Pécsi Lapok, 1860. július-szeptember (1-26. szám)
1860-09-16 / 22. szám
szépirodalmi, kereskedelmi, gazdászati, művészeti és tudományos hetilap Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: helyben házhozhordással egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 fr. — Vidékre egész évre 6 frt, fél évre 3 frt o. é. Bérmentetlen levelekel nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK ÁRA: Háromhasábos petit betüjü sorért egyszeri hirdetésnél 8 kr. 2-szorinál 6 kr. 3-ad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o.é. 1 SZÉPIRODALOM és TÁRSAS ÉLET. Kérded mi lesz .... Elhervadnak, elporlanak Érzelmi is kebelünknek, Váltakozva mindszüntelen Csak a kiégett szerelem Emléke marad meg ... ÁKÁCZ. AZ ÉGI SEGÉLY. (Eredeti beszély). Folytatás. Hat év röpült el az örvendőknek sebes szárnyakon; hat század a szomorgóknak ólom szárnyakon. El kell hagynunk szép Magyarhont, el a szőke Dunát, el a hajdús Tiszát, a délibábos alföldet, a bérezés Kárpát regényes vidékeit, el a nemes magyarokat!........ Messze idegen népek és nemzetek közé megyünk, oda honnét legtöbb rész jött szeretett honunkra, el Törökországba. Albánia egyik legnevezetesb vára előtt vagyunk: Ohrida előtt. A város alsó része számos mosdéivel, kúpos tetőivel, karcsú minaretjeivel — melyek félholdjairól visszavert sugarakkal a béretek mögöl arany színben föltűnő nap játszott, — úgy tűnt föl mintegyezer egy éjszakai kép. Fölső része mely mint Cyclops ma egy meredek szikla tetejére van építve, valóban bámulattal tölti el a szemlélőt. Roppant falai, erkélyes tornáczai remekek. Délről vannak a vár ura : Scherns Ahhmed basa termei; nyugatra vannak az őrizetek lakhelyei. Északról csak izmos falak, csodás várművek, s egy sűrű erdővel benőtt hegygyel van szegélyezve. Végre keletre van a vár legszebb része, a basa háreme. Gyönyörűbb, ékesebb, faragványoktól s ékítményektől csillogóbbat alig látott még Albánia. Az udvarra eső részén gyönyörű elzárt kertek, ugró kutakkal viczkándozó arany halacskákkal, árnyas lúgosokkal, sűrü bokrokkal, ritka keleti virágokkal édent varázsoltak ezen puszta várra. Kívülről művészeti erkélylyel, melyen sétálni s a távol ködében elmerülni szoktak a bájos háremhölgyek. Alatta mintegy 20 ölnyi mélységben gyönyörű tó terül el, természetes szigetecskékkel nyári mulató helyekkel, úszó hattyúkkal, csöndes, magányos ligetekkel. Itt szokták néha a hárem hölgyes unalmukat halak fogdosásával s a csodás, csolnakokon csolnakázással elűzni. Nézzünk az épületek belsejébe. Óriás kapuk zárják a bemenetet a basa szobáiba, de mielőttünk kinyílnak még a vasajtók is. Lépjünk be. Sóhajszerűen válnak szét a selyem függönyök, s ismét sóhajszerűen zárulnak be. Talán azon számos sóhajokról akarnak beszélni, melyeket itt a bájos odaliszkok ajkaikról elszalasztottak. Egy égszín bársony föggönyhez érünk. Lebbentsük-e félre? Vissza... vissza... nem jó helyre léptünk. Elaludtunk a számos csodák nézésében s most Mahomed paradicsomában lenni képzeljük magunkat. Vagy talán Ahmed titkon elrabolta a paradicsom legszebb huriját, s az van most itt? Hosszú selyem haja úgy árnyékola be őz termetét mint a vihar fekete éj, a karcsú cédrust. Szemei..........os ezeket leírni nehéz. Látott-e valaki már fekete tüzet? Csillogó fekete tüzet? Ilyenek szemei. Gondolkodva hajtja gyönyörű fejét kis kezére és figyelemmel hallgat Ahmed késtől remegő szavaira, ki lángba borult arczczal liheg csábszavakat a túlvilági odaliszknak. Figyeljünk miről beszélnek. Ahhmed szól: — Oh Zobeida! tudsz-e óhajtani lehetlent, s én éltemet, másvilági boldogságomat adom reá, hogy azt teljesíteni fogom; kívánd a próféta szent holdját, vagy az öröktüzű csillagokat, melyeken át szégyenprrral néznek téged a paradicsomból az örökszép hurik! Én lehozom azokat. Vagy kívánsz fényt, hogy fényed és szépséged a napot, a hajnalt elvakítsa? Szolgálatodra állnak India kincsei és drágakövei, Perzsia szőnyegei, Velencze tükrei és ezerszinü csillárai, kelet fűszere, nyugat művészete, észak prémje és dél drágaságai! Kívánsz hatalmat? Ezer rabszolga és szolganő fogják ellesni pillantásodat, hogy éljenek vagy meghaljanak-e érted. Akarj csak és kiszorítom a tengert medréből és a dzsinek palotájában készítek számodra lakást. Mindent, mindent megteszek, csak te szeres engem oh Zobeida ! — Elhiszem szavaidat, oh hatalmas Ahmed, de téged nem szerethetlek. Szeretheti-e a fogoly oroszlán az őt fogva tartó őrt? Szeretheti-e a kalitkába zárt gerle gyöngéd ápolóját, azért mert szabadságát elvette? Szeretheti-e Damaskus rózsája a durva éjszaki szelet, vagy a szelíd ne felejts a vadon tapadó lábakat? Bocsáss!oh bocsáss Achmed hőn szeretett, de rég nem látott honomba, s ha szeretni nem is, de minden esetre böcsülni foglak. Oh Achmed, te nem tudod mi az a szabadság ! Kérded, mi lesz a világból, Melyet névnapomra kaptam ? Gyönyörködve nézegetem, Az ablakba ki is teszem, Hogy pompázzon ottan. Viruljon ott szemem előtt, És hirdesse a világnak, Hogy éltünknek, mely fájdalmat hút, keservet eleget ad, Örülni is vannak... S ha elszárad, mi lesz vele? Mi a szívvel, midőn meghal. — Azt a kis égő szerelmet, Inkább: kiégett szerelmet Elteszem emlékül. A többi meg hadd hervadjon, Megszárítom elhervadva, S porrá törve kertbe szórom, Hogy új világot tápláljon, lj szerelmet adna.