Pécsi Figyelő, 1899. április-június (27. évfolyam, 75-146. szám)

1899-05-14 / 109. szám

mely oly formát ad, mintha a gazdája fűzőt hordana.­­ (Nő­orvosok.) Boszniában és Her­cegovinában jelenleg két nőorvos működik. Az egyik, Kék Bohuslava orvos-asszony Mos­tarban él. 1894-ben Mostarban összesen 763 betege volt, nők és gyermekek, köztük 136 római katolikus, 200 görög-keleti, 404 moha­medán, 20 zsidó és 3 protestáns vallású. Ezek közül meggyógyult 307, meghalt 15, további kezelés alatt maradt 206, a többire nézve nem lehet tudni az eredményt, mert ambuláns betegek voltak. 1893-ban 710 beteget gyógyí­­tott, köztük 369 mohamedán nőt és gyerme­ket. Krajevszka Teodora orvos-asszony Dolnja- Tuzlában 1894. évben összesen 613 beteget kezelt és pedig 269 katolikus, 99 görögkeleti, 224 mohamedán, 20 zsidó és 1 protestáns vallásut. Meggyógyult 321, meghalt 25, kór­házba szállíttatott 24, kezelésben maradt 73 és 170 nél nem lehet tudni az eredményt. Az előző évhez képest ennek az orvos-asszonynak is növekedett a praxisa, mert 1893-ban csak 553 betege volt.­­ (Talált pénz.) Burger János pék­inas május elsején 85 forintot talált egyik ut­cán. A talált pénzről nem szólt senkinek, ha­nem elkezdett lumpolni s ez lett az árulója. Tegnap a rendőrség rátette a fiúra a kezét, kinél még 45 forintot meg is találtak. A rend­őrség ezúton kéri a károst, a­ki a pénzt el­vesztette, hogy jelentkezzék kihallgatás végett.­­ (Munkavezetők a szőlső fel­újítás terén.) A földmivelésügyi miniszter Pécs, Pécsvárad és Monostor székhelylyel há­rom mozgó munkavezető alkalmazását engedte meg a pécsi szőllészeti és borászati kerületi felügyelőnek. A három munkavezetőtől vincel­lér-iskola végzettsége kívántatik és 30 forint havi bért nyernek.­­ (Csodaszülöttek.) Dessauban egy szabó felesége páratlan csodaszülötteknek adott életet, melyek a híres sziámi ikrekre emlékez­tetnek. A szülés 12 óra hosszáig tartott, az ikreket fogóval húzták ki és halva jöttek a világra. Az ikrek fejükkel és hátukkal teljesen össze vannak nőve. A kettős fej egynek lát­szik és a törzs is, de a fejnek két arca és a törzsnek két melle van. A csodaszülöttek mind­egyikének a testtel rendesen összenőtt karja van. Mindegyik iker egyik kezén öt, a mási­kon négy ujj van. Az egyik gyermek lábán csak három ujj van. Az anya a veszedelmes szülés után beteg lett, de már teljesen jól érzi magát.­­ (Biciklis katonák.) A francia lapok megemlékeznek arról, hogy a francia hadseregben hadtestenkint egy-egy biciklis szá­zadot fognak létesíteni. A kezdeményezés Frey­­cinet volt hadügyminisztertől indult ki, aki a 6. és a 20. hadtest keretében már föl is állí­tott két ily századot. Mindegyikben van egy parancsnokoló kapitány, 4 hadnagy, 2 tiszt­­helyettes, 4 őrmester, 4 káplár, 2 kürtös, 4 gépész, 100 közlegény. Két kétlovas szekér is tartozik a fölszereléshez. Az egyenruha olyan lesz, mint az alpesi vadászoké, de kalpag nél­kül ; a legénységnek tüzérfegyvere lesz bajo­­nettel. A két század már az idei nagygyakor­latokban is részt fog venni.­­ (Megszökött cselédleány.) Pinkovits János, pécsi makár-utcai lakosnak cselédje, Ráth Mária, tegnap este szó nélkül távozott gazdája lakásáról s azóta nem tért oda vissza. Miután semmi jel sem mutat arra, hogy a leány valamely tolvajlást követve el, szökött volna meg, nem tudni szökése okát. Az eltűnt cselédleányt most keresik.