Pécsi Napló, 1899. május (8. évfolyam, 100-122. szám)
1899-05-03 / 100. szám
1899. május 3. Pápai Napló : Oly pályázók, akik a felvételi vizsgát csak horvát nyelven képesek letenni, folyamodványaikat a pécsi honvéd hadapródiskolánál nyújtsák be. A megállapított határidőn túl beérkező folyamodványok visszaadatnak és nem vétetnek figyelembe. Az alapitványos helyek elnyerését célzó folyamodványok azon hatóságnak, személynek küldendők meg, amely (aki) a kimutatásban megjelöltetett. A kérvényekben kifejezés adandó annak, hogy a folyamodó az „Utasítás a pályázók felvételére nézve a m. kir. honvéd nevelő- és képző-intézetekben határozványait teljtartalmúlag ismeri és kötelezi magát az ezen utasításban meghatározott valamennyi feltételnek megfelelni. Azon pályázók hozzátartozói, akiknek a testi alkalmasság és sikeres felvételi vizsga feltétele alatt fizetéses helyek adományoztatak, illetve akik alapítványos helyekre bemuttattak, a honvéd hadapródiskolák parancsnokságai által erről annak tudtul adása mellett értesittetnek, hogy mikor kell a pályázónak az illető intézetben megjelennie. Hasonló módon értesittetnek azok is, kiknek kérvénye nem vézetett figyelembe. Az első sorban kijelölt pályázókon kívül, a betöltendő helyek aránya szerint, néhányan másodsorban fognak kijelöltetni oly czélból, hogy az első helyeken kijelölt, de a felvételi vizsgát ki nem állott, vagy testileg alkalmatlanoknak talált pályázók helyett pótlólag felvételi vizsgára bocsáttassanak és ennek sikere esetében felvétessenek. Miután azonban az említett pályázók felvétele biztos kilátásba nem helyezhető, a szülők gondoskodjanak, hogy a fiaik a felvételi vizsgára be nem idéztetésük esetében, a polgári tanintézetekben, tanulmányaik folytathatása czéljából kellő időben beirattassanak. Tekintettel arra, hogy a honvéd hadapród iskolákban a tanév később kezdődik, mint a polgári középiskolákban, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr elrendelte, hogy azon tanulók, kik a honvéd hadapród-iskolákban felvételért folyamodtak, felvételük eldőltéig, vagyis szeptember 20-ig felvételi (beiratási) és tandíj fizetés nélkül látogathatják a rendelkezése alatt álló középiskolákban, valamint az állami és községi polgári fiúiskolákban a leczkéket. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr egyúttal fölszólította az egyházi főhatóságokat is, hogy ezen kedvezményt a főhatóságok alatt álló középiskolákra szintén terjesszék ki. Horvát Szlavón országokra nézve azonban e tekintetben a bán úr oly módon intézkedett, hogy a tandíjfizetés mellett ott már beiratkozott azon tanulók szüleinek, kik a honvéd hadapród iskolákban felvétettek, a már lefizetett tandíj, felvételi díj és egyéb járulékok visszafizettessenek. IV. A felvételi vizsgák. Minden pályázó közvetlenül az illető intézetbe való beérkezte után, testi alkalmassága tekintetében megvizsgáltatik. A testileg alkalmatlanoknak talált pályázók hozzátartozóiknak azonnal visszaadatnak, a testileg alkalmasoknak minősítettek pedig felvételi vizsgát tesznek, amelynél a hozzátartozóik is jelen lehetnek. Az írásbelileg és szóbelileg megejtendő felvételi vizsgák szeptember 12—16 ig tartatnak meg.1) A felvételi vizsga magyar nyelven teendő le, melyet a pályázóknak oly mérvben kell tudniok, hogy az eredmény teljes oktatás lehetősége e tekintetben biztosítva legyen. Pályázók, akik horvát tannyelvű iskolákat végeztek, a fölvételi vizsgát utóbb említett nyelven is letehetik; a magyar nyelvnek nem tudása — a pályázóknak egyébként jó képessége és megfelelő előismeretei mellett — nem képez akadályt a fölvételre. V. Igényjogosultság. Fizetéses helyre minden magyar állampolgár fiának van igénye, aki az általános feltételeknek megfelel ; tehetséges ifjak jó iskolai bizonyítványokkal azonban előnyben részesülnek. Alapítványos helyekre azon személyeknek van igényük, kik az illető alapító oklevelekben foglalt különös kellékeknek és az általános felvételi feltételeknek is minden tekintetben megfelelnek. Kelt Budapesten, 1899.