Pécsi Közlöny, 1902. május (10. évfolyam, 44-46. szám)
1902-05-10 / 44. szám
1902 május 10 viselő, az egyesület nagyérdemű elnöke nagy elfoglaltsága miatt részt nem vehetvén a gyűlésen Bitter Illés, főgimn.tanár az elnöki tanács tagja nyitotta meg a gyűlést, körülbelül a következőket mondván : Mélyen tisztelt közgyűlés ! Meghatott lélekkel köszöntöm Önöket, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, egyesületünknek első rendes közgyűlésén. A legellentétesebb érzések törnek ez ünnepélyes. pillanatban lelkemre : az öröm és fájdalom, ám hisz csak most tértünk meg az Isten hajlékából, ahol tanúi voltunk annak az eszményi munka eredményének, melyet egyesületünk magasztos céljának megvalósításában kifejt; a fájdalomé és keserűségé, mert letörött a mi büszkeségünk koronája , hiába keresik szemeim közöttünk azt a férfiút, ki nagy szívének tiszta lelkesedésével, erős akaratának szigorú következetességével irányt adott ideális törekvéseinknek. Sir a lelkem, a szemem meg kényezik, mikor a „Pécsi Egyházi Zeneegyesület" megalapítójáról, Dischka Győzőről emlékezem. Olyan volt ő városunk kulturális életében, mint a kertnek bő vizű forrása, mely nem pusztít, hanem alkot, nem fogyaszt, hanem termel, áldásos cseppjeivel virágokat fakaszt s fodortalan tükrében megmutatja a kék eget, a ragyogó eszményt s az eszményben a boldogságot, mely eltölti szivünket, valahányszor valamely végesben visszaverődni látjuk a végtelent. S ahogy életének forrása kiapadt, mi, kik az ő tiszta idealizmusából ittuk az eszményi célokért való lelkesedés mámorát, mint a parti szomorú füzek ott álltunk szótlan fájdalmunkkal s zokogtunk és sirtunk és nem tartottuk vissza könyeinket. Mindhiába, az élet kiapad, forrása csak nem akart újra felbuzogni. Elvesztésének gondolata szakadozó lélegzetévé lett mindnyájunknak, kikben nehéz örömmé vált az emlékezés és terhes gyönyörré a szeretet. Miért is kellett, miért oly korán elveszítenünk ! Eszem hiába küzd e meddő gondolattal, elmém nem tud megbirkózni a halál titkával, s e nagy ember sírjának sziklacsúcsára hajolva erősebben, mint valaha tör elő lelkem legmélyéből a tiltakozás a megsemmisülés ellen, meggyőzőbben mint valaha súgja isteni sejtés ihlete : Non omris moriar ! Elpusztulhat minden a világon , elhervadhat a virág, elsötétülhet a nap, de nem semmisülhet meg éhünknek eszményi ereje, mely az ismeretlennek végtelen tévémn titkos ösztöntől űzve-hajtva keresi az örökkévaló igazságot : enyészet árnya nem borulhat jobbik énünk szent inspirácziójára, mely mohó vágygyal keresi az örök szépet a művészet alkotásaiban. Nem hal meg az, ahogy örökké él az eszmény, melynek ifjúsága szent hevületét, férfikora munkás akaratát szentelte. Dischka Győző élni fog mindig : lelke ott az örökkévalóság ölében, szelleme itt miközöttünk valameddig csak lesz szív, melyet izgalomba hoz az örök szépségnek az egyházi zeneművészet alkotásaiból kiáradó egy-egy sugára. Mikor kedves alakja már rég elmosódott az emlékezetből, mikor nevét már rég letörölte az idők vihara arról a márványról, melyen nevét megörökíteni akarják , szelleme akkor is élni fog, mert mindig lesznek emberek, kiknek agyában szikrázóbb lévén a gondolat, szívükben lángolóbb az indulat, elevenebben fogják érezni a művészi alkotásokból reánk hulló fényt és meleget, s megihletve a földöntúli gyönyörtől embertársaiknak elalélt lelkét az anyagi sülyedésből az eszmény oltárához fogják vezetni. Mert mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az örök eszményt, Istent dicsőiti, ki a művészetet hirdeti. A művész lelke finomabb szálakból lévén szőve, elevenebben érzi a bennünk élő isteni