Pécsi Hirek, 1933. július-október (5. évfolyam, 27-40. szám)

1933-07-03 / 27. szám

2 Iparosszékház avatás A pécsi iparosság emberfeletti munkával új székházat, új iparos­otthont létesített. Nemcsak az ipartestület és az iparos olvasó kör kapott méltó és megfelelő he­lyiséget, hanem a város lakossága is egy gyönyörű kerthelyiséggel gazdagodott. Az új iparosszékház avatása július 9-én, vasárnap lesz. Délelőtt fél 10 órakor istentiszte­letek, 11 órakor a Pécsi Ipartes­tület díszközgyűlése, délután órakor kertmegnyitó ünnepély­es este 9 órakor táncestéky az ülés­teremben. fi Legitimisták ezer terítékes vacsorája Ezer terítékes vacsorát rendez Budapest alkotmányhű polgársága július hó 5-én, szerdán este a pesti Vigadó összes termeiben. A vacso­rán a legitimisták válaszolnak a költségvetési viták során fölme­rült azon alkotmányjogi vádakra és akadékoskodásokra, amelyek­kel Gömbös miniszterelnök alkot­mányos formákban jelentkező tö­rekvéseiket részben legyöngíteni, részben­­ m­egakadályozni iparko­dott. IBI Zwrzíf*/ffler egy tfolesom fölött és alatt A kormánypárt Budapest szé­kesfőváros keresztény pártjának megzavarására vacsorát rendezett a fővárosi Vigadóban. A kirakat­ember a Wolf­éktól elpártolt Tabó­dy Tibor volt, az elnökember a fajvédők képviseletében Sztra­­nyavszky Sándor, a beszélő ember a kartotékos Marton Béla, aki töb­bek között azt is mondta, hogy minden alázatos lélekkel dolgozó magyarnak a Nemzeti Egység Párt­jában van a helye. Ez súlyos szó, mert szép, fegyelmezett és ke­resztényies is a hangja. De ez már dissonans volt, amikor konkoly­hintésről beszélt azoknak és azok között, akiket a Hadviselt Magyar Közszolgálati Alkalmazottak Baj­társi Szövetségének t­ímén fogtak össze a Tabódy Tibor-féle főváro­si szervezkedés hálójába. Azután nem értjük, hogy mit akart Marton Béla azoknak kisöp­­rűzésével, akik felekezetről be­szélnek. Gondolom nem a katoli­kusokat, hanem az antiszemitás­­kodó és zsidózó felekezetieskedő­­ket értette alatta. Mert, hogy a fajvédők sokat zsidóznak, tehát so­kat felekezetieskednek, a katoliku­sok pedig vallási és egyházi hova­­tartozásuk tűrő-szenvedő némasá­gával keveset beszélnek, ez köz­ismert, de nem mindig helyeselt dolog. Még a politikában is figyelni kell arra, nehogy pillanatnyi elő­nyökért jövendőt adjunk el. Vásárláskor szíveskedjék la­­­­t­­punk hirdetéseire hivatkozni ! I I PÉCSI HIKER Pécs, 1933. július 3. Pécs város pénzügyi politikája Miért nem vett a város Speyer-kötvényt? Mohács megelőzte Pécset A Pécsi Hírek hasábjain már régebben és töb alkalommal fog­lalkoztunk Pécs városának pénz­ügyi kérdéseivel. Harcoltunk az ellen, hogy 200.000 pengőt fizessen a város a sertéshizlalda megszün­tetéséért. Kifogásoltuk, hogy egy jó feltételek mellett nyújtott elő­nyös kölcsönt a város elutasított, majd utánaszaladt. Helytelenítet­tük a bankok által túlterhelt in­gatlanok vásárlásait. Kifogásoltuk az olyan közművek létesítését, melyek a szabályrendelet értelmé­ben nem lettek volna kiépíthetők Több ízben foglalkoztunk a város drága Speyer-kölcsönével. Kétségbevonhatatlan adatok­kal beigazoltuk, hogy a város pénzügyi politikájában oly be­folyás érvényesült, amely a helybeli bankok érdekeit a város adófizetőinek érdekei elé helyezte, Pécs városának 1925 évből 744.000 dollár 12.8 százalékos és 1926 évből 142.640 dollár 10.4 szá­zalékos kölcsöne van, ami a város összesen mintegy tíz millió pengő­­nyi adósságának éppen a fele. Az elmúlt évben a város kamat fejében 895.000 pengőt tőketör­lesztés címén pedig 270.000 