Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)

1867-05-23 / 16. szám

­l De hogyan is törődnének, mikor még arra sem ügyelnek föl, a­mi jelenleg már valóban a községé. Tudom, hogy a példák gyűlöletesek, de kénytelen vagyok mégis egyet ismét fölhozni. Sz. . . . községe bir 1/2 polgári telket a községi térkép és telekkönyv szerint; ettől fizeti is a rendes és rendkívüli adókat és mégis a földek néhányát nem a község, hanem egyesek bírják és ellenvetés nélkül használják, — de azért a község fizeti tőlök az adót. Mit mond eh ez, kérdem, a t. olvasó közönség ? nem szigorú feddést érdemlő hanyagság-e ez ? Jól tudják az illetők ez ügyállást, de, a tett sürgetések daczára, marad minden a réginél! De térjünk vissza fölvett tárgyunkhoz, az el­­különözéshez, mely nagyon is égető kérdés a nép életében. Természetesen a nagyobb határral bíró községek egy-egy telek után több holdnyi illetéket kaptak, többnyire békés egyezkedés folytán, azonban meg­történt, hogy a megígért és szerződésileg biztosított földmennyiség még­sem adatott ki lelkismere­­tesen,*) egyes ígérvények nem érvényesíttettek, holott erre a szerződő felek nem csak törvényileg, hanem erkölcsileg is kötelezvék és nézetem szerint az autentikációknál erre különösen figyelni is kellene azoknak, kiket a közigazgatási kormány megbíz, ügy van, ennek hivatása ellenőrködni a közügyek és a népvagyon fölött, hogy az lehetőleg értéke­síttessék, az anyagi jólét előmozdíttassék, mert, meg­győződésünk szerint mondjuk, hogy a mindennapi­­kenyérrel való küzdelem közt soha sem lehet nagy dolgokat végbevinni; ezek létrehozatala ha igényli is a szellemi erőt és tehetséget, de bizonyára anyagi erő­s képesség mellőzhetlen kellékek, arra nem is említvén, mily káros befolyással van az egész társa­dalomra s mennyi baj szülő oka a szegénység. Hogy az elkülönözés csak is előnyös a köz­népre, azt a mindennapi tapasztalás igazolja; de is­mét csak ott, hol az értelmiség jár elő jó példájával: a lelkészek, a mesterek, a községjegyzők és egyes honoratiorok vagy polgárok az elkülönözés előnyeit föl is tudják használni. Ezen jó példák vonznak, és a nép utánuk indul; egyébiránt sajnos, hogy sok helyütt már későn, a­hol t. i. a sessionalis birtok nem tago­­síttatik, vagy legalább három calcaturára sem oszta­­tik föl, hanem az elkülönözés után is maradt minden a réginél! Egy-egy egész telkes gazdának, nem mon­dok sokat, földbirtoka harmincznégy darabból áll elszórva az egész határon.**) És miért ez ? előitéletből! Azt mondják : a jég ha egyik földet elveri is, a másikat megkíméli s legalább részben terem valamicskéje a gazdának. Ez ugyan igaz lehet, de hát mire valók a biztosító, különösen a hazai biztosító­társulatok ? A fizetendő összeg oly mérsékelt, hogy valódi bűnt követ el, ki még most is koc­kára teszi vetéseit! Biztosítsunk tömegessen , s minél többen biztosítják vagyonukat, annál előnyö­sebben teljesítheti kötelezettségét a biztosítóra nézve azon társulat, melynél az magát biztosítja. A tagosítás ellen fölhozatik az is, hogy a ha­tár nem egy forma minőségű s igy az