Pécsi Napló, 1902. április (11. évfolyam, 75-99. szám)
1902-04-01 / 75. szám
XI. évfolyam. Kedd, 1902. éprilis 2. 70. (3117.) székt. rí]CSI NAPLÓ Mikuscég : Munkácsy Mihály-utcza 25. (Ssikváry-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Uadóhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt térben 1 sor 60 fillér. fliegulapp , tavaszi kabátok,ruhaszövetek, selymek, napernyők, a legnagyobb választékban Tauszig Ármin 10975 Áruházában Pécs. Támadások a konverzió ellen. APécsi Napló* részére irta: Katona Béla. Pécs, április 1. A magyar sajtó objektivitását bizonyítja, hogy a konverzió-művelet rendkívüli súlyát és állampénzügyeinkre kiható nagy horderejét teljes egészében méltányolta, s azt nem politikai pártszempontok által befolyásoltan ítélte meg, hanem egyes egyedül azt kereste, váljon tényleges megtakarítást fog-e az eredményezni, vagy nem, ezenkívül, hogy az ország hitelét erősbíti-e, vagy sem. A törvényjavaslatból különösen két fontos momentum domborodik ki. Az egyik az,hogy az egységes típust sikerült dominálóvá tenni államadóságunkban, s ezzel kapcsolatban valutarendezésünk mielőbbi bekövetkezését dokumentálhattuk kézzelfoghatóan ; a másik pedig azon nem kicsinyelhető eredmény, hogy évi költségvetésünket ezentúl 6 és fél millió koronával csökkenthetjük. Ez tehát a konverziónak nagy anyagi előnyét jelenti s különös, hogy mégis ez veségbeli érték támadások a javaslatot. Ezen támadásokkal, — a nélkül, hogy azok jelentőségét túlbecsülök, — nemcsak az adózó polgárok, hanem a tőketulajdonosokra való tekintettel is, kötelességünk foglalkozni. Azt állítják, hogy a konverzió elhamarkodott cselekedet, részint mert koronajáradékunk nem áll legalább pári árfolyamon, ami magasabb átvételi árfolyamra nyújthatott volna kilátást, részint mert a pénzbőség nem oly régisfeta tart, amely állandóságára engedne következtetni, ez pedig — ha a pénzügyi helyzet hirtelen kedvezőtlenre forkulna — könnyen végzetessé válhatnék az egész műveletre, s így hazánk hitelügyére nézve is. Ezen kifogás ellenében elég arra utalni, hogy ez időszerint, a londoni, párisi és berlini pénzpiacokon a magánkamatláb mindöszsze 2 százalék, itthon az OsZtrák-magyar bank, — daczára a 3 és fél százalékos bankrátának — 2 és fél százalékon venne szívesen váltókat, de nem kap, mert bankjaink 2 egynegyed, 2 egynyolcad százalékért is vesznek váltót. Ez tehát a számokkal illusztrált pénzbőség, melynél a tőkebirtokos már nagyon is meg tud becsülni 2 százalék hasznot, holott ennél kétszerte több az, amit a mi járadékunk kilátásba helyez. Ezt eléggé igazolja a Németországban legutóbb aláírásra bocsátott porosz kölcsön, melyet ötvenszeresen túljegyeztek. Arra a tapasztalat tanít, hogy ha a kamatláb — efemer szükségletek (pl. most a negyedévi zárlatok) kielérése miatt — emelkednék is, ez a természetes emelkedés egyáltalán nem olyan mértékű, mely a közeljövőben a kamat viszonyokat számbavehetően befolyásolná. Ez tehát nem lehet döntő érv az időpont helytelenségének bizonyítására. Ellenben az időpont helyes megválasztását támogatja az a körülmény, hogy mostanában más emisszió nincs folyamatban , másrészt úgy Németország, mint Ausztria, — utóbbi a tervezett vasutállamosítások kapcsán — szintén tervezik állam