Pécsi Figyelő, 1901. április-június (29. évfolyam, 76-148. szám)

1901-04-02 / 76. szám

1901. április 2 PÉCSI FIGYELŐ odadobni s az ügyvédség gyengítését a kö­zönség érdekéül tüntetni fel, holott az a való­ság, hogy jog csak ott van, a hol az ügyvédi képviselet érvényesül s az ügyvédség erélyes és éber ellenőrzése nélkül a közszabadság ro­mokban heverne. A kamara azon reményének ad kifejezést, hogy a kormány nem ellensége az ügyvédi karnak, már a legelső alkalommal vissza fogja vonni a tervezetnek az ügyvédi kar léte és függetlensége ellen törő rendelke­zéseit. (Zajos helyeslés és taps.) Dr. Nagy Dezső előadó, a választmány nevében is hozzájárul Fried dr. indítványá­hoz, örül annak, hogy a közgyűlésen e tárgy­ban külön indítvány terjesztetett elő. A mi­niszter volt az, a­ki elrendelte, hogy az évi jelentések ezután ne a választmányból, hanem a közgyűlésből terjesztessenek fel. Tette pedig ezt azért, hogy az évi jelentésben ne csak a választmány szólaljon meg, hanem, hogy az hűt kifejezője legyen az egész kar közvéle­ményének. Igen helyesen teszi tehát a köz­gyűlés, midőn ezen jogával él. És épen a per­­rendtartás tervezete az, a­melyen a közvéle­ménynek a legerősebben kell megnyilvánulnia. Az a körülmény, hogy e részben az indítvány a közgyűlésen kelt, bizonyítja annak erőteljes­ségét. S ha a közgyűlés úgy találja, hogy a választmány jelentésének ide vonatkozó része nem eléggé erős, készséggel járul ahhoz, hogy ebbeli állásfoglalásának oly módon és oly sza­vakkal adassék kifejezés, mint a­hogy azt a közgyűlés kebeléből jött indítvány kontemplálja. Elfogadja a dr. Fried-féle javaslatot. Dr. Tárkonyi Vilmos beszélt még, to­vábbá Varkányi Lajos és Rác Dezső s az el­nök óriási lelkesedés között enunciálta a köz­gyűlés egyhangú határozatát, a­melylyel az igazságügyi miniszterhez intézendő felterjesz­­tesztést a fenti szövegezéssel elfogadták. A segélyalap tárgyalásával a tárgysorozat kimeríttetvén, az elnök a közgyűlést bezárta. A kamara évi jelentéséből kiemeljük a következő adatokat: A kamara ügyforgalma 1900. évben je­lentékenyen emelkedett, a­minek oka a ta­gok számának szaporodásában keresendő. Bu­dapesten 1900. évi december 31-én 1135 ügy­véd volt. A szaporodás a múlt évvel szem­ben 25 azaz 2 020/»■ — A kamara vidéki tagjainak száma (a kalocsai és pestvidéki tör­vényszék területén) 98 volt. Budapesten a le­folyt 9 év alatt az ügyvédek száma 237-el szaporodott, míg ugyanazon idő alatt az or­szág összes ügyvédeinek száma csak 193-al nőtt.­­ A kamara területén bejegyzett ügy­védjelöltek létszáma 817 volt. A szaporodás még nagyobb arányú, mint az ügyvédeknél, tehát kilátás van arra, hogy az ügyvédek a közel­jövőben ismét jelentékeny számbeli sza­porodásnak néznek elébe. A lefolyt év folyamán lépett életbe a kamarai értekezlet intézménye, melynek célja a kamarai tagok és a választmány között közvetlen érintkezést tartani fenn. Az első ér­tekezlet 1900. december 10-én tartatott meg a kamarai tagok élénk részvétele és érdekes tárgysorozat mellett. Behatóan foglalkozik az évi jelentés az ügyvédi nyugdíjjal. A kamara, az összes ka­marák kiküldötteiből 1900. október 10 ére országos értekezletet hívott egybe, a­melynek célja az volt, hogy a kamaráknak a nyugdíj­ügyben való eljárásának egyöntetűségét lelte­­hetőleg biztosítsa. Ez az értekezlet