Pécsi Hirek, 1933. július-október (5. évfolyam, 27-40. szám)
1933-07-03 / 27. szám
2 Iparosszékház avatás A pécsi iparosság emberfeletti munkával új székházat, új iparosotthont létesített. Nemcsak az ipartestület és az iparos olvasó kör kapott méltó és megfelelő helyiséget, hanem a város lakossága is egy gyönyörű kerthelyiséggel gazdagodott. Az új iparosszékház avatása július 9-én, vasárnap lesz. Délelőtt fél 10 órakor istentiszteletek, 11 órakor a Pécsi Ipartestület díszközgyűlése, délután órakor kertmegnyitó ünnepélyes este 9 órakor táncestéky az ülésteremben. fi Legitimisták ezer terítékes vacsorája Ezer terítékes vacsorát rendez Budapest alkotmányhű polgársága július hó 5-én, szerdán este a pesti Vigadó összes termeiben. A vacsorán a legitimisták válaszolnak a költségvetési viták során fölmerült azon alkotmányjogi vádakra és akadékoskodásokra, amelyekkel Gömbös miniszterelnök alkotmányos formákban jelentkező törekvéseiket részben legyöngíteni, részben megakadályozni iparkodott. IBI Zwrzíf*/ffler egy tfolesom fölött és alatt A kormánypárt Budapest székesfőváros keresztény pártjának megzavarására vacsorát rendezett a fővárosi Vigadóban. A kirakatember a Wolféktól elpártolt Tabódy Tibor volt, az elnökember a fajvédők képviseletében Sztranyavszky Sándor, a beszélő ember a kartotékos Marton Béla, aki többek között azt is mondta, hogy minden alázatos lélekkel dolgozó magyarnak a Nemzeti Egység Pártjában van a helye. Ez súlyos szó, mert szép, fegyelmezett és keresztényies is a hangja. De ez már dissonans volt, amikor konkolyhintésről beszélt azoknak és azok között, akiket a Hadviselt Magyar Közszolgálati Alkalmazottak Bajtársi Szövetségének tímén fogtak össze a Tabódy Tibor-féle fővárosi szervezkedés hálójába. Azután nem értjük, hogy mit akart Marton Béla azoknak kisöprűzésével, akik felekezetről beszélnek. Gondolom nem a katolikusokat, hanem az antiszemitáskodó és zsidózó felekezetieskedőket értette alatta. Mert, hogy a fajvédők sokat zsidóznak, tehát sokat felekezetieskednek, a katolikusok pedig vallási és egyházi hovatartozásuk tűrő-szenvedő némaságával keveset beszélnek, ez közismert, de nem mindig helyeselt dolog. Még a politikában is figyelni kell arra, nehogy pillanatnyi előnyökért jövendőt adjunk el. Vásárláskor szíveskedjék latpunk hirdetéseire hivatkozni ! I I PÉCSI HIKER Pécs, 1933. július 3. Pécs város pénzügyi politikája Miért nem vett a város Speyer-kötvényt? Mohács megelőzte Pécset A Pécsi Hírek hasábjain már régebben és töb alkalommal foglalkoztunk Pécs városának pénzügyi kérdéseivel. Harcoltunk az ellen, hogy 200.000 pengőt fizessen a város a sertéshizlalda megszüntetéséért. Kifogásoltuk, hogy egy jó feltételek mellett nyújtott előnyös kölcsönt a város elutasított, majd utánaszaladt. Helytelenítettük a bankok által túlterhelt ingatlanok vásárlásait. Kifogásoltuk az olyan közművek létesítését, melyek a szabályrendelet értelmében nem lettek volna kiépíthetők Több ízben foglalkoztunk a város drága Speyer-kölcsönével. Kétségbevonhatatlan adatokkal beigazoltuk, hogy a város pénzügyi politikájában oly befolyás érvényesült, amely a helybeli bankok érdekeit a város adófizetőinek érdekei elé helyezte, Pécs városának 1925 évből 744.000 dollár 12.8 százalékos és 1926 évből 142.640 dollár 10.4 százalékos kölcsöne van, ami a város összesen mintegy tíz millió pengőnyi adósságának éppen a fele. Az elmúlt évben a város kamat fejében 895.000 pengőt tőketörlesztés címén pedig 270.000 pengőt