Pécsi Közlöny, 1909. december (17. évfolyam, 239-259. szám)
1909-12-01 / 239. szám
1909. december 1 A szülők közönyössége, nemtörődömsége is hátráltatja a testi nevelést, igaz, hogy a munkás anya nem ér rá annyira, mint az iparos, hiv dalnok felesége, de mégis ráér. Jobb időkben az anya maga nevelte teljesen gyermekét, vagy egy okos, idősebb „Ma máskot áll a dolog, írja Szász Gyula. — Ma dajkák, bánnok, nevelőnők nevelik a gyermeket. A mama ugyan erős, egészségeS ideje is, alkalma is bőven volna hozzá, hogy gyermekét maga táplálja, ápolgassa, de ez sok kellemetlenséggel jár. S adat fogad, hogy a fűzőt napjában többször le ne kelljen tennie, hogy arca üdeségét el ne veszítse, hogy éjszakánként a baba kiállhatatlan sírása fel ne ébresse. Dadát kell fogadni, mert különben, hogyan járhatna a mama színházba, bálba, hangversenybe, hogy adhatna zsúrokat, tehetne látogatásokat és fogadná az udvarlólat.“ Természetes, hogy a dada, pesztra, benne, nevelő csak amolyan szükséges rossznak tartja az érmekét és testi, lelki nevelésével, ha foglakozik, hát elrontja. Pedig én azt mondom, adjuk meg a testnek ami a testé, a léleknek ami léleké. Nem azt óhajom, hogy a gyermekkel együtt a Mülle -féle edző gyakorlatokat végezzék, nem azt, hogy ha törik, ha szabad akrobatákat neveljenek, hanem, hogy a gyermek eggéniségéhez alkalmazkodva annak testét külső és belső káros hatásokkal szemben ellentállókká tegyék. Hangsúlyozom, a séta, kirándulás többet ér, mint a házi tora, mert az a kedélyt is nemesíti, de sok akkor, ha nem a „Kakuk csárda“ poros, sörös üvegjeinél van a pihenő, hanem a „Fekete macskához címzett korcsi r” az utolsó stáció. Továbbá azt kérem önöket, hogy a tisztaságot követeljék meg a gyermektől mindenben és ezen a téren járjanak elő jó példával. Mert a tisztaság első és leg-2 Néptanoda. 1904. 255. old. fontosabb kelléke az egészségnek. Itt csak a példa vonz, a tettek hódítanak, nem a lamentációk-Kérem önöket, hogy a gyermeket jól és okosan táplálják, de ne fűszeres konyhaművészeti remekekkel, édességekkel, hanem természetes, egyszerű, könnyen emészthető ételekkel, hogy a gyermek teste fejlődhessen, mert mint Spencer írja, kezdjük belátni, miként az életben kivívható sikerhez legelső kellék az, hogy derekas legyen az ember állati oldala . Az iskola fejlett, egészséges gyermekeket kér a szülőktől, kikre megterhelés nélkül rá lehet bízni azt az anyagot, mit a tanítási utasítás kijelölt, de amit a tanító manap csak nagy üggyel-bajjal tud keresztül vinni. A második kérdés, a család erkölcsi értelmi nevelésének milyennek kell lenni, azaz mit vár a tanító a családtól erkölcsi nevelés oktatásból ? Természetesen a szegény munkásszülők erkölcsi nevelését, illetőleg annak elhanyagolását nem bírálom, mert addig, míg a munkás apa és anya reggeltől estig nem látja gyermekét és este is csak akkor, ha már alusznak, addig erkölcsi nevelésről szó sem lehet. Itt csak azok nevelési rendszerét mérlegelem és tanácsom is azoknak szól, kiknek módjukban áll gyermekük erkölcsére, lelki világára, ébredező jellemére hatást gyakorolni. Természetesen, ne várjanak morális álmoskönyvet tőlem, melyben minden lelki megnyilatkozás magyarázatát megtalálják, mert azt nyújtani képes nem vagyok, de nem is ígértem. Röviden fogom körvonalazni a lelki nevelést, kiemelve a főbb motívumokat, melyeket mindig be kell tartani, ha az öntudatos, okos, előre látó szülő szép nevét meg akarják érdemelni. Szavam az édesanyáknak szól elsősorban, mert hisz az ébredező, festő emberpalánta gondozása, védelme, vezetése ő reájuk hárul. Az első, mit az önök szívébe, lelkébe szeretnék vésni, a gyermekek vallásos nevelése. Igaz, hogy ezt csak azoktól a szülőktől várhatja az iskola, akik maguk is vallásosak a szó legtágabb értelmében. Az a szülő, ki vallása törvényeit nem követi, nem is nevelhet vallásosan. „Nevetséges dolog volna azt követelni a szülőktől, hogy gyermeküket vallásosabbá neveljék, mint a minek ők maguk, hogy azt oly vallási aktusokra szorítsák, melyeket ők maguk tartanak meg.