Pécsi Közlöny, 1904. március (12. évfolyam, 34-42. szám)
1904-03-03 / 34. szám
1904. március 3. Csütörtök. XII. évfolyam 34. szám. Pártonkivüli politikai lap — Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal. DŐM£L ANZELM: Kéziratot nem adunk vissza. Lyceum utca 4. felelős szerkesztő. Előfizetési árak : Egész évre 12 K. Félévre Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon MADARÁSZ BÉLA, 6 K. Negyedévre3 K. Egy hónapra 1 K. szám 111. laptulajdonos és kiadó. Egyes szám ára 10 fillér. A harmadik ismeretlen a nevelésben. Irta és a Kath. Körben 1904 febr. 28-án felolvasta: Károly Ignác gimn. tanár. Nem tudom, mi volna hazafiasabb és szentebb kötelesség, mint az, hogy nevelje minden egyes ember az ifjúság lelkét. Ezen gondolatnak át kellene hatni édes mindnyájunkat, szóval vagy básúan, de főkép a példa vonzó erejével nevelni mindenkit. Nevelni a jóra, irtani a rosszat nemcsak önmagunkban, nemcsak családunkban, hanem minden egyes ismerőseinkben, felebarátunkban. Nemes buzgósággal kéne megragadnunk minden olyan eszközt, amely önmagunkat s embertársainkat javítani képes. Ezen eszközök közt első helyen áll a gyónás áldozással. Sajnos, ismeretlen nevelési eszköz ez igen sok embernél. Névleg ismerik csak, de nem gyakorolják. Pedig ez javítja egyedül lelkünket, ez ad csak megnyugvást hányatott szívünknek, izgalmas életünkben enyhét itt találunk, ez a mi legdrágább kincsünk, boldogságunk, ha elhagy reményünk, és hitünket vesztve már csak úgy lézengünk, a gyónás szentsége egy varázsütésre visszaadja mindazt, amit elvesztettünk. Az a tanítványom, kiről egyszer szóltam s megígértem, hogy majd elmondom a sorsát, igy könyörgött hozzám esdeklő szavával: — Szeretett tanár úr, hitemet vesztettem, cáfolja meg kérem azt a sok-sok kételyt, mik hitetlenségbe sodorták a lelkem. — Szivesen, — feleltem, — hanem hát először gyónjék meg, barátom. És zavarba jőve, azonnal letérdelt s végezte gyónását. Aztán felszólitam, adja elő hát most kételyeit sorban. — Úgy ám, — mond az ifjú, — csakhogy eltűntek már, nincs egyetlen egy sem. És hívő lelkébe visszatért a béke. Ellátogat hozzám minden alkalommal és azóta boldog. Ekkor tapasztaltam, hogy a hit valóban Isten ajándéka. S ne panaszkodjunk, hogy sok a rossz ember. Panasz helyett inkább vegyük rá példánkkal ismerőseinket, hogy évenkint egyszer igazán meggyónva, fogadják be Istent megtisztult szivükbe s vége lesz a rossznak. Ma emésztő láz dúl a társadalomban. Jegyzők, szolgabirák, meg az alispánok leveleket írnak a megyés püspökhöz, figyelmeztessék a lelkészeket arra, hogy jobb erkölcsökhöz, engedelmességhez szoktassák a népet. De mig ők nem mernek a nép előtt gyónni példaadás végett, addig javulásról, jobb erkölcsiségről hiába beszélünk. Aranyélet volt az, mikor jegyző, biró az esküdt urakkal együttesen gyóntak. Nem a szurony, puska csinált akkor rendet, hanem a jó példa. Tele panaszszóval minden háziasszony, hogy a cselédséggel nem lehet már bírni. De a javulásnak biztos eszközében nem mutat jó példát minden századik sem. Egyik úrasszonynak az volt a szokása, hogy ha észrevette cselédje romlását, elküldötte gyónni. Egy-kétszer elmentek, s javulás állott be. Harmadszor, negyedszer már elcsavarogtak. Mikor ezért szidta az úrasszony őket, egyik azt felelte: — De isz’a nagysága nem megyen el gyónni, minek küldöz minket ? Erre a nagysága mindjárt észrevette, hogy jó példa nélkül a szó üres fegyver. Maga is elment hát, s olyan hű szolgákat képes így nevelni, hogy ritkítja párját. Még Rousseau is kész volt elismerni egyszer: „Mennyi kártérítést, mennyi hiba helyrehozást eszközölt a gyónás a katolikusoknál.* Minden szülő arra vágyik egész szívvel, hogy jó gyermekkel áldja meg az Isten, akik meg nem sértik, tenyerükön hordják és lesik az édes szülők gondolatját gyengéd figyelemmel. — Ha ily gyermek atyja óhajt bárki lenni, az előtt ne legyen ismeretlen eszköz a gyónás szentsége, mely egyedül képes rosszat jóvá tenni, a rossz hajlamoknak gyökerét kitépni, százféle hibát is biztosan gyógyítani Isten hatalmával. Mi javítja jobban a gyermeki szivnek azt a nagy hibáját, a szülők iránti dacot, durvaságot, szeretetlenséget, mint ha a gyónásban ezeket megvallja, könynyező lélekkel igazán megbánja s erősen fogadja, hogy kerüli mindazt, amit eddig vétett jó szülei ellen. Aztán oktatást kap gyóntató atyjától, s a bánatos lélek a szerető intést mindig befogadja. Ennél hathatósabb, jobb nevelő eszközt nem lehet találni. Csak itt lehetséges az emberi gőgös szívhez hozzáférni, s azt a titkos férget, amely annyi gyermek életét pusztítja, kiirtani máskép tiszta lehetetlen. Egyedül a gyónás tépi ki e vétket isteni erővel, mert a szegény gyermek, aki e bűnnek rabja, eltitkolja azt még szülei előtt is, csupán a gyónásban meri azt feltárni teljes bizalommal. A jó szülők látják, hogy a gyermek halvány, a nemzedék satnyul, folyton vérszegényebb a nemzet reménye, a haza jövője. Sejtelmük sincs arról, mi a baj forrása, még kevésbbé tudják, hogy e bajra gyógyszert pusztán a gyónásban lehet feltalálni. De persze esek akkor, ha azt jól végezzük. Ó mennyivel máskép gyónna meg a gyermek, ha az édesapját néha gyónni látná, de így a legtöbben csakis addig gyónnak, amíg parancsolják, akkor is oly lanyhán, hogy hamar eltűnik a gyónás hatalmas nevelő hatása. Amikor a legtöbb szükség volna rája, éppen akkor hagyják sokan azt el végleg közönyös vaksággal. Egy kis tanítványom hervadozott, fonnyadt élte világában. Tanuláshoz kedve nem volt szegénykének. Fejét leütötte, s dacosan lenézett, mikor a szivéhez akartam beszélni. Azonnal beláttam, hol a dolog nyitja. Szüleit hivattam s feltártam előttük a szegény fiúcska lelki állapotját. — Ki gondolta volna, — így sóhajt az apja, — s erre nincs orvosság ? Elverjem talán, vagy mit csináljak vele ? — Ha félholtra verné, sem használna semmit, — feleltem atyjának, — egyetlen egy eszköz a gyakori gyónás aszent áldozással. Ez még segít rajta. — Hisz elküldöm mindég; azt hiszem, el is jön a többivel gyónni. Istenem, hogy mért is kellett ezt megérnem ! úgy vigyáztam rája, mint szemem fényére, vallásban neveltem, imára szoktattam, nem lehe t Emil, III kötet, 901. 1. a jegyzetben.