szikrát s az alkotás vajúdásában többet sejt meg a végtelenül tökéletesből. De ezt sem tudja megörökíteni; elégedettensége, gyötrődése, vergődései bizonyítják, hogy azt a szépséget, mely lelkét izgatja, az anyagban megtestesíteni nem tudja. Lelke csak silány üvegszilánk, mely a ragyogó napnak egy eltévedt sugarát veri vissza tökéletlenül. Mi is, ha egy igaz remekmű előtt állunk, vagy egy hatalmas compositiot hallunk, kiérezzük belőle azt a földöntúli harmóniát, mely semmi más, mint a végtelennek, az isteninek átszűrődése a végesen. S ez is lesújt, szeretnénk térdre borulni s csak nézni, nézni olthatatlan vággyal, ahogy nézzük a bércet, a kék eget ; hallgatni betelni nem tudó epedéssel, ahogy hallgatjuk a tenger morajlását. A végtelennek eszméjéből fejez ki tehát va amit a művész , az örök eszménynek szolgálatában van mindaz, ki a műremeket megérteti az emberekkel. Ennek hirdetői vagyunk mi is, kik a legkötetlenebb módon, a zenei gondolatok értelmezésével magasztaljuk a végtelent, az Istent. Ez az ünnep tehát, a mi mai ünnepünk — a művészetnek dicsősége, a művészeté, mely eszményeket hirdet a sivár embereknek s magasztalja a mindensej hatalmas Urát, kinek dicsőségét hirdesse a zeneszerzők lángszelleme, énekeseink minden szájnyílása, kinek szent nevét mai ünnepünkön Íme én is áldva áldom és dicsérve imádom. Vajha soha meg ne fogyatkoznék bennünk a lelkesedés: az előadóké, kik szívünket magasabb régióba, fényesebb csillagokba emelik ; a pártolóké, kik emelkedő lelkünk szárnycsapásait támogatják. A múlt törekvéseitől, a jövő szép reményeitől érintett lelkem őszinte üdvözletével köszöntvén Önöket, mai közgyűlésünket megnyitom. A megnyitó után Ritter Illés elnök indítványára a közgyűlés egy négytagú küldöttséget választott meg (Sey László, Beberics Imre, Koharics Nép, János és Bitter Illés) amely küldöttség a megyés püspök méltósága elé járulván, az egyesület hódolatát, tiszteletét és ragaszkodását tolmácsolja. Schmidt Boldizsár titkár ezután a titkár jelentést olvasta fel, mely visszapillant az egyesület hároméves múltjára, lerajzolja az egyesület működését. A titkári jelentésből tudjuk meg, hogy az egyesületnek ötven működő tagja van, a zenekar 26 tagból áll, az elmúlt 3 év alatt részben a lyceumi templomban, részben a székesegyházban 16 misét tartottak, ugyanannyi választmányi ülés volt, amelyen az egyesület ügyeit beszélték meg. Az egyesületnek a titkári jelentés szerint 100 pártoló tagja van. A titkári jelentést a közgyűlés éljenzéssel vette tudomásul. Kiss Ernő, az egyesület pénztárnoka, az egyesület anyagi viszonyairól számolt be. Bevétel volt a pártoló tagoktól 542 K, a megyés püspök adománya 200, ismeretlentől 40, a Pécsi takarékpénztártól 200, a a Központi Takarékpénztártól 50, a Pécsi Köles Segélyző Egylettől 50 K, betét utáni kamatok 7’45, felvett kölcsönből 260 kor. Az egyesület megalakulása előtt a szyndicatus bevétele 1000 K volt, úgy, hogy az összes bevételek 2358 K 1 fillért tettek ki, 8 K 56 fillér az 1900 jan. 1-iki egyenleggel együtt. Ezzel szemben kiadás volt hangjegyekre 27692 K, másolásokra 3930, a karmester tiszteletdija 240 K, alapszabályok 12, külön zenekarok nyolc mise alkalmával 4220, tiszteletdijak énekeseknek 190.16 K, külön számlák 94,44 K, kisebb költségek 8 K. Az egyesület megalakulta előtt a szyndikátus kiadásai kitettek 1000 koronát, egyenlegül marad ez évre 77.99 K. A kiadások összege 23.58 K. 01 fillér. 1900— 90- ik év folyamán megtartott 8 mise költségei 849 K. 65 fillérre rúgtak úgy, hogy egy mise átlagos költségei (15 K. 65 f. hangjegy költség átlaggal együtt) 121 K. 85 fillért tesznek ki. A pénztáros jelentését a közgyűlés köszönettel vette tudomásul s a fölmentést megadta. