Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)
1867-05-23 / 16. szám
l De hogyan is törődnének, mikor még arra sem ügyelnek föl, ami jelenleg már valóban a községé. Tudom, hogy a példák gyűlöletesek, de kénytelen vagyok mégis egyet ismét fölhozni. Sz. . . . községe bir 1/2 polgári telket a községi térkép és telekkönyv szerint; ettől fizeti is a rendes és rendkívüli adókat és mégis a földek néhányát nem a község, hanem egyesek bírják és ellenvetés nélkül használják, — de azért a község fizeti tőlök az adót. Mit mond eh ez, kérdem, a t. olvasó közönség ? nem szigorú feddést érdemlő hanyagság-e ez ? Jól tudják az illetők ez ügyállást, de, a tett sürgetések daczára, marad minden a réginél! De térjünk vissza fölvett tárgyunkhoz, az elkülönözéshez, mely nagyon is égető kérdés a nép életében. Természetesen a nagyobb határral bíró községek egy-egy telek után több holdnyi illetéket kaptak, többnyire békés egyezkedés folytán, azonban megtörtént, hogy a megígért és szerződésileg biztosított földmennyiség mégsem adatott ki lelkismeretesen,*) egyes ígérvények nem érvényesíttettek, holott erre a szerződő felek nem csak törvényileg, hanem erkölcsileg is kötelezvék és nézetem szerint az autentikációknál erre különösen figyelni is kellene azoknak, kiket a közigazgatási kormány megbíz, ügy van, ennek hivatása ellenőrködni a közügyek és a népvagyon fölött, hogy az lehetőleg értékesíttessék, az anyagi jólét előmozdíttassék, mert, meggyőződésünk szerint mondjuk, hogy a mindennapikenyérrel való küzdelem közt soha sem lehet nagy dolgokat végbevinni; ezek létrehozatala ha igényli is a szellemi erőt és tehetséget, de bizonyára anyagi erős képesség mellőzhetlen kellékek, arra nem is említvén, mily káros befolyással van az egész társadalomra s mennyi baj szülő oka a szegénység. Hogy az elkülönözés csak is előnyös a köznépre, azt a mindennapi tapasztalás igazolja; de ismét csak ott, hol az értelmiség jár elő jó példájával: a lelkészek, a mesterek, a községjegyzők és egyes honoratiorok vagy polgárok az elkülönözés előnyeit föl is tudják használni. Ezen jó példák vonznak, és a nép utánuk indul; egyébiránt sajnos, hogy sok helyütt már későn, ahol t. i. a sessionalis birtok nem tagosíttatik, vagy legalább három calcaturára sem osztatik föl, hanem az elkülönözés után is maradt minden a réginél! Egy-egy egész telkes gazdának, nem mondok sokat, földbirtoka harmincznégy darabból áll elszórva az egész határon.**) És miért ez ? előitéletből! Azt mondják : a jég ha egyik földet elveri is, a másikat megkíméli s legalább részben terem valamicskéje a gazdának. Ez ugyan igaz lehet, de hát mire valók a biztosító, különösen a hazai biztosítótársulatok ? A fizetendő összeg oly mérsékelt, hogy valódi bűnt követ el, ki még most is kockára teszi vetéseit! Biztosítsunk tömegessen , s minél többen biztosítják vagyonukat, annál előnyösebben teljesítheti kötelezettségét a biztosítóra nézve azon társulat, melynél az magát biztosítja. A tagosítás ellen fölhozatik az is, hogy a határ nem egy forma minőségű s igy az egyik véghetlenül károsodnék, mig a másik nagyban nyerne; mi által nem csak az osztó igazság sértetnék meg, hanem a község egy része egészen tönkre is jutna. Ez állítás ismét csak látszólagosan érvényes , mert ha csak kissé figyelmesebben tekintjük azt, azonnal kiderül ingatag és azért biztos, szilárd alappal épen nem bíró volta. Ugyanis, ha nem egyforma a határ földminőségre nézve, önkényt következik, hogy több osztályba tartozik; mi ismét föltételezi, hogy például a harmadik vagy negyedik osztályú földből egy telekre sokkal több vagy nagyobb holdat kell igazságosan kiadni, mint az első s aránylag a második osztályú földből. Ezen eljárás által az, kinek silányabb föld jut, nagyobb földterületet fog bírni, mint az, kinek az első osztályúból