Pécsi Figyelő, 1896. január-március (24. évfolyam, 1-75. szám)
1896-03-11 / 59. szám
4 nem jól választotta meg az időpontot, mert akkor vetette magát a habokba, mikor a tó körül még jártak-keltek az emberek, a kik közül aztán két bátor kőmüveslegény utána ugrott a leánynak a vizbe s mielőtt annak a hidegfürdő okozta didergésen kivül más baja is lett volna, szépen kimentették őt s hazavitték szüleihez, a kik bizonyára fognak rá módot találni, hogy leányuk ne repetálja meg a hidegfürdőt. — (Csendőröket inzultáló cigányasszonyok.) Ma délelőtt nagy ribilliót csapott a Nepomuk utcában a kir. törvényszék épülete előtt egy csomó cigányasszony. A törvényszék előtt végtárgyaláson álló Sárközi bandához tartozó asszonyok voltak ezek, akik — mikor a végtárgyaláson tanukul megjelent — csendőrök kijöttek a palotából, mint a raj, ugrottak fel a földről, hol az egész járdát ellepték s a csendőrökre kezdtek szitkokat szórni azért, mert embereiket — szerintük — ők keverték a bajba. Nagy kiabálva, ökleikkel fenyegetőzve, rohantak a csendőrök után, a maguk ékes nyelvén fejezve ki méltatlankodásukat azok ellen. -- Deglett macskával vallattad az uramat, degelj meg te is, te hibás csendőr! Ilyen és ehhez hasonló átkozódásokat hallatott a kócos siserahad, mig csak a csendőrök el nem siettek körükből. A dolognak folytatása lesz a bíróságnál, hol az inzultáló asszonyokat a csendőrök feljelentik. Sárköziék bandája. (A tegnap délutáni tárgyalás folytása.) — Saját tudósitónktól. — A vasvillás betörők. 1891 július 21-én Szűcs István tótkeszi lakos kárára betöréses lopást követtek el, 225 írt értékű tárgyakat tolvajolván el. ő ekkor nem volt otthon, csak a felesége és két kis gyermeke s a tettesek az ablakon hatoltak be az utcai szobába, honnan elvittek mindent, a mi elvihető volt s ott hagytak egy vasvillát, melylyel bizonyosan azt szarták volna le, a ki tettüket észrevéve, behatolt volna a szobába. Az elébe tartott 2 dumát, 2 vánkost és egy nagykendőt megismeri sajátjául a káros. Sárközi Pál és Bundás József a vádlottak ez ügyben, Reif György cikói és Németh Mártonná sári pusztai lakosok vannak orgazdasággal vádolva. A két cigány most is tagad mindent, Reif György azonban elismeri, hogy nem ugyan őket, de az öreg Sárközi Sándort ismeri, az orgazdaságot pedig tagadja, dacára, hogy a cigányokat az üldöző csendőrök elől háza padlására is elvetetette. Németh Mártonná azonban beismeri, hogy Báttaszéken egy kendőt megvett egy 50 évesnek látszó öreg cigánytól. A két vádlottra azt mondja, hogy nem azoktól vette, de azt az öreg cigányt megismerné, aki ráerőszakolta a nagy kendőt azzal, hogy azt találta. Elnök elrendeli öreg Sárközi Sándornak elővezetését az ügyészségi fegyházból hogy abban megismerje az embert, a kitől vette a kendőt. Majd a betörés tetteseit kinyomozó csendőrök adták elő az esetre vonatkozó vallomásukat s ezzel az ügygyel is szépen végzett a törvényszék. Ez az ügy különben szoros összefüggésben van egy másik lopási ügygyel, melyet Vörös Berényben követtek el Sárköziék, elhajtván innen egy kocsit lovastul s ezt a kocsit rakták meg a Szűcsöktől ellopott ágynemüekkel s úgy mentek át, menekülvén a kocsija miatt üldözésükre kelő gazda elől Fehérmegyébe. Cigányok, mint lókedvelők. Pongor József sombereki lakos