Pécsi Napló, 1903. július (12. évfolyam, 147-173. szám)

1903-07-01 / 147. szám

1903. julius 1. Mihályné, mágoesi, 5 éves tehene 30'/* liter tejet adott. III. dij 40 kor. — Krausz András, mágoesi, 9 éves tehene 38 litert adott. IV. dij 30 korona. — Kuiecz György bikali, 5 éves tehene 287* litert adott. V. dij 20 korona. A gazdasági egyesület e versenye­ket, melyek egész állatállományunkat re­formálni vannak hivatva, éves tejelő ver­senyek alakjában kívánja folytatni. A bíráló­ bizottság elnöke: Országh Lajos volt, tagjai: Daróczy Aladár dr., ifj. Driesz Lajos, Freytag Kamill, Jakabffy Imre, Mauthner Ödön, Mikes József, Stein Lajos dr., Szép László, Szita Ist­ván, Villax József és Vörös Mihály. A társas ebéden 70-en vettek részt. Daróczy Aladár dr. országgyűlési képviselő Országh Lajost köszöntötte föl, Stein La­jos dr. Daróczy Aladárt, Máthé Ödön a hegyháti járás ékes szólású főszolgabirája Újhelyi Imre m.-óvári tanárt éltette. A fogadtatás, rendezés körül nagy elismerés illeti meg a község derék jegy­zőjét s az elüljáróságot és mindazokat, a kik a község lakosai részéről a siker ér­dekében buzgólkodtak. Hírrovatunk. Pécs, junius 30. — Vilmos császár Baranyában. Amint már megírtuk, Vilmos német csá­szár az őszszel néhány napra ellátogat Frigyes kir. herczeg bellyei uradalmára, ahol évekkel ezelőtt már töltött néhány napot. Vilmos császárnak rendkívül tet­szett a remek vadászterület s már akkor megígérte, hogy alkalomadtán újból eljön vadászni. Most, hogy Frigyes kir. herczeg a császárt meghívta, ez rögtön késznek nyilatkozott és szeptember végével meg is érkezik Bellyére, ahol már is nagyban készülnek a császári vendég fogadására. Vilmos császár szeptember 28-án délelőtt érkezik Bécsbe, ahol három napig marad s aztán Frigyes főherczeggel leutazik Bellyére. Hire járt, hogy a császár ezúttal ismét ellátogat Budapestre is, de mint a „Berliner Tageblatt“ írja, ez a hir nem felel meg a valóságnak. A berlini udvar­nál legalább semmiféle ilyen intézkedésről nem tudnak. — Fejérváry reaktiválása. Fejér­­váry Géza báró honvédelmi miniszter hétfőn este — amint ezt budapesti leve­lezőnk írja — megjelent a szabadelvű pártkörben, hogy ott is elbúcsúzzék bará­taitól és híveitől. A volt honvédelmi mi­niszter ugyanis újból átmegy a hadsereg kötelékébe és a hivatalos lap már hol­napi számában közölni fogja báró Fejér­­váry táborszernagynak a tényleges állo­mányba való visszahelyezését." Valószínű, hogy nemsokára valamely testőrség pa­rancsnoka lesz, amiről már régebben volt szó. Alkalmasint a szervezendő magyar drabant-testőrség élére kerül . Reaktiválá­­sával függ össze mandátumáról való le­mondása is, miután tényleg szolgáló tá­bornokok nem lehetnek egyidejűleg kép­viselők is. Fejérváry legközelebb a szabad­elvű pártkörből is ki fog lépni. — Uj csillagkeresztes­ hölgyek. Mária Jozefa kir. herczegnő trakostjáni Draskovich Dénes grófné, szül. Monte­­nuovo Juliánna herczegnőnek, Gatterburg Eleonóra grófnőnek, a prágai, „Szent An­gyalokhoz“ czímzett világi nemes hölgyek alapítványa első segédnőjének és Huyn Mária Henrietta grófnőnek, ugyanazon ala­pítvány második segédnőjének a csillag­­kereszt-rendet adományozta. — Személyi hír. Wosinszky Mór szegzárdi apátplébános, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelője, tegnap Pécsre érkezett. — Péter és Pál-napi búcsú. Két napon át élénk, tarka, színes képet nyúj­tott Pécs város. Annyi idegen járt itt, mint talán, egész