Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)

1895-12-31 / 310. szám

6 — Hangverseny és tánczmulatság. A szentlőrinczi uradalom gazdatisztjei — mint lapunknak írják — f. hó 28-án fényes és minden tekintetben sikerült mulatsággal nyitották meg a farsangot. A tánczmulatságot rövid műsoru hangverseny előzte meg, a melyet Dik Gyula ur — Raff — „Királyné polkájával nyitott meg. Dik ur ügyes zongorajátéka nem szorul dicséretre, művészi nivűn álló volt az minden részletében s ki is jutott neki bőven az elismerő tapsból. Utána Kiss Ilona urhölgy játszotta czimbalmon Erkel „Bánk-Bánját, majd közkívánatra népdal változatokat adott elő a tőle már megszokott kedvességgel, ügyességgel és preczizitással, úgy hogy játékát méltán megillette a fünnyel felhangzó taps. A műsor harmadik pontjában a pécsi színtársulat egyik ismert tagjának — Balla Kálmánnak — betegsége folytán változás állott be, s helyette a hamarosan ajánlkozó Nagy Ákos úr adta elő Gabányi „Orr“ czímű monológját általános derültség mellett. A rövid műsor után Rácz Guszti muzsikája mellett hosszú reggelig tartó tárca következett, amely vidám s derült hangulatban egész kivirradtig együtt tartotta a kicsi, de válogatott közönséget. A mulatságon jelen volt tánczosnők: Pinter Mariska (Nagy Péterd), Tabak Hermin, Benko nővérek, Cziglányi nővérek (Pécs), Marossy Mariska és Sirika (He- Jesfa), Kis Ilona, Pehl Iona és Erzsike (Domolos), Sichaurr Irén (B. Sellye), Borsós Otti, Lukács Rozi stb. urhölgyek. — A rész Palatínus. Amig a többi Palatínusokról folyton csak jót és szépet zenghet az ének, addig Palatínus Lajos dunagőzhajózási matróz sok rész fát tett a tűzre, mert a szegszárdi kír. törvényszék lopás büntette miatt jogerősen vad alá helyezte és mert a jó madár szökésben van, a fenti törvényszék most országszerte körözi. Palatínus Lajos 32 éves róm. kath. nőtlen, a szab. Dunagőzhajózásnál volt matróz, magas termetű, erős testalkatú, hoszszukás arcza, barna arczszinti, fekete hajú, magas homloku, barna szemöldökű és bajusza, nyelvismerete magyar. — A hóhér otthon. Aki azt hiszi, írja a „Tolnavármegye“, hogy Báli Mihály, az állami hóhér, valami vérengző természetű ember, az csak figyelje meg őt otthonában és el sem fogja hinni, hogy ennek főfoglalkozása a hóhérság volna, így az idén az egész nyarat dohánytermeléssel töltötte. Legkedvesebb munkája volt a dohánynyal való foglalkozás, és csak akkor hagyta abba a fűtést és dohányaggatást, ha emberakasztásra hívták, aztán ismét visszatért kertjéhez, földjeihez. Teljes elismeréssel is adóztak az elért eredményeinek a most folyamatban levő dohánybeváltás alkalmával- Egyébként is Báli Mihály bizonyos tekintélynek örvend a faddi lakosság közt, ahol őt igen szives embernek ismenk, ki semmi kevést meg nem tud tagadni, ha valaki hozzáfordult disznótorok, keresztelők s lrkodalmak alkalmával meg rendesen ő a legkedélyesebb a vigadók közt és ezért nagyon szívesen látott vendég minden mulatságnál; szóval külsején nem hordozza rémes mesterséges bélyegét. A pécsi keresk. kamara az osztr.