pen­gőt fizetett. Ez a városi költség­­vetésnek majdnem egynegyed ré­sze. A Speyer-kötvények belföldön 25-30 százalékos árfolyamon, kül­földön ennél jóval olcsóbban is megvásárolhatók. Már több ízben reámutattunk arra, hogy a város­nak mily óriási érdeke fűződne ah­hoz, hogy a Speyer-kötvények vá­sárlása útján megszabaduljon a drága Speyer-kölcsön terheitől. Pécs város pénzügyi bizottsága is többször foglalkozott ezzel a kér­déssel, de mindannyiszor a köt­vényvásárlás ellen foglalt állást. Mi ezt természetesnek találjuk. — Természetesnek azért, mert a pénzügyi bizottságban a bankvilág „kiváló“ képviselői foglalnak he­lyet, sőt olyan pénzügyi zseni is, akit bizonyos körök szeretnek, mint „országos hírű pénzügyi ka­pacitást“ és mint , a jövő embe­rét" emlegetni. Ezzel szemben Mohács városa, ahol nagyon kevés a pénzügyi zse­ni. A országos hírű kapacitás pe­dig egyáltalán nincs, megvett mint­­egy 80.000 pengő értékű Speyer­­kötvényt s megszabadult 460.000 pengő körüli Speyer-kölcsön ter­heitől. Köztudomású, hogy a Spe­yer-kötvények legnagyobb része a belföldi nagytőke kezében van már, melynek tulajdonosai minden lelkiismeretfurdalás nélkül vágják zsebre a névérték 7, és 1­0 százalékos kamatait és várják, hogy a kisorsolandó kötvények darabjáért megkapják a 100 dol­lárt. Úgy látszik azonban, hogy Mo­hács város polgármesterét nem befolyásolhatták sem a pénzügyi zsenik, sem a nagytőke érdekek Mohács város polgármestere mindenekelőtt és fölött, a ret­tenetes gazdasági válságban pusztuló adófizető polgárainak érdekeit tartotta szem előtt, és a mai súlyos pénzügyi viszo­nyok mellett is megtalálta annak módját és lehetőségét, hogy meg­szabadítsa városát a nagy terhet jelentő kölcsöntől. Mohács városa nem adott nemzeti ajándékot a bankok­nak, nem vásárolt ingatlano­kat, nem létesített közműve­ket üres telkeken és szőlők között. Mohács városa min­den megtakarítható és meg­mozgatható pénzét arra fordí­totta, hogy megszabaduljon a város fejlődését gátló, súlyos kamatfizetési kötelezettségé­től. Igaz, hogy Mohács város pol­gármestere még nincs túl a 65 esztendőn és nem volt neki 33 ezer pengő és most lecsökkentve sincs neki 24.000 pengő javadalma­zása. Mohács város példája és a dol­lár értékének 20—22 százalékos csökkenése ismét aktuálissá te­szi a Speyer-kölcsön terheitől va­ló szabadulást. A súlyos közter­hek és kamatok alatt roskadozó adófizető polgárság nevében kér­jük Pécs város polgármesterét, hogy vagy függetlenítse magát a kiváló pénzügyi zseniktől és ve­gyen példát a mohácsi polgármes­tertől, vagy ha erre nem képes adja át helyét egy oly polgármes­ternek, akit nem fűz sem barátság, sem szívesség, sem gazdasá­gi kapcsolat a bankvilághoz, a nagytőkéhez és azok érde­keinek képviselőihez. Van egy régi latin közmonda mely azt mondja, hogy: „kétszer ad, aki gyorsan ad". Ezt a város pénzügyi politikájának érdekében úgy lehetne magyarázni, hogy: in­kább ma, mint holnap! Hiszen az idő már úgyis nagyon eljárt. A mai kor szelleme új stílust, új embere­ket kíván. Aki nem képes haladni a korral, álljon félre és adja át a helyét. Ha valahol, úgy Pécsett igazán szükség van új stílusra és új közéleti emberekre. Krónikai.­zonyos, hogy a munkásságnak leg­alább annyit kell keresni, hogy élni tudjon emberi életet. Nemcsak a pécsi, de a többi ma­gyarországi bányavállalatok is egy pár év óta rendszeresítették a „szanált napokat". Ez annyit je­lent, hogy a munkások egy héten két vagy három napot nem dolgoz­nak. Ez bérüknek felét vagy egy­­harmadát veszi­­ el tőlük.