Pécsi Napló, 1899. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1899-02-01 / 26. szám
agy általában alig 1—2 év óta akarnak. Meglevő piaczaink viszonyaihoz alkalmazkodni kényelmesek. íme most itt a vásárcsarnoki intézménynél összpontosul élelmiszer forgalmunk. Egész nyáron és egész őszön panaszkodtak gazdáink, hogy gyümölcstermésükkel nem tudnak mit csinálni, el kell pocsékolni. Mi felhívtuk a figyelmet az angol fogyasztásra. Hónapok múlva konzulátusunk azon lakonikus választ adta, hogy Magyarországról nem érdemes gyümölcsöt Angliába vinni, mert az amerikai verseny miatt ott úgy sem lehet boldogulni. Ma ép így mondhatnák: Budapestre nem érdemes Magyarországból gyümölcsöt hozni, mert a tiroli és stájer konkurrenciával úgy sem lehet versenyezni. Nyáron és őszszel a hazai termelők olcsón vesztegették el gyümölcsüket Budapesten. Most télen pedig a tiroliak és stájerek S—4 szeres árt érnek el, sokkal közönségesebb árusokért. A vásárcsarnok őshöz érkező összes gyümölcsszállítmányok legtetemisebb része ma déli és osztrák gyümölcs! Nagy tanúság rejlik ebben gazdáinkra nézve. Nevezetesen az a tanúság, hogy aratás után nem szabad azonnal az összes terményt piaczra dobni , ezáltal a túlkínálatot s az árak lenyomását előidézni. — Az a tanúság, hogy főleg állandó eltartható gyümölcsöt (almát és körtét) kell nagyban termelni és hogy magának a gazdának kell jó gyümölcskamrákról gondoskodni. — A pécsi izr. szent egylet január 29 én tartotta meg Spitzer Lajos főgondnok elnöklete alatt évi közgyűlését amelyen a múlt évi működésről a következőkben számolt be. Az egylet tagjainak száma 332 Az év folyamán 35 új tag lépett be. Segélyezésekre forditatott 1265 frt 86 kr. A bevétel volt 6636 frt 98 kr., kiadás pedig 6621 frt 98 kr. A vagyoni állag 19629 frt 65 kr. A vagyoni zaporodás a múlt évhez képest tehát 2021 frt. A lefolyt évben 71 haláleset volt, ezek közül a temetési költséget 40 esetben az egyesület maga pénztárából fedezte. A Jelentés meleg hangon emlékezik meg Erzsébet királyasszony elhunytéról, akinek halálozási évfordulójának méltó módon való megemlékezésére örök időkre intézkedés létetett. A városi központi temető létesítése esetére az egyletre újabb terhek hárulnak, amelyek előteremtése képezi a jövő feladatait. A közgyűlés egyben kimondta, hogy nagygyűlést Mezes halála évfordulóján xnárcz. 16 án d. u 3 órakor fogja az iskola dísztermében megtartani. — Halálozás. Ehrendeczberger Vincze baranyalőcsei állami anyakönyvvezető e hó 2- án rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Élt 70 évet. A megboldogult hült tetemét ma helyezték örök nyugalomra. — Jutalmat kér. Egy horvát nyelven irt kérvény érkezett a napokban a pécsi kir. törvényszékhez Garasniczáról. A folyamodványt egy Saraga Mátyás nevű odavaló ember irta. A törvényszék nézte-nézte a horvát nyelvű iratot, de nem tudott elokosodni rajta, mivel hogy nem értenek a törvényszéknél horvátul. Megkérték tehát Nádor Lajos törvényszéki tolmácsot, hogy mondja el nekik mi van a kérvényben megírva. Hát abban nem érdektelen dolgok voltak megírva. Saraga Mátyás tudomására hozza a törvényszéknek, hogy ő volt az, aki a pécsi ügyészségi fogházból megszökött Máth Henrik rablógyilkost Garasniczán a csendőrök kezére játszotta. Ha ő nincs, akkor most nincs meg