Pécsi Napló, 1910. július (19. évfolyam, 146-172. szám)
1910-07-01 / 146. szám
LIX. évfolyam. Péntek, 1910 julius 1. ------------—.......■ ■ ' -^O.JULIUS.1 L Szerkesztőség és kiadóhivatal s Munkácsy Mihály-«. 10. Kéziratok nem adatnak vissza, tonerkesztőségi telefon 109. az — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. 146 (5206) Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-Mr sora 60 fillér. Habár... Pécs, június 30. Kedden késő este hozták meg a budapesti esküdtek az ítéletet, mely szerint Habár Mihályt, ezt a szorgalmas újságírót, aki egybegyűjtötte a lapokban elszórtan megjelent rágalmazó közleményeket a Wekerle-kor-mány ellen, a rágalmazásban bűnösnek mondották ki és ezen marasztaló verdikt alapján két hónapi és két heti fogházat mért a bíróság erre az újságíróra, mely marasztaló ítélet azonban bennünket sehogy ki nem elégíthet. Nem elégíthet ki azért, mert valószínűnek tartjuk, hogy Habár Mihály csakis csokorba kötötte a vadvirágokat és azokból tán kis üzletet csinált, lévén a magyar ember természetében hogy szívesen látja, amikor — másnak becsületében gázolnak és megveszi a szeny nyomtatványt, melynek kloaka illatát nem érezi addig, amig őt magát nem bántják. Habár tehát büntetendő lett volna azért, hogy ideadta nevét, de ennek nem lehet nagyobb jelentősége, mint a csokortartónak a virágra. De szabadon futnak majd, mialatt Habár Mihály elhagyja újságírói asztalát, hogy Vácon, vagy Szegeden az államfogházban egyszer úgy igazába kipihenje az újságírói lélekölő fáradalmakat, azok, akik a Habár által egybegyűjtött rágalmakat jobb ügyhöz méltó buzgalommal koholták és terjesztették, sőt meg is írták a belföldi és külföldi lapokban. Tették pedig ezt, mert a botrányszaglászás megfelel természetüknek, vagy politikai gyűlölségből, vagy tán azért, mivel az államnak üzletszerű kötéseiből nem részesedtek és igen sokan vannak, akiknek gyomra nem veszi be azt se, ha mássalaki bármily tisztes keresethez jut. Tehát a kenyéririgység, a konkurrencia, vagy mellőzött érdek vezette azokat, hogy figyelmen kívül hagyva minden lovagias érzületet, pellengérre állítsák azokat, akiket a király és nemzet bizalma az ügyek élére állítottak és vállvetett buzgalommal dolgoztak a nemzet vezérei tekintélyének lejáratásán úgy bel-, mint külföldön. Nem mondjuk azt, hogy a miniszterek mindig és minden körülmények között erkölcsi tekintetben fedhetlenek, hozzáférhetlenek, sőt elég esetet ismerünk, amikor a miniszterek is meginognak, a hatalom birtokában elveszítik az önfegyelmezést és az állam pénzéből anyagi előnyöket keresnek saját zsebeik javára. Ott van példának okáért Nasi, az olasz volt kultuszminiszter és a legutóbbi időkből két dán miniszter, akik több milliókat harácsoltak össze és mint közönséges tolvajok kerültek biráik elé. Nem tartjuk tehát félisteneknek a minisztereket se, akik emberek és meginoghatnak. De nekünk féltékenyen őrködni kell mindig becsületes szándékú minisztereink és aktív államférfiaink becsülete fölött és a rágalmazás iskolájában nagyra nőtt budapestiek derűre-borura rágalmazzák meg a minisztereket és amikor jól elhelyezték aknáikat és azok felrobbannak, akkor Habár Mihályokat állítanak a rágalom ellen a nemzet becsülete erdeijében védekező panaszosokkal szembe, amig az igazi rágalmazók, akik a rágalmakat koholták, az uszítók rendesen büntetlenek maradnak, amint történt ez a Hajbár.’