-magy. vám szövetségről. PéCS, decz. 30. Ma közülésért tárgyaltati pécsi kereskedelmi és iparkamara a kötendő osztrák-magyar vámszövetség módjait. A kereskedelemügyi miniszter "véleményt kért" a kamaráktól, alkalmat adván nekik a ki fogások előterjesztésére. A pécsi kamara előzetesen bizottság által tárgyaltatta ezt a kérdést s ez megkészítette a miniszterhez terjesztendő memorandum tervezetét. Littke József elnök hivatkozott is a kérdés nagy fontosságára, s kérte a tagokat, hogy a fölolvasandó jelentést tágyilagos, beható tanácskozás tárgyává tegyék. Tanuljon a kamara attól a bizottságtól, mely harmincz évvel ezelőtt az országgyűlés által kiküldve ugyanezen kérdést tárgyalta, s mely bizottságban akkor Deák, Andrássy, Eötvös József, Csengery, Tisza, Giczy stb. nagy férfiak vettek részt. Ez a bizottság kimondta, hogy bár fel van jogosítva védvámok fölállítását is követelni, mégis az , mert Magyarország és öfelsége többi országai között oly érdekek állanak fönn, melyek a vámszövetséget szükségessé teszik, e mellett foglalnak állást. Történelmi tény hogy a hatvanas évek legjelesebbjei félre téve minden pártpolitikát, egyedül a kereskedelem szabadságát tekintve a vámszövetséget mondták ki. Azóta sok megváltozott már, de e közös szövetség fönnáll még ma is. A maga részéről elhibázottnak tartaná, ha minden áron önálló vámterületet követelnénk, viszont nem kívánna minden áron közös vámterületet sem. De ha a kereskedelem, az ipar és mezőgazdaság érdekei kielégítést talának a megkötendő szövetségnél, úgy a mai viszonyok között is újból csak a közös vámszövetség létesítését ajánlhatja. Záray Károly dr. titkár felolvasta ezután a felterjesztés szerkezetét, melyben a kamara rámutatva az úgy A Ausztriában mint Magyarországon létező gazdasági viszonyokra és a tarthatatlan állapotokra, a bajok külforrását nem annyira az Ausztriával kötött kereskedelmi és vámszövetségben, mint inkább a több irányban okszerűtlen és kiválóan Magyarország rovására űzött vámpolitikában véli rejteni. Adatokkal támogatva kifejti a kamara, hogy a kettős monarchia legutóbbi 16 évi áruforgalmában mutatkozó évenkénti átlagos kiviteli többlet jóval több kárt, mint hasznot hozott s hogy olyan vámpolitika mellett, melynek folytán a legutóbbi 3 év áruforgalmi adatai szerint az osztrákmagyar monarchia évenként átlag 202 millió írt értékű állati és növényi nyersanyagokat importált, sem az ipari, sem a mezőgazdasági termelés nem boldogulhat. Ha ezen anyagok termelése a közös vámterület termelési tényezőinek biztosíttatik, akkor Magyarországban nem lesz gabonafelesleg, melynek — csakhogy némileg is értékesíthető legyen —, mindenképen kiviteli piaczot kell keresni. Minden szükségleteinknek a belföldi termelés által való fedezésétől termelő erőinknek minél kiegyenlítettebb foglalkoztatásától, az államlakásoknak saját termelésük fogyasztását illető egymásra utaltságától várja a kamara elsősorban az annyira óhajtott gazdasági jobb jövőt. A kamara elismeri, hogy Ausztria és Magyarország közt a geográfiai fekvés, az évszázados érintkezés és közlekedés által kifejlődött gazdasági viszonyok, a politikai, közjogi és hatalmi kapcsolat olyan érdekközösséget létesített, melyben az egyenlő gazdasági fejlődhetés kölcsönös és kellő biztosítása mellett a közös vámterület mindkét államfőinek egyaránt javára válhatik. A közös vámterület mellett szóló közös érdekek felsorolása, de a külön vámterületnek Magyarországra való kedvező politikai és gazdasági kihatását is, feltüntetve azon következtetésre jut a kamara, hogy tíz, Ausztriávalvaló kereskedelmi és vámszövetség megújítandó Unite és pedig a Magyarország gazdasági érdekeivel is megegyező védelmi vámpolitika inaugurálása esetében ismét 10 évre, ha pedig Austria továbbra is ragaszkodnék