Pécsi Közlöny, 1902. november (10. évfolyam, 188-212. szám)
1902-11-28 / 210. szám
1902 november 28. „PÉCSI KÖZLÖNY e rődnek, hogy nemcsak élettelen munkaerő értékével becsülik, hanem bennük látják az állam, a nemzet föntartó elemét, az emberiség egy legjelentőségesebb részét, amely ugyan mindig volt és lesz is — mert hisz a szegénység és munkálkodás az emberiség természetes állapota — de lesz úgy, hogy léteznie, élni érdemes, mert szegénysége csak emeli emberies szépségét, munkássága pedig drága kincsévé teszi a nemzet elitjeinek közbecsülésében, a mely őrizni, istápolni s mindenekfölött szeretni fogja a krisztianizmus valódi szellemében. Mttter Károly: Színház és művészet Fedák Sári. — San Toy — Szerző: Nem reflektálok arra, hogy valaki a darabomban jellemfestést, igazságot, drámai actiót és egyéb dramaturgiai valamit beledisputáljon. Az én San Toyom nem akar valaki lenni, csak egy ruhababa, melyre a primadonna ráaggathat mindenféle színű, csillogós, aranyos ruhácskát, csak arra vigyázzon, hogy az szép és ízléses legyen. A valószínűséggel nem törődöm, mert ha törődnék vele, a kínai császárt, Csulit, a szobalányt és a többit nem karikatúrának, hanem vígjátéki alaknak festettem volna. Különben is operettet írtam, melyben fő a muzsika, a tánc, a kosztüm, az ének, a mimika, s mikor a szobaleány és Csuli duettet táncol, kikérek magamnak minden fontoskodást, a kinek nem tetszik, ne jöjjön színházba, hanem olvasson az Íróasztala mellett valami jó dramaturgiai értekezést. Fedák Sári: Köszönöm a szíves felvilágosítást és ahhoz fogok alkalmazkodni. Ha ön nem karakterizálja a kis San Toy alakját, engedelmével én olyant csinálok belőle, amilyen nekem tetszik. Én őt ilyennek gondolom : San Toy egy hatalmas, kínai értelemben omnipotens mandarin elkényeztetett, fiúnak nevelt leánya, akiről mindenki úgy beszél, hogy férfias, erős stb, aki merész, pikáns nótákat énekel, veszekszik az agyafúrt diákkal és szerelmeskedik a szép angol legénnyel. Aki előtt mindenki félve hajol meg, mert a mandarin, a hatalmas nagy úr fia. Aki épen ennélfogva elkapatott, duhaj kis teremtés lesz, csinálhatok belőle olyan kis eleven ördögöt, amilyen nekem tetszik, csak szép legyen és ízléses. Ha nem vagyok szép és elegáns, ha a ruháim nem pazar fényesek, és előkelők, ha a táncom nem distingvált és pompás — akkor elfogadom a kritikát, s igyekezni fogok szebb, fényesebb és jobb táncos lenni, de ha fölfogást és modort kifogásol, úgy kénytelen vagyok a szerző intenzióra figyelmeztetni. Az utolsó felvonásban megmutattam, hogy komoly és szolid is tudok lenni, így el tudnám játszani az egész szerepet .... Csakhogy! Csakhogy akkor nem kellenék nektek, mert nem én bennem van a hiba, hanem bennetek, akik a diskrét és egyszerű hatásokkal nem elégedtek meg, hanem szemfárasztó, idegölő látványosságokat követeltek. Tessék. A közönség: Éjen Fedák Sári! Kritikus : Angolországban a színházi viszonyok egész másképen fejlődtek és egész más jelenségeket mutatnak, mint nálunk. Ott a komoly művészetet élesen elválasztották a szórakozást, puszta gyögyörködést szolgáló bohóságoktól, az operett, bohózat, komédia és látványosság tutti-fruttijától. Van ott teljesen görög mintára berendezett classikus színház, ahol a koturnusos művészet ideális komolyságán tanul és gyönyörködik az angol publikum amaz intelligens része, melyet nálunk a Nemzeti színház törzspublikuma helyettesít. De ezek mellett vannak nagyméretű, fényes, kápráztató elegantiával épített orfeumszerű vígszínházak, ahol az akrobata mutatványoktól kezdve a táncoperettig mindent megtalál az angol, aki a börzék, clearing house-ok, gyártelepek és bankok lélekölő munkája után néhány önfeledt, vidám pillanatban akar szórakozni. A graciózus tánc, a vidám, csilingelő muzsika és a képtelen, néhol groteszk és paprikás, de mindig könnyed, harmonikus, fátyolfinom bohóság itt született és kelt világkörútra. A legkomolyabb, legreálisabb és legbecsületesebb nép rideg életnézetének reactiója hozta létre, amint reactiója volt Aristofanes a Sofoklesek akropolisi