tanácsko­zásai eredményéül sok érdekes adatot hal­mozott össze, melyeket felterjesztettek az igaz­ságügyminiszterhez. A lefolyt évben tárgyalta a képviselőház dr. Visontai Soma által az orsz. ügyvédi gyám és nyugdíj­intézet tárgyá­ban benyújtott javaslatot, a­melyre nézve az igazságügyminiszter kijelentette, hogy ezúttal tárgyalás alá venni nem óhajtja. A kamarai jelentés hosszasabban foglalkozik az igazság­ügyminiszternek e tárgyban tett nyilatkozatai megcáfolásával. Megjegyzi a jelentés, hogy az ügyvédi nyugdíjintézet létesítésére ifj. Krausz Ede, budapesti ügyvéd 50.000 koronát ado­mányozott, a budapesti ügyvédek saját kö­rükben már 40.000 koronát gyűjtöttek. Megelégedéssel és örömmel konstatálja a jelentés az ált. polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás tervezeteinek megje­lenését. A polgári perrendtartás tervezetére nézve megjegyzi, hogy az többrendbeli intéz­kedéseiben oly iránynak hódol, mely az ügy­védi kart és az igazságszolgáltatási közérdeket ellentétben állóknak tünteti fel, ezen felfogás ellen már eleve is tiltakozik és kijelenti, hogy e tárgyban külön részletes felterjesztést fog intézni az igazságügyminiszterhez. A törvény­kezési szemlében terjedelmesen és behatóan foglalkozik a jelentés azokkal a tapasztala­tokkal és észleletekkel, melyek a bűnvádi perrendtartás életben lételének első évében létettek. Az eredményt általában kielégítőnek, de sőt egyes pontokon örvendetesnek mondja. Legjobban bevált a bűnvádi perrendtartásnak két intézménye: a nyomozás és a vádtanács. A budapesti rendőrségnek a nyomozás körül kifejtett működése megfelelő volt. Hasonlóan jó volt a pestvidéki törvényszék területén is a nyomozat. Különösen kiemeli e jelentés a bu­dapesti és a pestvidéki kir. ügyészség, to­vábbá a budapesti kir. büntető törvényszék kebelében működő vádtanács által kifejtett ki­váló tevékenységet. Megelégedéssel lehet visszatekinteni — úgymond a jelentés — az esküdtszékek mű­ködésére is, melyek eltekintve egyes szórvá­nyos esetektől, panaszra nem szolgáltattak okot. Az egyes itt-ott felmerülő feltűnő fel­mentések inkább az esküdtszékhez intézett kérdések helytelen feltevésére vezethetők vissza. Legkevésbé vált be a bűnvádi perrendtartás­nak perorvoslati rendszere, a­mely sok te­kintetben bonyolult és homályos intézkedése­ket tartalmaz. Különösen kárhoztatja a ka­marai jelentés a budapesti büntető törvény­szék felebbezési tanácsának azon eljárását, hogy a törvény világos rendelkezésének mel­lőzésével rendszerint tanácsülésben dönt ott is, a­hol a törvény világosan tárgyalás meg­tartását rendeli el. Hírek. Pécs, 1901. április 1. A pisztoly pár­baj, vagy a flakker-lovak alkonya. Igaz történet 4 felvonásban. Cseresnyés Zoltán, honvéd­­huszár-fő­hadnagy könyvet irt : »A kardpárbaj veszélytelen kimene­tele és annak eshetőségei« címen. — Miért ének a kardpárbajról ? Miért nem a pisztoly­párbajról ? Ez szeget ütött a fejembe. Hiszen a pisztolypárbaj sokkal veszedel­mesebb — legalább így mondják. Vagy miért nem irt mind a ket­tőről ? Avagy nem veszedelmes a pisztoly­párbaj ? Dehát miért nem az ? Elhatároztam kideríteni, hogy mi rejlik a pisztoly­párbaj mö­gött. A nyitjára csakhamar rájöt­tem. íme hallják: I. felvonás. (Kávéház. — Kártyaasztal.) A. Uram Ön alábbvaló a kőkorbeli mam­­mutnál! B. (dühösen felugrik): Uram, ez