Pécsi Napló, 1901. augusztus (10. évfolyam, 175-200. szám)
1901-08-01 / 175. szám
2 képviselőházban oly kisebbséggé zsugorodott össze a törvényjavaslatokat ellenzők tábora. Legnagyobb alkotása a felsőbíróságok decentralizácziója, mely alkotásából kijutott közvetlenül Pécs városának is, melyet saját jó szántából szemelt ki a vidéki városoknak némely tekintetben szemérmetlen versengése közepette egyik királyi tábla székhelyévé. Éveken át, mint tengeri kígyó jelent meg a politikai és jogi szaklapokban a budapesti kir. tábla decentralizácziójának szükségessége. Egyik igazságügyminiszter a másik után következett, de ehhez a nagy reformmunkához senki sem mert hozzáfogni. Mindig az volt elsősorban a kifogás, hogy az ország pénzügyi viszonyai a nagy reformmunkát nem engedik meg. Szilágyi Dezső, akit tényleg a közvélemény emelt az igazságügyminiszteri székbe, programmja első feladatává a decentralizácziót tűzte ki és a hosszú előkészítés után aránylag szédítő gyorsasággal váltotta be ígéretét. Legutóbb a képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvényalkotás létrejöttében fejtett ki élénk tevékenységet és bár eltérők lehetnek a nézetek, helyes volt-e a képviselők közgazdasági tevékenységét oly mértékben megnyirbálni, mint azt leginkább Szilágyi Dezső szavára tették, annyi bizonyos, hogy ezen törvény nagy mértékben emelni fogja a képviselők függetlenségét a kormánytól és emelni fogja a népképviselet tekintélyét minden irányban. A liberalizmus kívánta meg Szilágyi szerint ezen törvényalkotást is, hogy a képviselő ne legyen más, mint törvényhozó és privát érdekeket ne képviseljen a kormánynál, melynekelfogulatlan bírálója a lekötelezett képviselő nem lehet és épen, mert Szilágyinak oly nagy része volt ezen törvény létrehozásában, és azért hisszük, hogy az üdvös lesz az országra. Szilágyi Dezső élete lefolyásáról alább kimerítő részleteket találnak olvasóink. De nagy feladat vár még arra, aki meg fogja írni az ő élete lefolyását, alkotásainak nagy sorozatát, nagyszabású munkálatait, melyekről nem tudta a világ, hogy azok tőle származnak. Az ő egész életét az atranzigens liberalismus jellemezte, melytől soha el nem tért. Hű fia volt egyházának, mely szintén sokat köszön Szilágyi Dezsőnek, aki most is azon fáradozott, hogy a protestáns ügyeket jobb mederbe terelje. Más felekezet rovására azonban saját felekezetének külön privilégiumokat soha kierőszakolni nem akart. Csakis a rendelkezésre álló eszközök megfelelőbb kihasználása lebegett előtte, mint feladat. A felső baranyamegyei ev. ref. egyház Szilágyi Dezsőben egykori főgondnokát gyászolja. De ki tudna a mély megilletődés ezen perezben, mikor Szilágyi Dezsőt temetjük, az ő összes nagy tevékenységére visszapillantást vetni. Egész súlyával érezzük a nagy veszteséget, mely az országot érte, és kesergésünk, hogy legjobbjaink egyike dőlt ki, nem adhatja őt többé vissza az életnek. Az ő ravatalánál csakis egy óhaj száll föl minden honfiúi szívből az égnek, vajha elég mély gyökereket vertek volna már a magyar földben a nagy halottunk által hirdetett elvek, hogy azokat zivatarok járása se téphesse már ki a véráztatta magyar földből. Akkor békében, nyugalmasan fog odalent pihenni, és emlékezete fölött békés egyetértésben nyújtanak egymásnak kezet a vallásfelekezetek. Aminek diadalát nem élhette meg az élő Szilágyi Dezső, tán kikel az ő sírjából a béke világa. És ha van túlvilági élet, akkor pillant csak majd le idvezülve az ő hazájára halottunk, kinek áldott legyen emlékezete. (Szilágyi Dezső életrajza.) Szilágyi Dezső született Nagyváradon 1840 ben április, 1 év, hol édesatyja tekintélyes ügyvéd volt. A bécsi és pesti egyetemeken végezte jogi tanulmányait s az utóbbi helyen is már mint kitünő szónok és erős vitázó volt ismeretes Tekintélye oly nagy volt,hogy az akkor alakult jogász-segélyzőegyesület egyhangúlag őt választoda első elnökévé. A 60 as éveknek már az első felében ügyvédi gyakorlatot folytatott s a fővárosi társaságokban szívesen látták a rendkívül szellemes, □agy olvasottságú fiatal ügyvédet, ki már akkor mint publicista is jó hangzású nevet szerzett magának, úgy hogy midőn a 1867 ben a magyar minisztérium megalakult Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter őt hívta titkárul maga mellé a minisztériumba, ahol csakhamar osztálytanácsos lett s mint ilyen Angliába is kiküldetett a jogi s iüánosan a büntetőjogi intézmények, úgyszintén a parlamenti állapotok tanulmányozása végett. 