egyik véghet­­lenül károsodnék, mig a másik nagyban nyerne; mi által nem csak az osztó igazság sértetnék meg, hanem a község egy része egészen tönkre is jutna. Ez állítás ismét csak látszólagosan érvényes , mert ha csak kissé figyelmesebben tekintjük azt, azonnal kiderül inga­tag és azért biztos, szilárd alappal épen nem bíró volta. Ugyanis, ha nem egyforma a határ földminőség­re nézve, önkényt következik, hogy több osztályba tartozik; mi ismét föltételezi, hogy például a harma­dik vagy negyedik osztályú földből egy telekre sok­kal több vagy nagyobb holdat kell igazságosan ki­adni, mint az első s aránylag a második osztályú földből. Ezen eljárás által az, kinek silányabb föld jut, nagyobb földterületet fog bírni, mint az, kinek az első osztályúból került ki része. Igaz, hogy a silányabb föld több munkaerőt emészt föl, mint a kitűnő minőségű s a terméssel még­sem állja ki ez utóbbival a versenyt, tehát tetemesen károsodik az, ki nagyobb, de silányabb földnek van birtokában. Bevalljuk, hogy ez állítás a tagosítások első évei­ben c­áfolhatlan, de idővel mindinkább veszt erejé­ből, míg végre egészen elenyészik. Ugyanis: a silá­nyabb föld a reá fordított szorgalom és munkaerő által szemlátomást javul, az illető gazda képes lesz több és több marhát, jószágot tartani, sűrűbben, vas­tagabban trágyázni földjeit és így fokonként emel­kedve, nem csak megközelíti a jó minőségű földdel biró gazdát, hanem azt el is éri, sőt most már csak­nem még egyszer annyi földdel rendelkezhetvén, fe­lül is múlja. Erre világos példát adnak egyes uradal­­mak, melyek okszerűleg kifejtett és alkalmazott munkaerő­s szorgalom által egyes homokbuczkákat szintúgy, mint szakadásos hegyoldalakat és partokat gyönyörű gabonatermő földekké változtattak át; vagy ha azt gabnatermő földdé nem lehetne átváltoz­tatni, a­­gazdászat más ágára fordítván, alkalmas e­r­d­ő­r­é­s­z­s­z­é, vagy gazdagon termő­s­z­e­t­ő­v­é lehet varázsolni. Csak jó példával járjunk elő, a nép értelmesbjei követni fognak és nemcsak megmenekül a közel­­szegényedés örvényétől, hanem idővel jó­létnek is örvend, mely helyzet neki szellemi előnyére is fog bizonynyal lenni. Az elkülönözés valódi a­­­d­á­s a népre, már csak azon öntudatnál fogva is, hogy a­mit bir, az egészen sajátja, de még kiadva lévén követelhető része, ön­kényt megnyugszik, belátván, hogy jövőjét most már csak is saját szorgalma­s munkássága biztosítandja, ellenkező esetben tetemesen károsodik. Például is­merek egy községet, mely saját határában egyik ura­sági birtokrészt évenkint haszonbérbe veszi; ez 300 hold, melyből csak 60 hold szántóföld és 7 hold rét, a többi legelő­s erdő. Ezen haszonvételhez járulnak még a regálék, a borkilenczedet kivéve, mik maguk­ban véve igen csekélyek és alig elégségesek a föld- és jövedelmi adó fizetésére. Tehát 300 hold után fi­zet a község 400 frtot évenként! Már most tegyünk egy kis calculust. Ezen 300 holdért nálunk alig ad­nának 15.000 frtot o. é..