát képviselőkkel létre helyhatósági szabály olvasására. És valóban azt a kevés helyet ott a hideg földben drágán kell megvásárolni, holott eddig az volt a vigasztalásunk, hogy legalább „az anyaföld ölében“ ingyen nyugodhatunk. Bizony ez a szabályzat nagyon kurtán elbánik a „hullákkal“ — megexequálja még életükben. Ugyanis ha a helypénz (jó volna ezt is egy consortiumnak bérbe adni) előre le nem fizettetik, a sír meg nem ásatik és a hulla el nem temettetik. Ez azután kurta elbánás, még a varga sem szabja kurtábbra a bőrt. Más szóval most már senki ne nevessen embertársán, ha előre megcsináltatja a koporsót, és megásatja a sírt, mert írva vagyon, végy helyet, hogy eltemettessél. Mindenki tartsa a taksát készen, mert különben halva sem viszik el ebből a világból, ott marad kiterítve a hideg ágyon, míg nem könyörül egyik jámbor szivü hitelezője és le nem teszi helyette az obulust, avagy reá nem sütik homlokára, hogy „szegény“, akkor azután kiviszik extra helyre hajdukisérettel mintha csak dutyiba tennék. No hát ez mindenesetre igen kellemetlen dolog, nem a halottra nézve, akinek mindegy ha fenn, ha lenn, hanem az özvey és árvákra a kiknek hiteleznek gyászruhát, fátyolt, jött alku, vagy compromissum azonban hihetőleg feleslegessé fogja tenni a horvátit pénzügyi tisztviselőkhez menesztett elnöki ukázt. — Bécsből jelentik, hogy az osztrák kormány azt hiszi, miszerint a véderőről szóló törvényjavaslathoz a kétharmad többséget s a boszniai közigazgatásról szóló törvényjavaslathoz az egyszerű többséget meg fogja nyerni, és hogy ezen törvényjavaslatok a reichsrath által folyó hó végéig meg lesznek szavazva. Ez esetben a delegácziók nov. 3- án összeülnek. Az osztrák képviselőház „ pártjainak elnökei meghivattak a külügyminiszterhez, hogy előterjesztéseket tegyen nekik a védtörvény ügyében. Hir szerint ő excrája azzal akarja kapacitálni a törvényhozó testületet, ahogy monarchia a külhatalmakkal szemben kötelezte magát védviszonyainknak tíz éven át való változatlan fentartására. A cseheknek a királynál volt audiencziájuk óta a bécsi politikai körökben nagyon valószínűnek tartják, hogy a cseh királyi koronázás közel kilátásban áll. A földtehermentesítési és szőllődézsmaváltsági kötvények kisorsolásának elhalasztására vonatkozó törvényjavaslatot a pénzügyminiszter újjabb hírek szerint nem módosítani, hanem egyszerűen visszavonni fogja. A budapest-zimonyi vasút szabadkai vonalának érdekeltjei mászkáltak a múlt héten a köziminiszternél és kaptak válaszul egy ibis redibis-t, miben azután szinteg megnyugodtak, most már csak valahára reá kerül a sor a dunántúli megyék küldöttségeire is, kiváncsiak vagyunk, mit felelnek ezeknek a miniszterek. Egyébként is megvan akadva a kormány a szerb vasúti csatlakozás dolgában, mert az alkudozások sehogy sem tudnak előre haladni, pedig a szerbeknek oly előnyök létettek kilátásba, melyeken kapva kellene kapniok, a szerb kormány azonban csökönyös és ujabb meggondolási időt ad magának. A szerbek nem ok nélkül tartanak az idegeneknek (a sváboknak) beözönlésétől, a mint ezt hazánkban nagyon is tapasztaljuk s inkább késleltetik a vasutak építését, semhogy az építést és azután azok kezelését a nemzettől idegenkedő, sőt mint mi sűrűen tapasztaljuk, ellenséges érzületü idegenekre bizzák, kik azután elfoglalva a legfőbb, legjövedelmesebb állomásokat a nemzeti elemet egészen háttérbe szorítják, hogy soha se léphessen be a vezérhivatalokba. — Lehet hogy a késleltetés politikai