Pécsi Figyelő, 1899. április-június (27. évfolyam, 75-146. szám)
1899-05-14 / 109. szám
mely oly formát ad, mintha a gazdája fűzőt hordana. (Nőorvosok.) Boszniában és Hercegovinában jelenleg két nőorvos működik. Az egyik, Kék Bohuslava orvos-asszony Mostarban él. 1894-ben Mostarban összesen 763 betege volt, nők és gyermekek, köztük 136 római katolikus, 200 görög-keleti, 404 mohamedán, 20 zsidó és 3 protestáns vallású. Ezek közül meggyógyult 307, meghalt 15, további kezelés alatt maradt 206, a többire nézve nem lehet tudni az eredményt, mert ambuláns betegek voltak. 1893-ban 710 beteget gyógyított, köztük 369 mohamedán nőt és gyermeket. Krajevszka Teodora orvos-asszony Dolnja- Tuzlában 1894. évben összesen 613 beteget kezelt és pedig 269 katolikus, 99 görögkeleti, 224 mohamedán, 20 zsidó és 1 protestáns vallásut. Meggyógyult 321, meghalt 25, kórházba szállíttatott 24, kezelésben maradt 73 és 170 nél nem lehet tudni az eredményt. Az előző évhez képest ennek az orvos-asszonynak is növekedett a praxisa, mert 1893-ban csak 553 betege volt. (Talált pénz.) Burger János pékinas május elsején 85 forintot talált egyik utcán. A talált pénzről nem szólt senkinek, hanem elkezdett lumpolni s ez lett az árulója. Tegnap a rendőrség rátette a fiúra a kezét, kinél még 45 forintot meg is találtak. A rendőrség ezúton kéri a károst, aki a pénzt elvesztette, hogy jelentkezzék kihallgatás végett. (Munkavezetők a szőlső felújítás terén.) A földmivelésügyi miniszter Pécs, Pécsvárad és Monostor székhelylyel három mozgó munkavezető alkalmazását engedte meg a pécsi szőllészeti és borászati kerületi felügyelőnek. A három munkavezetőtől vincellér-iskola végzettsége kívántatik és 30 forint havi bért nyernek. (Csodaszülöttek.) Dessauban egy szabó felesége páratlan csodaszülötteknek adott életet, melyek a híres sziámi ikrekre emlékeztetnek. A szülés 12 óra hosszáig tartott, az ikreket fogóval húzták ki és halva jöttek a világra. Az ikrek fejükkel és hátukkal teljesen össze vannak nőve. A kettős fej egynek látszik és a törzs is, de a fejnek két arca és a törzsnek két melle van. A csodaszülöttek mindegyikének a testtel rendesen összenőtt karja van. Mindegyik iker egyik kezén öt, a másikon négy ujj van. Az egyik gyermek lábán csak három ujj van. Az anya a veszedelmes szülés után beteg lett, de már teljesen jól érzi magát. (Biciklis katonák.) A francia lapok megemlékeznek arról, hogy a francia hadseregben hadtestenkint egy-egy biciklis századot fognak létesíteni. A kezdeményezés Freycinet volt hadügyminisztertől indult ki, aki a 6. és a 20. hadtest keretében már föl is állított két ily századot. Mindegyikben van egy parancsnokoló kapitány, 4 hadnagy, 2 tiszthelyettes, 4 őrmester, 4 káplár, 2 kürtös, 4 gépész, 100 közlegény. Két kétlovas szekér is tartozik a fölszereléshez. Az egyenruha olyan lesz, mint az alpesi vadászoké, de kalpag nélkül ; a legénységnek tüzérfegyvere lesz bajonettel. A két század már az idei nagygyakorlatokban is részt fog venni. (Megszökött cselédleány.) Pinkovits János, pécsi makár-utcai lakosnak cselédje, Ráth Mária, tegnap este szó nélkül távozott gazdája lakásáról s azóta nem tért oda vissza. Miután semmi jel sem mutat arra, hogy a leány valamely tolvajlást követve el, szökött volna meg, nem tudni szökése okát. Az eltűnt cselédleányt most keresik. (Caesar a rendőri közlönyben.) Janovits Caesar dráva-szabolcsi lakos néhány hónappal ezelőtt rossz fát a tűzre. Caesar kocsis legény volt s mint ilyen egy szép napon megszökött gazdájától s elvitte magával annak egy ezüst fedelű zsebóráját. S miután Caesar elveszett az ismeretlenség homályában, most országszerte körözik, hogy elvegye büntetését, nagy nevelődje nevéhez méltatlan cselekedetéért. — (Talált