Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)
1867-10-10 / 56. szám
következésképp a m. ministeriumhoz fölterjesztést indítványoz, melyben kijelentessék, hogy oly utasítást a ministerium nem adhat, melynél fogva a törvénytelen adók akár kivetése, akár behajtásához a megyei tisztviselő járuljon. Elnökö főispán felvilágosítást kiván adni, midőn ez ügyhöz szól. A rendeletben nincs határozott adókivetésről szó, csakis az előmunkálatokról, de még ezek is csak akkor érvényesek,ha az országgyűlés helybenhagyja. Ő tehát nem lát törvénysértést, ha a megyei tisztviselő ezen előmunkálatokat ellenőrzi, s attól tart, ha a megye közre nem működik az adók kivetésénél, az adóztatás magasabb fokú fog lenni. Bánffay Simon megyei főügyész ő méltósága nézetéhez járul, mert az ilyen adókivetési előmunkálatok bizonyára a budget kivetéséhez alapul fognak szolgálni. Ha egyszer tudatik, mennyi jöhet be , akkor ezen tételek a többi adónemre is irányul fognak szolgálhatni. Ha a közreműködés megtáradtatik, akkor az adókivetésben hiány maradjen. Ő tehát a nép érdekében is, nehogy ez hátrányos egyezkedéseket kössön, kívánja a tisztviselők közreműködését, mert hiszi, hogy az országgyűlés is csak akkor fogja az egyezkedéseket helybenhagyni, ha azok a népre előnyösek. Szily László nem találja helyén lenni, hogy a tisztviselők a financzokkal menjenek községről községre; ez a népben az elégületlenséget csak fokozná. Már ha a tisztviselőnek kötelességéül létezik az adóügybeni eljárás, ezt minden financz közreműködése nélkül teljesítse. Frank József m. főjegyző úgy vélekedik, hogy a megyei tisztviselő természetes kötelessége őrködni afölött, ami a megyében történik és azon lenni, hogy a közönség bármiben is meg ne károsíttassék; szerinte is a tisztviselői közreműködés a kérdéses előmunkálatok megtételénél szükséges, föntartva a szentesítést az országgyűlésnek. Nendwich Gyula az egészet elhagyandónak véli, miután az adóügyben alapul csakis a jelen évre vonatkozó országgyűlési határozat szolgálhat s így az előmunkálatok fölöslegesek. Miltényi Miklós fejtegeti: várjon teljesítheti-e vagy nem a tisztviselő a reá szabandó kötelmet? Jogos alapon jár-e el benne vagy nem? Miután a törvény nem tiltja határozottan a tisztviselő ezen eljárását vagyis közreműködését az ily adókivetési előmunkálatokban, s miután a ministerialis rendeletben két tételt talált: az egyik az adót és annak behajtását 1867-re a megyei tisztviselő által törvényesnek ismeri, 1868-ra pedig a törvényhozás helybenhagyását tartja ugyan szükségesnek , de ez nem zárja ki az előmunkálatokiani közreműködést, azért ő szintén elnök főispán úr nézetét osztja. Jeszenszky Zoltán előadásában fölhozza, miszerint a megyei tisztviselők közreműködését a törvények határozottan tiltják minden törvénytelen megadóztatásokra nézve, ő a fölterjesztés mellett szavaz s fölöslegesnek talál minden oly előmunkálatot egy adónem körül, mely a jövőre tán véglegesen meg is szüntettetik, mi nagyon is kívánatos volna. Danitz Antal az előtte szólók nézetéhez csatlakozik, ha őt biztosítják, hogy az ily indirect adókat az országgyűlés meg fog szüntetni, de