színművészetének. Már most nálunk, magyaroknál, kissé fonáknak tetszik és deprimálólag hat, hogy a színházban, melynek hivatását, szellemét és karakterét nem az angol táncoperettek kultiválásában láttuk, hanem a koturnusos drámában és az attikai komédiában, ezeket az eszményeinket Fedák Sári egyszerűen halomra dönti. S panaszkodunk a színművészet elkorcsosulásáról — és igazunk van- De nem egészen. A világon mindig volt Nemzeti színház és Vígszínház. A kor jellemétől függ egyik vagy másiknak szerepre jutása s uralkodása. Változtassátok meg a kor jellemét s a komoly művészetnek nyissatok utat a szivekbe! Burányi Miklós tornak, akár ügyvédnek vagy kocsisnak, de még ha gyepmester segédnek született is. Azt mondják: az ember nem állat. Hát Darwin nem-e az ennek ellenkezőjét állító tanítása által lett híressé ? És Zolát nem-e epen az ember állatiasságát oly élénken fültüntető művei tették nagggyá? Hát ezeknek elhiszik, hogy az ember állattól származott, én meg ha csak (santitó) hasonlatkép hozom is fel, hát még hegyikém is zúdulnak ? Én ugyan nem állítom, hogy állattól származunk, mert éppenséggel nem töltene el dicsősséggel az a tudat, hogy valamelyik ősapám fát tépő gorilla volt, valamint azt hiszem, egyreményteljes állapotbeli menyecskére sem lenne hízelgő azt hinni, hogy egyik ősanyja a fiahordó kenguru volt. Nem akarom utánozni Darwint, sem (az ő hitek szerint) már szintén örök álmát alvó Zolát, most meg már épen nem — nem vagyok álomszuszék. De most veszem észre, mennyire eltántorodtam tárgyamtól. Hol is hagytam el? Ja igen, az i-á-nál. Na hát térjünk vissza az i-á-ra. Hát bizony rettenetes nehéz és szuszimuszi munka az, amig csak azt a szamárnótát is meg bírja tanultatni az ember. Hát még régente, a midőn a silabizálás kenetlen, fatengelyes szekerén haladt a tanítás ! Bizony csikorgatta is szörnyen hegynek föl az a szekér: Jó ég segíts! jó-ó é-é-ég segíts! jó-ó-óó-oóó é-é-ég se-e-e-eeegits! Mint biztató szer, pedig ugyan csak működött a korbács. Ám a midőn célt ér nagy keservesen, hegynek le már vigabban haladt, s akkor már más nótán is nyekeregte tovább a hálátlan. Ha segít is, ha nem is, lemegyek én magam is, ha segítsz is, ha nem is. . . . Elvégre célt értek vele is., ha lassan ment is eleinte. Hisz a közmondás is azt mondja: Lassan járj, tovább érsz. És talán különbirók képződtek általa, mint manapság ! Van-e egy Vörösmartyt, Aranyt, Petőfit, Jókait, Kossuthot, Széchenyit, Eötvöst és a többi számtalan jeleseket fölülmúló írónk, pedig ezek bizonyára silabizálva tanulták az olvasást, írást. Később persze, midőn már föltalálták a vasutat, minden gyorsabb tempóban mozgott, tehát az írvaolvasás tanmódja sem maradhatott a régi, fölhozták a hangoztató rendszert. Míg az előbbinél három esztendő kellett az írás-olvasás elsajátítására, addig ezzel már fél, háromnegyed év alatt meg lehetett tanulni. Persze, hogy azért lassabban koczogó vicinálisok sem hiányoztak. Attól függött, hogy milyen volt a masina, meg a gépész. Ma meg, amidőn az automobilok, repülőgépek korszakát éljük, ebben sem maradhatunk a réginél, hisz mindent gőz, villany kerget, az emberek ideges lázban hajszolják magukat a sír, a födeles teknyő (koporsó) felé, nincs idő szuszogni, mint a kéresnek, az ismeretek és a tudományok megszerzésének legszükségesebb eszközét, az írást olvasást is mielőbb el kell sajátítani. Erre legalkalmasabb method újabban a phonomimika, melylyel már két hónap alatt ki lehet képezni a babázó kislányt arra, hogy az újságok apró hirdetéseit megértse. Na ugyan! Hisz még ma is találkozik öreg mester, aki silabizálva tanít, még a módszer se jutott be mindenhova, s már megint új módszer ? Hja! a vonat csak arra tud menni, amerre a vasutat megcsinálták, de az automobillal, repülőgéppel keresztül-kasul, utóbbival hanyatt-homlok lehet utazni a világ- NAPI HÍREK. Pécs, 1902. november 27. MT Felkérjük azon előfizetőinket, kiknek levélbeli felszólítást küldtünk, hogy hátralékaik kiegyenlítését minél hamarabb eszközölni méltóztassanak, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. 3