Pécsi Közlöny, 1903. április (11. évfolyam, 74-98. szám)

1903-04-01 / 74. szám

1903. április 1. ,PÉCSI KÖZLÖNY“ netovábbja.* Árpád mosolygott reá és azt mondta: „Én nem bánom, ha már épen menni akarsz, menj! Én elkisértetlek. Hanem okosabbat is cselekedhetnél !* Mennyi föl- T­ogosultság, szelídség és a vallás iránt va!ó türelem, másrészt pedig a rajongásnak ellenkezője látszik ebből! Ebből a kis ka­­rakterisztikonból is megítélhető, hogy Árpád mekkora műveltséggel bírt. Hiszen tudjuk, hogy a Sassanidák műveltségének őseink­nél sok nyoma volt. A honfoglalás korabeli sírokban, a tarsolyok, süvegek és a kard­­végek mind a perzsa, sassanida műveltség nyomait mutatják, olyanok, mint a Nagy Károly hagyatékában levő állítólagos Ha­­run-Al-Rasid-féle kard. Szóval a perzsa és a bizánci kultúra számos nyomaira találha­tunk. Sehol a föld kerekségén, Bizánc után, a zománcozás, a­mely egyik legszebb mű­vészete az aranyművességnek, oly tökéletes­ségre nem jutott, mint épen Magyarorszá­gon. Tudjuk, hogy a bizánci rekesz-zománc az email cloisonne, nálunk más rendszerré, sodronyzománccá változott, a­melyet ma is „transzilvanik” néven ismer a világ és a­melyben oly tökéletesedésre tettek szert őseink, hogy nürnbergi, augsburgi leghíre­sebb német aranyművesek sem bírták őket utolérni. Nohát, t. képviselőház, a­mely nemzet egyes szakmából ily magasra viszi a kultúrát, az barbár nem lehet. Nem a németektől tanultuk mi ezt, hanem Bizánc­tól, és átalakítottuk magyar szellemben, keleti motívumokkal. De továbbá ott van Szent István ki­rályunk, a­ki a székesfehérvári bazilikát építette. Fájdalom, ma már ez a bazilika nem áll fenn, mert különben úgy járnának ma oda, mint a San­ Marcoba vagy az Ája- Szófiába. De az ásatások kiderítették, hogy ott a mozaikok ugyanolyanok voltak, mint a­melyek a san-marcoi, a bizánci Ája-Szó­­fia, vagy még inkább az ottani Chab­rie Eucharistiae templomban vannak, a­hol e mozaikok még jobban fenmaradtak. Ma­gamnak is van egypár darabom Henszlmann ajándékából, a múzeum számosabb darabbal bir. Azt látjuk belőle, hogy Szent István a San-Marco bazilikának valóságos hason­mását építette. Hiszen természetes is volt; neki sógora volt Urseolo doge, nővérének a férje. Atyafiságban állott tehát Velencével és ugyanakkor épült a San-Marco Velencé­ben és Velencéből hozatott bizánci építé­szekkel építtette Szent István is a maga templomát. Fájdalom, ez nincs meg, csak a romjai vannak meg, de exisztál az alapja, a tervrajza és fenmaradt számos mozaikja. Azt is ráfogták a szegény törökökre, hogy ezt a templomot is ők pusztították el, pedig a vallonok röpítették levegőbe 1601-ben. Lőport helyeztek el a magyar királyok sír­jaiban és levegőbe röpítették, úgy, hogy titokban egy hosszú kanócot helyeztek el ott és azt meggyújtották, így robbant fel a magyar királyok temploma és sírja. Tehát nyugati Landesknechtek pusztították el és nem a törökök. Ez különben mellékes. Azonban a bizánci és a keleti nexus tovább folyik. Szent István alatt az olasz papok voltak leginkább, akik a keresztény­séget terjesztették. Igaz, — én nem akarok igazságtalan lennni, — voltak Szent István körül német és különösen bajor lovagok is, de voltak angol hercegi vérbeli egyének is , így pl. az angol királyi uralkodóház egy­néhány tagja állandóan ott tartózkodott. Voltak németek is és azok is voltak némi befolyással, mondom leginkább bajorok. Azonban mindaz, ami az ő korából fönnma­radt, olasz és bizánci befolyásra mutat, míg a németek befolyása azoknak későbbi lete­lepülési időszakára esik. Ez a nexus Bizánccal folytattatott az Árpádház alatt. Tudjuk, hogy az Árpádház összeházasodások által többszörös rokon­ságba jött a Comnenekkel és