Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)
1868-08-02 / 62. szám
7. §. Az ország öt honvédkerületre osztatik és pedig: a) dunáninnenire, b) dunántúlira, c) tiszáninnenire, d) tiszántúlira és e) az erdélyi kerületre. Ezen kerületek mindegyike több honvédzászlóalji járást foglal magában. (8. §.) 8. §. A honvédzászlóalji járások alakításánál a törvényhatóságok (megyék, székek, vidékek, városok stb.) terjedelme és népessége, irányadók s azon arány, a melyben azok a sorezredek alakulásához s kiegészítéséhez járulnak. Minden zászlóalji járás négy századi járásra oszlik. A honvéd lovas-századok egy vagy több zászlóalji járásból alakulnak. A Jászség és Kunság lovas századi járást képeznek. A honvédzászlóaljak és lovasszázadok azon sorezredekkel, melyeknek állományából alakulnak, semmi további kapcsolatban sem állanak. 9. §. A rendes létszámot a honvédzászlóaljak és lovas századoknak mind tiszti karára, mind legénységére nézve és pedig a zászlóaljaknál egyes századaik szerint, béke idején is nyilván kell tartani. A tüzérségből, a műszaki (technikai) csapatokból, az egészségügyi századból, a szekerészetből s a ruházati és élelmezési szakból a honvédséghez átlépő legénységről külön nyilvántartási jegyzék vezetendő. Jó végre, valamint a raktárkészletek kezelése és felügyelése czéljából, minden honvédzászlóaljnál, illetőleg a zászlóalj-parancsnokság állomása helyén, már béke idején egy törzs (Staab) lesz felállítandó. Ezen zászlóalji törzsállomásokat, ő felsége jóváhagyása mellett, a honvédelmi minisztérium határozza meg. * Egy zászlóalji törzs áll: 1 törzstisztből, mint zászlóalj-parancsnokból, 1 ügykezelő-tisztből, ki egyszersmind a törzstiszt segéde. 1 orvosból, 1 puskamivesből, 4 őrmesterből, a századi járások számára, 1 altisztből, 1 2 8 közlegényből, 1 -2 *1 2 tiszti szolgából j est. A kezelő tiszt a törzs altisztjeivel és a közlegényeivel a zászlóalj kimozdulása esetében is helyben marad. 10. §. A honvédség ruha- és felszerelési készletei, amennyiben ez lehetséges, a zászlóalji törzsek székhelyein raktárakba, s a fegyverek biztos fegyvertárakba, ha pedig ilyenek zászlóalji törzsállomás helyén nem léteznének, a legközelebbi biztos fegyvertárakba helyezendők el. 11. §. A honvédujonczok kiképezése és a közrend és biztosság fenntartása végett, béke idején minden honvédzászlóalj részéről törzsének állomása helyén egy század és minden 4 huszárszázadból alakult egy-egy század állíttathatik fel. A békelétszámot időről időre, a béke idején felállított gyalog és lovas századok számának netalán szükséges szaporítását, s a honvédtestek állomási helyét ő felsége, mint legfőbb hadúr engedélyével a honvédelmi miniszter határozza meg. 12. §. Béke idején a törzseknél beosztott (§. 9.) s az álló századoknál tényleg szolgáló egyének kivételével valamennyi honvédkötelezettek szabadságra bocsátvák s háborutlanul járhatnak polgári foglalatosságaik után. 13. §. Honvédségbe sorozott ujonczok (4. §. b. pontja) az álló századoknál (ll.§.) csapatonkint gyakoroltatnak, s azután szükséghez képest, vagy a törzsek és századok legénységének felváltására fordíttatnak, vagy szabadságra bocsáttatnak. 14. §. A honvédgyalogság rendszerint aratás (mezei takarodás) után szólittatik össze fegyvergyakorlatra, nevezetesen: a) évenkint két hétig tartó századonkinti gyakorlatra ; b) minden második évben 3 hétig tartó zászlóaljankinti gyakorlatra, mely alkalommal a zászlóaljak váltakozva, a sorhadtestek nagyobb fegyvergyakorlataiban részt vesznek. A honvéd-lovasság szintúgy minden évben 2— 3 hétre egybehivatik fegyvergyakorlatra és minden második évben nagyobb fegyvergyakorlatok végett a rendes hadtestek közé is beosztható. 