került ki része. Igaz, hogy a silányabb föld több munkaerőt emészt föl, mint a kitűnő minőségű s a terméssel mégsem állja ki ez utóbbival a versenyt, tehát tetemesen károsodik az, ki nagyobb, de silányabb földnek van birtokában. Bevalljuk, hogy ez állítás a tagosítások első éveiben cáfolhatlan, de idővel mindinkább veszt erejéből, míg végre egészen elenyészik. Ugyanis: a silányabb föld a reá fordított szorgalom és munkaerő által szemlátomást javul, az illető gazda képes lesz több és több marhát, jószágot tartani, sűrűbben, vastagabban trágyázni földjeit és így fokonként emelkedve, nem csak megközelíti a jó minőségű földdel biró gazdát, hanem azt el is éri, sőt most már csaknem még egyszer annyi földdel rendelkezhetvén, felül is múlja. Erre világos példát adnak egyes uradalmak, melyek okszerűleg kifejtett és alkalmazott munkaerős szorgalom által egyes homokbuczkákat szintúgy, mint szakadásos hegyoldalakat és partokat gyönyörű gabonatermő földekké változtattak át; vagy ha azt gabnatermő földdé nem lehetne átváltoztatni, agazdászat más ágára fordítván, alkalmas erdőrészszé, vagy gazdagon termőszetővé lehet varázsolni. Csak jó példával járjunk elő, a nép értelmesbjei követni fognak és nemcsak megmenekül a közelszegényedés örvényétől, hanem idővel jólétnek is örvend, mely helyzet neki szellemi előnyére is fog bizonynyal lenni. Az elkülönözés valódi adás a népre, már csak azon öntudatnál fogva is, hogy amit bir, az egészen sajátja, de még kiadva lévén követelhető része, önkényt megnyugszik, belátván, hogy jövőjét most már csak is saját szorgalmas munkássága biztosítandja, ellenkező esetben tetemesen károsodik. Például ismerek egy községet, mely saját határában egyik urasági birtokrészt évenkint haszonbérbe veszi; ez 300 hold, melyből csak 60 hold szántóföld és 7 hold rét, a többi legelős erdő. Ezen haszonvételhez járulnak még a regálék, a borkilenczedet kivéve, mik magukban véve igen csekélyek és alig elégségesek a föld- és jövedelmi adó fizetésére. Tehát 300 hold után fizet a község 400 frtot évenként! Már most tegyünk egy kis calculust. Ezen 300 holdért nálunk alig adnának 15.000 frtot o. é.. ez, tekintvén a kedvezőtlen helyzetet, a maximum. És így a haszonbérleten 35 év alatt, mi közönségesen a törlesztési időszak szokott lenni, az egész birtokot magához válthatná, míg így fizet, fizet, és hasznát nem érzi, mert nem gyarapodik . . . Ellenben ha az elkülönözés megtörténik, a nevezett 300 holdból, 33 egész telek levén, aránylag a többi birtokhoz legalább 3 hold esik a népnek, vagyis sajátja gyanánt kap 99 holdat, mely ha általa értékesíttetik, évenkint fog neki legalább is: 500 frtot o. é. jövedelmezni s igy a mig visszalevő 200 holdat, hahogy eladatik, mi nagyon valószínű, 20 év alatt az elkülönözés által nyert földekből szerezheti meg magának. Röviden: most fizet 400 frtot évenkint és nem gyarapodik, elkülönözve kapna 500 frtot és bizonyára tetemesen gyarapodnék; mert ha az uraságnak fönmaradt 200 holdjáért haszonbérlet fejében, tegyük, fizetne 300 frtot, maradna még mindig javára évenkint 200 frt. Ezekből, úgy hiszem, eléggé kiderül, hogy az elkülönzés a népre nézve előnyös, még akkor is, ha hogy csekélyebb határa lévén, csak néhány hold földet kap egy-egy telek után. A közös legelőt fájlalja a nép leginkább, melytől az elkülönzés által megfosztatik! De e részben sem alapos okoskodása, kitűnvén ez a fönebbiekből, de abból is, hogy ha a községnek nagy a határa, több holdnyi illetéket is nyer, sőt erdőrészt is kap, mely mig legelőt nyújt jószágának, a község az ölfavágatásból szépecske hasznot is húz. Azonban a községi erdőkről és azok kezeléséről alább szólandunk. Isten velünk! Csatáry. 