­ ez, tekintvén a kedvezőtlen helyzetet, a maximum. És így a haszonbérleten 35 év alatt, mi közönségesen a törlesztési időszak szokott lenni, az egész birtokot magához válthatná, míg így fizet, fizet, és hasznát nem érzi, mert nem gyarapo­dik . . . Ellenben ha az elkülönözés megtörténik, a neve­zett 300 holdból, 33 egész telek levén, aránylag a többi birtokhoz legalább 3 hold esik a népnek, vagy­is sajátja gyanánt kap 99 holdat, mely ha általa érté­kesíttetik, évenkint fog neki legalább is: 500 frtot o. é. jövedelmezni s igy a mig visszalevő 200 holdat, hahogy eladatik, mi nagyon valószínű, 20 év alatt az elkülönözés által nyert földekből szerezheti meg magának. Röviden: most fizet 400 frtot évenkint és nem gyarapodik, elkülönözve kapna 500 frtot és bizonyára tetemesen gyarapodnék; mert ha az uraságnak fön­­maradt 200 holdjáért haszonbérlet fejében, tegyük, fizetne 300 frtot, maradna még mindig javára éven­kint 200 frt. Ezekből, úgy hiszem, eléggé kiderül, hogy az elkülönzés a népre nézve előnyös, még akkor is, ha hogy csekélyebb határa lévén, csak néhány hold földet kap egy-egy telek után. A közös legelőt fájlalja a nép leginkább, mely­től az elkülönzés által megfosztatik! De e részben sem alapos okoskodása, kitűnvén ez a fönebbiekből, de abból is, hogy ha a községnek nagy a határa, több holdnyi illetéket is nyer, sőt erdőrészt is kap, mely mig legelőt nyújt jószágának, a község az ölfa­­vágatásból szépecske hasznot is húz. Azonban a községi erdőkről és azok ke­­zeléséről alább szólandunk. Isten velünk! Csatáry. 2-ed aljegyző : Müller Rezső; főcsendbiztos : Lédorer János tisz­­teletbeli szolgabirói ranggal; alcsendbiztos : Frimml Otto ; alsó járási úti biztos: Mihalik Antal ; felső járási úti biztos : Peyko István ; várnagy: Klement György ; főorvos : Mályusz Károly ; tiszteletbeli alügyész : Prokop Adolf; tiszteletbeli jegyzőkn­l: Droxler Frigyes, Thuránszky J., Holl Aquilla, Szilasy Kelomen; esküdt: Benjács Lajos, Turócz megye megválasztott alk. tisztikara: 1-ső alispán: Just György; 2-ik alispán: Tomcsányi Móricz; törvényszéki ülnökök: Záborszky Ferencz, Soltész Károly, Kohuth János, gr. Nyáry Kálmán és Lehoczky Lajos ; főjegyző : Volics Adolf; aljegyző : Ruttkay Márton ; törv. jegyző: Raksányi Bertalan ; főügyész : Újhelyi Ferencz ; alügyész : Ruttkay Dávid ; pénztár­nok : Galanda Samu ; számvevő : Reviczky István ; levéltárnok : Zath­ureczky József; a sz.-márton-blatruczai járás főszolgabíró : Juszth József; szolgabiró: Dávid Ferencz; esküdtek: Nemes János, Újhelyi Gusztáv, Ruttkay Sándor és Tomcsányi Márton ; a mosócz-zniói járásban főszolgabiró : Vladár Pál; szolgabiró : Velits Boldizsár és Csepcsányi Vendel; esküdtek: Vladár József, Buecz Márton és Velits Vendel; megyei mérnök: Skultéty Jó­zsef ; várnagy: Ruttkay Ádám ; főntbiztos : Szenessy István ; útbiztosok : Mossa József és Hodzsa György Vasm­egye megválasztott alk. tisztikara : 1-ső alispán : Ta­kács Lajos ; 2-ed alispán : Hetyei István ; főjegyző : Szabó Gy.; főügyész: Antal Lajos; főszámvevő: Iván Samu ; pénztárnok: Farkas Károly ; árvapénztárnok : Csőke Mihály ; árvaszéki szám­vevő : Mészöly Ignácz ; főorvos : Szabadfy; 2-ik : Stadler ; fő­­birák: Bárdossy István, Koczor Dániel, Vajda Sándor, Szalay Sándor, Széll Miklós, Augusztich Sándor ; szolgabirák : Mester­­h­ázy Gyula, Radó Kálmán, Kornis Antal, Nemes Ferencz, Bertha György, Bolla László, Széll Kálmán, Ajkai Sándor, Laky Fe­­rencz, Takács Károly, Háczky Kálmán, Tóth Antal, Laky Kris­tóf, Fülöp János, Vajda József, Koroszturi Alajos, Sághy György; 1-ső aljegyző : Jagasics Kálmán ; 2-ik : Istóczy Győző ; 3-ik : Dezső Gyula; alügyészek: Vitnyédi József, Török Sándor ; mér­nök : Dezső. (Folytatás köv.) *) Véletlenül tudomására jutottunk ezen esetnek, ez hibából történt, s most vannak rajta, hogy kiigazíttassák. Szerk. **) Hogy mennyire hasznos és előnyös a tagosítás, mutatja N. Harsány példája; nem csak a köz, de az egyéni vagyonoso­­dást is hatalmasan mozdítja elő, sőt mondhatni, hogy még a szellemi fejlődésnek is nem kis emeltyűje. Erre egyébiránt tüze­tesen visszatérendünk. Szerk. 62 Tisztújitási mozgalmak. (Folyt.) Heves megye megválasztott alk. tisztikara: első alispán: Puky Miklós ; 2-ik alispánok : Isaak László, Halassy Gáspár ; főjegyző : Erdélyi József; 1-ső aljegyző : Zalár József; 2-ik alj.: Lipcsey Tamás ; 3-ik alj.: Szederkényi Nándor ; főügyész : Be­­recz Ferencz ; alügyészek : Vasváry Károly, Ádám András ; fő­­pénztárnok: Okolicsányi József; alpénztárnok: Bozsik János; központi szolgabíró : Kürthy Ferencz ; a gyöngyösi járásban : főszolgabíró : Kürthy Antal; alszolgabírók : Kaszab Bertalan, Borh­y Dániel, Fehér Alajos ; a Tárna járásban főszolgabíró : Majzik Viktor ; alszolgabirák : Almássy Gyula, Nagyfejes Máty., ifj. Puky Miklós ; a tiszai járásban főszolgabíró : Lipcsey Péter; alszolgabirák: Benkő Albert, Bárczay Gyula, Bogyó Ágoston, Losonczy Antal, Hellebranth János ; a Mátra járásban főszolga­bíró : Ivády Miklós ; alszolgabirák: Beniczky Pál, Kovács Jó­­zsef; esküdtek a gyöngyösi járásban: Fehér Kálmán, Kékessy János, Szák József, Bárány Károly; esküdtek a Tárna járásban: Ferenczy Mihály, Horkay Lajos, Csernyus Kálmán, Szalay Mik­lós, Kovács József; esküdtek a tiszai járásban : Kovács Gyula, Für Béla, Becsky László, Szombathelyi András, Pásztor Béla, Boldog Gyula; esküdtek a Mátra járásban: Ferenczy József, Kiss Mátyás, Kovács Ferdinánd ; törvényszéki ülnökök Egerben: Fülöp József, Szuhányi János, Markovics János, Szabó Sándor, Popper Gyula, Bedokovics Vilmos, Ecsedy László ; törvényszéki ülnökök Szolnokon: Andrássy János, Szentmártony József, Hu­­bay Ferencz, Pogány Albert; csendbiztosok : a gyöngyösi já­rásban : Szabó Ignácz ; a Tárna járásban : Szabó Frigyes, Góth Vilmos ; a tiszai járásban : Szekerka Lajos, Sárközy Imre, Ko­vács Aurél; a Mátra járásban : Marssó György ; főszámvevő : Lonkay Károly; alszámvevők: Babócsay György, Véges József; levéltárnokok: Szabó Balázs (Egerben), Dombrády László (Eger­ben), Horánszky János (Szolnokon); főorvosok : Francz Alajos (Egerben), Bécsi János (Szolnokon); járási sebészek: a gyön­gyösi járásban : Zsiga Pál; a Tárna járásban: Sir Gábor; a ti­szai járásban : Menczer Ignácz, Kállay Ferencz ; a Mátra járás­ban : Várompok