Juliska.) Egy öreg anyóka halálesetet jelentett ma a rendőrségnél. Azért itt először, mert a halott a rendőrségé volt, vagyis a hatóságé. Egy kis lelenc halt meg, akit a város dajkáltatott. Az öreg dajka szomorodott szívvel jelentette: — Tekintetes urak, meghalt a gyerek. — Micsoda gyerek ? — kiáltott a kapitány. — Óh, istenem, hát nem ismer a kapitány úr? Én vagyok a Talált Juliska dajkája. Én ám. Most már emlékezett a kapitány. Hiszen a Talált Juliska a hatóságé. Az utcáról kapta ezelőtt mintegy másfél évvel. Egy kapuban feküdt a kis lelenc, várva a jó szerencsét, aminek a kegyeibe szánta a szülőanyja, aki máig is ismeretlen. A jó szerencse megjött: a rendőrség lett a papája a kis lelencnek. Meg NÉMA SZERELEM. 37 40 ■— de addig nem távozhatsz el innét, míg fel nem kelek ágyamból, hogy pár falattal és egy kis szerémivel felüditselek s a kapuig kikisérve, házi szokásaim szerint el nem bocsátalak. Ferinek e szavakhoz nem kellett magyarázat. Amily szívesen elengedte volna ő a kapuig való kikisérés utolsó tisztét jóltevőjének, ez ép oly kevéssé mutatkozott hajlandónak a szokásos szertartástól eltérni. Most a gróf megparancsolta inasainak, hogy levetkőztetvén, vendégágyba fektessék az idegent, a hol Feri egész jól érezte magát, felségesen nyugodván a ruganyos hattyúpelyheken és mielőtt még lehunyta volna szemeit, kénytelen volt bevallani, hogy ilyen pompás megvendégelésért egy mértéket tartó elbotozást bármikor szívesen el lehetne viselni. Képzeletét csakhamar kedves álmok röpködték körül. Rózsakertben látta a bájos Métát, hol anyjával sétálgatva virágokat szedegetett s ő meg gyorsan egy sűrü sövény mögé rejtőzött, hogy a szigorú domina észre ne vegye őt. Majd a keskeny utcába vezette vissza képzelete, hol a kedves leány virágaival bíbelődő hófehér kezét látta tükrében; majd mellette ült a fűben s forró szerelmet akart vallani, de a bátortalan pásztornak nem jött szó az ajakára. Másnap egész délig álmodott volna, ha a gróf harsogó hangja és sarkantyúinak pengése fel nem ébresztik, ki már napfeljöttekor szemlét tartott a konyhában és pincében, finom reggelit rendelt és minden inast a maga helyére állított, hogy ha felébred a vendég, készen álljanak s neki a felöltözködés körül segédkezzenek. A boldog álmodónak vajmi nagy tusájába került a IRTA: MUSAUS. a nyulszivü vándornak úgy az inába szállította a bátorságot, hogy az sehogyse tudta eltitkolni rettegését s egész testében reszketett. — Mi bajod öcsém, kérdezte a gróf mennydörgő hangján, hogy úgy remegsz, mint a nyárfalevél s úgy elsáppadtál, mintha a halállal fogtál volna kezet? Feri megemberelte magát és mivel meggondolta, hogy egyszer igy is úgy is a házának kell megfizetni az adósságot, nyálszivüsége aféle szemtelen élelmességre változott. — Uram, felelé bizalommal, amint látja méltóságod, egészen keresztüláztam, mintha csak megfürödtem volna. Segítsen rá, hogy csuronviz ruháimat szárazakkal válthassam fel, aztán hozasson pár jó falathoz egy kis zamatos borocskát, hogy elűzze a hideg borzongást, mely átcikázza idegeimet, akkor újból megjön a bátorságom. — Jól van, válaszolt a gróf, kérj, a mi tetszik, mintha otthon volnál. Feri úgy parancsolt, akár csak egy basa s mivel botnál egyébre úgy sem számíthatott, hát meg is akarta érdemelni azt. Boszantotta, ingerelte a körülötte forgolódó inasokat, gondolta, úgy is minden egy számlára megy. — Hisz ez a mellény, mondá, pohos hasra való, hozzatok másikat, a mely jobban testhez álló; ez a papucs meg a tyúkszememmel áll hadilábon, verjétek kaptafára ! A gróf ezen a budai őszinteségen nemcsak hogy nem boszankodott, sőt még ő is hajtotta inasait a parancsok minél gyorsabb teljesítésére és jól leostobázta őket, hogy nem tudják a vendéget kedvére kiszolgálni.