15. §. Az ellenőrségi gyűlések évenként aratás után hivatnak össze, de azok az a végre beszólított honvédekre nézve egy napnál tovább nem tarthatnak. 16. §. A honvédség első felállításánál a tisztikar következő elemekből alakul: a) alkalmas nyugdíjazott tisztekből; b) rangjuk fentartásával kilépett (quietált) tisztekből, amennyiben ezek hadkötelezettségekhez képest a tartaléknál tiszti minőségben nem alkalmaztatnak ; c) volt honvédtisztekből és más oly egyénekből, akik közbecsülésben állanak, hadkötelezettségüknek már eleget tettek, és a tiszti állomásra kellő képességgel bírnak; d) a honvédség altisztjeiből, akik a tiszti vizsgát kielégítőleg letették, s egyébiránt is a tisztségre képesültek. Rendszerint pedig kiegészíttetik a honvédtisztikar: a) a hadseregben szolgáló tisztek átlépése által; b) tartaléki tisztek által, kik a hadseregnél szolgálati idejüket kitöltötték; c) fokozatos előléptetés útján magában a honvédségben, a hadseregre nézve fenálló alapelvek szerint; azaz: vagy megfelelő vizsgatétel után, vagy a nélkül is jutalomképen azoknak, kik különben is kellő képességgel bírva, magukat az ellenség előtt kitüntették. Minden honvédtisztnek, a magyar korona országain belül állampolgári joggal kell bírnia, vagy meg kell azt szereznie. A honvédtisztek beosztásánál a zászlóaljakba vagy lovasszázadokba azoknak állandó lakhelye lehetőleg tekintetbe veendő. 17. §. A honvédtisztek tiszti fokozatuk szerint egyenlőek a sorkatonaság tiszteivel; ugyanazon fokozatbeliek között a sorhadbeli tisztet illeti az elsőbbség. 13. §. A honvédség vezénynyelve a magyar, zászlója ő Felsége nevének jelvénye mellett, az ország színeit és czimerét viseli. Egyébiránt a katonai jelvények, rangjelzetek, a felszerelés és felfegyverkezés, valamint a szolgálat és gyakorlat szabályai a honvédségnél és a sorhadnál egyenlők lesznek. (Vége következik.) —-*«»----- Hazai s külföldi politikai mozzanatok. — (A „Gaz. Narodowa“ a csehek kivánatairól.) A „Gaz. Narodowa“ egy hosszabb czikkben fejtegeti a csehek kivánatait s azon állást, melyet ezek elfoglalni akarnak, s ezután átmegy a cseh lapoknak, mint a „Politik.“ „Ólom. Nov.“-nak stb. a lengyelekhez intézett felszólításaira. Közöljük a „Gaz. Nar.“ szavait, hogy a dualismus és az alkotmány hívei lássák, mit kell tartani a lengyel-cseh szövetség veszélyéről. A „Gaz. Nar.“ ezeket írja: „A „Dziennik Poznanski“, nem egészen ismerve viszonyainkat s nem tudva, hogy a lengyelek más fogalmat alkottak maguknak a foederalismusról, mint a csehek, s hogy a lengyelek a cseh foederalismusba soha sem egyezhetnének bele, mert az szt. István koronáját széttörhetné, — azt ajánlá, hogy a lengyelek a csehekkel a foederátió alapján egyesüljenek s ily értelemben működjenek Ausztriában. Ez a cseh lapokat arra inditá, hogy ez eszmét fölkarolják s előadják ama feltételeket, melyek alatt a csehek készek lennének a lengyelekkel együttesen működni. Valamint 1866 kezdetén, úgy most is a csehek azt kívánták, hogy a lengyelek foederalismus alapján egyesüljenek velük, miről azonban a lengyelek valamint akkor, úgy most sem akartak semmit is tudni, s hogy a dualismus és a magyarok önállósága ellen nyilatkozzanak. „Már két ízben figyelmeztettük arra a cseheket, hogy semmiféle alkudozás