kárára 1891. július végén a banda két tagja, Pál és Sanyi Bundás két lovat felszerszámozva, összesen 150 frt értékben ejnek idején a bereteszelt istálóból kivezettek. Kihallgatják a károsultat, Pongor Józsefet, aki részletesen elmondja az esetet, valamint azt is, hogy ugyanez alkalommal az ő 6-ik szomszédját, Bankó Józsefet is meglopták, de ez nem keresi a magáét, mert elszármazott Fehérmegyébe. A szegzárdi törvényszék 1892. dec. 23-iki határozatával ebben az ügyben megszüntető végzést hozott. Az egyenkint kihallgatott Pál és Sunyi Bundás terheltek tagadják, hogy a tettet ők követték volna el, sőt azt állítják, hogy azt sem tudják, merre van Somberek, ahol soha életükben nem voltak. A nyomozó csendőrök azonban rájuk vallanak, sőt azt is mondják, hogy előttük még annak idején beismerték a lólopást. Sunyi Bundás közbeszól: Megkérem alásan a kir. törvényszéket, hisz ezek a csendőr urak oda künn összebeszélnek. Hm. Persze, rendreutasítást kapott. Kacsakedvelő cigányok. Minorich István kisszállási (Bács m.) lakos baromfi-ólját az arra barangoló cigánykaraván, mely nem volt más, mint a Sárköziek teljes bandája asszonyostól együtt, feltörte és onnét 23 db. kövér kacsát és vagy 6 db. tyúkot elemeitek. A portyázó jankováci csendőrök éppen akkor találkoztak a táborozó cigánykaravánnal, midőn a kacsák egy része már javában párolgott a katlanban, egy részét pedig az asszonynép koppasztotta. Néhány kacsa még egészben megvolt és a károsult magáéra ismert bennük. Ez a banda ugrott meg, midőn Topolyára akarta őket két csendőr bekísérni. Az összeláncolt cigányok haladtak az út közepén, az asszony népség a kocsik mellett szintén összekötözve, a purdék meg az echos kocsiban. A csendőrök lóháton kísérték a karavánt. Egy kukorica táblához ér a menet, midőn az egyik asszony a földre vágja magát. Míg a kisérő csendőrök ezt a kocsiba emelik, az összeláncolt cigányok szétszakítják a láncaikat és hatan hatfelé szaladtak. A csendőrök lövéseket tesznek és két lövés talált is, mert keserves jajveszéklést hallotta a kukoricából. A sorba beléptetett cigányok tagadnak mindent, ők sohase voltak Bácskában, soha se loptak kacsákat és soha se kisérték őket csendőrök és így egyáltalában meg sem szökhettek tőlük. Pál, Bundás, József, Péter, György, Ferenc és Kolompár voltak azok, kiket a két csendőr megjelölt, és meg is nevezett, de hát a cigányok erősen tagadtak. Ezután Rockenstein, Szüts István, Keszler András, Hulló Károly, Zolnay Tamás és Pongor József tanuk meghiteltetnek. Ezzel az első napra kitűzött anyag lett letárgyalva. Második nap. A már reggel 8 órára berendelt tanuk és szabadlábon levő vádlottak megjelenvén, a törvényszék vakkor beszólíttatta őket. Elnök figyelmezteti a tanukat és vádlottakat, hogy az igazat vallják, mert vallomásaikra esküt kell tenniök. A tárgyalást azonban nem lehetett megkezdeni, mert Kolompárt nem hozták föl, tehát telefonon értesítették a fogházfelügyelőt, hogy indíttassa útnak azonnal, Székely Ede védő sem volt még ott, érte is üzenni kellett, bizony 10 felé járt az idő, midőn a tárgyalást újra meg lehetett kezdeni. Bevezették a cigányokat és elnök előolvasása szerint, bűneik nagyságához képest a következő sorrendben állították őket a börtönőrök a bíróság elé : 1. Sárközi Sándor, 2. Kolompár József, 3. Sárközi Pál, 4. Bundás, 5. János, 6. József, 7. Péter, 8. József, 9. Bolygó. Nagy Géza dr., kir. alügyész ezután előadja a banda legsikerültebb hadi vállalatát, midőn mint útonálló rablók szerepeltek. Három rendbeli ügy függ össze a legszorosabban, melyek szép egymásutánban mentek végbe. 