kölcsöneik konverzióját. Ha tehát mi addig várunk, a míg korona járadékunk esetleg pari árfolyamra emelkedik — ámbár a konverziónál nem ez a döntő tényező, hanem az, hogy a forgalomban lévő czimletek vannak-e parin felül — s ez az eset nálunk fennáll, könnyen kitesszük magunkat azon veszélynek, hogy a tőkeerősebb nemzetek előznek meg pénzügyi műveleteikkel s igy a részünkre ez időszerint biztosítható tőkéket eleve lekötik. Erős támadásokat olvashattunk az átvételi árfolyam ellen is és ezzel kapcsolatban arról regélt egyik-másik sikerült czikk, hogy a pénzcsoport nyeresége 50 millió koronát fog kitenni. Biztosat ugyan senki sem tud az átvételi és kibocsátási árfolyamról, de a pénzügyi bizottság jelentéséből az tűnik ki, hogy a megállapodások értelmében, az átvételi árfolyamon felül csakis egy százalék nyereség illeti meg kizárólag a pénzcsoportot, míg az ezen felül elért nyereség fele a kincstárt illeti. Egy milliárd után az ily módon előálló nyereség, a költségek hozzávetőleges levonásával — kiver ez intézet lévén — egy-egy intézetre alig tesz ki 800.000 koronát. Márpedig, ha számot vetünk azzal, hogy az átvevő pénzcsoport átvételi kötelezettsége még kedvezőtlen értékesítési viszonyok mellett is fennáll , a művelet egész tartama alatt elsőrendű érdeke a kurzusok szilárdságának fenntartása, látjuk, hogy még nyereségét is kénytelen árfolyam-tartalékára írni. A többi kifogással már gyorsabban végezhetünk. Nevezetesen több oldalról hangoztatták, hogy miért nem az aranyjáradék típusát vették igénybe a konverziónál, holott aranyban kamatozó kötvényeinket ca. 20%-kal magasabb árfolyammal jegyzik a tőzsdék, mint koronajáradékunkat. Vajon mi történnék, ha koronajáradék helyett most aranyjáradékot bocsátunk ki? Hát az történnék, hogy mindazok, akiknek koronajáradékuk van, azt a nyakunkra dobnák, hogy aranyjáradék birtokába jussanak. Eltekintve a valutarendezésre való hivatkozástól, ilyen eljárással egész konverziónk sikerét kockára tennék. A vádolásra alkalmas anyagot vélnek felfedezni abban is, hogy akkor, midőn ugyanaz a pénzcsoport, ami járadékkötvényeinket 95 1/8%-al veszi át, ugyanakkor a Karl-Ludwig vasút konvertálásra kerülő kötvényeit 98%-ra becsüli. Azt tudjuk nagyon jól, hogy államadósságaink igen tekintélyes része, tehát a most konverzióra kerülő papírjaink közül is igen nagy tömeg Ausztriában van elhelyezve. Eltekintve attól, hogy az osztrák 4%-os járadékot ca. 1 és fél %kal magasabban jegyzik, az átvevő pénzcsoport számot vetett azzal, hogy a magyar értékeknek Ausztriában történendő kicserélése hajótörést szenvedhet az esetre, ha az oszrák tőkepénzesek egyenlő feltételek mellett választhatnak osztrák vagy magyar érték között. A pénzcsoport tehát, az 1 és fél %-nyi árfolyamkülönbözet betudásával, mindössze 1%-al magasabb átvételi árat kínált az osztrák értékekért, hogy ezáltal a konverzióra kerülő magyar értékek zavartalan beváltását biztosíthassa s igy a tömegesebb felmondásokat megakadályozza. Mindent egybevetve, kétségtelen bizonyossággal áll az ország közvéleménye előtt, hogy a konverzióval a kormány nemcsak czélozta, hanem teljes körültekintéssel meg is valósította azt a szándékát, hogy legalább a kamatfizetés könnyítésével csökkenti az adózó polgárság terheit.