Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)
1867-06-30 / 27. szám
Pécs 27. szám. Junius 30-án 1867. Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 írt, fél évre 4 frt,/5 évre 2 f.-t. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás PÉCSI LAPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS Nepomuk utcza 30. sz. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűjü sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mal és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyilt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. HETILAP. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. előfizetési fölhívás „PÉCSI LAPOK“ második évnegyedére. —›#›«›-- ■■■ Előfizetési ár: Helyben házhozhordva s vidékre postán küldve : Július 1-től September végéig . 2 frt. „ „ deczember végéig . 4 frt. Az előfizetési pénzeket bérmentesen a „Pécsi Lapok”. kiadóhivatalának, Országut 5. szám alá kérjük beküldeni. Azonfelül a t. ez. előfizetők kényelme tekintetéből előfizethetni: Weidinger és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint Brauhorn Antal, Lechner testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „Pécsi Lapok“ kiadóhivatala. ---c4^5.--- illenmondások. Egy kitűnő angol államférfiú — ha nem csalódom, Pitt — azt mondotta egykor Spanyolországról, mely sokszor minden számítást meghiúsító politikai jelenségek színhelye, hogy az „oly ország, melybenkétszer kettő öt!44 Ha beható figyelemmel kisérjük mindazon apró és nagy tüneményeket, melyeket alkotmányos átalakulásunk hoz fölszínre, találunk édes hazánban is embereket, városokat, sőt talán megyéket is, kikre és melyekre hajlandók leszünk amaz angol bírálatot alkalmazni. Épen nem ritkák nálunk a meglepő ellenmondások szó és tett, múlt és jelen, s tudja Isten, még mi mindenféle között. Meg megesik, hogy midőn ma kisebb-nagyobb körben egyes emberek értékének helyes meghatározását halljuk, holnap azt tapasztaljuk, hogy ugyanazon pontos meghatározók, minden erkölcsi nyomatás nélkül előmozdítják, kit az imént megróvának, és visszanyomják, kit magasztalának, úgy cselekesznek, mintha a vasat és aranyat egyértékűnek tartanák. Látunk továbbá embereket, kik, úgyszólván, tegnap) igaz hivő önodaadással támogatták az absolutismust; ma legbuzgóbb hívei a puskapor szagú „Magyar Újságának, vagy épen a dühös „Márciusinak, s mint „valódi hazafiak44 feljogosítva érzik magukat azokat, kik akkor, midőn ők minden bukott rendszernek bókoló alázatos szolgái voltak, visszavonultak, s magukat ama rendszer orgánumai üldözésének tették ki; most azonban a nemzeti kormánynyal tartva, hazánk ezutáni fölvirágzására s jobb jövőjére közreműködnek, kik tehát velök egyetemben nem űznek nagyhatalmi politikát és nem árverelik napról napra fölebb hazánk igényeit, rész hazafiaknak, sőt hazaárulóknak bélyegezni. Vannak ugyan tisztességes véleményváltoztatások is, melyek, mivel természetszerűek és tiszta forrásból eredők, becsülésre méltók, hanem lehetetlen, hogy a politikai sajto martalék mosolyt ne keltsenek, míg ártatlanok, és komoly gondolatokat akkor, midőn egyfelé kihívással, másfelé fáradhatlan proselyta-gyűjtéssel párosulnak. Ha az ilyetén következetlenségek elszaporodnak és tömegesebben nyilatkoznak valamely városban, vagy megyében, azt eredményezik, hogy aztán ama városra, vagy megyére nézve nem csak arithmeticai, de sejtelmi számításnak sincs helye azoknál, kiknek első rendben hivatásuk a politikai faenynyiségeket ismerni és aztán