nem lehetséges a lengyelek és a csehek közt, míg ez utóbbiak nyíltan el nem térnek orosz és magyar-ellenes politikusuktól. A cseh lapok ezt elhallgatják a cseh nép előtt, önmagukat azonban egy cseh nagyhatalmi állás magas talapzatára állítják, s előszabják, mit kell tennünk, hogy kegyekre méltók legyünk. Lássuk ! Egyesültünk volna velük a magyar korona széttörésére, a cseh foederalismust támogattuk volna, nem tekintve arra, hogy ez a mai népünkre fölöttébb veszélyes leendne. A lengyel, morva és cseh képviselők Bécsben 1868-ban tartott értekezlete alkalmával a csehek első feltétel gyanánt a magyar korona széttörését állították fel, és sikerek maradtak a lengyelek minden ellenvetései ellenében, miért is nem egyezhettek meg és semmi határozatot nem hoztak. Most ismétlik ezen történetet s úgy okoskodnak, hogy a lengyeleknek fel kell hagyniok hagyományos politikájokkal s a cseh vezetőknek vakon engedelmeskedni és a cseh érdekeknek szolgálni tartoznak. A csehek akkor még nem mertek irányunkban az orosz politikával és orosz rokonszenvvel föllépni, ma azonban egy lengyel sem fog a csehekkel haladni. „Csak ha Csehországban oly párt jut kormányra, mely ellensége az orosz velleitásoknak és a magyarellenes politikának, s csak egy csehországi, habár legszélebb alapú nemzeti autonómiára törekszik, csak akkor lesz lehetséges a lengyeleknek a csehekkel való együttes működése, minden rábeszélés és alkudozás nélkül is, úgy mint a magyarokkal sem alkudoztunk az iránt, hogy egymást kölcsönösen támogassuk.“ A lengyelek e szerint világosan feleltek a cseheknek, mely utóbbiak állása egészen elszigetelt, minthogy már a horvátok is kezet nyújtottak a dualismussal való kiegyezésre. Helyén lesz a csehek bohózatos üzelmeit ezután figyelemre sem méltatni, hisz ezek már magukon viselik a nevetségesség átkát. Tudnivalók. Az 1868. évi junius 4-én kelt, s a „Budapesti Közlöny“ 130. számában közzétett hirdetmény szerint f. évi augusztus 1-je napjától kezdve a magyar korona területén kizárólag csak a magyar bélyegjegyek és váltó-űrlapok révén használandók, ezen intézkedés következtében szükségessé vált azon eljárásnak ideiglenes megállapítása is, mely a magyar korona országai és ő Felsége többi országainak lakosai közt a bélyeg s illetékek körül előforduló érintkezésekben, nevezetesen pedig azon esetekben is, midőn az egyik államterületen kiállított okmány a másikra átvitetik, vagy itten használtatik, követendő lesz. E czélból addig is, míg a törvényhozás által az e tekintetben szükséges intézkedés elrendeltetnék, a következő szabályok tétetnek közzé: 1. Az okmányoktól, jogügyletektől és iratoktól járó bélyeg s közvetlen illetékek rendszerint azon államterület számára fizetendők, ahol azon körülmény legelőbb beállott, mely az érvényben álló szabályok szerint az illeték-kötelezettséget, vagy a magasabb illeték pótfizetésének kötelességét megalapítja. 2. Mindazon okmányokra és iratokra nézve, melyeknél az illeték-kötelezettség a bélyeg- és illetékszabályok szerint bélyegjegyek felhasználása által teljesítendő, a megfelelő bélyegilleték azon államterület bélyegjegyeivel rovandó le, melyben az okmány vagy irat kiállíttatik. Ha az okmányt vagy iratot többen különböző helyeken írták alá, kiállítási helyül azon hely tekintendő, hol az okmányt vagy iratot legelőször írta alá valamelyik bélyegköteles fél, még pedig azon esetben is, ha az okmányra vagy iratra nézve a jóváhagyás vagy beleegyezés fenntartatott. 