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 3 A tisztújítás megejtése előtt elnöklő Bitter Illés köszönetet indítványoz az énekkarnak, a zenekarnak Báter János karmesternek és Scharf Károly karmesternek, mit a közgyűlés zugó éljenzéssel tett magáévá. Beberits Imre polgári iskolai igazgató elnöklő Bitter Illésnek indítványoz köszönetet azért a fáradságos munkáért, melyet az énekkar betanításával magára vállalt. A tisztújítás tartamára Sey László foglalta el, mint korelnök az elnöki széket. Bitter bemutatja Erreth János levelét, melyben ez nagy elfoglaltságára való hivatkozással az elnökségről lemond. Sey indítványára egy háromtagú küldöttség (Sey, Reberics, Bitter) fogja megkérni, hogy maradjon meg továbbra is állásában, melyben eddig is annyit használt az egyesület ügyeinek. Abban a reményben, hogy az osztatlan bizalom elől kitérni nem fog, a közgyűlés nagy lelkesedéssel újra megválasztotta elnöknek. Az elnöki tanácsba újólag beválasztottak Bitter Illés főgymn.tanár, Beberics Imre polgári iskolai tanár és Haksch Lajos, titkárnak újólag Schmiedt Boldizsár és pénztárosnak Kiss Ernő választottak meg egyhangúlag. A választmány tagjai lettek : Schneider Istvánné, dr. Egry Béláné, Mutschenbacher Viktor, Garovics János, Kiss József, Klekner Alajos, Koharics Nép. János, Szuly János, Wurster József és Sey László. A gyűlés az új tisztikar és választmány éltetésével ért véget. Külügyi expozé. Golucovszky Agenor külügyminiszter az osztrák delegáció költségvetési albizottsága ülésért mondotta el a külügyi expozét, mely a hármas szövetség megújítását (1903. május hóban) a fennálló kettős szövetség (francia-orosz) miatt szükségesnek mondja, mert e két szövetség biztosíthatja csak Európa békéjét. Ám e szerződések nem zárják ki azt, hogy egyes államok speciálisabb érdekeikre külön megegyezéseket ne kössenek. Oroszországgal kötött szerződésünkről szólván kijelenti, hogy ama perctől kezdve, melyben autoritatív módon meg volt állapítható, hogy a közel Keletena Balkánon, sem mi, sem Oroszország nem törekedik önző célokra vagy épen területi előnyökre, logikus következménykép meg kellett szűnnie a bizalmatlanságnak, mely a két birodalomnak egymáshoz való viszonyára évenken át nyomasztólag hatott és helyet adni a jelenlegi kedvező hangulatnak. — Oroszországgal kötött szerződésünk a kölcsönös kötelezettségben kulminál : nem tenni s nem engedni meg semmi olyast, ami a közel Keleten elfoglalt paritásos állásuk egyensúlyát megzavarhatná. A Balkán államokban folyton grassláló zavargások arra késztették a külügyminisztert, hogy expozéjában megfenyegesse a török portát, no meg Szerbiát és Bulgáriát, nehogy a Balkánon történő dolgok laza ellenőrzése folytán a bűnrészesség vádját zúdítsák magukra. Romániát megdicsérte, mivel minden kalandos vállalkozástól tartózkodva tisztán belső megerősödésén dolgozik már egy negyedszázada. Rövid pár szóban megemlékezett a kínai expedícióról is, melynek célja tisztán csak az volt, hogy Khinában a status quo fenntartassék s hogy itt most keletkezőben levő kereskedelmünket ne terheljék kedvezőtlenebb feltételekkel, mint a többi államokét. A külföldi államokkal kötendő szerződések minél sikeresebb megkötése érdekében, kívánja hagyja gazdasági viszonyok, amenyire lehet, összhangba hozassanak a politikai viszonyokkal, szóval hogy a kiegyezés Magyarország és Ausztria között megtörténjék, s annak a reményének ad kifejezést, hogy most már valamennyi közreműködésre hivatott tényező komoly akarattal azon lesz, hogy a hazafias koncentrációnak ez a műve mihamarább létrejöjjön.