Pécsi Hírlap, 1910. július-december (1. évfolym, 33-184. szám)
1910-07-01 / 33. szám
ree* m lAtfl JULIES«! ^JMffigarn. Péntek, 1910 július 1. Előfizetési ár : Egész évre • • 18 kor. —fill. Fél évre • • • 9 kor. —fill. Negyed évre • 4 kor. 50 fill. Egy hóra • • 1 kor. 50 fill. Egyes számára 6 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. KÜLÖNVÉLEMÉNY. A politikai életben igen sok argumentum van, amit egyébként nem szoktak alkalmazni. Hanem az arculütés, vulgo pofon mégis csak gyenge politikai érvelésnek. Még akkor is, ha ötéves adják. Még akkor is, ha olyat csattannak, mint a legcsattanóbb szellemes argumentum. Mert hisz az arculütés, vulgo pofon a szenvedély kohójából fakad, márpedig a politikai belátásnak árt minden szenvedélyesség, de még a társadalmi érintkezést is veszélyezteti, ha az ellenkező meggyőződésüeket ily módon akarjuk jobb belátásra bírni. Nem ismerjük egyelőre a mohácsi históriának intimebb részleteit, de az esemény a maga meztelenségében nem túlságosan szimpatikus. Nem azért, mintha az erkölcsök elvadulását siratnánk, mert azoknak vadságát úgysem fékezi meg senki. Nem mintha túlbecsülnénk a jelentőségét, mert hisz a politikai pofon akkor sem óriási jelentőségű, ha néhány párjával súlyosbítják. Nem mintha a társadalmi béke magas vesszőparipáját lovagolnánk, mert hisz az a béke úgy is eléggé meg van tépdesve, de még nem is olyan értékes valami. Azért sem, mintha azt panaszolnánk: lám, mennyire elvakítja az embereket az az átkozott politika; térjünk már más mederbe. Hanem azért, és különösen azért, mert a néppárt fel fogja panaszolni, hogy vele szemben nincsen más érvelési eszköz, mint a pofon. És tartunk tőle, ez a panasz olyan hangon lesz elmondva, hogy egészen jól beillik majd dicsekvésnek. * * * A felekezeti egyenlőség törvényben biztosított jog, de végrehajtásában rettenetesen ingoványos valami. A köztudatban meg egyenesen csődöt mond. A hivatalos alkalmazásban pedig alig dicsekedhetik valami fényes elbánással. Egy szegény asszony jött ma hozzám könyöradományokat gyűjteni. Ivet mutatott, melyben Pécs szab. kir. város polgármestere engedélyt adott neki, hogy „izraelita hitsorsosai"1 között gyűjthet, ezen az alapon gyűjtött engedéllyel a hitsorsosaitól és engedély nélkül a más felekezetbeliektől. Jól megnéztem az írást. Most „állíttatott ki“ két nappal ezelőtt és rája nyomva a város pecsétje. Tehát az Úr 1910-ik esztendejében Pécs szab. kir. város hivatalos pecsétjével igazoltatik az, hogy más hatósági elbírálás alá esik az egyik és más alá a másik felekezet. Mintha nem lenne elég az a felekezeti elkülönzés, melyet a jótékony és más egyletek űznek, most ugyanezt teszi a város hatósága. Pedig tudtunkkal a szegények eltartását községi és nem felekezeti ügynek nyilvánítja a magyar törvény. És ha a polgármester úr mikroskoppal keres, akkor sem talál paragrafust arra, hogy ilyen természetű, egy felekezet körére szűkített gyűjtési engedély lenn' kiadható. Nem talál, mert hisz tökéletes nálunk a felekezeti egyenlőség. Persze, mint a mellékelt példa mutatja, papiroson. Szerkesztőségi és kiadóhivatali ::: telefonszám 501. ::: / SZL szám.V / Megjelenik minden hétköznap utáni reggé ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécs, Ferencziek utcája II. sz. Telefon : 501. A közigazgatás reformja. Abban a hatalmas anyagtömegben, amelyet a budai várpalotában legutóbb olvasott fel az országgyűlés előtt az uralkodó, szerényen húzódott meg egy mondat, amely szinte szürkén, észrevétlenül olvadt a semmiségbe. A mondatról-mondatra ok nélkül is felhangzott éljenzésből, ennek a mondatnak nem jutott ki, pedig elég fontos, elég jelentős volt arra, hogy — ha meg nem is éljenezte az egybegyűlt törvényhozás, mindenesetre kicsendüljön a trónbeszéd anyagözönéből és kiváljék