az eddigi keresk és vámpolitikához, akkor a szövetség — tekintettel az 1903-ban lejáró külföldi kereskedelmi szerződéseinkre — csak 5 évre lenne megkötendő, mely idő alatt — az utóbbi esetről szólva — Magyarország közgazdasági politikájának olyatén alapja lenne előkészítendő, mely a fenforgó közös érdekek tekintetéből Ausztriával fentartja ugyan a közös fogyasztási területet, de önállóan és függetlenül érvényesítheti Magyarországnak azon jogát, mely szerint a külfölddel szemben saját érdeke szerint tarifákat megállapíthat és kereskedelmi szerződéseket köthet. S ha ily alapon s a legjobb intenciók mellett is azt tapasztalnák, hogy gazdasági érdekeink a szűkebb keretben is Ausztria részéről nem részesülésnek a megkívánható méltányos elbánásban — akkor bármi áldozatok árán is az önálló magyar vámterületet kell létesítenünk. De akár 10, akár csak 5 évre nyittatnék meg a vámszövetség Ausztriával, semmi szírt alatt sem szabad — úgymond a kamara — lemondanunk a fogyasztási adók, a sójövedék, az osztrák üzleti utazók által a fogyasztóknál eszközölni szokott megrendelések gyűjtése, a házalási ügy, az állategészségügyi rendelkezések, a magyar bortörvénynek meg nem felelő boroknak Ausztriából való behozatala, a consulátusiintézmény s az eddig vámmentesen behozott árukra vonatkozólag Magyarország jogos érdekeinek a kamarai felterjesztésben részletesen kifejtett módon és irányban való hathatós biztosításáról. E bankkérdésben a közösség fentartásának álláspontjára helyezkedik a kamara. Elismeri, hogy az osztrák-magyar banknak Magyarországhoz való viszonyában az elmúlt két év alatt sok irányban történt javulás, de az adott viszonyok közt teljes kielégítésünkre még kívánnunk kell, hogy a paritás szempontjából kifogásolható hatáskörű bankfőtanács helyett két teljesen egyenjogú igazgatóság állítassék fel, melynek mindegyike a megállapított dotáczió felhasználása felett teljhatalmukig rendelkezzék, csak közös elintézést igénylő ügyek tárgyaltassanak együttesen. Továbbá szükséges, hogy a bank a fejlődött közgazdasági igényeknek és a népesség szaporodásának megfelelőleg forgalmi eszközeit szaporítsa s végül, hogy a letétek jelenlegi nehézkes központi kezelése helyett a kerületükből való letétek kezelésével a fiókintézetek bízassanak meg. Végül még azt kívánja a kamara, hogy az osztrák-magyar bank fiókintézeteit mindenütt e czélra építendő saját házaiban helyezze el, hogy így az építőipar foglalkoztatásával s az adóadómentességi idő lejártával a házai után járó adóval az országnak s illető városoknak némi közvetlen ellenszolgáltatást nyújtson. A jelentést nagy helyesléssel fogadták. /j. fölterjesztéshez Weiller N. János kamarai tag külön írásbeli véleményt nyújtott be, mely a fogyasztási adók körül Ausztriában elszenvedett zaklatások megszüntetését követeli. A kamara ezt külön fölterjesztésben kéri a minisztertől. A vámszövetség kérdésében nyilatkozott még a kamara területéről a siklósi ipartestület, mely minden áron önálló vámterületet kíván, míg a szegzárdi ipartestület az Ausztriából behozott ezik kék vámjának az eddigieknél is magasabbra elyelését kívánja. A kamara közülése a fölolvasott jelentést tudomással vette, s Littke elnök kimondta határozatilag, hogy-tekintettel a " köztünk és ő felsége többi országai között" levő számos fontos érdekekre és kölcsönös érintkezésekre, a kamara egyhangúlag , Pécsi Napló, 1895. deczember 31.