Pécsi Napló, 1893. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1893-01-01 / 1. szám
II. évfolyam. Százados tévedésekre fényt deríteni, az emberiség tökéleteskedésének útjából az akadályokat elhárítani, az egoiszkus érdekek szabta szűk kereteket túllépve, az emberi nem közös czéljainak megvalósításán fáradozni, mindenesetre emberhez méltó, nemes hivatás. De elvégre is nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az ember — ember! Győzni: szép dolog s magasztos czél; győzni minden áron — azaz: bármily eszközökkel —: romlott, többnyire utilitárius érdekek által megmételyezett lélekre s gőgös elbizakodottságra vall; a társadalmi életben való keresztülvitele pedig nem volna egyéb, mint a Macchiavelli-féle „finis sanctificat media“ elvnek applikálása. S itt rejlik e század végzetes tévedése. Haladás, haladás és minden áron haladás ! Rendelkezésünkre áll a modern kényelem minden eszköze s mégis aligha volt a történelemnek korszaka, melyben annyi elégedetlenséggel, annyi meghasonlással találkozhatnánk, mint ép e század második felében. Czivilizálódnak minden irányban, szemhatárunk szinte hihetetlen mérvben tágul; legegyénibb érdekeinkben is, folytonos figyelemmel, folytonos érintkezésben vagyunk az egész művelt világ hason irányú érdekeivel, s lelkünk mégis üres és sivár. Igen, mert míg az értelem kincset kincsekre halmoz, s mindazt, ami eddig jóformán csak a képzeletben élt, valósággá alakítja át: a kedély, a szív , az emberi boldogság, a szeretet e melegágya — elfásul, elparlagiasodik. Pedig az ember alaptermészetének két oldala van s akár az egyiket, akár a másikat hanyagoljuk el, mindenképen egyoldalúságba esünk. Érzi ezt ma már az állam, mely morális alap híjával akart hosszú időkre konszolidálódni; érzi a társadalom, mely minden eszmei, minden mélyebb tartalom nélkül, nagyobb részt önző, anyagias érdekek körül gruppirozódott; érzi az ember, mint individuum, kinek otthona, családi tűzhelye, örömöt, nyugalmat nem ad, kinek a munka unott s terhes, — az egész élet pedig egy czéltalan küzdés, egy nagy ?; érzi a tudomány, mely míg a pozitívumok után kutat, aggódva látja, hogy minden igazság, minden meggyőződés nyomában a szkepszis százalakú árnya kisért. Érzi ezt ma már minden, mert — mint báró Eötvös József találóan mondja — „e század elvesztő hitét“ .... Természeti törvényszerűségről, örök törvényekről hallunk széltében-hosszában; erről beszél ma már „doctus et indoctus“; ez menti a rosszat és igazolja a jót; ez sarkalja az ember vágyait — vagy mint mondják, ösztönét — az anyagiak után ; s míg a kapzsiság átgázol mindenen, a mi az emberi természet nemesebb s magasabb vágyainak, szükségleteinek kielégítésére van rendelve, megfeledkezik az irás szavairól, hogy sicut egressus est nudus de utero matris suae, sic revertetur, et nihil auteret secum de labore suo!“ Dr. Kasza József. — A házassági jog kodifikálása. A házassági jog kodifikálása tárgyában összehívott szakbizottság Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt ma délután ülést tartott. Gyorsan föl akart kelni, de bizony másodszor is elesett. — Megengedi nagysád ? — Szól hozzá egy fiatal úr. A leányka fülig pirul, de azért elfogadta a segítséget, mely csinos, fiatal »doktor juris« képében kínálkozott. — Én dr Éles Antal vagyok, szólt a megmentő. — Köszönöm uram a fáradságát. A doktor karját kínálja, a leány elfogadja s azután együtt siklanak tova. — Nagysád nem pécsi, ugye bár ? Kérdi Tóni. — Nem . . . vidéki vagyok. Nagybátyámnál, Tölgyessy nyugalmazott főerdőmesternél lakom, a telet Pécsett töltjük. — Ah, itt farsangolnak? — Igen, itt. — Szabad kérem az első négyest? — Tréfál ? — Ej, bizonyára találkozunk majd a jogász-tánczestélyen, vagy a nőegylet álarczos bálján . . . Tudom nagyság és oly kedvvel járja a tánczot, mint amilyen ügyesen fog nemsokára korcsolyázni. Tóni az öreg úrhoz vezette védenczét. Az öreg úr barátságosan