abból, mint megoldásra váró, már alig halaszthatlan tennivaló. A trónbeszéd e nevezetes pontja: „közigazgatási rendszerünknek az ország változó igényei szerint való átalakítása. “ A diplomatikusan bürokratikus akadémiai stílus nem képes arra, hogy ennek a mondatnak jelentőségét tompítsa, horderejét csökkentse, amennyiben a trónbeszéd ama mondata, a közigazgatás reformját, ez pedig a közigazgatás államosítását jelenti. A trónbeszéd eme, általános figyelemreméltó pontja legkevésbbé sem új keletű, hiszen elmondotta ezt már Héderváry miniszterelnök ama emlékezetes politikai beszéde során, melyet A nevelőnő. (Egy kis lélekelemzés.) A gavallér csábító most már a sírgödörben alussza örök álmát. A bosszúálló férj a bötönben, a hűtlen feleség pedig szüleinél elmélkedhetik az eset felett. Hogy hol vannak az ártatlan gyermekek ? — nem tudom. Azt azonban tudom, hogy a megrendítő dráma az ő életükre is szomorúan kihat. Az anya hűtlensége miatt gyilkos apa képe sötét árnyként kíséri majd őket egész életükön. Belefészkeli magát érzelmeik legmélyébe, alattomosan belefurakodik minden gondolatukba, megzsibbasztja minden életrevaló emóciójukat. . . Margit kisasszony pedig, a hűséges nevelőnő, kinek kezelte a gyermekek sorsa, jóléte, jövője volt bízva, ki azonban úgylátszik, inkább abban buzgólkodott, hogy a kalandokra járó asszonyt leleplezze és a derék, jólelkű, megcsalatott urat nyomra vezesse, ilyetén részletekkel adja elő a tragédia előzményeit: „Én sokáig nem szóltam. Álltam, mint egy kőből kivert szobor. Sírtam. Sajnáltam. Aztán beszélni kezdtem.“ És elmondta, mi mindent tud asszonyára. Közben éjjeli tizenegy óra lett. Az asszony végre hazajött. A férj és feleség együ.. maradt. A férj vallatja. „Szelíden, szemrehányás nélkül beszélt, gyöngéden, jóakarattal. Az asszony durcáskodott, a kezét a fülére tette, idegeskedett.“ „Nem hunytam be a szemem — meséli tovább Margit kisasszony. A doktor ur végig gyöngéd volt és sokszor olyan szeretettel beszélt a bűnös asszonyhoz, hogy telesirtam a párnám.“ Margit kisasszony, ön itt akaratlanul elszólta magát! Telesirta a párnáját, mert a doktor ur szeretettel és gyöngédséggel beszélt feleségéhez ? Miért fájt ez önnek oly nagyon Margit kiasszony ? Ha ön ebben az egész tragédiában az elfogulatlan szemlélő és önzetlen bemondó szerepét játszotta, akkor Jágó is a legkardiálisabb bácsika, aki csak ?-’on iparkodik, hogy Othellót féltékenységéből kigyógyitsa és a hitvestársakat szerelemben egyesítse. De Jágó mérhetlen irigységből, parancsnokának megrontásán igyekszik. Önnek pedig minden szavából szinte kiri az asszonya iránti mélységes gyűlölet, talán irigység is és az ur imádatszerű megbecsülése, mely egész szerepét ebben a dologban kissé gyanússá teszi. Igen jól ismerjük az ilyen, sűrűn ismétlődő eseteket az életből és tisztán belelátunk lélektani hátterekbe. Már a szakácsné, szobalány is inkább húz az úrhoz, mint asszonyához. Az asszony parancsol, rendelkezik, kifogásol, néha pöröl. Ő veszi igénybe és bírálja a szolgálattevést. Tehát házsártos, követelő. Az úr ellenben finom ember. Nem parancsolgat, csendes. Olykor még tréfál is. Ez a megkülönböztetés még inkább távolodik a közömbösség pontjától, mindkét irányban egy érző szívü nevelőnő megértő lelkében. Itt nyomatékosan kell hangsúlyoznom, hogy a legtávolabb áll tőlem a nevelőnők egyetemleges elitélése. A hivatása magaslatán álló nevelőnő jótékony angyala a családnak. Áldásos szolgálatait nem is lehet eléggé honorálni. Ne ámítsuk magunkat. Ne hangoztassuk minduntalan, hogy legkedvesebb időtöltés gyermekeinkkel foglalkozni. Igenis, kedves annak, aki tíz percre ölébe veszi a gyermekét, elmókázik vele, azután pedig a nevelőnő gondjaiba ajálja és megy a saját szórakozása után. De a legfárasztóbb, leggyötrőbb munka felnőttem-