2-ed aljegyző : Müller Rezső; főcsendbiztos : Lédorer János tiszteletbeli szolgabirói ranggal; alcsendbiztos : Frimml Otto ; alsó járási úti biztos: Mihalik Antal ; felső járási úti biztos : Peyko István ; várnagy: Klement György ; főorvos : Mályusz Károly ; tiszteletbeli alügyész : Prokop Adolf; tiszteletbeli jegyzőknl: Droxler Frigyes, Thuránszky J., Holl Aquilla, Szilasy Kelomen; esküdt: Benjács Lajos, Turócz megye megválasztott alk. tisztikara: 1-ső alispán: Just György; 2-ik alispán: Tomcsányi Móricz; törvényszéki ülnökök: Záborszky Ferencz, Soltész Károly, Kohuth János, gr. Nyáry Kálmán és Lehoczky Lajos ; főjegyző : Volics Adolf; aljegyző : Ruttkay Márton ; törv. jegyző: Raksányi Bertalan ; főügyész : Újhelyi Ferencz ; alügyész : Ruttkay Dávid ; pénztárnok : Galanda Samu ; számvevő : Reviczky István ; levéltárnok : Zathureczky József; a sz.-márton-blatruczai járás főszolgabíró : Juszth József; szolgabiró: Dávid Ferencz; esküdtek: Nemes János, Újhelyi Gusztáv, Ruttkay Sándor és Tomcsányi Márton ; a mosócz-zniói járásban főszolgabiró : Vladár Pál; szolgabiró : Velits Boldizsár és Csepcsányi Vendel; esküdtek: Vladár József, Buecz Márton és Velits Vendel; megyei mérnök: Skultéty József ; várnagy: Ruttkay Ádám ; főntbiztos : Szenessy István ; útbiztosok : Mossa József és Hodzsa György Vasmegye megválasztott alk. tisztikara : 1-ső alispán : Takács Lajos ; 2-ed alispán : Hetyei István ; főjegyző : Szabó Gy.; főügyész: Antal Lajos; főszámvevő: Iván Samu ; pénztárnok: Farkas Károly ; árvapénztárnok : Csőke Mihály ; árvaszéki számvevő : Mészöly Ignácz ; főorvos : Szabadfy; 2-ik : Stadler ; főbirák: Bárdossy István, Koczor Dániel, Vajda Sándor, Szalay Sándor, Széll Miklós, Augusztich Sándor ; szolgabirák : Mesterházy Gyula, Radó Kálmán, Kornis Antal, Nemes Ferencz, Bertha György, Bolla László, Széll Kálmán, Ajkai Sándor, Laky Ferencz, Takács Károly, Háczky Kálmán, Tóth Antal, Laky Kristóf, Fülöp János, Vajda József, Koroszturi Alajos, Sághy György; 1-ső aljegyző : Jagasics Kálmán ; 2-ik : Istóczy Győző ; 3-ik : Dezső Gyula; alügyészek: Vitnyédi József, Török Sándor ; mérnök : Dezső. (Folytatás köv.) *) Véletlenül tudomására jutottunk ezen esetnek, ez hibából történt, s most vannak rajta, hogy kiigazíttassák. Szerk. **) Hogy mennyire hasznos és előnyös a tagosítás, mutatja N. Harsány példája; nem csak a köz, de az egyéni vagyonosodást is hatalmasan mozdítja elő, sőt mondhatni, hogy még a szellemi fejlődésnek is nem kis emeltyűje. Erre egyébiránt tüzetesen visszatérendünk. Szerk. 62 Tisztújitási mozgalmak. (Folyt.) Heves megye megválasztott alk. tisztikara: első alispán: Puky Miklós ; 2-ik alispánok : Isaak László, Halassy Gáspár ; főjegyző : Erdélyi József; 1-ső aljegyző : Zalár József; 2-ik alj.: Lipcsey Tamás ; 3-ik alj.: Szederkényi Nándor ; főügyész : Berecz Ferencz ; alügyészek : Vasváry Károly, Ádám András ; főpénztárnok: Okolicsányi József; alpénztárnok: Bozsik János; központi szolgabíró : Kürthy Ferencz ; a gyöngyösi járásban : főszolgabíró : Kürthy Antal; alszolgabírók : Kaszab Bertalan, Borhy Dániel, Fehér Alajos ; a Tárna járásban főszolgabíró : Majzik Viktor ; alszolgabirák : Almássy Gyula, Nagyfejes Máty., ifj. Puky Miklós ; a tiszai járásban főszolgabíró : Lipcsey Péter; alszolgabirák: Benkő Albert, Bárczay Gyula, Bogyó Ágoston, Losonczy Antal, Hellebranth János ; a Mátra járásban főszolgabíró : Ivády Miklós ; alszolgabirák: Beniczky Pál, Kovács József; esküdtek a gyöngyösi járásban: Fehér Kálmán, Kékessy János, Szák József, Bárány Károly; esküdtek a Tárna járásban: Ferenczy Mihály, Horkay Lajos, Csernyus Kálmán, Szalay Miklós, Kovács József; esküdtek a tiszai járásban : Kovács Gyula, Für Béla, Becsky László, Szombathelyi András, Pásztor Béla, Boldog Gyula; esküdtek a Mátra járásban: Ferenczy József, Kiss Mátyás, Kovács Ferdinánd ; törvényszéki ülnökök Egerben: Fülöp József, Szuhányi János, Markovics János, Szabó