1871 ben a miniszterelnök mellett szervezett kodifikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Szilágyi e bizottságnak 1874-ig legtevékonyabb tagja volt s 1871 óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova Gyula Fehérvár választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte szónoki tehetségének híre, mely rendkívül fe csigázta iránta a várakozást. De bármilyen nagy is volt e várakozás, első fellépésének sikere messze fölülmúlta azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. A törvényelőkészítő bizottság 1874 ben felszólalván, Szilágyi a budapesti egyetemen lett a politikai tudományok s a büntetőjog tanára s mint ilyen is megfelelt hírnevének. Mint tanár nem az elméletből igyekezett igazolni a gyakorlatot, hanem megfordítva gyakorlat tapasztalatainak összevetéséből állapítani maga legjobb elméletet; viszont mint jogásznak főtörekvése volt európai színvonalra emelni igazságszolgáltatásunkat, de nem a formák, egyszerű átvételével, hanem a jogélet vívmányainak az életbe való átültetésével, hogy azok itt gyökeret verjenek s a nemzet szellemében, gondolkodásában, jogérzetében, szóval a nemzeti géniuszban megtalálhassák gondos ápolásukat. Mint protestáns ember ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876 ban a duna melléki evangélikus református egyházkerületek világi főjegyzője lett, 1885 ben a salaóbaranyai egyházmegye választotta gondnokává s ő ezen bizalmi állást nem tekintette puszta ezimnek, hanem oly tevékenységi körnek, melyet úgy közigazgatási, mint egyháztörvénykozási téren az 1882 iki zsinattörvények által rendezett alapon épp annyi tapintattal, mint erélyel töltött be s a sok tekintetben rendezésre való viszonyok közt irányadó működést fejtett ki. Úgyszintén a jogászgyűléseken is első rangú tekintélyként szerepelt, kinek véleménye rendszerint döntő súlylyal esett a vitás kérdésnek mérlegébe. Mint politikus mindig a tiszta liberális iránynak híve volt s a politikusok azon köréhez tartozott, kik Deák Ferencz köré csoportosultak. A fúzió idejében szintén megmaradt a Deák pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de már rövid időn ő is azok közé tartozott, akiket akkor „disszidáns elemeknek“ neveztek. 1877 végén a vitakérdés miatt kivált a pártból, az okokat beszédében kifejtett s az 1878 tavaszán megalakult u. n. egyesült ellenzék tagja s Apponfi Albert gróf mellett egyik vezére lett. A delegácziónak kevéssel képviselővé való választása után tagja lett s azóta állandóan részt vett annak tárgyalásaiban. A pénzügyi bizottságban is ő képviselte pártját, a közigazgatás újjászervezésének programját a házban több ízben kifejtette. 1886 ban már azim 11 én a közigazgatási reformjavaslat tárgyalásakor ismét nagyobb beszédet mondott s másnap tudatta pártjával, hogy a mérsékelt ellenzék klubjából kilépvén, ezután is szabadelvű ellenzékinek marad. 1878—87 ben a budapesti józsefvárosi kerületet képviselte. Az 1887 iki általános választások alkalmával a siklósi kerületben kisebbségben maradt, de nemsokára Pozsony város I. kerülete megválasztotta, amelynek mandátumát 1892-ben és 1896 ban újra elnyerte. 1889 április 4 én belépett mint igazságügy miniszter a Tisza-kabinetbe. Mint miniszternek első gondja volt a bírói és ügyészségi szervezet reformja hogy az alaki jog reformja ez alapon fölépíthető legyen. A táblák és a főügyészségek deczen ralizációja, a felügyelet rendezése, a bírák kiképzése, előkészítő szolgálat rendezése, új ügyvitel, a telekkönyvi betétesek rendezése, ügyvédi szervezet reformja mind ehhez fűződnek. Párhuzamosan ezzel haladt a jogállapotok részletes javítása és a nagy organikus reform, előkészítése, mely a bűnvádi és polgári eljárás rendszeres reformját és a polgári törvénykönyv kodifikáczióját foglalja magában. A bűnügy reformját is fokozatosan megvalósította. Tervszerű működésének köre szélesen volt megszabva s ezen belől folyt a reformok megvalósításának munkája. A reformok tetemes része a visszaléptekor közzétett tervezetekben maradt meg. Tagja volt továbbá a Szapáry- és Wakerle-kabineteknek; az utóbbiban az egyházpolitikai törvények tervezásában, kidolgozásban és parlamenti megvédelmezőben igen nagy része volt. A Wakerle-kabinet bukása után 1895 január 1- án Sülágyit felmentették miniszteri állásától , a Brnffykabinet megalakulása után elvállalta a képviselőház elnöki székét, amely méltóságra 1896 ban újra megválasztották. Mág a Szapáry-kabinet alatt 1891 ben valóságos belső titkos tanácsos lett. Az ezredéves ünnepélyek alkalmával pedig a vaskoronarend első osztályát nyerte. Ezen ünnepélyek során a június 8 iki felvonulás alkalmával az országgyűlés két házának hódolatát ő tolmácsolta a király előtt rendkivüli hatást keltett beszédben. Mint a képviselőim elnöke is nagy, múltjához méltó államférfiúi tevékenységet fejtett ki. Alig volt még parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt elismert tekintély jutott volna Pécsi Napló 1901. augusztus 1.