miután erre kevés kilátása van, igy ő is az adózók érdekében az előmunkálatok megtételére szavaz és pedig a megyei tisztviselők hozzájárulása mellett. Csima Pál még egyszer kiván szólni s erre mint indítványtevő följogosítva van. Ő a törvények sérthetlensége mellett áll daczára a fölhozottaknak s habár tiszteli kinek-kinek véleményét, de azokhoz nem járulhat. Még több hozzászólás is történt, de inkább egyes kifejezésekre vonatkozva, elnöklő főispán a kérdéses ügyet szavazat által óhajta eldöntetni, e kérdést tűzvén ki: Elfogadtassék-e a ministeriális rendelet? A többség igenre szavazott és azért határozatba ment oly megjegyzéssel, hogy a tisztviselők utasíttassanak a községek előnyére közreműködni az előmunkálatokban és ezek érvényessége a törvényhozás jóváhagyásától tétessék függővé. (Folyt. köv.) — Terménykiállitás Pécsett. A kiállítók nevei betürenben s a tárgyak megnevezése. (Folytatás.) Albrecht főherczeg bellyei uradalma: szőlő 30 kitűnő nemes faj a villányi hegyről; alma törökbálint 8, jeges 18, gyöngy remette 8, bor villányi vörös 4, vili. burgundi 4, vili. rizling 4 üveg; vetemények: komló, luezerna, vörös lóhere-széna, candiai csöves, kukoricza, czukkorrépa 4 db., igen hosszú gerebenyezett kender, pamutfa ;vetemény - magvak: búza, candiai szemes kukoricza, jeruzsálemi árpa, csicseri borsó, lóbab, lucterna-mag, valamint 1 igen nagy sajt. Budai György hegymester Pécsett: 4 féle jeles szőlő, 1 faj alma, 3 faj körte. Adler József Pécsett: 19 nemesfaju szőlő. Bors Mátyás Pécsett hegymester: 1 féle jelesfaju szőlő. Beleváry Ferencz Viszló: bor 4 üveg. Czenger János Pécsett: 2 féle pécsi bor a skokói hegyről. Dárdai uradalom: bor karancsi fehér s berementi Schiller 12 üveg; vetemények : komló. E g e d y Sándor Szent Erzsébet: körte 8, szőlő 3 fürt óriási nagy. E g e d y Sándorné: a kiválón szép aszalt gyümölcs s dobozban. Elvers Nándor Narancson: 3 csöve amerikai illinois kukorcza, 4 csöve czindery-kukoricza, 6 csöve cinquatino kukoricza. Erreth Antal Pécs : bor szilvási Schiller 4, pécsi fehér 2, szilvási fehér 2 üveg. Frarics Imre Pécsett a városi faiskolából: alma 5 faj, körte 8 faj, lasponya, szőlő 1 féle górikiát. Futaky György Kárászon: kitűnő szép szőlő 31 faj; veteményfélék: rozs, zab, őszi árpa, tavaszi árpa, bor 1 üveg karászi fehér. Führhang József Pécs : 3 darab őszi barack, bor 2 üveg. Gergics Mihály kegymester Pécs: gyümölcs 3 faj, szőlő 3 faj. Greksa Antal Német-Ürögh: körte 3 faj, szőlő 31 faj, bor spanyol muskotály 2 üveg. Haschka Péter Pécs : körte 2 faj, szőlő 5 faj, igen nagy faj dió, mondola 2 féle, burgonya igen nagy s nagyszemü csöves kukoricza. Hartl Ferencz Pécs: 1 faj jeles szőlő. Hauzer Venczel Pécs: 3 igen szép és nagy fürtű szőlő. Hebenstreitné Pécs: paradicsom 3 darab, köztük egyik leg a fontos. Held Ferencz Pécs: kitűnő szőlő 65 faj. Held Károly Pécs: bor fehér 2, Schiller 2 üveg. Herbert Mária Pécs: szőlő 4 faj, 3 db. baraczk, 2 birsalma, 3 db. kalarábi igen nagy, 2 kelkáposzta. Herczeg János Pécs: szőlő kitűnő 43 nemes faj, bor 2 üveg. H i r s f e l d Lipót Pécs: szőlő 4 faj,12 db. füge. Holzinger Lajos