okokdeszkát meg kenyeret is, de nem adnak helyet se hitelbe, se ingyen kedves halottaknak. Azért te jámbor halálcandidátus légy előrelátó és bölcs: akkor halj meg, ha pénzed van, mert különben kénytelenek lesznek hozzád tartozóid valamit zálogba adni, hogy nyughelyet szerezzenek neked küzdelmeid után. Bangód szerint előre tedd le a taksát egy biztos helyre, mert különben itt maradsz szégyenszemre a napvilágon, ha akármennyit ajándékoztál is életedben a Rudolfinum javára. Eddig a legszükségesebb élelem és ruházat ment volt a foglalástól, most már temetői helypénzt is kell menten hagyni. És mi lesz azután ezzel a tenger sok pénzzel ? Hát lesz az jó lesz városi tisztviselői nyugdíjra, mert olyan bőkezű szabályzat az a nyugdíjrendszer, hogy 30 év múlva még a takarékpénztár pénze sem lesz elég a nyugdíjakat fedezni. Ugyancsak szívtelen ember volt az, aki e szabályokat formulázta! Neki a a kegyelet (nem a temetkezési intézetet értem) semmi, a halott csak „hulla“, fő a pénz. Reális felfogás, de méltatlan és sértő. Szép a rend, de ebben a hullarendszerességben van valami gyötrő mely az ember vallási érzületét is sérti. Az embernek szinte rosszul esik arra gondolni, hogy halva is taksálják. Hezitálnak felette, hogy csak hullája értékét documentizálják a városi számvevőségnél. Mily megnyugtató volt egy csendes helyet kikeresni, zöldellő fa árnyában, avagy ifjan elhunyt menyasszonyod közelében, vagy letört virágaid, szeretett gyermekeid mellett, vagy távol az úttól, elvonultan, hogy mindörökre elfeledve légy. Most már nem lehet. Ha nem akarsz sorba állani, kriptát kell venned, ha nem vehetsz, számot adnak, befektetnek a szűk sorba, hová meg egy cziprusfát sem ültethetnek kegyeletes kezek, ha erre sem marad pénzed és előre le nem tehetik érted a taksát, egy külön helyre temetnek a szegények, eladósodottak, elátkozottak helyére, hol szánóan néznek a feletted gyászolókra. Elévítik a régi temetőt és vaskezekkel lerombolják a múlt emlékeit, nyíltabb szebb helyen, a várostól kettő távolban, de azért gyalog sétának is elég közel, ez nincsen kitéve annak, hogy közel jövőben beépitessék s emberi számítás szerint pár évszázad múlva is nyugodtan pihenhetnek ott a kedves elköltözöttek, még pedig nem posványban, hanem tiszta homokban, mely tudvalévőleg a vizet átereszti, a ki tehát szeretteinek külső emlékét még sohá fenn akarja tartani, vitesse oda földi maradványaikat s nem lesz oka panaszra, aki pedig hivalkodni akar a budai külvárosi temetőt látogató nagyszámú közönség előtt, az csak vesse alá magát ezen jövedelmező szabályzatnak, melyet jellemzően a halálban is fényűzés által hivalkodók megadóztatásának lehet tekinteni, semmi esetre pedig kegyeletnek, mert ott a budai külvárosi sirkőhalmaz közt elég botrány történik, minek a szigeti külvárosi temetőben hirét sem hallják az emberek. — A budai külvárosi temető városunkban fényűzési divatczik, melynek használására azonban senki sincs kényszerítve. Szertból is ered és ez esetben természetesen csak az orosz kormány keze működik benne, de alig hisszük, hogy a szerbek be ne lássák, mikép csak a belgrádi vonal a Morava völgyén át hozhatja meg nekik a legtöbb előnyt, mert a legrövidebb vonalat képezi az aegei és éjszaki, úgy keleti tengerek közt. A bosnyák törvény megszavazását a kormány a 16 horvát szavazatnak köszönheti. A 34. horvát képviselő kijelente, hogy a javaslat ellen szavaz, ezt Mihálovics a kormánypárt klubbéjában kijelenté. Ha a horvátok elhatározásuk mellett