évben együttvéve nem. Vasárnapra már megjöttek a szülők gyer­mekeikért, hogy a tanév befejeztével haza vigyék őket. Mert az idén már 28-án osztották ki az értesítőket, kivéve a gim­náziumot és a zárda­iskolát, ahol híven betartották a Péter és Pál napját. Teg­napra meg bejöttek a vidékről a sokaczok czifra, tarka-barka nemzeti viseletükben. S ezek az idegenek a városiakkal együtt ünnepelték meg Péter és Pál napját. Reg­gel 9 órakor nagy zenés­ mise volt a vár­templomban, mit Troll Ferencz vár, püs­pök celebrált fényes segédlettel. A zenés­misén a pécsi egyházi ének- és zene­egyesület működött közre Scharf Károly katona-karmester vezetésével. A templom zsúfolásig meg­telt hívőkkel. A sok se­lyem meg könnyű tüli és gaze-ruhás városi asszony és leány közé belevegyült a czifra ruhás, fényes hajú, kikent arczú sokacz-leány. Élénk, szép változatos kép volt ez igy együtt. Különösen a mise után, amikor az emberáradat a templom­ból a templom előtti sátrakhoz és a séta­térre vonult. Ott hullámzott a színes cso­port, csak a déli harangszó oszlatta szét. Délután a siklósi­ utczában ve­rődtek össze nagy csoportokba, amint ez már évtizedek óta szokás, hogy a tánczoló sokaczokat megbámulják. A táncz ebéd után kez­dődött és eltartott egész estig. — Eljegyzések. Mindszenti Rákosi Lajos, Rákosi Jenő főrendiházi tag, a „Budapesti Hírlap“ felelős szerkesztőjének és nejének, jászberényi Kálmán Lenkének fia vasárnap tartotta kézfogóját nagy­szigeti Szily Terkával, néhai Szily János és özvegye, Liebl Aranka leányával, Pécsett. Az eljegyzésen a vőlegény részé­ről megjelentek: Rákosi Jenő nejével, Rá­kosi Béla dr. rendőr-orvos nejével, özv. Csepreghy Ferenczné, Andreánszky Jenő dr. nejével, Rákosi Lenke és Rákosi Gyula. — Radnai Emil dr., pécsi ügyvéd, a pécsi ifjúság közkedvelt tagja, hétfőn tartotta eljegyzését Armuth Ellával, Armuth Mór magánzó leányával Mohácson. — Anschau Antal, pécs-váradi kereskedő eljegyezte Kotzmann Gussteit Brünnben,­­ Stehle miséje a dómban. Amit múlt sumunkban előre megjósoltunk, be­teljesedett: a „Pécsi Egyházi Zeneegye­sület­“ óriási diadalt aratott a Péter-Pál napi zenés miséjével. A templomot zsúfo­lásig megtöltő közönség között nem akadt egyetlen ember, ki a legteljesebb elisme­réssel nem szólt volna úgy Stehle miséjé­nek szépségeiről, mint az előadás minta­szerű korrektségéről. A mise maga a Salve Regina egyik koráldallamának motívumai­ból van szőve; alapeszméje mindjárt a Kyrieben fut legvilágosabban és legérthe­tőbben kifejezésre, ismétlődik azután több helyen remek kontrapunktisztikus techni­kával és bámulatra méltó inventióval, főkép mégis a Gloria „Qui tollis“-ában, a Credo „Et incarnatus“-ában (de remekül énekelte a mi Schneidernénk­­) és az Agnus Dei­­ben. Legjobban megragadott a Sanctus az ő áhitatos bekezdő imádságával s majes­­teticus, impozáns hosannájával. Remek volt a Benedictus; a fafuvók lágy kísére­tével egy behízelgő trio (alt, soprán, tenor) vezeti be, majd hatalmas, szinte megrázó hosannával végződik. A legkiválóbb mégis a Credo, Maestro, fenséges nyugalommal indul meg, csak a „Genitum, non factum“-nál kezd szabadabb formában mozogni. A „Cru­­cifixus“ az ő nyílt quintjeivel erősen drámai hatású. Epoly megkapó a mélységből fel­törő hangáradat, mely az „Et resurrexit“­­ben a feltámadást festi. Az „Agnus Dei“ az alapmotívumon épül fel, annál meg­kapóbb az ellentét, melyet a „Dona“ nyújt az ő egyszerű, de rendkívül diskrét