Pécsi Közlöny, 1905. június (13. évfolyam, 105-126. szám)
1905-06-01 / 105. szám
ntin tézmény, a tej, a vaj, a szárnyasi állat, a marhahús, a haszonállat drága. Sok helyütt folyik a magán- építkezés is stb. stb. Csak a megélhetési viszonyai lettek némely néprétegeknek nehezek, továbbá az ipar és kereskedelem és az állami építkezések körül van szünet, s ennek következtében igen sok a parlagon heverő közgazdasági erő, mely e terén várja a fellendülést. A baj abban van, hogy ezeken az utóbb említett tereken a legnagyobb méretű bizonytalanság uralkodik, mert az állami beruházások kérdése szünetel , mert az ipart és a kereskedelmet a teljesen bizonytalan nemzetközi konjunktúra, de főkép és nevezetesen az Ausztriával való szerencsétlen és megoldatlan viszonyunk teljesen visszaveti. De ezeket az állapotokat nem az obstrukció okozta, hanem az 1896- ban kezdődő osztrák obstrukció egyrészt, s másrészt az ez ellen félrendszabályokban keztyűs kézzel dolgozó bukott magyar kormányzati politika. Nem bocsátkozom az egyik napi fő kérdést képező gazdasági önállóság előnyeinek s nevezetesen a mai úgynevezett önálló vámterületi jogi, de közös vámterületi tényleges állapotnak a magángazdálkodás összes ágazataira való szerencsétlen kihatásának részletes taglalásába. Valamint annak megvilágításával sem foglalkozom, hogy mily óriási lendület következnék be ez országban, ha közel időben az önálló gazdasági berendezkedésre áttérhetnénk. Csak azt akarom rövid pár adattal bebizonyítani, hogy államháztartásunk s államhitelünk még ezen már 8 évig tartó nemzetközi viszonylatokban jelentkező bizonytalanságok dacára is az egészséges állapot teljes tulajdonságaival rendelkezik ; feltételezve természetesen úgy a közelmúlt esztendők zárszámadásaiban, valamint az 1904. évre szóló állami bruttó bevételekről beterjesztetett kimutatások adatainak teljes megbizhatóságát. Az állami bevételek : 1900. évben tettek 1086.6 millió kor. 1901. „ , 1062.1 „ 1902. „ „ 1069.1 „ „ 1906. „ , 1089 . „ , 1904 évben a tényleges bevétel az 1903. évit 164,2 millió koronával felülmúlta a fent említett bruttó bevételi kimutatás szerint, amiből következtetni szabad, hogy az 1901 — 1903-ig zárszámadásilag lezárt években mutatkozó csekélyebb bevételeket a múlt kalendáriumi év bevételei teljesen egyiparálják. A tárgyilagosság szempontjából hozzá kell fűzni azt a megjegyzést, hogy az állami bevételek természetes emelkedési százalékának megfelelő bevétel részben elmaradt, ami azonban legfeljebb a bizonyos mértékig meddő pénztári készleti politikánknak tett volna csak szolgálatot, a mi mindenkor veszélyt involvált eddig is a nagy katonai igények támasztása szempontjából. A állami vagyonmérlegben pedig aktív vagyonunk volt. 1900 évben 6602.8 millió korona 1901 „ 6595.8 „ 1902 „ 6658.9 „ 1903 „ 6944.9 „ ezzel szemben a teher, illetve adósságunk volt: 1900 évben 5186.3 millió korona 1901 , 5119.1 „ 1902 „ 5144.7 „ .903 „ 5272.2 „ tiszta vagyonunk volt ekként: Rendes, Rendes ! (Mese.) Írta: Albert bácsi. Élt valamikor, mit tudom én, hogy mikor, — hisz nagyapó mesélte, pedig most már én is beleőszülök a nagyapó sorsába, — egy szegény ember, meg a felesége. Gyermekük nem volt, de egy se, ám búslakodtak pedig utána. — Hiszen most csak megvolnánk, úgy ahogy, — sopánkodott a szegény ember, igaz nő, Gyügye Pál volt a neve, — hanem mi lesz belőlünk öregségünkre ? — Bizony, ember, — az asszonynak se volt kőből a szive, — se gyerekünk, se lányunk, pedig