Pécsi Lapok, 1860. október-december (27-51. szám)
1860-10-14 / 30. szám
119 . A mánfai utat elhagyva, lementek a siklósi út felé, különösen Ócsárd és Szalánta vidékére; itt sept. 15-én P. F., P. M. és I. S-t, kik a szalántai országúton mentek, megtámadták, tölök a náluk levő pénzt, tarisznyát, csutorát és kulcsot rabolták el. Sept. 16-án K.L. jegyzői segédei támadták meg a szilvási szőllőknél, s elvettek tőle 8 ft-ot, szivart, szivarszipkát és dohányt, kérésére azonban visszaadtak neki 3 hatost és 3 szivart. Ugyanez nap K. Évát, ki a bodonyi búcsúról kocsin ment haza, a kisdéri erdőben megállították, elvették 30 ft-ját, s a tarisznyát, melyben mintegy 1 ft. érték volt. Délutáni két órakor pedig J. I. ócsárdi molnárt, ki vadászaton volt, az erdőben elfogták s tőle először töltést kértek; midőn adott volna nekik, levették válláról az egycsövű puskát, miután K. is már régebben sóvárgott puska után ;e naptól kezdve tehát már mindkettőnek volt fegyvere. E vidéket úgy látszik csakhamar elhagyták, mert Sept. 20-án már a bodai utón lesték a vásárra menőket. Sept. 16-tól 20-ig Málom, Keszü és Görcsöny vidékén kuporogtak sőt Pécsre is bejöttek, mert P. vallomása szerint a nyulserétet melylyel sept. 21-én F-t meglőtték Pécsett vette egy sarok boltban. Sept. 20-án S. M. izraelitát támadták meg, s elvettek tőle mintegy 6 frtot és egy csutora bort. Kérdezték hogy ha hol van, mert azt agyon akarják lőni, s midőn a vádlott e körülmény iránt később kérdőre vonatott azt állítá, hogy a falusiak mondották S. fiátoly Tosznak , kit nem volna kár agyon lőni. E nap délután 162-re M. S. bükösdi pálinka égetőt fogták el a bodai utón, s elvettek tőle 11 ft 60 krt, 2 zsebkendőt, egy pár csizmát, egy nadrágot és egy mellényt, mely tárgyak a vádlott P. állítása szerint máig is a kukoriczában vannak, ha eddig valaki meg nem találta; később kisült, hogy összevagdalták. Sept. 21-én a szentkirályi vásárra menő helvehelyi lakosokat állították meg, és pedig az elsőt R.-t reggeli 1 7-kor, utána nem sokára F.-t, később G.-t, ezután M.-t s mindegyiket agyonlövési fenyegetés mellett kirabolták. Később F. szintén helyehelyi lakos arra menvén az országútra követ törni, mellettük elhaladt, midőn már meglehetős távolságra volt a két utonállótól P. (mint ő állítja) hogy régi töltését puskájából kilötje véletlenül az arramenő felé tartás elsüte. F. e lövés által oly súlyosan sérült meg, hogy még máig is veszélyesen beteg. Úgy látszik azonban, hogy P. a puskáját akarta próbálni, s szegény F-t választotta czélul, mert miután meglőtte K-t oda küldé, hogy venné el tőle mindenét, ez el is vette ennivalóját, mert egyebe nem volt. Sept. 22-én ismét Pécs közelében voltak és pedig a málomi kukoriczában, mert ez este lőtték meg 15. eszterági ispányt. És pedig midőn ez Pécsről haza akart volna menni a málomi kerösztnél találkozott e két utonállóval, ezek csak akkor szólították meg, hogy álljon meg , midőn a kocsi már elhaladt, de nem is várva be azt, hogy megálljon. K. az ispányra lőtt, ki csak bundájának köszönheti, hogy azonnal szörnyet nem halt. 15. az orvosok véleménye szerint javulófélben van ugyan, de még egészen nincs életveszélyen kívül. E nap délután volt K. Pécsett, hogy magának csizmát vegyen. Sept. 27-én már a nádasdi után voltak. Ott kirabolták 15. J. pécsváradi üvegest, elvettek tőle, 17 frtot s agyonlövéssel fenyegették, P. ugyan ez utóbbi körülményt tagadja. Ugyan sept. 27-én támadták meg a Nádasdról haza menő pécsváradi pintért, ki tréfás modorával előadta, miként szedte őket