Pécsi Közlöny, 1901. július (9. évfolyam, 53-60. szám)
1901-07-04 / 53. szám
1904. julius 4. „PÉCSI KÖZLÖNY“ párhoz, ecsetelve lépések jelentőségét. Tanuk Krausze Ignác kereskedő és Mihályffy Árpádalap. főkönyvelő voltak. Felvitel a székesegyházi énekiskolába. Junius 30-án ejtették meg Walter Antal apátkanonok, igazgató elnöklete alatt a székesegyházi énekiskolában a felvételt. Jelentkeztek összesen 14-en, értve az alkalmasaknak találtakat, mert a nem alkalmasakat előzetes próba után Glatz Ignác tb. pápai káplán, énekiskolai felügyelő már eleve kizárta a pályázatból. A 14 közül felvételt nyertek a következő legalkalkalmasabbak : Biswurm Ádám, Dusel József, Kovács Lajos, Szoboszlay Kornél, Vencel István mind 4. elemire és Korpusz József főgimnáziumi 1. osztályra. Mind a hat egyelőre teljes fizetéses helyre (400 K) jut csak és csak a 2. évben vétetnek fel féldíjas, a 4. évben pedig, ha addig alkalmasak, egész ingyenes helyre jutnak. A pécsi püspöki joglyceum évkönyve. A pécsi püsp. joglyceum ez idén harmadik évfolyamban adja ki évkönyvét, mely bevezetésül közli a joglyceum történetét, utána két figyelemre méltó értekezést nyújt. Dr. Mutschenbacher Viktor nyilvános rendes jogtanár „A különböző tengeri biztosítások s azok tárgyaidról értekezik. Dr. Schaurek Bódog nyilv. rendes jogtanár „A nagy városokról statisztikai és culturtörténelmi szempontból“ értekezik. Megkezdi az ókori városok ismertetésével, majd a modern nagyvárosokra tér át s azok keletkezésének s fejlődésének alapfeltételét tünteti fel. Bemutatja az európai értelemben vett nagyvárosokat és összehasonlítja őket, fejlődésüket hasonlítván össze. Az értesítő hozza a jog- és államtudományi kar személyzetét, az 1900—1901-iki tanév tanrendjét, a beiratkozott hallgatók névsorát, s a reájuk vonakozót statisztikai adatokat, melyekből kitűnik, hogy 145 beiratkozott hallgató volt, kik közt 117 kath., 1 g. kath., 4 g. kel. 3 ág. hitv., 5 helv. hitv. és 10 izraelita volt. Absolutoriumot az első félév-ben 11, a másodikban 9 kapott. A leckekönyv aláírása 5-nek tagadtatott meg. Az I. alapvizsgálatra jelentkezett 49. Ezek közül képesíttetett 42. II. alapvizsgálatra 40 je lentkezett, sikerrel 33 tette le. Államtudo- I mányi vizsgát mind a 15 jelentkező sikerrel tette le, míg a 17 jogtudományi vizsgára jelentkező közül csak 10-nek sikerült a vizsgát letenni. A tanév történetének leírása a joglyceum ez évi múltjának hű tükre, feltünteti a tanárok irodalmi működését is. A jogakadémia kebelében fennálló „Jogakadémiai olvasókör" ezévi történetének leírásánál nem hagyhatjuk megemlítetlenül, hogy nincs eléggé kidomborítva az, hogy az intézet vezetősége Borsy Jenő férfiasan szép magatartását akkor, mikor „nem a modern értelemben vett lovagiasság szerint“ (ezek az értesítőnek szavai!!) vett elégtételt —, helyesli. Egyáltalán nem tudjuk belátni, hogy az értesítő az olvasókörben lefolyt mozgalmak leírásának miért juttatott annyi helyet, pláne ilyen, a párbajt követelőknek inkább kedvező, kath. intézet programmjában dissonans leírásának. A pécsi főgimnázium ez évi értesítőjét bevezető „Incédy Dénes emlékezete“ című cikkről már múlt számunkban megemlékeztünk, s mutatóba közöltünk is tárcarovatunkban egy részletet belőle. A tanári kar névsora, a tankönyvek és tananyag felsorolása után ismerteti az értesítő a tanári és ifjúsági