évi április havában. A m. kir. honvédelmi minisztertől. Hírrovatunk. Pécs, május 2. Május elseje. Ott jártam a tavasz kellős közepében. A természet legszebb, legkedvesebb ünnepnapja a május elseje, különösen, ha olyan békésen, szelíden kel föl csöndes szendergéséből, mint tegnap. Korán ébredt a város, sok százan átvirrasztották az éjjelt, hogy egy perczet se mulaszanak el a májusi hajnalhasadásból. Alig jelentkezett a halvány reggeli szürkület, már talpon volt a város. Az ébredés halk pihegésén áttört a zenekarok recsegő lármája, mely végig hömpölygött az utczákon. A mozdulatlan kőkalickák, a terhessé lett városi falak ontották magukból az embereket. Egy czél felé tört mindki a szabadba. Pécs oly gazdag természeti szépségekben, de úgy látszik kevés fogékonyság van itt az emberekben. Mennyi és milyen tarka szép képek, mennyi változatos szín, minő csodálatos perspektíva tárul elénk a közel szomszédságban, alig egy puskalövésnyivel Lassan foszladozott az éj homálya, lenn a mély völgyben finom párák úsztak, szinte beleütköztek a földbe. Fönn a sziklás hegyormokon szerelmes párok várták a májusi nap pirkadását. Nyüzsgő, zajos, vidám élet, hullámzó embertömegek tolongtak a meredek hegyoldalak szűk hágóin. Hogy megváltozott egyszerre az emberek arcza, minő más lett, mint itt benn a városban a zsibongó uczák, kaotikus lótáv- futásában. A létért való harcz sivár küzködésének zord vonását, a nehéz fáradalmak sápadt kimerültségének, bágyadtságának jeleit elmosta a tiszta szellő. Csupa megelégedettség, csupa boldogság ! A szembejövők nyilt tekintetéből ki lehetett olvasni az élet örömét, mintha valamennyi ezt mondta volna csak: — Élni szép, élni jó, élni nagyon kellemes ! Ott jártam a tavasz kellős közepében, fönn a Mecsek keleti gerinczén. Szinte nyikorgott az én elványadt rossz tüdőm, ahogy a szokatlan friss hegyi levegőt mohón magamba szívtam. A természet hatalmas vad munkájának fenséges látványéra föl szerettem volna olykor kiáltani, de félve tartózkodtam minden eksztázistól, mert az én kedves magyarázóm, egy szőke édes kis babakisasszony szörnyű malicziával csúfolódott az én néma elragadtatásomon is. Aztán egyre a szikkutak szegélyén balanszírozott végig, mert látta, hogy aggódom miatta. Nem tagadom (sík földi ember vagyok) , hogy alá tekintettem a Mecsek ormáról a Tettyére, megszédültem kissé és rettegés fogott el. Mellettem százan és százan, mint a zergék kúsztak tova a gerinczen gyorsan. Különösen lúbanról az az egyszerű kereszt, ott a szürke kiszakgatott bazaltsziklák fölött, olyan rémségesen integetett emlékével. A természet keresetlen romantikus vadságát ha nem is találjuk meg már a Kardos-utón, de mindenesetre ez a rész a legkedvesebb helye a pécsi közönségnek a Mecseken. A nyerges útszalagokat régen taposta annyi láb, mint tegnap hajnalban. A zavartalan csöndön át a suhogó szellő elhozta alulról, a városból a különféle zenekarok megtépdesett, foszlányos hangjait. A szőke hajú kis babakisasszony, az én malicziózus magyarázóm, kiben egy igazi írói tehetség veszett el, nem találta meg már annyira a formátlan, furcsa alakú sziklatömbökben az első impresszió szépségét, mint én. Folyton bosszantani igyekezett, játszva az érzéketlent: — Igen blazirt vagyok. Alig tizenhét esztendős. Egyes személyekre, jelenetekre hívta fel figyelmemet, melyek őt jobban érdekelték, íme közülök egy néhány. A vörös kokárdésok. — Klapp ! Klapp ! A túlsó hegy egészen meredek oldaláról hangzott folyton a csattogás. — Klapp ! Klapp 1 Alant a Tettyén egy vidám operett kuplét játszottak a czigányok. Én az egyhangú csattogás helyét kerestem. — Klapp ! Klapp 1 Szinte megdöbbentem. A sárga-foltos kopár lejtő sziklafalán egy ember állott. Az ő csákánya adta a hangot. — Klapp ! Klapp ! Ha egy kissé megbillen két arasznyi helyen, menthetetlenül roncscsá zúzódik alant. Kőfejtő. Nagy, erős ember volt, amennyire kivehettem, fiatalnak látszott. Ahogy a tetőre értünk, beláttam az egész helyet. A lezuhanó sziklatörmelékeket lent mélyen, a sima helyen kőtörők zúzták szét apró darabokra. Serényen forgott kezükben a kalapács. — Klirr ! Klirr ! — Tudja mennyit keresnek meg azok egy nap — mondá az én szőke hajú cziczeronem. — Fogalmam sincs róla, de azt hiszem drágán megfizethetik őket. Hisz folyton életükkel játszanak. — Igen, drágán . . . Nyolcvan krajczárt, vagy legföljebb egy frtot kapnak. Néhány fiatal legény jött szemközt velünk. Uriasan öltözött munkások. Nem a legolcsóbb szivart szívták, sőt arany óraláncz is fityegett egynek a mellényzsebéből. Vörös kokárda volt föltűzve valamennyi gomblyukára. Szünetelő szoczialisták. — Klapp 1 Klapp 1 Klirr 1 — Nézzétek — mondá az egyik szocziálista — odaát, hogy izzadnak azok a kőfejtők. — Azok nem szoczialisták, azok marhák — felelt rá gyorsan egy másik. Ma minden becsületes szoczialista úr, és nem dolgozik ! Ki hitte volna, hogy csak azért szünetel a munka május elsején a műhelyekben, mert egy napon át urak akarnak lenni — a szoczialisták is. Pedig a szorgalmas, ügyes munkás mindig ur ! Jövőre? . . Sipongva, lármázva haladt előttünk egy nagy társaság. Jobbára vézna, sápadt arczú leányok voltak, varróleányok, kik megmámorosodtak az illatos levegőtől, az !) A fölvételi vizsga terjedelme a többször idézett utasítás 10. számú mellékletéből vehető ki. )