kertész 5 db. vörös hagyma, 8 sárga répa, igen szép óriási virágcsokor, igen hoszszú hüvelyes bab, paradicsom, diszburgonya. Hügel Béni cukrász: párolt gyümölcs 9 féle. Jankó János esp. plebAKárászon: igen szép alma 7 faj, körte 7 faj. Kaufmann József Pécsett:1 szőlő 11 nemes faj, 1 doboz muskotály aszuszőlő, 1 tányér szilva, 1 tányér duranczi baraczk, 2 faj körte, birsalma, mondola, bor 3 üveg. Keber László Pécs: 3 darab igen nagy paprika. Kelemen Gyula Pécs: kitűnő alma 10 faj, körte 3 faj , mondola 3 faj , bor magyar-üröghi 9 üveg. Kelemen József nagy prépost Pécs : alma 4 faj, bor szilvási s szentmiklósi fehér 4, szentmiklósi aszú 2 üveg. Kis Márton Pécs: 3 darab nagy paprika. Kóbor János Pécs: szőlő 6 féle nemesfaj, körte 2, birskörte 3. Kovacsics Károly Pécs: tavaszi rozs 82 fontos. Kummor Ferenczné Pécs: különféle nagyságú kenyerek. Lukrics Antal Szabölcs: jeles alma 15 faj, körte 10 faj. Lutta Ch. czukrász Pécs : párolt gyümölcs 14 féle. Márton Andrásné Pécsről: búza 92 fontos. Mendik Ágoston Pécs : bor pécsi csoronikai 1 üveg. Nádasy István Szent-Lőrincz : veteményfélék 15 faj burgonya, 4 db burgundi répa igen nagy, 20 féle mag fiókokban, közte búza 91 1/2 fontos, bor helyesfaj 8 üveg. Némethné asszonyság Pécs: igen szép szőlő 1 faj, körte 1 faj, bor 1 üveg, articsóka 2 darab. Nendwich Sándor és Gyula Pécs: körte 17 db., alma 2 db., 9 faj szőlő, bor villanyi 4 üveg. Novotárszky Antal műkertész Pécs: alma 34 faj, körte 31 faj, facsemete edényben gyümölcscsel 8 db., szőlő 4 faj londoni, mandola 3 faj, dió 4 faj, tök 3 faj, 2 faj diszburgonya, valamint többféle dísznövény gyümölcse, spanyol hagyma s foghagyma 10 faj, 100 faj vetemény és virágmag, dísznövény a terem fölékesítésére 1000 darab. Pécs-kárászi kert- és szőlészeti egylet pécsi kertje: alma 12, körte 11 féle igen jeles, szőlő 28 faj. Pécsi püspök nádasdi uradalma szőlő 1 faj; alma 9 faj, körte 4 faj, citrom 6 darab, 1 ceretonie salique; vetemény és zöldség: paprika igen nagy 2 darab, zeller 3 darab, vöröshagyma igen nagy 3 db., tök 1 óriási; magvak: búza, rozs, árpa és zab ; pécsi uradalma: szőlő 6 fürt; magvak: búza, őszi árpa, tavaszi árpa, zab; bor hetényi 1 üveg; kárászi kertje s szőleje: alma 79, körte 36 faj, szőlő 39 nemes faj; bor 3 üveg kárászi fehér. Pacsok József Pécs: szőlő 13 nemesfaj ; 2 fürt Izabella; alma 3 faj, körte 1 faj; bor: 2 üveg. Pirkn or József Pécs : szőlő 17 nemesfaj. Polgár József Pécs: igen szép alma 16 darab ; bor 2 üveg aszú. Pongrácz József Pécs: bor 2 üveg pécsi. Ritz 1 M. Pécs: finom liszt és apródara. Schmidt Alajos plb. Szászváros: alma 5 faj, körte 8 faj. Spicz István gyógyszerész Pécs: keserű ürmös-species 3, czinderi ürmös-species 2 db.; czinderi ürmös 2 üveg. Spies József Pécs: bor 2 üveg muskotály, 1 üveghordó pécs-bálicsi fehér. Szabó József kertészlegény Pécs: növény- és vetemény kalászok-, hüvelyek- és csövekből összeállított nagyszerű csokor. Szalmásy János Pécs: búza s árpa. Somogyi Pál Viszló: bor 1 üveg vörös, 1 üveg Schiller. Tomanek N. Pécs: bor 2 üveg pécs-donatusi, 4 üveg skokói, 2 üveg szilvási. Trixter Konstantin Pécs: alma 8 faj, körte 15 faj , hevenykörte 15 darab egy ágacskán. Weber István Pécs: vörös répa 2, birsalma. 