Pécsi Közlöny, 1909. december (17. évfolyam, 239-259. szám)

1909-12-01 / 239. szám

1909. december 1 A szülők közöny­össége, nemtörődöm­sége is hátráltatja a testi nevelést, igaz, hogy a munkás any­a nem ér rá annyira, mint az iparos, hiv dalnok felesége, de mégis ráér. Jobb idő­kben az anya maga nevelte teljesen gyerm­­ekét, vagy egy okos, idősebb „Ma másk­ot áll a dolog, írja Szász Gyula. — Ma dajkák, bánnok, ne­velőnők nevelik a gyermeket. A mama ugyan erős, egészség­eS­ ideje is, alkalma is bőven volna hoz­zá, hogy gyermekét maga táplálja, ápolga­ssa, de ez sok kelle­metlenséggel jár. S adat fogad, hogy a fűzőt napjában többs­zör le ne kelljen ten­nie, hogy arca üde­ségét el ne veszítse, hogy éjszakánként a baba kiállhatatlan sírása fel ne ébress­­e. Dadát kell fogadni, mert különben, hog­yan járhatna a mama színházba, bálba, hangversenybe, hogy adhatna zsúrokat, te­hetne látogatásokat és fogadná az udvarlól­at.“­­ Természetes, hogy a dada, pesztra, benne, nevelő csak amolyan szükséges rossznak tartja a­z érmekét és testi, lelki nevelésével, ha fogl­akozik, hát­­ elrontja. Pedig én azt mond­om, adjuk meg a test­nek ami a testé, a léleknek ami léleké. Nem azt óhaj­om, hogy a gyermek­kel együtt a Mülle -féle edző gyakorlato­kat végezzék, nem azt, hogy ha törik, ha szabad akrobatáka­t neveljenek, hanem, hogy a gyermek e­ggéniségéhez alkalmaz­kodva annak testé­t külső és belső káros hatásokkal szembe­n ellentállókká tegyék. Hangsúlyozom, a séta, kirándulás többet ér, mint a házi to­ra, mert az a kedélyt is nemesíti, de sok akkor, ha nem a „Kakuk csárda“ poros, sörös üvegjeinél van a pihenő, ha­nem a „Fekete macská­hoz címzett korcsi r” az utolsó stáció. Továbbá azt kérem önöket, hogy a tisztaságot követe­ljék meg a gyermektől mindenben és ez­en a téren járjanak elő jó példával. Mert a tisztaság első és leg-2 Néptanoda. 1­904. 255. old. fontosabb kelléke az egészségnek. Itt csak a példa vonz, a tettek hódítanak, nem a lamentációk-Kérem önöket, hogy a gyermeket jól és okosan táplálják, de ne fűszeres konyha­­művészeti remekekkel, édességekkel, ha­nem természetes, egyszerű, könnyen emészthető ételekkel, hogy a gyermek teste fejlődhessen, mert mint Spencer írja, kezdjük belátni, miként az életben kivív­ható sikerhez legelső kellék az, hogy de­­rekas legyen az ember állati oldala . Az iskola fejlett, egészséges gyermekeket kér a szülőktől, kikre megterhelés nélkül rá lehet bízni azt az anyagot, mit a tanítási utasítás kijelölt, de amit a tanító manap csak nagy ü­ggyel-bajjal tud keresztül vinni. A második kérdés, a család erkölcsi értelmi nevelésének milyennek kell lenni, az­az mit vár a tanító a családtól erkölcsi nevelés oktatásból ? Természetesen a szegény munkás­szülők erkölcsi nevelését, illetőleg annak elhanyagolását nem bírálom, mert addig, míg a munkás apa és anya reggeltől estig nem látja gyermekét és este is csak ak­kor, ha már alusznak, addig erkölcsi neve­lésről szó sem lehet. Itt csak azok nevelési rendszerét mér­legelem és tanácsom is azoknak szól, kik­nek módjukban áll gyermekük erkölcsére, lelki világára, ébredező jellemére hatást gyakorolni. Természetesen, ne várjanak morális álmoskönyvet tőlem, melyben min­den lelki megnyilatkozás magyarázatát meg­találják, mert azt nyújtani képes nem va­gyok, de nem is ígértem. Röviden fogom körvonalazni a lelki nevelést, kiemelve a főbb motívumokat, melyeket mindig be kell tartani, ha az ön­tudatos, okos, előre látó szülő szép nevét meg akarják érdemelni. Szavam az édes­anyáknak szól első­sorban, mert hisz az ébredező, festő emberpalánta gondozása, védelme, vezetése ő reájuk hárul. Az első, mit az önök szívébe, lelkébe szeretnék vésni, a gyermekek vallásos ne­velése. Igaz, hogy ezt csak azoktól a szü­lőktől várhatja az iskola, akik maguk is vallásosak a szó legtágabb értelmében. Az a szülő, ki vallása törvényeit nem követi, nem is nevelhet vallásosan. „Nevetséges dolog volna azt követelni a szülőktől, hogy gyermeküket vallásosabbá neveljék, mint a minek ők maguk, hogy azt oly vallási aktusokra szorítsák, melyeket ők maguk tartanak meg.