ezekre alapítani elhatározásaikat. Ismerek várost, melyben Deák-párti képviselőt akartak választani. Föllépett egy jelölt és ígérte, hogy ez óhajtásnak megfelelem. Megválasztatott. Rövid idő múlva köztudomásúvá lett, hogy a képviselő, úgyszólván, Pestre érkezésének pillanatától fogva határozott Tisza-párti. Erre az illető városban uton-útfélen neheztelések voltak hallhatók s hetekig járt hite annak, hogy a képviselőnek bizalmatlansági szavazatot kell kapnia. A közhangulat után erről nem is lehete kételkedni — Angliában bizonyára meg is kapta volna — Azonban minden csak szó volt és maradt. Daczára annak, hogy a város Deáknak bizalmat szavazott, még mindig hitte a képviselő, hogy népszerű. És úgy látszik, igaza volt. Mert nincs bizottmány, avagy testület, melybe, úgyszólván, egyhangúlag nem választatott volna meg ugyanazoktól, kik szóval annyira nehezteltek reá. Egy más város, mely határozottan Deákpártinak vallotta magát és lelkesülten ünnepelte meg a minisztérium kineveztetésének napját, a bal párt közönyösségével ülte meg a koronázási napot. És ez nem azon következetlenség, melyet sokszor a politikai eszély javall, hanem részben a meggyőződések ingatagsága, részben a föllépési bátorság hiánya, melyet gyakran ügyesen használ föl egy-egy jelentéktelen minoritásnak bátor tagja. (Tetszik tudni, hogy vannak gyűlések, melyekben minden, de minden szónok, bárminő elveket valljon is, megéljeneztetik.) így aztán ama városok azon sajátságos helyzetben vannak, hogy Deák és a bal, sőt talán a szélsőbal-párt is, egyaránt híveinek tartja őket! Vigyázzunk itt Pécsett, hogy a példák kísértetébe ne essünk. Ha városunkat Deák-pártinak valljuk, legalább túlnyomó nagyobb részben, akkor mi Deák-pártiak legyünk talpon minden alkalommal és cselekedjünk úgy, hogy ott, ahol kell, ismert mennyiségnek tartsanak bennünket! F. Hegyháti levelek. (A közelmúlt és jelen földerítésére.) XV. Hegyhát, junius hó 27-én 1867. Azt hiszszük, XV levelet írni Hegyhátról, és nehéz föladat olyan egyéniségnek, mint csekélyigünk, miután mi a fényképezést ex professo am tanultuk. Mikép feleltünk meg e föladatnak, azt a vájasnál nyájasabb, türelmesebbnél türelmesebb és azzá még véletlenül kegyes olvasó itélendi meg! A kegyes ítélet serkentés, bátorítás leend, hogy más téren is megkíséreljük a fényképezés mes- 31-ségét és időnkint egy-egy mosolygó képecskét sándékozzunk mindazoknak, kik a „Pécsi Laok“ hasábjait megtekinteni kegyeskednek. Előre is biztosítjuk a pártfogó publikumot, mierint a képecskék között saját édesmagára is ig ismerni s pedig aranykeretü rámában... no de ónok előre mindent kifecsegni! A meglepetés sokat kellemesebben fog majd hatni---Most lássunk a dologhoz és mondjuk el röviden, sóhéjba szorítva, a még hátralevőket Hegyhátról. A zsidót akarom mondani a falusi korcsmák édes testvére a fonóka. „Hát már dolgozni sem szabad, hiszen mező gazdálkodásból, takarékosságból jön össze a hajadonok serege egy erre kiszemelt háznál és aztán egy mécs világnál fonogat. Nehéz időket élünk úgyis; az ások olaj, mely minden háznál fogyna, szépen megkíméltetik, — meg aztán a dolog is, a lányok egymással vetélkedvén, gyorsabban halad; senki el nem álmosodik és igy esténkint a leány telisdetteli fonja orsóját a legfinomabb szállal.44 Igaz tökéletesen — csakis egyetlenegy kérdést teszünk: Mit keres a fonókában az a sok férficseléd ?... Ezek is fonnak, befonják a hajadonokat azon hálóval, melyet nem a szemérem és becsületesség szőtt, hanem a