könyvtárak s a szertárak állapotát, az iskolai egyesületek ez évi történetét. Ismerteti a tanulók statisztikai adatait, melyekből kitűnik, hogy 394 tanuló közül 79 tanuló kapott ösztöndíjat, a főgimnáziumi segélyző egylet segélyezésére 1224 , 20 fillért fordított, szegénysorsú és jó magaviseletű tanulóknak az apát 1660 tandijat engedett el, azonkívül 23 arany 23 tanuló közt jutalomdijkép kiosztatott. Az ifjak közt volt 374 kath., 3 g. kel., 4 ev. ref. és 13 izr. — Minden tantárgyból jeles volt összesen 27, osztályismétlésre utasittatott összesen 14. — A pécsi állami főreáliskola értesítőjében Skoff Ferenc tanár közöl egy nagyon figyelemre méltó cikket „ Amiről a vizek beszélnek“ cím alatt, mely az összes pécsi források vízvizsgálati eredményéről számol be, s melynek következtében a tudós vegyész arra a conclusióra jut, hogy rövid idő múlva a Tortyogó felhasználása mellett is időnként vízszükségben fog a város szenvedni, ha a sok költséggel felkutatott ottani többi forrás, illetve artézi kutak bőségesebb vizei a Tortyogó vizével egyidejűleg a meglevő vízmű kibővítésére nem fognak felhasználtatni. Dr. Szegedy Rezső a magyar és német nyelv és irodalom képesített tanára az irodalomtörténet tanítás módszeréről ír, és az irodalomtörténet tanításnak most divó módszerét kárhoztatja, s kívánja, hogy a tanuló az író munkáiból ismerje meg az írót. Az értekezéseket követő iskolai tudósítások a tanári kart ismertetik meg az olvasóval, feltüntetik a bevégzett tananyagot, a könyv és szertárak gyarapodását, a lefolyt év tükrét, az intézetben fennálló ifjúsági egyletek ez évi történetét s a tanulók érdemsorozatát. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy 420 tanuló között 38-an kaptak ösztöndíjat és jutalomdijat és a segélyző egylet 2082 K 06 f értékkel segítette a szegénysorsú, de jó előmenetelü tanulókat. A növendékek közt volt 200 kath., 1 g. kath., 1g. k., 10 ev. ref., 23 ág. hitv., 1 unit., 184 izr. Minden tantárgyból jeles 16 tanuló volt, osztályismétlésre 18 utasittatott. A pécsi Porges-féle felső kereskedelmi iskola értesítője Kondor Béla igazgató csevegését közli a reklámról. Dr. Forgon Lajos a monopóliumról értekezik érdekesen. A bevezető részt az 1900— évről szóló igazgatói jelentés követi, majd a tanterv és bevégzett tananyag ismertetése következik. Az önképzőkör és a tanulók névsorát megelőzi a záró (érettségi) vizsgálatokról szóló jelentés. A statisztikai táblázat összesen 85 növendéket tüntet fel, kik vallások szerint így oszlanak meg: rom. kath. 50, ágost. ev. 3, evang. ref. 3, izraelita 29. A megyés püspök a nőegyletnek. Hetyey Sámuel megyés püspök őtósága 400 koronát adományozott a pécsi jótékony nőegyletnek. Bucsuünnepély a tanitónőképző intézetben. A pécsi „Mi Asszonyunkról nevezett nőzárdában 1. évben képesített tanítónő-képző-intézeti növendékek június 30-án délután élvezetes estét szereztek a szép számmal egybegyült szülők, rokonoknak és tanáraiknak, elöljáróiknak. A szereplők mind volt 4. éves növendékek, most már aki. tanítónők voltak. Biztos Olga szívből és meggyőződésből jövő hangon mondotta bevezetőjét, amelyben a búcsúnak fájó hangja rezdült meg, ami különben keresetlen őszinteséggel vonult keresztül az egész ünnepélyen. Fáy Rózsika saját átírásában biztos kézzel, gyakorlott technikával játszotta el Gounodtól „Faust“-tot. Rokonszenves