zené­jével. Az énekkar pompásan interpretált, a zenekar nagy ügyességgel támogatta az énekkart az értelmezésben, a kettő együtt­véve pedig igazán a legnagyobb dicséretre méltó műélvezetet és áhitatos ima­órát szerzett az áhitatos közönségnek. A soro­­kat Schneider Istvánné, Egry Béla drné, Hikker Irénke, Fektér Ferencz és Taky Gyula énekelték. A karokat Bitter Illés tanította be, a misét Scharf Károly kar­mester dirigálta. Mindnyájan hálára kész­tették a hallgatóságot eredményes mun­kásságukért és azért a lelkesedésért, a melylyel e szent ügyet szolgálják. — Értekezlet az üzleti záróráért. A kereskedők és azoknak alkalmazottjai valóságos rabszolgái a nagy közönségnek. Különösen a fűszerkereskedők. Egyetlen osztálya a kereskedőknek nem dolgozik oly sokat, mint épp ők. A fűszerkereske­dők átlagos munkaideje naponta 16—17 óra. Előbb csak a kereskedelmi alkalma­zottak mozdultak meg országszerte, hogy tűrhetetlen helyzetük megváltozzék. A mozgalomhoz most maguk a kereskedések főnökei is csatlakoznak, mert ők épp úgy részesei a tűrhetetlen helyzetnek, mint maguk az alkalmazottak. Az eddigi hely­zet megváltozása első­sorban is maguktól a főnököktől függ, a­kiknek anyagi ér­deke semmiféle csorbát nem szenved, ha a közmegegyezés elé a mohó vetélkedés, a konkurrenc­ia akadályt nem gördít. Ezen akadály elhárítására a pécsi kereskedők­nek és alkalmazottaknak hathatós segéd­kezet kíván nyújtani a pécsi kereske­delmi és iparkamara. A mohó vetélke­dés, az esetleges harmónia megbontásának kísérlete a kamara támogatásán feltétlenül hajótörést szenved és reméljük, hogy rö­vid idő alatt megvalósul a pécsi keresk­­dők és alkalmazottak egybehangzó óhaj­tása, hogy az üzleteket nyáron este 8 óra­kor, télen pedig is 8 órakor bezárják.­­ A záróra érdekében megkezdett mozgalom ép úgy, mint másutt, nálunk is a keres­kedelmi alkalmazottaktól indult ki. Hogy ennek az óhajtásnak a megvalósulása nem kizárólagosan az alkalmazottak érdeke, mutatja az is, hogy a mozgalomhoz ma­guk a főnökök is csatlakoznak.­­ Vasár­nap délelőtt 11 órakor a város székházá­nak közgyűlési termében Záray Károly dr. kereskedelmi kamarai titkár egybe­­hívására a pécsi füszerkereskedők és sza­tócsok értekezletre jöttek össze. Az érte­kezlet czélja az esti 8 órai záróra behoza­tala volt.­­ A gyűlés megnyitása után Záray Károly dr. hűséges képet festett a füszerkereskedők és azok alkalmazottjainak terhes helyzetéről, a­kik állandóan reggel 5 órától este esl0 óráig rabjai a munkának. Rámutatott arra, hogy ez állapot mennyire nem felel meg az általános emberi kívánal­maknak és hogy a helyzet megváltoztatá­sával egyetlen kereskedő érdeke sem szen­ved csorbát. A közönség érdeke sem, mert a közönséget rövid idő alatt hozzá lehet ahoz szoktatni, hogy bevásárlásait esti 8 óráig eszközölje. Egyes rendkívüli kivéte­les alkalommal, (a karácsonyi ünnepek és az országos vásárok előtti estéken) nyitva lehetne 8 órán túl is tartani az üzleteket, de általánosságban úgy a főnökök, mint az alkalmazottak érdeke egyaránt megkí­vánja, hogy este 8 órakor bezárják az üz­leteket. A záróra életbe léptetésének mó­dozatairól ezután elmondta ki-ki a maga véleményt a megjelent kereskedők és sza­tócsok sorából. Elsőnek Spitzer Lajos (Spitzer Sándor fia) szólalt fel. Három év előtt — úgymond — megindult már egy­szer hasonló mozgalom, de nem vezetett teljes sikerekhez. A közönséget könnyen hozzá lehet szoktatni a 8 órai záráshoz. Pécsi Napló 3

Next