a rablógyilkos sem. Ezen oknál fogva kéri a törvényszéket, hogy utalványozza ki neki azt a 60 frtot, amely a megszökött gyilkos elfogójának kijár. Mert ő hallotta, hogy 60 frtot kap az, aki nyomára vezeti a csendőröket a gyilkosnak. A törvényszék most azon bajlódik, hogy felvilágosítsa Saraga Mátyás urat az iránt, hogy Muth fejére jutalmat senkinek sem tűztek ki és ennél fogva neki sem adhatják meg a kért 60 frtot. — Jelmez-bál. A farsangban mégis csak akad majd egy nap, amelyen alaposan kimulathatják magukat a pécsi szép leányok és fiatal menyecskék. Somogyi Károly színigazgató fejében született meg az a terv, hogy a saját nyugdíjintézetük alapja javára egy nagyszabású jelmez-bált rendeznek. A bál zártkörű lesz és csakis meghívó jegyekkel lehet ott megjelenni. A hölgyek fel lesznek kérve, hogy szebbnél-szebb, változatos jelmezben jelenjenek meg a bálon. A rendezőség közel negyven tagból áll. Valamennyi a színházba járó előkelő közönség soraiból van összeszedve, illetve kiválogatva. Ezeknek a vállára fog nehezedni a rendezés minden terhe. Ha ugyan szó lehet teherről. Mert kétségtelen, hogy a pécsi előkelő társadalom kapva kap ezen elite bál után. A bálon felvonulások is lennének Rögtönözve alakítanának különféle formákat a jelmezesekből. — Akit hiába idéznek. Hogy még mindig vannak pörök, melyeknek praktikus értékük nincsen, hanem csakis a kincstár bélyegző védelmeit szaporítják mutatja a „Budapesti Közlöny“ mai számában közölt idézés, melyről még a legoptimistikusabb reménynyel hivő ember sem fogja elhinni, hogy eredménynyel fog járni. De talán a Pécsi Napló réván az idézett elő kerül. Azér alig gondoljuk, hogy Amerikából ezen idézés kedvéért a határnapra a pécsi bíróságnál jelentkezni fog. Az idézés így szól: IDÉZÉS 16924/98. A pécsi kir. törvényszék mint váltó bíróság közhírré teszi, hogy dr. Egri Béla pécsi lakos ügyvéd által képviselt Klein testvérek pécsi czég felperesnek ismeretlen tartózkodása Jilly Alajos ügyvéd alperes ellen 66 frt 07 kr. váltótőke és járulékai iránt 12927/98. sz. alatt rendes keresetet adván be ujólbi tárgyalásra 1899. évi márczius hó 4. napjának d. e. 9 óráját ezen kir. törvényszék pertárába kitűzte és hogy az ismeretlen tartózkodásu alperes képviselésére ügygondnokul dr. Deutsch Antal pécsi ügyvédet 12857/98. sz. végzéssel már kinevezette. Egyszersmind felhívja az ismeretlen tartózkodásu alperest, hogy a részére kirendelt ügygondnokot a czélszerű védelmére nézve kellőleg utasítsa, vagy a bíróságnál más ügyvédet nevezzen, ellenkező esetben pedig mindezek elmulasztásának következményét magának tulajdonítsa. Kelt Pécsett, 1898. deczember 31-én. A kir. törvényszék mint váltó bíróság. — Álarczosok az utczán. A közönség m vet, mosolyog az utczán éjjel járó-kelő Pierotlokon, Harlequineken, fekete lobogós csikósokon és egyéb farsangi víg alakokon és nem is sejti, hogy ez a vidám szokás közbiztonság ellenes dolog. Az álarczosok igen gyakran csavargó urak, rovott előéletű és avatott kezű egyének, akik az alatt, amig nevetnek és mulatnak rajtuk, kényelmesen lopkodnak. Emellett az ilyen álarczos menetek sűrű népcsődületet okoznak, ami szintén nem kívánatos dolog. Ejnek idején lármáznak, ordítoznak az utczán és felverik álmukból az alvó embereket. Vaszary Gyula rendőrfőkapitány hír