*• lefolytatod tárgyalásnál is. Fogyatkozása ez mindenképen törvénykönyveinknek. Az igazi rágalmazókat kellene minden esetben büntetni. A sajtóban megjelent és inkriminált közleményeknek szerzőségét ritkán kutatja a bíróság. A stróman rendszer a lehető legerkölcstelenebb valami. Aki valamely rágalmat a lapban elhelyez, annak kell bűnhődnie, ha bizonyítani nem tud. Az újságírót hivatásánál fogva gyakran elfogja a buzgalom, hogy valamely szenzációt, amit neki ártatlan arccal, mint tényt elmondottak, leírja és a discretio kötelezi, hogy a forrását meg ne nevezze! Egyrészt ennek kell véget szakítani és a felelősséget mindig arra kell áthárítani, aki tényleg rágalmazott és véget kell vetni a stróman rendszernek, mivel erkölcstelen dolog, hogy nyakra-főre rágalmazhat valaki és amikor ezért bűnhődnie kellene, a homályból előlép egy ismeretlen alak, aki pénzért, rábeszélésért, vagy a fogházban várható pihenésért vállalja a felelősséget és a bíróság nem tehet mást, mint hogy elítéli azt a szerzőt, aki ezen szerzőséget vállalja. Habár megjelölte a dudvás kertet is, honnét vadvirágait tépte, de a bíróság ezzel mit se törődhetett, mivel azok ellen a panasz vádat nem emelt és igy a közérzület, melyet a röpiratban egyesített rágalmak fölháborítottak csakis részleges kielégítést találhat, mert csakis a rágalom, tudja Isten hányadfokon terjesztője vette el büntetését, ahelyett, hogy annak gyökerét kereste volna meg a bíróság, hogy azt tépje ki irgalom nélkül a földből. Így sok tanúságot hozott a Habár-féle esküdtszéki tárgyalás, de eldöntetlen maradt, ki uszította — kétségen kívül politikai célzattal — Habárt röpiratának kibocsátására és terjesztésére és a közvélemény, mely ezen röpirat megjelenésének nyomában járt, kielégítést nem találhatott. Habár elitéltetését nem tekintjük megfelelő elégtételnek, radikális gyógyszernek a rágalmak rendszeres terjesztői ellen. Nem a hivatásos újságírót, akinek a szenzáció a kenyere, hanem az igazi rágalmazókat szerettük volna a vádlottak padján látni és ezt nem láttuk, erről nem kérdezték, de bizonyos, ha kérdezték volna, se szól Habár Mihály, de ki kellett volna azokat is kutatni, mert a Wekerle kormány részére csakis ez szolgáltatott volna teljes elégtételt és ha ilyen irányban kutatnak, bizonyára nyomára akadtak volna azon niazali utószámba menő megtévelyedett magyarnak is, aki a bécsi magyarfalu lapoknak szolgáltatott anyagot a magyar miniszterereknek balkáni módon való kipellengérezésére. A képviselőház ülése. Elnökválasztás a házban. (Saját tudósítónk expressjelentése.) Budapest, június 30. Mai napon alakult meg teljesen a képviselőház. Elnököt, alelnököt és tisztviselőket választott. Erre az alkalomra minden épkézláb ember bejött a Házba. A pártvezérek is valamennyien megjelentek. Khuen- Héderváry gróf miniszterelnök büszkén jártatja végig szemeit nagy pártján. Ma fekete pápaszemet visel, mert reggel kis szemgyulladást konstatált háziorvosa. Megjelentek Kossuth Ferenc, Justh Gyula pártjuk élén és szavazatukat a kormány jelöltjei ellen adták le. Az ellenzékiek az elnöki állás betöltésénél Apponyi Albert grófra, míg alelnöki állások betöltésénél Meskó László és Rakovszky Istvánra adták le szavazatukat. Neusziedler Károly korelnök 10 órakor nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének fölolvasása és hitelesítése után az igazoló osztályok előadói tettek jelentést a beérkezett és megvizsgált mandátumokról. Ezután a képviselőház elnökének megválasztása következett. A névsort Eszterházy Mihály gróf körjegyző olvassa. A beadott szavazatoknak nyílt ülésen való összeszámlálása után korelnök jelenti, hogy összesen 294 szavazat adatott be. Ebből 211 Berzeviczy Albertra, 78 Apponyi Albertre, 3 üres szavazólap volt, 2 pedig megoszlott. E szerint Berzeviczy Albertet a Ház elnökévé jelentette ki. Az ellenzéket, mely tegnap este a Károlyi grófok kezdeményezésére koabálta