“ Én félek, hogy a mai Is­tentagadó demokrata nevelés a gyerme­kekben nagyon megboszulja rrfagát, az elő­jelek arra engednek következtetni. Tudják meg a szülők, hogy a társadalom mai ren­detlen Istent, hazát, egyházat megvető ele­mei éppen úgy, mint egy szebb, boldo­gabb, harmonikusabb társadalmi élet alapja a család vallási és erkölcsi neveléstől függ. Jegyezzék meg jól, ha a társadalmat okoz­zák a mai bomlott állapotokért, úgy­­ magukat szidják. A második, mit hangsúlyozni akarok, a vallási neveléstől elválaszthatatlan er­kölcsi nevelés. Ne várjanak arra, hogy az iskola ezt elvégzi, az iskola ennek elvég­zésére nem elég erős. Ezt csak az édes­anya teheti. Mi az erkölcsi nevelés ? Az erkölcsi nevelés, az értelem ki­­hüvelyezése a homályból és felruházása a jó és rossznak, az igaz és hazugnak felis­merésére, a kedély képzése, az akarat, a jellem felébresztése, fejlesztése és végre az ember lelkének harmonikus, derült, Isten­félő világnézetének kialakítása. Ez az alap, melyen úgy az egyedül álló ember, mint a család és állam bol­dogsága épül. „Mert mint a költő mondja: minden állam támasz- és talpköve a tiszta erkölcs.“ De ennek az erkölcsi nevelésnek az ember vérébe kell átmenni, az erkölcsi törvénynek a természettörvényévé kell válni.­ Ki teheti ezt, csak a szerető édes­­ v. ö. Az erkölcsi törvény és nevelés. Peda­­gim. 1894. XVII. évf. 2. old.___________________ dezte egy idősebb férfi, a ki nem értette meg jól, arait a s­uhanc mondott. — Egy tolv­­ bujt el abban a ház­ban, igy hangzot a felelet. A sokaság r­ést már nagyon megnőtt, a kocsiutat is elá­sták, úgy hogy a kocsik alig közlekedhett­k. Az emberek, akik abban a bizonyú házban laktak és az ablakból látták a sereglést, lejöttek az utcára, hogy meg hallják, mi történt. — Mégis cs­k bámulatos, hogy egyet­lenegy rendőrt s­e­ lehet látni. — Maradj e itt, Thorwald, szólt egy jól megtermett­iatal ember, egy gyü­mölcsárus, a kis h­őjéhez, én majd fölme­gyek és megtapa­­sztalom, hogy mi van a dologban . . Nyakába h­úzza a kalapját és indul föl a házba. Az utca eg­észen fekete már az em­bertömegtől, ped­ig tíz perce sincsen, hogy megkezdődött a csődülés. Van ott minden­féle korú és raj­gu ember : iskolásgyer­mekek, inasok, katonák, diákok, fiatalem­berek, cselédek, kofák, kereskedők, fino­man öltözött ur­ak és kisasszonyok , csak a rendőr hiányz­ik. Egy erre száz torokból dördült el a kiáltás: Itt van ! A gyümölcskereskedő fél felső testé­vel kihajol a padlásablakból és lekiáltja: — Te, Thorwald ! Rám zárták idefönn az ajtót. Hivass azonnal lakatost! Ámde Thorwald elbuvik a sokaság között s úgy tesz, mintha semmit sem hallott volna. Most már hát mindenki látta a tol­vajt. — Tréfám minden várakozáson felül sikerült, súgja fülembe Nielsen Péter ba­rátom. Megnyertem a palac­k portói bort. Időközben a gyümölcskereskedő is­mét eltűnt a padlásablakból. — Nem érez itt senki füstszagot? — kiáltja valaki és nyomban jelentkezik egész csomó ember, aki szintén vett észre ilyesmit. — Még fölgyújtja a házat! — Hívjatok rendőrt! — El kell futni a tűzoltókért! A tömeg egy része tűzoltókért sza­ladt, mások szétfutottak, hogy a tüzilárma hírét elszórják a városban. — Nem gondolod hogy sokkal jobb volna ha elpárolognánk, mielőtt még itt lesznek a fecskendők, kérdezem én Péter barátomtól. Ő úgy vélte, hogy maradjunk csak nyugodtan s várjuk be, hogy mi fog tör­ténni. Jobbra és balra sűrü csapatokban állottak az emberek. Egy vanter-misszio­­nárius fölkapaszkodott volt egy nagykőre és onnan kezdett prédikálni az egybe­­gyült közönségnek, de senki sem hallga­tott rája. Most megelevenedett a tömeg. — Három rendőr közeledett. Kettő közülük behatolt a veszélyeztetett házba, a harma­dik a bejárat előtt helyezkedett el. Ugyan­ebben a pillanatban a bezárt gyümölcs­kereskedő megint kidugta a fejét a pad­lásablakon és haragosan tekintett le a hullámzó népsokaságra ; megpróbálta, hogy az ablakból tán kimászhatik a tetőre, de nem sikerült neki és az emberek, a­kik látták a rendőröket bemenni a házba, már alig győzték kivárni a pillanatot, a­mikor a tolvajt nyakon csípik. PÉCSI KÖZLÖNY 3.

Next