fogadta. — Szabad holnapra is remélenem ? kérdi kissé zavartan. — Nem lehet . . . odahaza kell maradnom. — Óh, de kár. — De talán eljöhetek................. — Holnapután ? — Igen, suttogja a kis angyal. — Akkor hát kegyes engedelmével folytatjuk majd a korcsolya-leczkét. Elváltak. Dr. Éles Antal barátunk még csak néhány perczig volt a jégen, aztán elsietett. Másnap a Nemzeti Casinoban volt. Megszólitja dr. Délczeg Jani — Jösz a jégre ? — Nem . . . ma nem megyek. — Miért nem ? — Nincs kedvem. Délczeg Janit bosszantja, hogy egyedül kell mennie, de vigasztalódik, mikor a jó sors ép akkor vezeti a pálya végére, midőn ott egy csinos, azaz igen szép leányka készül elesni. Megmenti a bukástól. — Nagysád még ujoncz. — Igen. — Megengedi, hogy kissé vezessem ? Dr. Délczeg Jani vagyok, ügyvéd bojtár. — Önre bízom magamat, de vigyázzon rám. Jani barátunk csakhamar megtudta, hogy a kisasszony Tölgyessy nyugalmazott főerdőmester unokahuga és a farsangot Pécsett szándékozik tölteni. Az öregúr igen szívélyesen fogadta a fiatalembert. — Szabad holnapra is remélnem? kérdi Jani. — Nem lehet, otthon kell maradnom. — De talán holnapután ? — Valószínű, hogy .... — Eljönnek Kitűnő ! Folytatjuk a leczkét. — Másnap Jani nem akar elmenni a jégre . . . Tóni nem is nagyon hívta . . . Már jó korán lesietett a Bedőből. Az angyali teremtés is ott volt. — Menjünk, nagysám, arra a Höfflerék felé, ott kényelmesebben tanulhatunk . . . Kevesebb az ember. — Azt hiszi ? A lányka elpirult, de nem ellenkezett. Pécsi Napló, 1893. január hó 1. — Szabadelvű jelölések. Újabb időben kezd szokássá válni, hogy ahol valamely szabadelvű kerület megüresedik, ott nem is, egy, hanem egyszerre két szabadelvű jelölt is jelentkezik, így van ez a második uj belügyi államtitkár báró Jósika Samu kerületében is hol a kerület szabadelvű pártja gróf Bethlen Aladárt óhajtja, míg a szabadelvű pártja végrehajtó bizottságának hivatalos jelöltje Sombory Lajos volt képviselő, aki a bánffyhunyadi vérengzés miatt lépett akkor vissza a jelöltségtől. A váltópénz. A jövő év folyamán, mint tudva van, megtörténik a jelenleg forgalomba levő fémváltópénzeknek a bevonása. Érdekes tudni, mennyi a magyar kincstár által bevonandó váltópénznek az összege. 1868-tól 1891-ig hat törvényczik felhatalmazta a kormányokat 11.1 millió forint értékű ezüst s 1.8 millió forint értékű réz váltópénznek a veretésére. Tényleg veretett a folyó év elejéig ezüstben 11.1 millió forint, rézben, 1.662,716 frt és 59 kr. Ebből a folyó év elején forgalomban volt az ezüst váltópénz teljes összege, a réz váltópénzből pedig 1.662, 056 frt és 59 kr., a töbi — 40,660 frt — egy krajczárosokban a körmöczi pénzverő hivatalnál volt készletben. Azóta ez a legutóbb említett összeg is át lett adva a forgalomnak és igy mindössze 12 762,716 frt és 59 kr. értékű fém-váltópénz lesz a magyar kincstár által bevonandó. Rómába! — Zarándoklat a pápához. — A helybeli menetjegyiroda kirakatában pár nap óta nagy betűkkel kiírva ez áll: Rómába! Utána pedig felsorolják az I. és II. osztályra szóló vasúti jegyek árát, melyekkel rendkívül nagy kedvezményt élveznek az utazók. " Tegnapelőtti számunkban már röviden jeleztük, hogy hazánkból az 1893. esztendő elején nagy zarándokcsapat indul Rómába a pápa elé, akikkel több pécsi és baranyai lakos is részt vesz. Az eddigi bejelentések szerint a baranyai zarándokok közt lesz: pap, tanár, orvos, ügyvéd, járásbiró, Itben, kik ez útjokban a bájos Itália számos vidékét is megszemlélik. Az érdekes zarándoklatra vonatkozólag, melyben hölgyek is részt fognak venni, ma a következő sorokat kaptuk Budapestről: Az új esztendőnek világra szóló eseményei közt XIII. Leó pápa püspöki jubileuma fogja foglalkoztatni a sajtót és ennek közvetítésével nemcsak a földnek 200 millió katholikusát, hanem mondhatjuk az egész világot. Mert XIII. Leó pápa általános rokonszenv és tiszteletnek örvend, bölcseségét és rendkívüli