szemtelenség és csábítás gazsága készített__ Elég ebből ennyi. Sapienti sat! Mi magyarul annyit tesz: „Jó a töltött káposzta.44 Nagyiban divatozik Hegyháton, mint már röviden érintem, a gyümölcslopás szép mestersége is. S ez is sine exceptione. A német legény szintúgy gyakorolja, mint a magyar és horvát stb. Dicséretes tulajdon, kivált ha a gyümölcs mellett a szőlőhegyeken még a pinczéket is meglátogatják egy kis borókáért, és ezt már aztán mások, bátyám- és apámuraimék is gyakorolják; és hogy az ital meg ne ártson, egy kis harapnivaló is dukál hozzá, teszem: birka, bárány, lúd, póka, kacsa, tyúk, csirke s több ily haszontalan aprómarha; néhanéha egy kis köveszteni való húska is járja, például: sonka, lapocska, oldalas, vagy épen egy kis szalonatáblácska, egy kis zsiradék és több ily fölösleg a háznál.... Nálunk egyébiránt nem történik gyilkosság! A többi hagyján, ami elveszett, elveszett — azt ugyan sem zsandár, sem pandúr ki nem kutatta, vissza nem kerítette, de még az az egykori szolgabíró is oly emberségesen bánt el az illetőkkel!... Elég ebből is ennyi. S hogy a mi örömünk és jólétünk teljes legyen, a látogatókban, vendégekben sincs hiány. Soha ennyi jóbarátot! Naponkint jönnek, mennek, többnyire párosával. Ezek a mi külföldi jóakaróink, az úgynevezett „slandwerksburschok,44 alias „Fechtbruderek.44 Ilyen hű embereink alig vannak még földjeink közt is. Bámulatos ragaszkodás éveken át köztünk tartózkodnak és vendégszeretetünk irányukban nem fogy ki soha! Ilyen az igazi magyar vendégszeretet. Bizony mondom, oly könnyen élnek ezek a külföldi madarak, mint amelyekről írva van: „Nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek.44 Ez is egy neme az adóztatásnak, önkényes ugyan, de azért mégis csak adó! Ezen könnyű előcsapatokat követik lovas és szekeres vendégeink, a sátoros czigányok. Soha ennyi jóbarátot kiáltunk föl ismét. A caravánnak vége-hossza nincs, 10—15 kocsival lepik meg a falu végét és telepednek meg szokott, rég ismert helyeiken. Még ha egészen idegenek jönnek, azok is prima vista eltalálják, hol a stationális hely. Tiszteletteljesen keresik föl a falu biráját és egy pár napi szállást kérnek, mi meg is adatik nekik rendesen, azon kikötéssel mégis, hogy hibát a faluban ne tegyenek. Nem is tesznek, ha nem tehetnek! Egészen megélénkül a helység. A vajda körültekint és aztán kiküldi alattvalóit: a férfiakat a csikók számára szénáért, lóherért és egy kis ablakért; majd a másik rész törmeléket szedeget, mig a nők zsiradékot, kenyeret és egyéb holmit szerezgetnek be s nem is igen válogatók; elfogadnak mindent és ha szerét ejthetik, el is visznek minden elrejthetőt. S valóban háladatos egy faj ez a czigány nép: még a jövendőt is földeríti a szegény halandó előtt, a szíveket egymáshoz közelebb hozza, sőt házasságokat is köt, boldoggá teszi a szerencsétleneket, a kárvallottnak megtéríti elveszett vagyonát — a kártyán természetesen vagy rostán; tenyerünkből pedig kiolvassa, hogy sokáig élünk, igen sokáig! Mindez igen szép dolog és a rendőrség mosolyog az ártatlan tréfához. Valóban nagyon előhaladtunk a nemtevésben ! Igaz, a világ kerekét úgy sem állíthatjuk meg , tehát hadd forogjon. Elég ebből szintén ennyi. Boldog Hegyháta! veled senki sem törődött, jó s bal sorsodban senki sem osztozott. Meg vagy te szép csendesen. Irigylendő a te sorsod. Elmondhatjuk rólad is: „Bene vixit, qui bene latuit.44 Azaz: Nincs Hegyhátnak párja Baranyában ! És most búcsút veszek tőled. S habár engem ed-