Pécsi Közlöny, 1902. október (10. évfolyam, 161-187. szám)
1902-10-01 / 161. szám
1902 október 1. ,PÉCSI KÖZLÖNY“ sülyedt népünk másik rákfenéjénél az árverési hiénáknál! Aztán nem valami nagy pénzemberek ám ezek az árverési hiénák, dehogy: szegény, de élelmes ördögök. Megtetszik nekik valami. Egy pár garassal többet ígérnek érte a kikiáltási árnál. Nyakukon marad s nincs elegendő pénzük a kifizetésre, vagy haszonnal adják mindjárt tovább s azzal fizettetik ki, aki nekik egy pár fillér nyereséget biztosit, vagy standé pede zálogba csapják és csak a különbözetet fizetik ki, hogy aztán a zálogcédulákkal „gschefteljenek“. Maradjunk az én kísérletem mellett. Azt az 51 grammos aranyláncot én elzálogosítom, kapok rája — ahogy a példa mutatta — kilencven koronát, tehát a törött aranyértékét sem. Nem tudom kiváltani, hát elárverezik. Én nem kaptam érte kilencven koronát sem, mert 3 hónapra előre levonnak 3 korona és 38 fillér kamatot. Elárverezik, a zálogos megkapja érte a kilencven koronáját, az árverési hiéna megveszi kilencvenegy koronáért, lefizeti az egy koronát s a zálogtárgyat a kamat lefizetése mellett újra zálogba csapja. Mindenik jól járt, a zálogos, mert a busás, 15°j0 kamatot megint előre megkapta, az árverési hiéna, mert a kamat és egy—két korona fejében megkapta az én aranyláncomat — csak én nem jártam jól, mert azért a láncért, amit én ha összezúzok, s por alakjában küldöm föl a fémbeváltó hivatalnak akkor is kapok érte 56 forintot, — kaptam negyvenhárom forint 31 krajcárt! — Tetszik látni, hogy ez a körülmény sem azt mutatja, hogy a zálogháztulajdonosság rossz üzlet. Hány, de hány millió forint vesz így ki évente az emberiség legnyomorultabbjainak zsebéből s vándorol élelmesebb emberek zsebébe csak azért, mert mi nem tudunk, nem akarunk róla tenni ! Hát igaz, nem a kereskedelmi és iparkamarát illeti meg a kezdeményező lépés, hanem a város képviselő testületét; annak joga és annak kötelessége a kamat maximumnak megállapítása, annak kötelessége az, hogy véget vessen a kamatok előre levonásának, nehogy előforduljon az, ami előfordul számtalanszor, hogy valaki közvetlenül az árverés előtt kénytlen meghosszabbítani az árverés alá kerülő zálogtárgyat s igy megfizetni két napra, mert két nap múlva pénzhez jutván kiváltja a zálogot — három hónapi kamatot“. Budapesten történt, nincs még egy éve, hogy az egyik zálogházi közvetítő értéktelen tárgyakról kiállított zálogcédulákat adatott el egy pár hatosért. A vevők siettek a potom áron (egy két koronán) megszerzett zálogcédulával a zálogházba mert egy negyven korona becsértékű gyűrűt (ennyi becsérték volt a zálogcédulán kitüntetve) a rája kölcsön adott harminc koronán válhatták ki, s csak mikor kiváltották akkor vették észre, hogy becsapták őket, mert az az elzálogosítva volt gyűrű húsz koronát sem ért meg ! Egy másik budapesti zálogos az ilyen cédulákat egyszerűen „elvesztette“ az utcán s igy csalta lépre az embereket. Ezért volna szükséges, hogy a zálogkölcsönző a zálogcédulán kitüntetett értékért felelős legyen. Ebben a kérdésben a kezdeményező lépés igen is a kereskedelmi és iparkamarát illetné, mert egy oly praeventiv intézkedésről van szó, amely a tisztességes zálogháztulajdonosok jó hírnevét, a kereskedő, a cég becsületét van hivatva megvédeni országszerte ! Ami pedig a kamattáblázatot illeti, ez ismét a város hatáskörébe tartozik, s hogy nem akadt még senki, aki ezt megsürgette volna a város közgyűlésén, azon igazán csodálkozom. Ámbár, igaz, hogy az ember azt, ami nem égeti, nem szívesen fújja, s nagyon kevés ember ér rá megérezni azt, ami a legalsó tíz milliónak fáj. Az önálló vámterület mellett. Miskolcon vasárnap délután népgyűlés volt az önálló vámterület ügyében. A népgyűlés elnökévé Bizony Ákos orsz. képviselőt választották meg. Szentpáli István dr., a kereskedelmi és iparkamara titkára hoszszabb beszéd kíséretében azt a határozati javaslatot terjesztette elő, mondja ki a népgyűlés, hogy az önálló vámterület mielőbb, de legkésőbb 1907. év végével létesítessék. A határozati javaslatot a népgyűlés