rá, pénzét a csizma szárába escamotirozván, úgy hogy kétszeri motozás után se találták meg. Midőn elbocsátották, azon vigasztalással eresztették el, hogy ők csak a gazdagokat és zsidókat fosztogatják, bár mint látszik, eddig csupán szegényebb sorsunkat rabolták meg. Délután 4 óra tájban a Pécsről Donyhádra utazó S. H. és Sz. izraeliták kocsiját állították meg. P. a kocsi saráglyájánál, K. az oldalánál állott, s fegyverüket az utasoknak szögezvén pénzüket kérték elő. Az utasok megijedve mindent oda adtak, egyiknek még az óráját is elvették, s midőn, a rablók állítása szerént 125 ftot, a kárvallottak vallása szerént pedig néhány száz forintot és több irományt tőlök elvettek volna, P. parancsára K. Sz-t meglőtte. E lövést illetőleg a tanúk és K. azt állítják, miszerint csakugyan P. parancsolta volna a lövést; P. pedig azt állítja, hogy K. maga már előre megmondotta volna, hogy ha a zsidók nem mondják : uram Jézus segíti meg, egyiket agyon lövi. A pénzt azután eltették, az irományokat pedig az országúton elszórták. Sz. fölolvasott vallomásából kitűnik, hogy ő egy százas bankjegyet is adott nekik a többi bankjegy és iromány közt, de e bankjegyről a rablók közül se egyik se másik tudni mit sem akar. Sept. 30-án G. perekedi molnárnál tették látogatásukat, s fegyvereket mellének szegezvén puskáját kérték. Midőn ez azt állította hogy neki puskája nincs, K. bement a szobába, s ott látván lóggin a duplapuskát a szögről levette s egycsövű puskáját ott hagyva elvitte. Plzen előszámlált rabláson kívül P. bevallotta még, hogy a nkozár sűrűben egy zsidótól 10 frt, s a szalontai országúton egy vándorlegénytől több apróságot rabolt el. A tanuk megesketése után P. a tanukkal szembesittetvén, ezeket, ő pedig a tanukat egyenkint megismerte, s a rablásokat egytől egyig bevallotta. P. közép, inkább alacsony, termetű, az elfogatásánál kapott lövés folytán igen elgyöngült, beszéde halk és alig hallható. Arczán a tetetett , vagy valódi bádgyadtság jelei mutatkoztak, úgy látszott semmi iránt érdekkel nem viseltetik, csak midőn ama kérdés intéztetett hozzá: miként fogná a szegény kárvallottak kárát visszatéríteni? látszott fölmerülni benne a remény kis sugára, és szemeit élénken szegezé a kérdező ülnökre, s mint egy gondolkozni látszott, várjon mondja-e meg, hol van a rablótt pénz, vagy ne. De ekkor eziránt egy szót sem mondott. Pénteken az ülés folytattatván ismét néhány tanú esketett meg, és a szembesítés folytattatott, '11-re a bíróság egy rövid tanácskozásra félrevonult. Ennek végeztével az államügyészi képviselő figyelmezteté a vádlottat veszélyes helyzetére, és fölszóllító mondaná meg: a rablótt pénzzel mit csináltak? E fölszóllítás használt, megvallá, hogy valami L. p-i lakosnak 190 ftot ajándékozott, hogy eldöglött lova helyett mást vehessen. E vallomás után az államügyészi képviselő L. tüsténti iefogatását indítványozta, mire az ülés föloszlatott, s L. elfogatására a kellő intézkedések megtétettek. Délutáni 1 5-re az ülés — miután az L. elfogatására kiküldött bírósági tag 3 órai utazás után visszaérkezett — ismét megkezdetett, s a két rabló egymással szembesittetett. K. bevezettetvén a terembe oly hitvány és gyávának mutatkozott, hogy a hallgatók közül mindegyik bizonyosan azt kérdezte először is magától: miként lehet az hogy ily tacskó gyerektől valaki meg is ijjedhetett? — Összetett kezekkel reszkető hangon válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, s magát azzal mentegeté, hogy ő tulajdon jó szántából semmi roszat se követett el, hanem mit cselekedett mindent P. parancsára tett. Sőt azt is állította, hogy P.