játékát élénk tetszéssel fogadta hallgatósága. Horváth Margit Tompa Mihály „Isten akaratáét azzal a hangulattal szavalta el, amely a költő lelkéből kifakasztotta remekét : áhítattal, reménynyel és bizalommal Isten iránt. Crer Marianne zongorán és Urtika Elza harnaóniumon Mendelssohn „Hochzeitsmarsch“-át adták elő kellemes összhangzásban, a vezető hangszer persze a zongora volt, az előadó bámulatos biztossággal játszott. „A hajnal i pécsi középiskolák értesítői, a fák közé. A dómok néma csendje borong benne, búskomoran, elhagyottan, ünnepélyesen. E mélabús jellegből semmi sincs a lombos erdőben. A fenyves, mint valami meredek sziklafal szökik egyhelyt hirtelen a magasba, másutt a mélybe, míg a lombos erdőben átmenetet képez a csipkés, bokros csalit, melynek tövében ezernyi virág árasztja illattengerét. Mennyi változatosság még benn az erdő mélyén! Mily különféleség a fatörzsek, ágak, gályák, levelek formáján. Micsoda hangárnyalat, ha fölötte benne játszadozik a csapongó szellő, a gyorsszárnyú szélvész, a fergeteg és vihar. Minő szintenger kora tavasztól késő őszig, a fehér hóvirágtól a haldokló leveleknek szivárványos tarkaságáig ! Beválik a lombos erdő is templomnak, hogy folytassam a megkezdett hasonlatot, de nem a nagyhét borongós hangulata fekszi meg, hanem a húsvéti kedves napok vidám allelujája ül ki minden vonására. De még nagyobb, még szembetűnőbb az ellentét a ligetek, csalitok, kertek és a puszták sivatagja, a lápok sajátságos világa közt. A pusztán az egyedüllét rémes érzete fut át lelkünkön, s nem az az érzés, mely a ligetek, kis kertecskék beszédes magányában rakódik a szívre, s nem az, hiszen az tele van vigasztalással, hanem az öregségnek nyomasztó érzete, mely meggyötri, megkínozza a lelket. A láp sem tudja, minden zöldje, virága dacára, a vidámság jellegét ránk erőszakolni, sőt a tisztes, komoly magányét sem , hanem mintha a mélabi itt a kétségbeesésig fokozódnék. A nádas örökké sóhajtozik, mert a legkisebb fuvalom áramlatát is megérzi, fuvalom a lápon mindig van. Ebbe az örökös sóhajtozásba csak érdes, fületsértő, halálhangok vegyülnek. Az eddig festett tárgyak jellegének kifejezésre kell jutnia a megfelelő madarak dalában, vagyis meg kell lennie a lombos erdőnek is, a fenyvesnek is, a ligetnek és a lápnak is stb. a maga sajátságos madárvilágának, énekeseinek. Mert a nagy természetben, az Isten eme remekművében, az összhangzás e mintaképében, nem lehet képzelni azt a kontrasztot, mely támadna például a fenyves hangulata és a csattogó fülemüle dalának hangulata között, ha ez t. i. ott ütné fel lakását. A végtelen bölcsességű Teremtő a legszebben rendezte el virágos kertjét, e földet. Az ember, ez a gondolkozó parány csak arra való, hogy gyakorolja eszét olyan dolgok észrevételén, melyeket Isten a természetbe rejtett már évezredekkel ezelőtt. Legjobb énekes madarunk, a fülemile nem a fenyves komoly magányát, sem a sivatag pusztát, még kevésbbé a lápot vallja otthonának. Nem is való a búgó fenyvesek borongós magányába, a napsütötte pusztaságok tengersíkjára, a mocsarak iszaptengere fölé, sőt még a mezők hullámos végtelenjébe sem a kis fülemile, ez a lágy, olvadozó, majd harsány, erőteljes hangú daloskirály. Neki a sürü, alnövényszerü, csaitó bokros, virághímes lombos erdő az igazi ’ otthona, abba is illik az éneke, melynek 3