Paleologokkal. Tudjuk, hogy Szent László lánya Piroska, bizánci császárné­­volt. A kereszteshadak fővezérévé őt választották meg és csak halála gátolta meg abban, hogy tényleg is fővezér legyen. Bizánci Piroska császárné nagy magyar udvarral ment oda és onnét viszont bizánciak jöttek ide és t­artózkodtak a mi udvarunkban, a két kultúra kölcsön­hatása így nagyon kidomborodott. Ez to­vább is folyt, hiszen tudjuk, hogy III. Béla királyunkat bizánci trónörökösnek nevelték, ifjúságának javarészét Bizáncban i­ és Kis- Ázsiában töltötte, mint prezumptív trónörö­kös, de később Emánuel császárnak fia született és az lett királylyá. Feleséget is onnan hozott. III. Béla király tisztán bizánci kultúrájú volt, nem ám német. Magyaror­szágba az Írásbeliséget is ő hozta be akkor, mikor még a germán törzsek nem ismerték az Írásbeliséget. Ha tovább megyünk, mindenütt az Árpádház és Bizánc közti összeköttetést ta­láljuk, de találunk még más összeköttetése­ket is. Mi magyarok pár excellence jogász nemzet vagyunk, az voltunk Puszta­szer óta. Hiszen a­kik azt a pusztaszeri gyűlést tartották és azt a vérszerződést csi­nálták, mely a nemzet és a dinaszta között szabályozza a viszonyt, azok nem lehettek barbár emberek. A­kik a hadművészetet is oly magas fokra fejlesztették, mint Árpád ér, Zoltán, úgy hogy Európa másfél száza­dig nem tudott nekik ellenállani és­ az euró­pai taktikának a magyar taktika következ­tében át kellett alakulni, azok nem lehettek barbár nép. Ismerjük Bölcs Leo taktikáját és tudjuk a bizánci skriptorokból e mondást: A sagittis Hungarorum libera nos, Domine. Ezt még könyörgéseikbe is belevették; on­nan is látszik, hogy a magyar taktika mennyire imponált nekik. Láthatjuk tehát ebből, hogy a hadművészetben is őseink előbb állottak, mint az akkori németek. Tehát nem a németektől tanultuk, hanem ők tanulták tőlünk, kedves drága Hasse uram ! E mellett, a­mint említettem, nemcsak a taktika művészetében voltunk kiválók, hanem par excellence jogász nemzet is vol­tunk mi magyarok. Most is sok közöttünk a bíró meg az ügyvéd. II. Endre az arany­bullát 1222-ben adta ki, míg az angol Magna Charta 1217-ben kelt. Igen erős és sok közöttük a hasonlóság. Az újabb idő­ben kiderült, hogy ez a hasonlóság nem onnan van, mint hogyha mi vettük volna az angoloktól, nem is meri azt senki sem állítani, mert nem akkora az egyezés. De kiderült azóta és itt elismeréssel emlékszem meg néhai képviselőtársunkról, Schwarc Gyula egyetemi tanárról, aki kiderítette, hogy mind az angol magna charta, mind a magyar arany bulla a maga ősi eredeti jog­forrását az aragóniai furrosokban, az ara­­gonia jogforrásokban találta meg. — Ezt Schwarc Gyula bebizonyította. Az aragó­­niai közös jogforrásból merítettek az ango­lok és merítettük mi magyarok; ezt sem tanultuk tehát Hassetól és a németektől, hanem az aragóniaiaktól. A magyarban megvolt a receptív ter­mészet, ahol jót talált a civilizált életben, azt átvette és asszimilálta. Azért a legrittább dolog volna tőlünk, ha megfeledkeznénk hajdani keleti testvéreinkről, a perzsa civili­zációról, a bizánci, az olasz civilizációról és az aragóniairól. Utóbbival a nexust meg­találjuk, csak meg kell keresni. Hiszen II. Endre felesége aragóniai Beatrix volt ; a királyné onnan jött. A fraknói grófok Simeon is onnan jöttek; meg van még a nyoma címerüknek is ott a donjonban. Ide jött az a család, itt adományt kapott, meg­telepedett, és természetesen a kultúrából is hozott magával egy darabot, melyet őseink asszimiláltak. A magyar kultúra története nagyon érdekes és egy nemzet sem mondhatja gő­gösen, kevélyen, ha csak nem tudatlan az élete, mint a­hogy Hasse állította, hogy mi csak a némettől vettük volna a kultúrát. Az Árpádház