vért kíván! A. (félvállról): Amint tetszik. II. felvonás. (Fegyverkovácsnál.) A. (lihegve jő, verejtékes homlokkal). Délután két úr jön pisztolyokat kikölcsönözni­ A technikus tudósok Végre egy mentő gondolat! Immár sen­ki se szavalja többé fanyar keserűséggel a híres mondást: Igyál nagyúr, nem boldog a magyar. Minden keserves nyavalyánkra meg van a megváltó arkánum. Doktorátus kell a magyarnak, nem szabadság. Az együgyű vagy ügyetlen fiskális, az orvosi tudományok kliens nélkül szűkölködő tudora, valamint a nagypi­­pájú és kevés dohányú magyar tanár ne büsz­­kélkedhessék többé a dr. odabigyesztésével a neve elébe. Szaporítsuk a doktorok számát. Előzzük meg a világot (illetőleg utánozzuk Németországot) egy korszakos lépéssel s tegyük meg dr.-okká a technikusainkat is. Még kevés a cím, a­mely elválaszt bennünket, még ki­csiny a cimborság szép hazánkban. Gyarapít­­suk s szaporítsuk. Ez homeopatikus orvosság. A mi buzgó kultuszminiszterünk behozza a műszaki doktorátust, szabadon a német csá­szár után. Nem kötelező formában, de kinek­­kinek tetszése szerint. Már most lesznek dr. mérnökeink s csak mérnökeink. Hogy fogja lenézni a dr. a csak-ot! Nézzük a világot, a nagy találmányok feltalálói, a­kik szinte átalakították a minden­­séget doktorok voltak e vájjon ? Franklin Benjamin, a villámhárító eltalálója dr. volt-e? Stephenson, Schwarz Berthold, Volta, Edison, Morse, Hughes, Bunsen avagy Lesseps : följe­­gyezhették-e a nevük mellé a doktori grá­­dust ? Vájjon Gutenberg, a nyomtató betű föl­­találója doktor volt-e ? Hát Clark, a Lánchíd geniális építője ? Hát Vásárhelyi Pál, a Szé­chenyi víz szabályozó mérnöke? Hát Ressel, a hajócsavar föltalálója ? Hát Siemens, hát Zipernovszki ? Ez egy­ sem doktor s nem is volt doktor. S ha más terét nézzük a köztevékeny­ségnek a magyar tradíció szerint, feltűnik, hogy Széchenyi István nem volt doktor, Kossuth Lajos sem volt doktor, Deák Ferenc sem, Werbőcy István sem. Ma azonban mindenki c íme 10 forint. Olyant adjon, a­melyik lega­lább 200 lépésnyire visz a céltól. Fegyverkovács (alázatosan hajlong): Úgy leszen. — 10 perc múlva. — B. (meggörnyedten, dúlt arccal belép): Délután ... két úr jön pisztolyokat kiköl­csönözni . . . (nyög) íme 10 forint. Olyanokat adjon ... a­melyik legalább . . . 200 lé­pésnyire visz a céltól . . . Fegyverkovács (hajlong s felette diskré­­ten mosolyog): Úgy leszen. III. felvonás. (Erdő, kora reggel ibolyáidat) A. (iszonyatos komoly arccal, méltóság­­teljesen céloz és lő): Puff. Flakker lovak (előttük két szentelt Mil­­ligyertya s térdre borulva, elhaló hangon re­­begik): »Ne ily halált adj Istenem Ne ily halált adj énnekem!!« B. (mellét büszkén kifeszíti, fölényesen mosolyog, céloz és lő): Puff! Kincsem (az egyik frakkeros ló, szivéhez kap, fájdalmasan nyöszörög, majd összeros­­kad): Oh jaj, oh jaj nekem ! (Meghal.) Frakkeros­ lovak (kimúlt társuk fölött forró könnyeket hullatnak): Nemes Kincsem, miért is kellett neked ilyen gyalázatos halállal elmúlnod. (Tovább könnyeznek. A vakkerést a guta kerülgeti.) Segédek: Az ügy a lovagiassság szi­gorú szabályai szerint befejeztetett. A. és B. Szervusz pajtás! (Egymás nya­kába borulnak és rejtélyesen mosolyognak.) IV. felvonás. (I. felvonásbeli kávéház.) A. és B. A billiárdon táncolva éneklik­: »Ha te tudnád, a­mit én . . .« Filep.

Next