megmaradnak a Tiszakormány csúfosan megbukott volna, mert a horvátok megnyerésével az ellenzék szavazata 34-el kevesebb, a kormányé 16-al több lett a különbözet tehát 50 szavazat. Hogy mi áron szereztettek meg a horvát voksok, arról azt írja az „Egyetértés, hogy Tisza az ülés folyama alatt egyezett ki velük, megígérte, hogy a múltra minden visszafizetést, mi az államszámvevőszék kimutatása szerint 1,200,000 írtra rúg, elengedi és jövőre évi 45,000 frtal nagyobb dotácziót kap Horvátország a mi rovásunkra. — E szerint tehát minden horvát szavazat körülbelül 80,000 írtba került az országnak . Országgyűlés: A kormánynak egyáltalában nincs szerencséje a bosnyák vitában. Szónokain kivétel nélkül meglátszik az erőlködés, melylyel az osztrák-magyar fiami ikerség ezen csudaszülöttjét örökbe akarják fogadtatni az országgyűléssel, s erőlködésük meg is marad puszta erőlködés, miután nem lévén alapja meggyőződés, — nem is kelthet másokban sem meggyőződést, — s egyéb apró bajai közt az a malheur-ja is megvan a kormánynak, hogy pártjának vezéregyénei egy kukkot se szólnak, valószínűleg attól való féltékben, hogy jöhet idő, midőn nem jó bizonyítvány lesz a bosnyák törvényjavaslat mellett tartott dictio, ezért csak olyan mindenre használható embereket küldtek sorompóba, mint Dárday és Máriássy, kik a november 13-iki ülésben védelmezték a kormány javaslatát oly színtelen beszéddel, hogy az utánunk következő ellenzéki szónokok még l cáfolatra sem méltatták őket, hanem leginkább a kormányelnöknek a megelőző ülésen mondott beszédével foglalkoztak. Általában elterjedt vélemény szerint az egyesült ellenzéki Aponyi gróf e napon mondta legsikerültebb országgyűlési be-A kiket te szerettél ott nyugosznak, te nem férhetsz hozzájuk, bár van hely elég. Neked más oldalra kell jutnod és fázhatál előre is abban a gondolatban, hogy ha tavaszszal nagyobb esők lesznek, vízbe kerülsz. De azért feltámadásodról gondoskodni fog a város nemes tanácsa. Első pillanatra szabadelvűnek tetszik a sírkerti szabályzat: democratice egyforma mindenik. Pedig dehogy az. Van elkülönített díszhely, van páholy, körszék és karzat is, no meg állóhely sem hiányzik azok részére, kikért a taksa előlegesen le nem fizethető (mert: a fenti díjak előleges megfizetése, avagy szegénységi bizonyítvány és a sorkönyvbe„ beiktatás nélkül senki el nem temethető“). Ugyanis akiknek kriptájuk van a régi temetőben, kellő engedély és be- és letételi díjak mellett oda juthatnak, akiknek nincs kriptájuk, vehetnek egyet sorban szám szerint, akiknek nincs erre pénzük, búsan számlálhatják a sorokat, hol és mely helyen fognak egykor porladozni, ha szegények, találtak azok amott délre a trágyadombok közelébe jutnak, hogy sirjuk mélyébe behatolhatnak az arra hajtató ökrös szekerek hajtóinak káromkodásai, azok pedig, akik nem qualificált, stemplizett szegények, azok el nem temethetők. Még a sirásás sem egyforma, ezért 2 irtot, amazért 1 frt 50 kr, a városi ispotályban kiszenvedettért 1 frt, a miseréknél irgalomból meghaltért 50 kr, a találtakért semmi. Lesz hát olyan is a ki kiteszi a hallát, mert azért semmi sem jár. Vannak kegyes pótlékok is, engedélyért 10 frt, kerítésért 10 frt, sat. Eddig a sirásó, meg a harangozó voltak a vigasztalók. Most ott a városi mérnök, a számvevő, az aljegyző, a városkapitány, a harangozó és a sirásó. És a vízzel is számolnod kell majd, ez elönti a sírokat a sorban. De a régi temető elé vittetik, a kegyelet vész, adót a halottakra ! __r.