3. A 2-ik pont szabálya alól kivétetnek a beadványok, mellékletek és felzetmásolatok. Az ezen iratoktól járó bélyegilleték lerovására, tekintet nélkül ezeknek további rendeltetésére, mindig azon államterület bélyegjegyeit kell használni, ahol azok legelőbb benyújtottak. 4. A magyar korona országainak lakosai által a külállamokban létező cs. és kir. követségekhez és ügynökségükhöz intézett beadványok, ezek mellékletei és a felzetmásolatok magyar bélyegjegyekkel látandók el. 5. Oly beadványok, melyek egyszersmind okmányok, és mint ilyenek is illeték alá esnek, mindenkor azon államterület bélyegjegyeivel látandók el, ahol az ily beadványok benyujtottak. 6. A hivatalos kiadványoktól, melyek közé különösen az ítéletek is számítandók, járó illeték azon államterület javára esik, ahol azoknak kiállítása történt. Ha azonban valamely ítélet által ingatlan javak tulajdona vagy haszonélvezeti joga ruháztatik át, és amennyiben ezen ítélet az ingatlan vagyon átruházására rótt illeték alá van vetve, úgy az illeték azon államterület számára fizetendő, ahol az igatlan fekszik. 7. Mindazon okmányoknál és jogügyleteknél, melyektől a fokozatos illeték nem bélyegjegyek felhasználása által, hanem a hivatalos megszabás alapján közvetlenül fizetendő, az illetéket azon állam területén kell megszabni és lefizetni, ahol a jogügylet okmányilag megköttetett. Ha a jogügylet megkötéséhez több szerződők aláírása kívántatik és ez különböző helyeken történik, az illetéket ott kell megszabni és lefizetni, ahol e jogügylet megkötésére szükségelt utolsó aláírás eszközöltetett. Amennyiben pedig az ily okmányban a jóváhagyás vagy beleegyezés határozottan fentartatott, vagy ez a szerződő félnek az ügylet önálló megkötéséhez megkívántató személyes képességének hiánya miatt szükséges, ily esetekben az illeték megszabásának és lefizetésének azon állam területén kell megtörténnie, hol a jóváhagyás vagy beleegyezés megadatott. 8. Az ingatlan vagyon tulajdonának vagy haszonélvezetének átruházásától járó százalékos illeték mindenkor azon állam területén szabandó meg, és fizetendő le, ahol az ingatlan fekszik. 9. Az egyik állam területén fizetett bejegyzési illeték azon esetben, ha a bejegyzés a másik állam területén létező fekvőségekre is intéztetik, nem számíttatik be. 10. Midőn a hagyatéki vagyon mindkét állam területén létezik, az ingatlan javaktól fizetendő örökösödési- és vagyon-átruházási illeték aránylag a két államterületnek akként jár, amint a hagyatéki ingatlanok ezen államterületeken feküsznek. 11. A hitbizományi vagy más szabad rendelkezés alatt nem álló ingó hagyatékra eső illeték azon államterületnek fizetendő, ahol a bizományi vagy felügyeleti hatóság létezik. 12. A szabad rendelkezés alatt álló ingó hagyatéktól járó illeték azon államterület javára esik, melynek honpolgára az örökhagyó volt. Ugyanazt az államterületet illeti a végrendeletektől és fiók-végrendeletektől járó bélyegilleték is. 13. A 10. pont értelme szerint közös hagyatékokat terhelő tartozások tekintetében szabályul szolgáland, hogy azon tartozások, melyek kizárólag csak bizonyos hagyatéki tárgyat terhelnek, elannyira, miszerint azokért a többi hagyaték nem vehető igénybe, az illeték megszabásakor csak azon hagyatékrésznél vétetnek tekintetbe, melyhez a terhelt tárgy tartozik. Ellenben azon tartozások, melyek az összes hagyatékot terhelik, legyenek azok egyes hagyatéki javakra biztosítva, vagy sem, mindenkor legelébb az ingó vagyonból levonandók.