3. Vojtyak Antal pleb.Pécs-Bányatelep: gesztenye 12 db.; dió 16 darab nagy fajú. Zsinkó István esp. pleb. Kővágó-szőlős : szőlő spanyol; 6 darab körtes papirhéju mondola; bor 2 üveg spanyol fehér. Zsolnay János Pécs : szőlő 65 nemesfaj. (Folytatása köv.) —‹»‹»›■»›- ■ Válasz V. K.-nak. A „Hazánk s a külföld“ 34 számában „Egy hét története. —Aug. 19.“ czimű czikkben olvassuk: „Más újdonság nincs, s még könyvek sem jelennek meg, kivált a szépirodalomban. A kik előfizetést hirdetnek, (Garay Alajos, Oldal etc.) csak azon vágyat ébresztik, vajha ők is hallgatnának, miután hangjuk nem a múzsától jő. „Az igazi költőket nem a Parnasszon találjuk, hanem a szerkesztőségek és hivatalok szobáiban. Már pedig a Pegazus kényes állat, s nem szeret egy helyen lenni a journalismus vagy hivaloskodás fejős tehenével. Inkább megválik régi uraitól s marad gazdátlanul.“ V. K. oly hangon beszél a magyar irodalomról, és annak fáradhatlan munkásairól, mintha ő egyes egyedül rendelkeznék a Pegazustól, melynek tőle bérbeadott hátára csakis kegyes beleegyezésével lehetne felszökni s a magyar irodalom terét bekalandozni, természetesen szerinte nagy hetykén és kényesen ülvén meg azt; azonban csak hamar elárulja magát és bevallja, hogy a journalismus vagy hivataloskodás fejős tehenét is közelebbről ismeri; s így nem csak a szellemnek, hanem az anyagnak is meghozza az áldozatot. S mily meglepő, amint mond! „Az igazi költőket (vers- vagy pénzköltőket ?) nem a Parnasszon találjuk, hanem a szerkesztőségek és hivatalok szobáiban.“ Engedje meg, hogy kérdezhetjük, önt hol találhatjuk ? mert ha a szerkesztőségek és hivatalok szobáiban üldögél, (ami nagyon valószínű), akkor saját fejére hangja a port! Egyébiránt igen jól tudjuk és ismerjük önt még Pesten létünk idejéből és talán, ha jól emlékszünk, volt is egy kis csendes összeszólalkozásunk — et hincillae lacrymae! Azonban hagyjuk ezt és térjünk a dologra. Ön mondja: „vajha ők is hallgatnának, miután hangjuk nem a múzsától jő.“ Ez aztán határozottan van mondva — de csak mondva, vagy inkább a türelmes papírra, mely a rózsás fényt ép úgy fogadja el, mint az utczai piszkot, leirva. De minek is több ! amit ön mond, az csalhatlan igazság — ön szólt és a publikum leborulva hallgatja az oracalomot! Kérdjük V. K. úrtól: jogos-e, méltányos-e eljárása midőn egy keletkező vállalatról ily becsmérelve ítél ? Mit mondana ön rólam, ha mind a ketten például kalmárok volnánk és ön áruit értékesitni akarván, a közönséget tisztelettel fölhivná részvétre, pártfogásra, nem is árulna zsákban macskát, hanem áruezikkoit meg is ismertetetné: én mint riválisa tele torokkal kiabálnám: rosz portékája van, ne vegyétek meg azokat ?! Alkalmasint oly czimokkal illetne, melyeket én ide nem irhatok, de engem megilletnének épen úgy, mint önt megilletik jelen eljárásáért, midőn ócsárol oly vállalatot, melyet nem ismer, vagy ha ismer, elég effronteriával leránt, gyaláz szemben másokkal, kik dicsérettel emlékeztek meg irodalmi munkásságomról és irodalmi termékeimről, pedig azok a ma- 222