“ Én félek, hogy a mai Istentagadó demokrata nevelés a gyermekekben nagyon megboszulja rrfagát, az előjelek arra engednek következtetni. Tudják meg a szülők, hogy a társadalom mai rendetlen Istent, hazát, egyházat megvető elemei éppen úgy, mint egy szebb, boldogabb, harmonikusabb társadalmi élet alapja a család vallási és erkölcsi neveléstől függ. Jegyezzék meg jól, ha a társadalmat okozzák a mai bomlott állapotokért, úgy magukat szidják. A második, mit hangsúlyozni akarok, a vallási neveléstől elválaszthatatlan erkölcsi nevelés. Ne várjanak arra, hogy az iskola ezt elvégzi, az iskola ennek elvégzésére nem elég erős. Ezt csak az édesanya teheti. Mi az erkölcsi nevelés ? Az erkölcsi nevelés, az értelem kihüvelyezése a homályból és felruházása a jó és rossznak, az igaz és hazugnak felismerésére, a kedély képzése, az akarat, a jellem felébresztése, fejlesztése és végre az ember lelkének harmonikus, derült, Istenfélő világnézetének kialakítása. Ez az alap, melyen úgy az egyedül álló ember, mint a család és állam boldogsága épül. „Mert mint a költő mondja: minden állam támasz- és talpköve a tiszta erkölcs.“ De ennek az erkölcsi nevelésnek az ember vérébe kell átmenni, az erkölcsi törvénynek a természettörvényévé kell válni. Ki teheti ezt, csak a szerető édes v. ö. Az erkölcsi törvény és nevelés. Pedagim. 1894. XVII. évf. 2. old.___________________ dezte egy idősebb férfi, a ki nem értette meg jól, arait a suhanc mondott. — Egy tolv bujt el abban a házban, igy hangzot a felelet. A sokaság rést már nagyon megnőtt, a kocsiutat is elásták, úgy hogy a kocsik alig közlekedhettk. Az emberek, akik abban a bizonyú házban laktak és az ablakból látták a sereglést, lejöttek az utcára, hogy meg hallják, mi történt. — Mégis csk bámulatos, hogy egyetlenegy rendőrt se lehet látni. — Maradj e itt, Thorwald, szólt egy jól megtermettiatal ember, egy gyümölcsárus, a kis hőjéhez, én majd fölmegyek és megtapasztalom, hogy mi van a dologban . . Nyakába húzza a kalapját és indul föl a házba. Az utca egészen fekete már az embertömegtől, pedig tíz perce sincsen, hogy megkezdődött a csődülés. Van ott mindenféle korú és rajgu ember : iskolásgyermekek, inasok, katonák, diákok, fiatalemberek, cselédek, kofák, kereskedők, finoman öltözött urak és kisasszonyok , csak a rendőr hiányzik. Egy erre száz torokból dördült el a kiáltás: Itt van ! A gyümölcskereskedő fél felső testével kihajol a padlásablakból és lekiáltja: — Te, Thorwald ! Rám zárták idefönn az ajtót. Hivass azonnal lakatost! Ámde Thorwald elbuvik a sokaság között s úgy tesz, mintha semmit sem hallott volna. Most már hát mindenki látta a tolvajt. — Tréfám minden várakozáson felül sikerült, súgja fülembe Nielsen Péter barátom. Megnyertem a palack portói bort. Időközben a gyümölcskereskedő ismét eltűnt a padlásablakból. — Nem érez itt senki füstszagot? — kiáltja valaki és nyomban jelentkezik egész csomó ember, aki szintén vett észre ilyesmit. — Még fölgyújtja a házat! — Hívjatok rendőrt! — El kell futni a tűzoltókért! A tömeg egy része tűzoltókért szaladt, mások szétfutottak, hogy a tüzilárma hírét elszórják a városban. — Nem gondolod hogy sokkal jobb volna ha elpárolognánk, mielőtt még itt lesznek a fecskendők, kérdezem én Péter barátomtól. Ő úgy vélte, hogy maradjunk csak nyugodtan s várjuk be, hogy mi fog történni. Jobbra és balra sűrü csapatokban állottak az emberek. Egy vanter-misszionárius fölkapaszkodott volt egy nagykőre és onnan kezdett prédikálni az egybegyült közönségnek, de senki sem hallgatott rája. Most megelevenedett a tömeg. — Három rendőr közeledett. Kettő közülük behatolt a veszélyeztetett házba, a harmadik a bejárat előtt helyezkedett el. Ugyanebben a pillanatban a bezárt gyümölcskereskedő megint kidugta a fejét a padlásablakon és haragosan tekintett le a hullámzó népsokaságra ; megpróbálta, hogy az ablakból tán kimászhatik a tetőre, de nem sikerült neki és az emberek, akik látták a rendőröket bemenni a házba, már alig győzték kivárni a pillanatot, amikor a tolvajt nyakon csípik. PÉCSI KÖZLÖNY 3.