­­ (Caesar a rendőri közlöny­ben.) Janovits Caesar dráva-szabolcsi lakos néhány hónappal ezelőtt rossz fát a tűzre. Caesar kocsis legény volt s mint ilyen egy szép napon megszökött gazdájától s elvitte magával annak egy ezüst fedelű zsebóráját. S miután Caesar elveszett az ismeretlenség homályában, most országszerte körözik, hogy elvegye büntetését, nagy nevelődje nevéhez méltatlan cselekedetéért. — (Talált Juliska.) Egy öreg anyóka halálesetet jelentett ma a rendőrségnél. Azért itt először, mert a halott a rendőrségé volt, vagyis a hatóságé. Egy kis lelenc halt meg, akit a város dajkáltatott. Az öreg dajka szo­morodott szívvel jelentette: — Tekintetes urak, meghalt a gyerek. — Micsoda gyerek ? — kiáltott a ka­pitány. — Óh, istenem, hát nem ismer a kapi­tány úr? Én vagyok a Talált Juliska dajkája. Én ám. Most már emlékezett a kapitány. Hiszen a Talált Juliska a hatóságé. Az utcáról kapta ezelőtt mintegy másfél évvel. Egy kapuban feküdt a kis lelenc, várva a jó szerencsét, aminek a kegyeibe szánta a szülőanyja, aki máig is ismeretlen. A jó szerencse megjött: a rendőrség lett a papája a kis lelencnek. Meg NÉMA SZERELEM. 37 40 ■— de addig nem távozhatsz el innét, míg fel nem kelek ágyamból, hogy pár falattal és egy kis szerémivel felüdit­­selek s a kapuig kikisérve, házi szokásaim szerint el nem bocsátalak. Ferinek e szavakhoz nem kellett magyarázat. A­mily szívesen elengedte volna ő a kapuig való kikisérés utolsó tisztét jóltevőjének, ez ép oly kevéssé mutatkozott hajlandónak a szokásos szertartástól eltérni. Most a gróf megparancsolta inasainak, hogy levet­kőztetvén, vendégágyba fektessék az idegent, a hol Feri egész jól érezte magát, felségesen nyugodván a ruganyos hattyúpelyheken és mielőtt még lehunyta volna szemeit, kénytelen volt bevallani, hogy ilyen pompás megvendége­­lésért egy mértéket tartó elbotozást bármikor szívesen el lehetne viselni. Képzeletét csakhamar kedves álmok röpködték kö­rül. Rózsakertben látta a bájos Métát, hol anyjával sétál­gatva virágokat szedegetett s ő meg gyorsan egy sűrü sövény mögé rejtőzött, hogy a szigorú domina észre ne vegye őt. Majd a keskeny utcába vezette vissza képze­lete, hol a kedves leány virágaival bíbelődő hófehér ke­zét látta tükrében; majd mellette ült a fűben s forró sze­relmet akart vallani, de a bátortalan pásztornak nem jött szó az ajakára. Másnap egész délig álmodott volna, ha a gróf har­sogó hangja és sarkantyúinak pengése fel nem ébresztik, ki már napfeljöttekor szemlét tartott a konyhában és pincében, finom reggelit rendelt és minden inast a maga helyére állított, hogy ha felébred a vendég, készen állja­nak s neki a felöltözködés körül segédkezzenek. A boldog álmodónak vajmi nagy tusájába került a IRTA: MUSAUS. a nyulszivü vándornak úgy az inába szállította a bátor­ságot, hogy az sehogyse tudta eltitkolni rettegését s egész testében reszketett. — Mi bajod öcsém, kérdezte a gróf mennydörgő hangján, hogy úgy remegsz, mint a nyárfalevél s úgy elsáppadtál, mintha a halállal fogtál volna kezet? Feri megemberelte magát és mivel meggondolta, hogy egyszer igy is úgy is a házának kell megfizetni az adósságot, nyálszivüsége aféle szemtelen élelmességre vál­tozott. — Uram, felelé bizalommal, a­mint látja méltósá­god, egészen keresztüláztam, mintha csak megfürödtem volna. Segítsen rá, hogy csuronviz ruháimat szárazakkal válthassam fel, aztán hozasson pár jó falathoz egy kis zamatos borocskát, hogy elűzze a hideg borzongást, mely átcikázza idegeimet, akkor újból megjön a bátorságom. — Jól van, válaszolt a gróf, kérj, a mi tetszik, mintha otthon volnál. Feri úgy parancsolt, akár csak egy basa s mivel botnál egyébre úgy sem számíthatott, hát meg is akarta érdemelni azt. Boszantotta, ingerelte a körülötte forgolódó inasokat, gondolta, úgy is minden egy számlára megy. — Hisz ez a mellény, mondá, pohos hasra való, hozzatok másikat, a mely jobban testhez álló; ez a pa­pucs meg a tyúkszememmel áll hadilábon, verjétek kap­tafára ! A gróf ezen a budai őszinteségen nemcsak hogy nem boszankodott, sőt még ő is hajtotta inasait a paran­csok minél gyorsabb teljesítésére és jól leostobázta őket, hogy nem tudják a vendéget kedvére kiszolgálni.

Next