fizetett. Ez a városi költségvetésnek majdnem egynegyed része. A Speyer-kötvények belföldön 25-30 százalékos árfolyamon, külföldön ennél jóval olcsóbban is megvásárolhatók. Már több ízben reámutattunk arra, hogy a városnak mily óriási érdeke fűződne ahhoz, hogy a Speyer-kötvények vásárlása útján megszabaduljon a drága Speyer-kölcsön terheitől. Pécs város pénzügyi bizottsága is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel, de mindannyiszor a kötvényvásárlás ellen foglalt állást. Mi ezt természetesnek találjuk. — Természetesnek azért, mert a pénzügyi bizottságban a bankvilág „kiváló“ képviselői foglalnak helyet, sőt olyan pénzügyi zseni is, akit bizonyos körök szeretnek, mint „országos hírű pénzügyi kapacitást“ és mint , a jövő emberét" emlegetni. Ezzel szemben Mohács városa, ahol nagyon kevés a pénzügyi zseni. A országos hírű kapacitás pedig egyáltalán nincs, megvett mintegy 80.000 pengő értékű Speyerkötvényt s megszabadult 460.000 pengő körüli Speyer-kölcsön terheitől. Köztudomású, hogy a Speyer-kötvények legnagyobb része a belföldi nagytőke kezében van már, melynek tulajdonosai minden lelkiismeretfurdalás nélkül vágják zsebre a névérték 7, és 10 százalékos kamatait és várják, hogy a kisorsolandó kötvények darabjáért megkapják a 100 dollárt. Úgy látszik azonban, hogy Mohács város polgármesterét nem befolyásolhatták sem a pénzügyi zsenik, sem a nagytőke érdekek Mohács város polgármestere mindenekelőtt és fölött, a rettenetes gazdasági válságban pusztuló adófizető polgárainak érdekeit tartotta szem előtt, és a mai súlyos pénzügyi viszonyok mellett is megtalálta annak módját és lehetőségét, hogy megszabadítsa városát a nagy terhet jelentő kölcsöntől. Mohács városa nem adott nemzeti ajándékot a bankoknak, nem vásárolt ingatlanokat, nem létesített közműveket üres telkeken és szőlők között. Mohács városa minden megtakarítható és megmozgatható pénzét arra fordította, hogy megszabaduljon a város fejlődését gátló, súlyos kamatfizetési kötelezettségétől. Igaz, hogy Mohács város polgármestere még nincs túl a 65 esztendőn és nem volt neki 33 ezer pengő és most lecsökkentve sincs neki 24.000 pengő javadalmazása. Mohács város példája és a dollár értékének 20—22 százalékos csökkenése ismét aktuálissá teszi a Speyer-kölcsön terheitől való szabadulást. A súlyos közterhek és kamatok alatt roskadozó adófizető polgárság nevében kérjük Pécs város polgármesterét, hogy vagy függetlenítse magát a kiváló pénzügyi zseniktől és vegyen példát a mohácsi polgármestertől, vagy ha erre nem képes adja át helyét egy oly polgármesternek, akit nem fűz sem barátság, sem szívesség, sem gazdasági kapcsolat a bankvilághoz, a nagytőkéhez és azok érdekeinek képviselőihez. Van egy régi latin közmonda mely azt mondja, hogy: „kétszer ad, aki gyorsan ad". Ezt a város pénzügyi politikájának érdekében úgy lehetne magyarázni, hogy: inkább ma, mint holnap! Hiszen az idő már úgyis nagyon eljárt. A mai kor szelleme új stílust, új embereket kíván. Aki nem képes haladni a korral, álljon félre és adja át a helyét. Ha valahol, úgy Pécsett igazán szükség van új stílusra és új közéleti emberekre. Krónikai.zonyos, hogy a munkásságnak legalább annyit kell keresni, hogy élni tudjon emberi életet. Nemcsak a pécsi, de a többi magyarországi bányavállalatok is egy pár év óta rendszeresítették a „szanált napokat". Ez annyit jelent, hogy a munkások egy héten két vagy három napot nem dolgoznak. Ez bérüknek felét vagy egyharmadát veszi el tőlük.Nézzük