az édes gyerek kezében az epe is mézzé válik. — Ha szívesen adja, de ha idegenbe szakad szive, bizony a méz is epévé lészen. •— Még is csak vérünk. •— Isten rendelése, hogy nincs. — úgy de . . . — Megnyugszunk Isten akaratában, ki tudja mitől jó, hogy nincsen. Kifogytak a szóból, hát elhallgattak s ment kiki dolgára. Volt kis vagyonkája is Gyügye Pálnak, kicsi fazsindelyes háza, kertje, földje, na meg egy tehénkéje, a Riska. A szántót Gyügye Pál munkálta, mig a háztáját meg a Riskát az asszony gondozta. Egy este, hogy Gyügye Pál haza ballag a mezőről, a felesége nagy örömmel siet elébe. — Gyürték már na, megellett a Riska. — Ugye. — Jaj de rendes egy borgyu. — Rendes ? — De az ám, burokban lett. — Szerencsét hoz. — De hát nézze meg már. Gyügye Pál se felel, se kérdez, csak megyen az istálóba, hogy körültapasztalja szemével az új apró jószágot. — Bizony rendes jószág, — gyönyörködött benne Gyügye Pál, — aztán anyja fajtája-e legalább ?. — Ha az volna, de bika. — Sebaj, ökör is lehet belőle. És hogy olyan mindenképen rendes formája volt a kis böccének, Gyügye Pál el is nevezte menten: Rendes-nek. Egy évre olyan formás tinóvá növekedett a Rendes, hogy még az árendás szeme is megakadt rajta. De büszke is volt rá Gyügye Pál. Etette jóféle leveles szénával, szálas sarjúval, s ha kihajtotta a legelőre úgy ünnepfordulókor, nem sajnálta a jó szót sem tőle. — Ne te Rendes, haj te Rendes. Meleg tavaszi nap hűvösre fordult estéjén torzombort idegen állított be Gyügye Pál uram kicsi portájába. — Adj Isten jó estét, — köszöntött az idegen. — Fogadj Isten, — felelte a gazda, — mi járatban földi ? — Messze utam van még, a tarisznyám is meglapult, talán nem zavar el étlen-szomjan gazd uram. — Hát majd csak akad valami a ház körül Ugye anyjuk? — Adott az Isten belül is. Hogy az asszony jobban szemügyre vette az idegent, nagy szepegve fordult az urához. — Jesszus, te ember, garaboncást fogadtunk házunkba. — Az is csak ember, — hagyta rá Gyügye Pál. Diktum faktum, az idegen csakhamar i’1iUoi iL'JiJuv/ti 1 Uft»JUUllllUQ]i J»Cíjuniuá 1 vagyis az államvagyon majdnem 250 millió koronával szaporodott. Itt persze megint hozzá kell tenni a tárgyilagosság szempontjából azt, hogy ha mérlegünkbe bele kell majd tennünk annak idején az úgynevezett convertálandó blockot, az osztrák államadóssági járulék tőkéjét, akkor persze állami vagyonunk mérlege nagyon meg fog romlani, de ezzel szemben reá kellene kebelezni a magyar állam kvótaszerű tulajdonjogát azokra az osztrák közös intézmények alapjáulszolgáló vagyonrészekre, melyek nagy részt (eltekintve a hadi költségeket) e közösen fizetendő tőkéből kerültek ki. Midőn még csak azt jegyzem meg, hogy az állam nem vagyongyűjtésre hivatott, hanem főkép én elsősorban a nemzet kultúráját fejleszteni kötelezett intézmény, a mérleg ilyen becsületes megigazítása tulajdonkép kötelessége a törvényhozásnak. Még egyet említek fel, a mi állami pénzügyeink megítélésére fontos s ez a pénzügyi egyensúlyunkat igazoló az az összegezés, hogy tiszta feleslegünk volt 1900 évben 1901 1902 - 1903 , tehát itt sem áll az a híresztelés, hogy állami pénzügyeink hanyatlanak, mert azzal a körülménnyel szemben, hogy itt 105 millióról leszállt a felesleg 47,3 millióra, a kiadások emelkedését kell venni, amelyek az 1900 —1903. években 98, 4 millióról fokozatosan, 991.0 1900 évben 1416.4 millió korona 1901 „ 1476.6 „ 1902 „ 1514 1 „ 1903 „ 1672.6 „ 105 millió korona 71 4 * , n n 57.6 „ 47.3 „