Pécsi Közlöny, 1902. május (10. évfolyam, 44-46. szám)

1902-05-10 / 44. szám

1902 május 10 viselő, az egyesület nagyérdemű elnöke nagy elfoglaltsága miatt részt nem vehetvén a gyűlésen Bitter Illés, főgimn.­tanár az el­nöki tanács tagja nyitotta meg a gyűlést, körülbelül a következőket mondván : Mélyen tisztelt közgyűlés ! Meghatott lélekkel köszöntöm Önöket, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, egyesü­letünknek első rendes közgyűlésén. A leg­­ellentétesebb érzések törnek ez ünnepélyes­­. pillanatban lelkemre : az öröm és fájdalom, ám hisz csak most tértünk meg az Isten haj­lékából, a­hol tanúi voltunk annak az esz­ményi munka eredményének, melyet egye­sületünk magasztos céljának megvalósításá­ban kifejt; a fájdalomé és keserűségé, mert letörött a mi büszkeségünk koronája , hiába keresik szemeim közöttünk azt a férfiút, ki nagy szívének tiszta lelkesedésével, erős akaratának szigorú következetességével irányt adott ideális törekvéseinknek. Sir a lelkem, a szemem meg kényezik, mikor a „Pécsi Egyházi Zene­egyesület" megalapítójáról, Dischka Győzőről emléke­zem. Olyan volt ő városunk kulturális éle­tében, mint a kertnek bő vizű forrása, mely nem pusztít, hanem alkot, nem fogyaszt, hanem termel, áldásos cseppjeivel virágokat fakaszt s fodortalan tükrében megmutatja a kék eget, a ragyogó eszményt s az esz­ményben a boldogságot, mely eltölti szi­vünket, valahányszor valamely végesben visszaverődni látjuk a végtelent. S a­hogy életének forrása kiapadt, mi, kik az ő tiszta idealizmusából ittuk az eszményi célokért való lelkesedés mámorát, mint a parti szomorú füzek ott álltunk szótlan fájdalmunkkal s zokogtunk és sir­tunk és nem tartottuk vissza könyeinket. Mindhiába, az élet kiapad, forrása csak nem akart újra felbuzogni. Elvesztésének gondolata szakadozó lélegzetévé lett mind­nyájunknak, kikben nehéz örömmé vált az emlékezés és terhes gyönyörré a szere­tet. Miért is kelle­tt, miért oly korán el­veszítenünk ! Eszem hiába küzd e meddő gondolattal, elmém nem tud megbirkózni a halál titkával, s e nagy ember sírjának sziklacsúcsára hajolva erősebben, mint valaha tör elő lelkem legmélyéből a tilta­kozás a megsemmisülés ellen, meggyőzőb­ben mint valaha súgja isteni sejtés ihlete : Non omr­is moriar ! Elpusztulhat minden a világon , elhervadhat a virág, elsötétülhet a nap, de nem semmisülhet meg éhünknek eszményi ereje, mely az ismeretlennek vég­telen tévémn titkos ösztöntől űzve-hajtva keresi az örökkévaló igazságot : enyészet árnya nem borulhat jobbik énünk szent inspirácziójára, mely mohó vágy­­gyal keresi az örök szépet a mű­­­­vészet alkotásaiban. Nem hal meg az, ahogy örökké él az eszmény, melynek if­júsága szent hevületét, férfikora munkás akaratát szentelte. Dischka Győző élni fog mindig : lelke ott az örökkévalóság ölében, szelleme itt miközöttünk valameddig csak lesz szív, melyet izgalomba hoz az örök szépségnek az egyházi zeneművészet alko­tásaiból kiáradó egy-egy sugára. Mikor ked­ves alakja már rég elmosódott az e­mléke­­zetből, mikor nevét már rég letörölte az idők vihara arról a márványról, melyen nevét megörökíteni akarják , szelleme akkor is éln­i fog, mert mindig lesznek emberek, kiknek agyában szikrázóbb lévén a gondo­lat, szívükben lángolóbb az indulat, eleve­nebben fogják érezni a művészi alkotások­ból reánk hulló fényt és meleget, s megih­letve a földöntúli gyönyörtől embertársaik­nak elalélt lelkét az anyagi sülyedésből az eszmény oltárához fogják vezetni. Mert mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az örök eszményt, Istent dicsőiti, ki a mű­vészetet hirdeti. A művész lelke finomabb szálakból lévén szőve, elevenebben érzi a bennünk élő isteni