már most, mit jelenth ez számokban. Ez idő szerint havonta átlagban 17—18 műszakot teljesítenek. Egy műszak után ,a legmagasabb bért élvező vájár keresete 55.40 pengő. A segédvájár ennek 90 százalékát, a csillés 70 százalékát a takarító fiú 50 százalékát kapja, míg a napszinti munkások legnagyobb része 2 pengő 80 fillér. Egy csillésé 57 pengő 60 fillér, a napszinti munkásé pedig 47 pengő 38 fillér. Ezen keresetből a következő levonások vannak : nyugbér- és betegsegélyző járulék, alkalmazottak kereseti és különadója, rokkant adó,v bányavilágítás, lámpa javítás, házbér és igen sok esetben különféle büntetések. Ezen levonások a bér nagyságához mérten 8—16 pengőig változnak. Marad tehát egy vájárnak havi 68 pengő, egy csilésnek 50 pengő, egy külszíni munkásnak 48 pengő körüli keresete. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a munkások legnagyobb részének 3—4, sőt 5— 6 gyermeke van, s akkor könnyű kiszámítani, hogy ez a kereset alig elég kenyérre és burgonyára. Ruházkodásra nem jut és miután a bányászok 90 százaléka el van adósodva, hitele nincs, tehát nyilvánvaló, hogy nincs más hátra számára és családjára, mint a koplalás. A föld alatt dolgozó munkás rendkívül nehéz fizikai munkát végez, sok és bő táplálékra van szüksége. Megtörtént, nem is olyan régen, hogy a föld mélyébe induló bányásznak még egy darab kenyere sem volt otthon és ha a véletlenül őt meglátogató szakszervezeti titkár nem adott volna neki kenyérre valót, akkor éhgyomorral kellett volna leszállni a munkába. Az ilyen eset nem egyedülálló. Elképzelhető, hogy milyen érzésektől eltelve végzi fárasztó munkáját a bányász. Csodálkozhatunk-e, ha ily. nyomorban élő munkások között a kommunista agitátorok találnak olyanokat, kik pénzért eladják magukat. Legtöbbször nem a kommunista eszmékhez való ragaszkodás, hanem a nyomor enyhítésére felhasználható pénz csábítja az embereket agitátorok karjai közé. A keresztényszocialista munkásság már három évtizede küzd a keresztény erkölcsi világnézet alapján a nemzeti egységért. Gömbös Gyula miniszterelnök egyik beszédében baráti jobbot ajánlott fel a magyar munkásságnak és ő is a nemzeti egység megvalósítását tűzte ki célul. Ha Gömbös Gyula az általa elgondolt egység részére meg akarja nyerni a munkásságot, akkor látogassa meg a bányászlakásokat ,és állapítsa meg, hogy emberi életet élnek-e azok, kik a „fekete gyémántot" adják az ország gazdasági életének. Ha ő is úgy tud együttérezni a magyar bányamunkással, mint mi, akkor vagy kényszerítse a bányavállalatokat emberséges bér fizetésére, vagy pedig vegye állami tulajdonba a bányákat, amint ezt a keresztényszocialista Programm akarja. Milyen a bányász élete? A DGT igazgatósága megtagadta a bérleszállítás megszüntetését A pécsvidéki bányamunkások keresztényszocialista vezetősége a bányaigazgatósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy a föld alatt dolgozó munkások bérének 8 százalékos és a napszínten dolgozó munkások bérének 6 százalékos csökkentését helyezze hatályon kívül. Az igazgatóság a kellően megindokolt kérelmet nem találta teljesíthetőnek. Az igazgató a rossz pénzügyi viszonyokra és a kitermelt szén értékesítésének nehézségeire való hivatkozással tagadta meg a kérelmet. Mi elhisszük, hogy a vállalat nehézségekkel küzd, bár a parlamentben elhangzott egyik képviselő kijelentése szerint a szénkartel sok millió pengőt keresett az elmúlt évben. Akármilyen helyzetben van is a vállalat, ha küzd nehézséggel, ha nem, az bi