-tól 15 lépésnyire se mert eltávozni, miután ez azzal fenyegette, hogy ha eltávoznék tüstént agyonlövi. Mi természetesen nagyon ellenkezett azon körülménnyel, hogy sept. délután K. maga bejött Pécsre csizmát venni, másodszor meg, midőn őket Illrdnél a csendőrök szétzavarták négy napig volt távol P -tól, s négy nap múlva P.-t önkényt fölkereste. Egyébbiránt K. is bevallotta az összes rablásokbani részvétét, azt is hogy kettőt ő lőtt meg, csak hogy természetesen P. parancsára. Bevégeztetvén a szembesítés p-i lakos állíttatott a bíróság elébe. Ez elején P-t nem is igen akarta ismerni, de azután kisült hogy jól ismerte, tőle 77 frtot is kapott ajándékba csupa szánalomból, hogy lova eldöglött, mely pénzt a pinczéjében levő vakablakba tette, hol az P. elfogatásakor benn égett. Miután a rablásokbani részvétele nem bizonyult, a börtönbe visszakísértetett. Ezután Rikóti államügyészi helyettes úr először a bíróság illetékességét bizonyítván ki mind a rablási bűntény, mind azon tekintetből, hogy a vádlott szabadságos katona, fölsorolta a 22 rablást, melyet P. részint mint tényező, részint mint bűnrészes elkövetett, három esetet rablógyilkossági ténynek kér egyúttal kimondatni, a többiben pedig a rablás tényálladékát kéré megállapíttatni; abban pedig hogy elfogatásánál a csendőrre lőtt, gyilkossági kísérleteit lát, s ezt itéletileg is kimondani inditványozá. Végre kikérte mondani, hogy P. ezekben bűnösnek mondassák ki, s mint ilyen kötél általi halálra ítéltessék, az ítélet rajta kihirdetése után két óra után végrehajtassák, és csak az esetre ha lelke üdvösségével előkészület tekintetéből ő kérne még egy órát az neki megadassák. Orbán ügyvéd úr, a tekintetből hogy P. mindent megvallott, a tényeket illetőleg nem védelmezheti, tekintve mégis elhanyagolt nevelését, folytonos nyommasztó helyzetbeni lételét, s e miatti elkeseredhetése lehetőségét, s végre azt hogy mindent megvallott, s igy a bíróságot tévútra vezetni nem iparkodott, ezeket mint enyhítő körülményeket kéri figyelembe vétetni, s a halálos büntetés helyett a törvényben kitett börtönbüntetést kéri kimondatni, s őt a bíróság kegyelmébe ajálja. A közönség ezután kitakarodott, a bíróság pedig az Ítélet hozatalra még együtt maradt, mely tegnap reggeli 9 óra után hirdettetett ki. Tegnap reggel10 óra tájban ült ismét össze a rögtön ítélő bíróság vádlottnak ítéletét kihirdetendő. P. bevezettetvén arczán sorsának bizonytalansága miatti izgatottság volt látható, egyébként viselete csöndes, valóján az eddig mutatkozott bádgyadtság nem volt észrevehető. Az ítélet neki fölolvastatván, ezzel, miután 20 rablás két rablógyilkossági kísérlet, továbbá egy gyilkossági kísérletbeni részességben bűnösnek találtatott, kötél általi halálra ítéltetett, s miután az Ítélet kihirdetése utáni 3-ik órát is igénybe vette, ennek 3 óra utáni végrehajtása elrendeltetett, továbbá a tett károk visszatérítésében elmarasztaltatott. Az Ítélet kihirdetése közben arca halványabb lett, nyugodtsága mégis nem változott. A bíróságtól az egy óra helyett egy hetet kért, hogy karja az alatt megjavulhasson. Ez nem adatván meg neki, védőügyvédének szívességét megköszönte, ezután a teremből kivezettetett, az ítélet pedig rajta délutáni 1 óra körül végrehajtatott. ^ + A „miaszonyunkról“ czimzett pécsi nőzárda 4 osztályú elemi tanodájában a tanév f. hó 25-én veendi kezdetét. -I- Kerekes Márton vásárosdombói plébános életének 53. évében október hó 1i. meghalálozott. Béke poraira! #