szikrát s az alkotás vajúdásában többet sejt meg a végtelenül tökéletesből. De ezt sem tudja megörökíteni; elégedettensége, gyötrődése, vergődései bizonyítják, hogy azt a szépsé­get, mely lelkét izgatja, az anyagban meg­testesíteni nem tudja. Lelke csak silány üvegszilánk, mely a ragyogó napnak egy eltévedt sugarát veri vissza tökéletlenül. Mi is, ha egy igaz remekmű előtt állunk, vagy egy hatalmas compositiot hallunk, kiérez­­zük belőle azt a földöntúli harmóniát, mely semmi más, mint a végtelennek, az isteni­nek átszűrődése a végesen. S ez is lesújt, szeretnénk térdre borulni s csak nézni, nézni olthatatlan vággyal, a­hogy nézzük a bércet, a kék eget ; hallgatni betelni nem tudó epedéssel, ahogy hallgatjuk a tenger morajlását. A végtelennek eszméjéből fejez ki tehát va amit a művész , az örök esz­ménynek szolgálatában van mindaz, ki a műremeket megérteti az emberekkel. Ennek hirdetői vagyunk mi is, kik a legkötetle­­nebb módon, a zenei gondolatok értelme­zésével magasztaljuk a végtelent, az Istent. Ez az ünnep tehát, a mi mai ünne­pünk — a művészetnek dicsősége, a mű­vészeté, mely eszményeket hirdet a sivár embereknek s magasztalja a mindensej ha­talmas Urát, kinek dicsőségét hirdesse a zeneszerzők lángszelleme, énekeseink min­den szájnyílása, kinek szent nevét mai ün­nepünkön Íme én is áldva áldom és di­csérve imádom. Vajha soha meg ne fogyatkoznék ben­nünk a lelkesedés: az előadóké, kik szívün­ket magasabb régióba, fényesebb csillagokba emelik ; a pártolóké, kik emelkedő lelkünk szárnycsapásait támogatják. A múlt törekvéseitől, a jövő szép re­ményeitől érintett lelkem őszinte üdvözleté­vel köszöntvén Önöket, mai közgyűlésünket megnyitom. A megnyitó után Ritter Illés elnök indítványára a közgyűlés egy négytagú kül­döttséget választott meg (Sey László, Bebe­­rics Imre, Koharics Nép, János és Bitter Illés) amely küldöttség a megyés püspök­­ méltósága elé járulván, az egyesület hódo­latát, tiszteletét és ragaszkodását tolmácsolja. Schmidt Boldizsár titkár ezután a tit­kár jelentést olvasta fel, mely visszapillant az egyesület hároméves múltjára, lerajzolja az egyesület működését. A titkári jelentés­ből tudjuk meg, hogy az egyesületnek öt­ven működő tagja van, a zenekar 26 tagból áll, az elmúlt 3 év alatt részben a lyceumi templomban, részben a székesegyházban 16 misét tartottak, ugyanannyi választmányi ülés volt, amelyen az egyesület ügyeit be­szélték meg. Az egyesületnek a titkári je­lentés szerint 100 pártoló tagja van. A titkári jelentést a közgyűlés éljen­zéssel vette tudomásul. Kiss Ernő, az egyesület pénztárnoka, az egyesület anyagi viszonyairól számolt be. Bevétel volt a pártoló tagoktól 542 K, a megyés püspök adománya 200, ismeret­lentől 40, a Pécsi takarékpénztártól 200, a a Központi Takarékpénztártól 50, a Pécsi Köles­ Segélyző Egylettől 50 K, betét utáni kamatok 7’45, felvett kölcsönből 260 kor. Az egyesület megalakulása előtt a szyndi­catus bevétele 1000 K volt, úgy, hogy az összes bevételek 2358 K 1 fillért tettek ki, 8 K 56 fillér az 1900 jan. 1-iki egyenleggel együtt. Ezzel szemben kiadás volt hang­jegyekre 276­92 K, másolásokra 3930, a karmester tiszteletdija 240 K, alapszabályok 12, külön zenekarok nyolc mise alkalmával 422­0, tiszteletdijak énekeseknek 190.16 K, külön számlák 94,44 K, kisebb költségek 8 K. Az egyesület megalakulta előtt a szyndikátus kiadásai kitettek 1000 koronát, egyenlegül marad ez évre 77.99 K. A ki­adások összege 23.58 K. 01 fillér. 1900— 90- ik év folyamán megtartott 8 mise költ­ségei 849 K. 65 fillérre rúgtak úgy, hogy egy mise átlagos költségei (15 K. 65 f. hangjegy költség átlaggal együtt) 121 K. 85 fillért tesznek ki. A pénztáros jelentését a közgyűlés köszönettel vette tudomásul s a fölmentést megadta. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 3 A tisztújítás megejtése előtt elnöklő Bitter Illés köszönetet indítványoz az ének­karnak, a zenekarnak Báter János kar­mesternek és Scharf Károly karmesternek, mit a közgyűlés zugó éljenzéssel tett ma­gáévá. Beberits Imre polgári iskolai igaz­gató elnöklő Bitter Illésnek indítványoz köszönetet azért a fáradságos munkáért, melyet az énekkar betanításával magára vállalt. A tisztújítás tartamára Sey László fog­lalta el, mint korelnök az elnöki széket. Bitter bemutatja Erreth János levelét, melyben ez nagy elfoglaltságára való hi­vatkozással az elnökségről lemond. Sey indítványára egy háromtagú küldöttség (Sey, Reberics, Bitter) fogja megkérni, hogy ma­radjon meg továbbra is állásában, melyben eddig is annyit használt az egyesület ügye­inek. Abban a reményben, hogy az osztat­lan bizalom elől kitérni nem fog, a köz­gyűlés nagy lelkesedéssel újra megválasz­totta elnöknek. Az elnöki tanácsba újólag beválasz­tottak Bitter Illés főgymn.­tanár, Beberics Imre polgári iskolai tanár és Haksch Lajos, titkárnak újólag Schmiedt Boldizsár és pénz­tárosnak Kiss Ernő választottak meg egy­hangúlag. A választmány tagjai lettek : Schneider Istvánné, dr. Egry Béláné, Mutschenbacher Viktor, Garovics János, Kiss József, Klek­­ner Alajos, Koharics Nép. János, Szuly Já­nos, Wurster József és Sey László. A gyű­lés az új tisztikar és választmány éltetésé­vel ért véget. Külügyi expozé. Goluc­ovszky Age­­nor külügyminiszter az osztrák delegáció költségvetési albizottsága ülésért mondotta el a külügyi expozét, mely a hármas szö­vetség megújítását (1903. május hóban) a fennálló kettős szövetség (francia-orosz) miatt szükségesnek mondja, mert e két szö­vetség biztosíthatja csak Európa békéjét. Ám e szerződések nem zárják ki azt, hogy egyes államok speciálisabb érdekeikre külön megegyezéseket ne kössenek. Oroszországgal kötött szerződésünkről szólván kijelenti, hogy ama perctől kezdve, melyben autori­tatív módon meg volt állapítható, hogy a közel Keleten­­a Balkánon, sem mi, sem Oroszország nem törekedik önző célokra vagy épen területi előnyökre, logikus követ­kezménykép meg kellett szűnnie a bizal­matlanságnak, mely a két birodalomnak egymáshoz való viszonyára évenken át nyomasztólag hatott és helyet adni a jelen­legi kedvező hangulatnak. — Oroszország­gal kötött szerződésünk a kölcsönös köte­lezettségben kulminál : nem tenni s nem engedni meg semmi olyast, ami a közel Keleten elfoglalt paritásos állásuk egyensú­lyát megzavarhatná. A Balkán államokban folyton grassláló zavargások arra késztették a külügyminisztert, hogy expozéjában meg­fenyegesse a török portát, no meg Szerbiát és Bulgáriát, ne­hogy a Balkánon történő dolgok laza ellenőrzése folytán a bűnrészes­­ség vádját zúdítsák magukra. Romániát megdicsérte, mivel minden kalandos vállal­kozástól tartózkodva tisztán belső megerő­södésén dolgozik már egy negyedszázada. Rövid pár szóban megemlékezett a kínai expedícióról is, melynek célja tisztán csak az volt, hogy Khinában a status quo fenn­­tartassék s hogy itt most keletkezőben levő kereskedelmünket ne terheljék kedvezőtle­nebb feltételekkel, mint a többi államokét. A külföldi államokkal kötendő szerződések minél sikeresebb megkötése érdekében, kí­vánja hagyja gazdasági viszonyok, amenyire lehet, összhangba hozassanak a politikai viszonyokkal, szóval hogy a kiegyezés Ma­gyarország és Ausztria között megtörtén­­jék, s annak a reményének ad kifejezést, hogy most már valamennyi közreműködésre hivatott tényező komoly akarattal azon lesz, hogy a hazafias koncentrációnak ez a mű­ve mihamarább létrejöjjön.

Next