1892. év nyarán Sárköziék bandáját már a Bácskában találjuk, ahol a lopások végtelen sorozatát követték el. Azonban ezt a helyet — mint a börtönben elhalt Szepi töredelmes vallomásából kitetszik — csak átmeneti állomásnak tekintették , mert Cikóról azzal a szándékkal indultak világgá, hogy valahol a Tiszántúl fognak szerencsét próbálni. Jó darabig kóboroltak már Torontál megyében, midőn egyszer csak megtudták, hogy Nagy sz.Miklóson országos vásár van. Tehát okt. 23-án éjnek idején elhelyezkedtek a Temesvár nagyszentmiklósi országúton és várták, mit hoz a vakeset. Véget érvén ugyanis a vásár, a vásárosok a megmaradt holmikkal hazafelé tartottak. Első volt az áldozatok közt Scheuer Jakab temesvári szíjgyártó, akitől 33 pár kantárt és egy gyeplőt loptak el oly formán, hogy négyen közülök a kocsi hátuljára fölkapaszkodtak és a tárgyakat lehányták az országútra, míg a kocsi vígan haladt a poros országúton. A többi lesben állók felszedték a portékát és tovább állottak. A második dicső tettük volt a két Stanescu testvér kirablása. Lovrin, és Pakrác községek közt haladtak kocsijukon az országúton, ahol észrevették a bujkáló cigányokat, az árkokban. Egyszerre egy sereg cigány lepte el őket, dorongokkal összeverték, a kisebbiket fojtogatták, a nagyobbiknak bezúzták a koponyáját, 36 frt készpénzt, bőrsapkát, tüszőt (melledzőt) és egy bundát raboltak tőlük. Nemsokára következett a harmadik áldozat, a Nemecsek házaspár. Kertészkedtek ezek a jó emberek Nagyószön, megrakták kocsijukat zellerrel, répával és más zöldséggel és éjfél után igyekeztek Temesvárra. A cigányok támadási rendszere ugyanaz volt, mint a második esetnél. Összevissza verték Nemecseket és nejét, kirabolták, sőt több ruhadarabjától is megfosztották őket. Követtek el még ugyanezen az útvonalon több fosztogatást, de ezekhez hiányzik az elegendő bizonyíték. Kihallgatják ezután Scheuer Jakabot, aki németül teszi meg vallomását. Elnök felszólítására a földön heverő bűnjelek közül kiválogatja a tőle elrabolt saját készítményű kantárokat. Kapcsolatban Scheuer vallomásával fölolvassák Scheuer fuvarosának és szintén vele volt inasának vallomásait. Stanescu Mihály és Juan különkülön hallgattatnak ki. Persze csak oláhul tudnak, ami azonban a legkisebb akadályt sem képezett, mert az elnök, Bajnovits bíró, sőt Stiegelbauer jegyző is ki tudták hallgatni a messze földről ide citált római utódokat. Az egyik Stanescu 21, a másik 19 éves. Almát adtak el Nagy-Sz. Miklóson, vígan jöttek hazafelé, midőn mint a gondolat, előttük teremnek a cigányok. Kifosztják őket és elverik alaposan. A rabló cigányok oláhul követelték tőlük a pénzt. Nemecsekék nem jelentek meg, felolvastadk ezeknek a vizsgálóbíró előtt tett 2—2 rendbeli vallomása, utána pedig Nemecsekék sérelmezéséről felvett orvosi látlelet. A vádlottak kivezetését rendelte el az elnök ezután, csupán a legvénebb gonosztevő, a Farkas melléknévvel bíró Sárközi Sándor 1896. március 11 PÉCSI FIGYELŐ