Károly; megyei mérnökök : Szabó Imre (Eger­ben), Timon Bertalan (Szolnokon); várnagy : Békefy Alajos ; útbiztosok a gyöngyösi járásban : Pólyák György ; a Tárna já­rásban : Szabó György ; a tiszai járásban : Kömley Ferencz, Für Kálmán ; a Mátra járásban : Kovács Ágoston. Zólyom­ megye megválasztott alk. tisztikara: 1-ső alispán , idősb Plathy György; 2-ik alispán és törvényszéki elnök: Ma­­jovszky Vilmos ; főügyész : Aman Arzén ; főjegyző : Grünwald Béla ; alsó járási főszolgabíró : Lesták Mihály; közép járási fő­szolgabíró : Fischer Gyula; felső járási főszolgabíró : Pongrácz Lázár ; alszolgabírák az alsó járás dobronai kerületben : Szuchy György ; középjárás, Szliacs körülét alszolgabiró : Lazarovich Imre ; felső járás alszolgabiró : Kacsicska József; alsó járásbeli esküdtek: Háncsok Lendi, Lesták Lajos, Thomka Gyula ; közép járási esküdtek : Radvánszky Andor, Huszár Ferdinánd ; felső járási esküdtek : Andots J., Kozmus Ferencz ; megyei alügyész : Turcsányi Ödön ; megyei számvevő: Hudoba Károly ; megyei törvényszéki ülnökök: Visnyei Nándor, Bittera Kálmán, dr. Hupka Lajos, Petykó István, Szinovicz Adolf, Újhelyi György; megyei pénztárnok: Radvánszky Ferencz ; ellenőr : Tiloss Béla; levéltárnok : Kovácsy János ; 1-ső aljegyző : ifj. Plathy György; I­ TÁECZA. ------KAS------­ Boldog órák. (Hangzatkák.) y. „Jer kedves a vadasba. Nézzük ott A vadanyát, a kis fiúk enyelgve Mint szöknek ők egymásnak ellenébe, S a him fején az ékes ágbogot!u Hajoltam édes szódra s k­akarod karomba fűzve mentem a ligetbe, És ott az árnyas bükk alá sietve, Nyughelyt a lágy fű­ és virág adott. Oly édesenyhe volt a jég körültem! A fák susogtak, búgott a gili . . . S két szivnek egybeforrtak érzett. Az alkony igy talált: „Szerette hölgyem ! Nem jösz-e vissza ? nézd, az est közel. Vadnézni máskoron jőjünk el!“ VI. Ha meghasad a hajnal bíbora A föllegetlen kékes égi bolton, Mint bájmosoly enyelgő rózsaajkon, Vadn­zni megy az erdők hű fia, S ha kél a nap, a kürtök érerszava Tündéresen viszhangzik völgyön, ormon, S villámként átiramlik tüske-bokron A sürü cserjés fölvert gyors vada. S mint jár ő vérnyomán a vérezőnek, Mint száll a völgybe, éri a tetőt, Tündér­ képzelmed nézi, látja őt. S ha visszatér, a bátor érkezőnek Kitárt karokkal jösz eléje már, Ki boldogan hevült szivére zár! Badacsonyi. Egy hivatalnok életéből. (Beszély.) — Dr. Temmo után — (Folytatás.) Épen akkor ürült meg a praesidensi állomás, mely most neked adatott; ha azon ember fenyegetőzéseit tettlegesiti, akkor te nyilván olykép compromittáltat­­tál volna, hogy előléptetésedről szó sem lehet. Elvesz­tem fejemet. Ekkor hozá a törvényszolga a postai tárgyakat ide. Te roszul voltál ágyadban fekve, oda kelle azokat vinnem. Te fölbontad, átfutottad az ira­tokat és aztán vissza kellett vinnem szobádba, hon­­nét a törvényszolga ismét elr­endette azokat. Több pénzes levél volt azok közt. Én beletekintek azokba. Egyikben száz tallér volt pénztári utalvány­kép, azon megjegyzéssel, miszerint a pénz csak hat hét múlva befizetendő, de a beküldő jószerivel ezt már most te­

Next