kihaltával ott van III. Endre. Hiszen velencei Andrásnak hívták. Ismerjük összeköttetését Morosini Tomma­­sinoval, a dogokkal. Az Anjou-királyok alatt Róbert Károly, Nagy Lajos alatt az olasz és magyar nemzet szinte egy volt. A vise­grádi várban, a budai udvarnál olaszul ép úgy beszéltek, mint magyarul. A magyarok egész légiója tanyázott Nápolyban a szeren­csétlen véget ért Endre udvaránál. Ezt nem is kell vázolni. Az Anjou-királyok alatt me­zőgazdasági tekintetben is hódított nálunk az olasz kultúra; az olasz szőlőt, a bocca­­dorot, a furmintot ekkor honosították meg nálunk, Tokajt beszélősítették, számos olaszt telepítettek be ; ez időben keletkezett Várad Olaszi, Olaszi-Liszka, Hálával kell megem­lékezni erről. Ez sem jutott hozzánk Né­metországból, hanem Olaszországból. Lukáts Gyula: Szent Margit olaszul írta meg imádságos könyvét. Thaly Kálmán : Magyarul! Ez a viszony folytatódott az idegen l uxenburgi származású Zsigmond alatt. Ez is Olaszországból hozatott művészeket. Fi­lippo De Scholaris, más néven Ozorai Pippo, Zsigmondiak egyik főembere volt. Magyar lett. A renaissance-ot ő honosította meg. Ez tehát nálunk Sz­ár Zsigmond alatt hono­sodott meg, előbb mint Németországban. Ezt be tudjuk bizonyítani. A renaissance-ot az olaszoktól tanultuk, a németek pedig ha tanulták, tőlünk vették. Tudjuk, az ozorai várat Ozorai Pippo, a sienai De Scholaris Zsigmond alatt már renaissance-stílusban építette, a romok val­lanak erre. Hát még a Hunyadiak alatt! Mátyás király teljesen behozta az olasz kultúrát. A főpapok, Vitéz János és Janus Pannonius stb. világi tudósok és zárdák egyaránt az olasz kultúrát művelték. Bizonyították ezt Mátyás király óriási építkezései, a nagy egyetemen. Megelőzőleg tudjuk, hogy a bologniai egyetemen, a paduai egyetemen külön magyar coetusok léteztek. Voltak ilyenek Bécsben is, Krakkóban, Prágában is, de legnagyobb részt mégis Bolognában és Páduában tanultak őseink és a kultúrát onnan merítették. Kossuth Ferenc: Ott vannak címereik . Thaly Kálmán : Igen, ott vannak cí­mereik. Mátyás király idejéből az össze­köttetés oly sűrű, hogy egész olasz ko­lóniák voltak Budán. Nemcsak a mű­vészetre költött ő sokat, hanem a könyvmásolásra is. Egész Európa tudósai Budára zarándokoltak ekkor. Hanem Mátyás halála után a német tudósok évtizedekig jártak Budára a Corvina könyveit lopkodni, mázsaszámra vitték tőlünk a civilizáció for­rásait, mikor Nagy Mátyás lehunyta szemeit, és a gyarló Jagellók következtek. Ezeket a dolgokat bőven ismerjük. Ha tehát kaptunk civilizációt valaha Németországtól, bőven visszaadtuk a Cor­vinákkal, de utóbb is. Ha olyan nagy civi­lizáció lett volna ott és olyan kevés itt, hát akkor pl. Vaszujevits Iván cár miért küldött követséget Hunyadi Mátyáshoz Magyaror­szágba, kérve ötvösöket, tudósokat ruha és fegyvergyárosokat, s mért nem küldött inkább a németekhez? A fegyvergyártás Magyar­­országon oly előrehaladott volt, hogy abból az időből van tömérdek ily név : Sisakgyártó, Pajzsgyártó, Kopjagyártó, Kardgyártó. A ma­gyar fegyvereknek messze Európába híte volt már a XIV—XV. században, úgy, hogy díszre azokkal legfölebb a florenci művesek versenyezhettek. Hát nem voltunk mi olyan barbárok, sőt a civilizáció terén, úgy merem állítani, hogy Hunyadi Mátyás korában meghaladtuk az akkori németséget. Hogy azután mostoha idők következtek re­ánk, másfélszáz esztendeig mi a vérünkkel tes­tünkkel, kardunkkal fedeztük Németországot, hogy ő haladhatott a civilizáció terén, míg mi kissé elmaradtunk hozzájuk, szerencsé­sebb helyzetben levőkhöz képest, arról mi nem tehetünk. Hogy azonban még akkor is meg­volt a mi érzékünk a kultúra iránt, azt mutatja az, hogy Németországban akár- 3

Next