szerint intézkedést fog tenni, hogy az álarcosok, akik most minden éjjel vígan járkálnak az utczákon, ne járkálhassanak álarczokban és maszkokban mindennap, hanem csupán a farsang két utolsó napján. — Bugyelária dobás. A csalásoknak legfurfangosabb módja a bugyeláris dobás. Ezzel a furfanggal lopták el Vicze László nevű tormási lakos parasztgazdának 80 forintját. Az eset a következő : Vicze János teheneket hozott a vásárra. El is adta már a legnagyobb részét, s csupán még egy volt, a mely vevőre várakozott. Ma délelőtt egyszer csak hozzácsatlakozott a gazdához egy ismeretlen ember. Barátságot kötött vele s aztán hívta, hogy menjenek együtt átíratni a marhalevelet. A parasztgazda reá hagyta magát beszélni s megindult az ismeretlennel a czédulaház felé. Alig mentek pár lépést, az ismeretlen lehajolt hirtelen a földre és egy tárczát emelt onnan fel. — Nini egy bugyelláris ! * — Tele van pénzzel. Az ismeretlen ezzel hívta magával a paraszt gazdát olyan helyre, ahol nincsenek emberek : — Megosztozkodunk a pénzen ! A jó ember hajlott a szóra. Alig mentek azonban egy rövid ideig, amikor egy másik ember csatlakozott hozzájuk és hevesen rákiáltott Vicze Lászlóra: — Add ide a pénzem ! Hasztalan szabadkozott a jó ember, hogy ő nála nincs, nem ő vette fel a földről. Az ismeretlen kikutatta az összes zsebeit s e közben ügyesen kivette a tárczáját is. A mikor ez megtörtént, tovább állott. A parasztgazda nem is vette észre, hogy 80 fttal terhelt pénzestárczája eltűnt. Csak később, a mikor ebédelni ment és fizetni akart, vette csak észre, hogy meglopták. Elfutott a rendőrségre és Selényi Antal rendőrbiztosnak bejelentette az esetet. A nyomozás folyik* — József József igénytelen pinczér itt egy kis kávéházban. Általában inkább a vidám pinczérek közül való, akik humorosan fogják föl még azt is, ha valaki leszamarazza őket. Ma is, hogy itt ülök a kávéházban, szaladgál, hozza az újságot. — Kremássan . . . — Jjloyd estilap, tessék ! — Csésze habbal ! Csak mondja mindezt, mint máskor, harsogva, szaladva ... Aztán néha, amikor nincs dolga egyegy pillanatig, megáll, és nagyon szorítja a fejét. Meg furcsán, idegesen kaparja a halántékát. De aztán rohan, mert csönget egy vendég. Odamegyek a kaszkos kisasszonyhoz: — Mi baja a Józsefnek, Piroska kisasszony ? — Ma meghalt a felesége. Otthon van kiderítve . . . És egy vendég, a dühtől kipirulva ordít a Józsefre: — Hát meddig csöngessek ? Mit ácsorog ott ! Barom! — A gyolcsos tótok megrendszabályozása. A vidéki kézműtárukereskedés szempontjából nagy fontosságú határozatot hozott a kereskedelmi miniszter a gyolcsos tótoknak a házalás czimén űzött visszaéléseinek meggátlására. Régi és jogos panasza az a vidéki kereskedőknek, hogy üzleteiket, exisztencziájukat veszélyeztetik a gyolcsos tótok üzelmei. Ezek a gyolcsosok ugyanis ritvá, kijátszva régi jogon gyakorolt házalási engedélyüket, kocsin valósággal nagy áruraktárakkal ellepnek bizonyos vidékeket és a hetipiacokon dúsan megrakott sátrakban árulnak mindent és egyenesen tönkre teszik a stabil kereskedőket, akik az adót fizetik, személyzetet tartanak és viselik az állandó üzlet költségeit Egyáltalán nem házalnak és nem vándorolnak ezek a gyolcsosok, hanem felosztva egymás közt az ország különböző vidékeit, Pécsi Napló 1899. február 14