­­Nézzük már most, mit jelent­h ez számok­ban. Ez idő szerint havonta átlag­ban 17—18 műszakot teljesítenek. Egy műszak után ,a legmagasabb bért élvező vájár keresete 5­5.40 pengő. A segédvájár ennek 90 szá­zalékát, a csillés 70 százalékát a takarító fiú 50 százalékát kapja, míg a napszinti munkások leg­nagyobb része 2 pengő 80 fil­lér. Egy csillésé 57 pengő 60 fillér, a napszinti munkásé pedig 47 pen­gő 38 fillér. Ezen keresetből a következő levonások vannak : nyugbér- és betegsegélyző járulék, alkalmazottak kereseti és külön­adója, rokkant adó,v bányavilágí­tás, lámpa javítás, házbér és igen sok esetben különféle büntetések. Ezen levonások a bér nagyságához mérten­­ 8—16 pengőig változnak. Marad tehát egy vájárnak havi 68 pengő, egy csilésnek 50 pengő, egy külszíni munkásnak 48 pengő kö­rüli keresete. Ha már most tekin­tetbe vesszük, hogy a munkások legnagyobb részének 3—4, sőt 5— 6 gyermeke van, s akkor könnyű kiszámítani, hogy ez a kereset alig elég kenyérre és burgonyára. Ru­házkodásra nem jut és miután a bányászok 90 százaléka el van adósodva, hitele nincs, tehát nyil­vánvaló, hogy nincs más hátra szá­mára és családjára, mint a kop­lalás. A föld alatt dolgozó munkás rendkívül nehéz fizikai munkát végez, sok és bő táplálékra van szüksége. Megtörtént,­­ nem is olyan régen, hogy a föld mélyébe induló bányásznak még egy da­rab kenyere sem volt otthon és ha a véletlenül őt meglátogató szakszervezeti titkár nem adott volna neki kenyérre valót, akkor éhgyomorral kellett volna leszáll­ni a munkába. Az ilyen eset nem egyedül­­álló. Elképzelhető, hogy milyen érzésektől eltelve végzi fá­rasztó munkáját a bányász. Csodálkozhatunk-e, ha ily. nyo­morban élő munkások között a kommunista agitátorok találnak olyanokat, kik pénzért eladják magukat. Legtöbbször nem a kom­munista eszmékhez való ragaszko­dás, hanem a nyomor enyhítésére felhasználható pénz csábítja az embereket agitátorok karjai közé. A keresztényszocialista mun­kásság már három évtizede küzd a keresztény erkölcsi világnézet alapján a nemzeti egységért. Gömbös Gyula miniszterelnök egyik beszédében baráti jobbot ajánlott fel a magyar munkásság­nak és ő is a nemzeti egység meg­valósítását tűzte ki célul. Ha Göm­bös Gyula az általa elgondolt egy­ség részére meg akarja nyerni a munkásságot, akkor látogassa meg a bányászlakásokat ,és állapítsa meg, hogy emberi életet élnek-e azok, kik a „fekete gyémántot" ad­ják az ország gazdasági életének. Ha ő is úgy tud együttérezni a magyar bányamunkással, mint mi, akkor vagy kényszerítse a bánya­­vállalatokat emberséges bér fize­tésére, vagy pedig vegye állami tu­lajdonba a bányákat, amint ezt a keresztényszocialista Programm akarja. M­ilyen a bányász élete? A DGT igazgatósága megtagadta a bér­leszállítás megszüntetését A pécsvidéki bányamunkások­­ keresztényszocialista vezetősége a bányaigazgatósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy a föld alatt dol­gozó munkások bérének 8 százalé­kos és a napszín­ten dolgozó mun­kások bérének 6 százalékos csök­kentését helyezze hatályon kívül. Az igazgatóság a kellően megindo­kolt kérelmet nem találta telje­síthetőnek. Az igazgató a rossz pénzügyi viszonyokra és a kiter­melt szén értékesítésének nehéz­ségeire való hivatkozással tagadta meg a kérelmet. Mi elhisszük, hogy a vállalat nehézségekkel küzd, bár a parlamentben elhangzott egyik képviselő kijelentése szerint a szénkartel sok millió pengőt kere­sett az elmúlt évben. Akármilyen helyzetben van is a vállalat, ha küzd nehézséggel, ha nem, az bi­

Next