Karla Bertalan ipartestületi elnök, Csorba József mezőgazda és Sidlauer Ignác malomhivatalnok hozzászólása után elfogadta, mire az elnök a gyűlést bezárta azzal a kijelentéssel, hogy a határozatot az országgyűlésen képviselni fogja. Debrecenben is tegnapelőtt vasárnap tartották meg az önálló vámterület ügyében összehívott népgyűlést. A gyűlésre odaérkeztek Kossuth Ferenc, Zichy Jenő gróf, Madarász Imre, Nessi Pál, Sebess Dénes, Bedőházy, Krasznay Ferenc, Mezőssy Béla, Luby Béla, Endrey Gyula, Papp Elek, Tóth János, Hegedűs Károly, Leszkay Gyula, Kiss Albert, Benedek János, Bakonyi Samu, Kovács Gyula, Rákosi Viktor, Uray Imre, orsz. képviselők és Gelléry Mór, az orsz. iparegyesület igazgatója. A népgyűlésen, amelyet a városháza udvarán tartottak 8—10 ezer ember volt jelen. Zichy Jenő gróf örömmel konstatálta a három gazdasági tényezőnek, az iparnak, kereskedelemnek és mezőgazdaságnak összetartását ebben a a kérdésben. Mind a három tényező érdekében szükségesnek tartja az önálló vámterületet. Utána Kossuth Ferenc fejtegette az ország gazdaság helyzetét és az Ausztriával való vámközösség megszüntetésének szükségét. Gelléri Mór számszerű adatokkal mutatta ki, hogy milyen drágán kapjuk vissza Ausztriától azokat a nyers terményeket, amelyeket oda olcsó pénzen kiviszünk. Tóth János, Krasznay Ferenc és Papp Elek hozzászólása után a népgyűlés elfogadta Bakonyi Samu orsz. képviselő határozati javaslatát, amelyben kimondja, hogy kérvényt intéz a képviselőházhoz, hogy a kormányt utasítsa, hogy önálló vámtarifa-javaslatot terjeszszen be, amely alkalmas legyen mezőgazdasági és ipari terményeinknek a külföldi versenynyel szemben való megvédésére, életfentartásunk megkönnyítésére, egyúttal pedig tegyen intézkedéseket olyan kereskedelmi szerződések megkötésére, amelyek fölösleges termékeinknek külföldön való értékesítését előmozdítják és az önálló vámterület felállítására, vegetatív életének legbensőbb és legszégyenletesebb rejtekébe. Amit az emberek, az irodalmak még sejtetni sem mernek, ő belemarkol, széthányja és nem törődik sem ocsmányságával, sem veszedelmességével, s odakiáltja: ez az ember. Nem a ti romantikus hőseitek, kik versben beszélnek, s mindig csak mázsás súlyú szavakat, tele dörgik a fejeteket s ti elszédülve bálványt faragtok belőlük — nem ezek az emberek, hanem az enyémek, a kik részegek és vérfertőzök, lopnak és megcsalják az édesanyjukat is, nem hogy a szeretőiket, a férj, a ki áruba adja a feleségét, az anya, aki pénzes révét hoz a lányához, a szerelmes bohém pár, akik összehozzák az erkölcs vásáron szerzett pénzüket, hogy legyen kenyérre valójuk .... Ezek az emberek. És a világot mérgező bacillusokat addig mikroskopizálta, míg az egész világon szétszórta ezerszer és ezerszer megtermékenyítve és felvegyverezve. És az ő világában a modern pogányságra van alapítva egyéni, családi és társadalmi élet. Nincs nyoma sem a hagyományos értelemben vett erkölcsnek, vallásnak : a létező állami rend ellen a „Munká“-ban kel ki, s az ember boldogulásának föltételéül a templomok, törvényszéki paloták és a kaszárnyák lebontását tartja. És megrajzolja a jövő kollektivista társadalmát, mely a természettudományok nagy vívmányának vállán az altruizmus eszméjében az embernek tökéletes boldogságot nyújt. Az ember összes bűnös hajlamait sorra veszi, az alkoholizmust, a pénzvágyat, a magzatelhajtást, s mindegyikről ír egy regényt, egy ragyogó stílussal, fényes, mély pszichológiával és megdöbbentő realizmussal kifaragott homorú tükröt tart az emberiség elé, melyben csak a bűn, a piszok az ocsmányság és gyengeség látszik, megnagyítva, általánosítva, karrikírozva, mint a homorú tükörben. A hozzánk legközelebb álló jelenségeket ragadja meg, amiben a legkisebbek vagyunk emberi értelemben, kegyetlen verizmussal vágva az ember szeme közé, hogy milyen aljas, milyen gyenge és milyen megátalkodottan elbizakodott. S utána orvosságot is ajánl, abból is hiányzik a vallás, a traditió s helyette az általa oly gyarlónak rajzolt ember által alkotott intézményekre alapítja a jövő boldogságát.