Sándor, Popper Gyula, Bedokovics Vilmos, Ecsedy László ; törvényszéki ülnökök Szolnokon: Andrássy János, Szentmártony József, Hubay Ferencz, Pogány Albert; csendbiztosok : a gyöngyösi járásban : Szabó Ignácz ; a Tárna járásban : Szabó Frigyes, Góth Vilmos ; a tiszai járásban : Szekerka Lajos, Sárközy Imre, Kovács Aurél; a Mátra járásban : Marssó György ; főszámvevő : Lonkay Károly; alszámvevők: Babócsay György, Véges József; levéltárnokok: Szabó Balázs (Egerben), Dombrády László (Egerben), Horánszky János (Szolnokon); főorvosok : Francz Alajos (Egerben), Bécsi János (Szolnokon); járási sebészek: a gyöngyösi járásban : Zsiga Pál; a Tárna járásban: Sir Gábor; a tiszai járásban : Menczer Ignácz, Kállay Ferencz ; a Mátra járásban : Várompok Károly; megyei mérnökök : Szabó Imre (Egerben), Timon Bertalan (Szolnokon); várnagy : Békefy Alajos ; útbiztosok a gyöngyösi járásban : Pólyák György ; a Tárna járásban : Szabó György ; a tiszai járásban : Kömley Ferencz, Für Kálmán ; a Mátra járásban : Kovács Ágoston. Zólyom megye megválasztott alk. tisztikara: 1-ső alispán , idősb Plathy György; 2-ik alispán és törvényszéki elnök: Majovszky Vilmos ; főügyész : Aman Arzén ; főjegyző : Grünwald Béla ; alsó járási főszolgabíró : Lesták Mihály; közép járási főszolgabíró : Fischer Gyula; felső járási főszolgabíró : Pongrácz Lázár ; alszolgabírák az alsó járás dobronai kerületben : Szuchy György ; középjárás, Szliacs körülét alszolgabiró : Lazarovich Imre ; felső járás alszolgabiró : Kacsicska József; alsó járásbeli esküdtek: Háncsok Lendi, Lesták Lajos, Thomka Gyula ; közép járási esküdtek : Radvánszky Andor, Huszár Ferdinánd ; felső járási esküdtek : Andots J., Kozmus Ferencz ; megyei alügyész : Turcsányi Ödön ; megyei számvevő: Hudoba Károly ; megyei törvényszéki ülnökök: Visnyei Nándor, Bittera Kálmán, dr. Hupka Lajos, Petykó István, Szinovicz Adolf, Újhelyi György; megyei pénztárnok: Radvánszky Ferencz ; ellenőr : Tiloss Béla; levéltárnok : Kovácsy János ; 1-ső aljegyző : ifj. Plathy György; I TÁECZA. ------KAS------ Boldog órák. (Hangzatkák.) y. „Jer kedves a vadasba. Nézzük ott A vadanyát, a kis fiúk enyelgve Mint szöknek ők egymásnak ellenébe, S a him fején az ékes ágbogot!u Hajoltam édes szódra s kakarod karomba fűzve mentem a ligetbe, És ott az árnyas bükk alá sietve, Nyughelyt a lágy fű és virág adott. Oly édesenyhe volt a jég körültem! A fák susogtak, búgott a gili . . . S két szivnek egybeforrtak érzett. Az alkony igy talált: „Szerette hölgyem ! Nem jösz-e vissza ? nézd, az est közel. Vadnézni máskoron jőjünk el!“ VI. Ha meghasad a hajnal bíbora A föllegetlen kékes égi bolton, Mint bájmosoly enyelgő rózsaajkon, Vadnzni megy az erdők hű fia, S ha kél a nap, a kürtök érerszava Tündéresen viszhangzik völgyön, ormon, S villámként átiramlik tüske-bokron A sürü cserjés fölvert gyors vada. S mint jár ő vérnyomán a vérezőnek, Mint száll a völgybe, éri a tetőt, Tündér képzelmed nézi, látja őt. S ha visszatér, a bátor érkezőnek Kitárt karokkal jösz eléje már, Ki boldogan hevült szivére zár! Badacsonyi. Egy hivatalnok életéből. (Beszély.) — Dr. Temmo után — (Folytatás.) Épen akkor ürült meg a praesidensi állomás, mely most neked adatott; ha azon ember fenyegetőzéseit tettlegesiti, akkor te nyilván olykép compromittáltattál volna, hogy előléptetésedről szó sem lehet. Elvesztem fejemet. Ekkor hozá a törvényszolga a postai tárgyakat ide. Te roszul voltál ágyadban fekve, oda kelle azokat vinnem. Te fölbontad, átfutottad az iratokat és aztán vissza kellett vinnem szobádba, honnét a törvényszolga ismét elrendette azokat. Több pénzes levél volt azok közt. Én beletekintek azokba. Egyikben száz tallér volt pénztári utalványkép, azon megjegyzéssel, miszerint a pénz csak hat hét múlva befizetendő, de a beküldő jószerivel ezt már most te